Gúzsba kötve? – előre a környezeti fenntarthatóság felé
2018 nyarán az MTA Jogi és Közgazdaságtudományi Szakbizottságának rendezvényén a fenntarthatóság társadalomtudományi kérdéseit feszegettük. A június elsejei beszélgetés kulcskérdése – mind a jogász, mind a közgazdász résztvevők szempontjából – az volt, hogy van-e még visszaút addig a pontig, ahol elszakadtunk a gyökereinktől. Mindkét tudományterület keresi a környezetvédelem – illetve tágabb összefüggésben és magasabb szinten a fenntartható fejlődés – eszközeit. Tovább... (Fodor László)
A nemzetközi tudományos közösség széles körben elismert tagjai között (pl. Will Steffen; Johan Rockstorm; John Dearing; Anthony Barnosky; Peter Sale; stb.) lényegében konszenzus van abban a tekintetben, hogy az emberi tevékenység olyan mértékben károsította a Föld ökoszisztéma rendszereit, hogy a bolygó hamarosan már nem tudja biztosítani az emberiség számára a biztonságos létezési feltételeket. Mindez arra enged következtetni, hogy a környezeti problémák kezelésére alkotott jogszabályok kudarcot vallottak.
Napjainkban elképesztően gyors tempóban növekszik a népesség, ami miatt rövid időn belül a rendelkezésre álló termőföldek nem tudják majd kielégíteni a megnövekedett igényeket, ezzel pedig új kihívás elé állítják az egyes kormányzatokat. A szakértők dolgoznak a megfelelő megoldáson, amelyhez a modernkor technikai vívmányai nagy segítséget nyújtanak. Az újfajta innovatív termesztés megvalósítására jó néhány kísérlet történt már és szinte kivétel nélkül mindegyik hozta a várt eredményt.
Ha a magyarországi GDP-t vesszük alapul, úgy annak 3,3 %-át fordítottuk sporttal, vallással, szabadidővel és kultúrával kapcsolatos feladatokra 2016-ban, a központi költségvetés kiadásaként. Az EUROSTAT adataiból kitűnik, hogy az EU átlagától nagyban eltérnek az itteni állami kiadási arányok. Például azért, mert az EU-ban Magyarország költ a legkevesebbet szociális szolgáltatásokra. A sereghajtók között Csehország és Horvátország áll, közvetlenül Magyarország előtt (31,2%). A kiadási aránytalanságok nem maradtak társadalmi hatás nélkül, ezért komolyan át kellene gondolni az állami újraelosztási rendszert, annak céljait és arányait, valamint a szektor-semleges finanszírozást.
A Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő abban a kérdésben, hogy a nemzeti bíróság értékelheti-e egy nem világos jellegű, az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételnek a tisztességtelenségét annak ellenére, hogy a feltétel érvényességét a magyar jogalkotó megerősítette. Az ügyben a napokban született meg a főtanácsnoki indítvány.
Az elmúlt években egyre többet hallhatunk arról, hogy valamilyen természetes vizet jogalanyisággal ruháznak fel. Legutóbb 2017-ben váltott ki megosztó szakmai vitát, hogy az új-zélandi Északi-szigeten található Whanganui folyó önálló jogalanyiságot nyert. Úgy látszik, a hullám továbbterjed, s immáron Európában is több kezdeményezés született – legutóbb Hollandiában – mely valamely folyó vagy tó jogalanyisággal történő felruházását tűzte ki célul. Magyarországon először a Balaton esetében merült fel ennek a kérdése, mellyel a világon először ismerhetnék el egy tó, mint ökoszisztéma önálló jogalanyi státuszát.