Főtanácsnoki indítvány született a devizahiteles szerződések ügyében
A Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő abban a kérdésben, hogy a nemzeti bíróság értékelheti-e egy nem világos jellegű, az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételnek a tisztességtelenségét annak ellenére, hogy a feltétel érvényességét a magyar jogalkotó megerősítette. Az ügyben a napokban született meg a főtanácsnoki indítvány.
Az alapügyben Ilyés T. és Kiss E. mint felperesek állnak szemben az OTP Bank és OTP Factoringgal, mint alperessel. A felperesek svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötöttek a bankkal, amely szerint a svájci frank és a magyar forint közötti aktuális árfolyam alapján számolták ki a havi törlesztő részleteket. Később, mivel az árfolyam jelentős mértékű változása miatt nagyban megnőtt a felperesek által fizetendő havi összeg, keresetet indítottak a bank ellen. Az eljárás során felmerült az a kérdés, hogy az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőkre terhelő szerződési feltétel tisztességtelennek tekinthető-e és emiatt megállapítható, hogy nem kötelezi a kölcsönt felvevő feleket.
A Fővárosi Ítélőtábla egy hosszas folyamatból eredő jogértelmezési probléma miatt fordult az Európai Unió Bíróságához. 2014. április 30-án a Bíróság ítéletet hozott a Kásler-ügyben, amelyben kimondta, hogy a nemzeti bíróság a szerződés felei közötti egyensúly helyreállítása érdekében és a szerződés érvényességének fenntartása céljából helyettesítheti a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely rendelkezésével.
Ennek az ítéletnek a hatására hozta meg a Kúria Polgári Kollégiuma a 2/2014. számú Polgári jogegységi határozatot, a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében. A határozat alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor nem volt világos, nem volt érthető.
A PJE végrehajtása érdekében 2014-ben Magyarországon több törvényt is fogadtak el, amelyek a deviza alapú szerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket. Azonban az árfolyamkockázat kölcsönt felvevőre terhelését továbbra is fenntartották a törvények. Az egész jogalkotási folyamat fő indoka az volt, hogy a magyar szabályozás ellentétes volt a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1995.évi 93/13 tanácsi irányelv rendelkezéseivel.
Itt térünk vissza az eredeti problémához, ugyanis az irányelv 1.cikk (2) bekezdése kimondja, hogy ,, azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró, … nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.” A fenti irányelvi rendelkezés alapján kérdéses, hogy a bíróság értékelheti-e az árfolyamkockázatot a kölcsönt felvevőre terhelő feltételnek a tisztességtelenségét.
Tanchev főtanácsos az indítványában kifejtette, hogy az irányelv hatálya alól történő kizárás azt a cél szolgálja, hogy a jogalkotó a szerződéses felek között egyensúlyt teremtsen. Csak az irányelv rendelkezésein túlmenően lehet védelmi rendelkezéseket bevezetni, az irányelvben meghatározott szintet csökkenteni nem lehet. Mivel jelen esetben nem feltétezhető, hogy a jogalkotó a megalkotott jogszabályokkal eleget tett volna az egyensúly teremtési kötelezettségének, továbbá a törvényeket az irányelvvel való összeegyeztethetetlenséget megállapító bírósági határozat végrehajtása céljából fogadták el, a feltételek vizsgálat tárgyát képezhetik.
A főtanácsnok az indítványában, az Európai Alapjogi Charta rendelkezéseire tekintettel kiemelte azt is, hogy a Bíróságnak valamely nemzeti jogszabályt vagy gyakorlatot az irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatára adott tagállami jogalkotói válasz nem zárható ki a bírósági felülvizsgálatból. Ez a fogyasztók védelmének magas szintjét (38. cikk) valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot (47. cikk) biztosítja.
Összességében a főtanácsnok azt a választ javasolja, hogy az olyan feltétel, amelyet jogalkotási beavatkozás tett a devizalapú kölcsönszerződés részévé (jelen esetben az árfolyamkockázatok kölcsönt felvevőre terhelése), az irányelv értelmében nem tükröz olyan kötelező erejű törvényi vagy rendeleti rendelkezést, amely alapján az irányelv hatálya alól ki kellene zárni. Így tehát minden olyan feltételt, amelyet a szerződésben nem világosan és érthetően fogalmaztak meg, a nemzeti bíróság megvizsgálhat a tekintetben, hogy köti-e a fogyasztót.
Fontos kiemelni, hogy a főtanácsnoki indítvány nem köti a bíróságot. A főtanácsnok függetlenül és pártatlanul eljárva keres megoldást a jogi problémára. A Bíróság a főntanácsnok indítványával ellenétes döntést is hozhat.
A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. Mivel az előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül megszületett határozat a tartalmilag hasonló kérdésekben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti, a Bíróság által adott válasz kulcsfontosságú lehet, az elszaporodott devizahiteles perek számára tekintettel.
Az összefoglalót készítette: Salya Fruzsina, joghallgató
Források:
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-05/cp180060hu.pdf
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2014-04/cp140066hu.pdf
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31993L0013:hu:HTML
http://kuria-birosag.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A12012P%2FTXT