Brexit: honnan hová?

Ez az ügy több szempontból is meghatározó volt. Egyrészt rávilágított arra, hogy a jogállamiság és az európai értékek védelme érdekében az uniós intézmények képesek fellépni az egyes tagállamok kormányainak politikájával szemben. Az akadémiai szabadság megsértése különösen érzékeny kérdés, hiszen az oktatás és a kutatás szabadsága egy demokratikus társadalom alapértékei közé tartozik. A CEU elüldözése súlyos üzenetet hordozott: a kormány hajlandó alárendelni az oktatási intézmények autonómiáját politikai érdekeknek. Számomra különösen fájdalmas, hogy egy olyan intézmény, amely világszínvonalú oktatást és kutatást biztosított Magyarországon, végül kénytelen volt Bécsbe költözni. Ez nemcsak az akadémiai életet, hanem az ország nemzetközi megítélését is negatívan befolyásolta. Az ügy a magyar felsőoktatás és kutatási lehetőségek szűküléséhez vezetett, miközben egyértelművé tette, hogy a kormány kész konfrontálódni a nemzetközi közösséggel. Következményeként emlegethetjük az akadémiai veszteséget: a CEU elköltözése komoly űrt hagyott maga után a magyar tudományos életben. A nemzetközi együttműködési lehetőségek szűkültek, és sok tehetséges diák és oktató távozott az országból, valamint Magyarország az ügy kapcsán tovább erősítette azt a képet, hogy távolodik az európai értékektől, különösen a jogállamiság és az alapvető jogok területén. Megállapítható, hogy az ítélet precedensértékű volt, és hozzájárult ahhoz, hogy az EU nagyobb figyelmet fordítson a tagállamok jogállamisági problémáira. Azóta egyre több mechanizmust vezettek be az alapvető értékek védelme érdekében.

Az órán tanultak alapján a beadandó dolgozatomat a C-66/18 sz. Bizottság kontra Magyarország ügyről írom.

Véleményem szerint, Magyarország uniós kötelezettségeinek megszegése és olyan jogi rendelkezések elfogadása, amelyek ellentétesek az uniós joggal, több szempontból is káros következményekkel járt. Különösen sajnálatos, hogy ezen intézkedések eredményeként az ország elvesztett egy olyan magas színvonalú oktatási és kutatási intézményt, mint a Central European University.

A külföldi felsőoktatási intézmény kivonulása Magyarországról súlyos csapást jelentett az akadémiai szabadságra. Az egyetem nemcsak oktatási és kutatási szempontból kiemelkedő intézmény, hanem a szólásszabadság és a tudományos élet függetlenségének védelmezője is. Az egyetem eltávolítása azt a jelet adja, hogy a kormány nem tiszteli az intézmények autonómiáját, ami hosszú távon gátolhatja a tudományos fejlődést, emellett sérti a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságát is. Véleményem szerint ez az eset ellentmondásos példát szolgáltat más külföldi egyetemek számára. Azt tükrözi, hogy Magyarországon nem érdemes egyetemet alapítani, mert az veszteséget jelenthet az alapítóknak és idővel távozásra kényszerülnek.

Az egyetem elismert nemzetközi partnereket és hallgatókat vonzott, és hozzájárult az ország globális imázsához. A kivonulás következményeként Magyarország nemcsak tudományos területen, hanem gazdaságilag is hátrányba került.

A CEU mind a helyi, mind a nemzetközi diákok körében is nagy népszerűségnek örvendett. Kivonulásával Magyarország elvesztett egy olyan intézményt, amely magas szintű oktatást biztosított, és hozzájárult a tehetséges munkaerő képzéséhez. Az egyetem kiváló világszintű kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, ezért a diákok könnyebben tudtak elhelyezkedni egyetemi éveik után nemzetközi vállalatoknál. Ezek a sajnálatos események azonban kedvezőtlen hatással vannak az ország versenyképességére és hírnevére is.

A fentieken kívül említést kell tenni a politikai háttérről is,  ugyanis ez nagy szerepet játszott az egyetem megszűnésében. Az egyetem kormány általi ellehetetlenítése egy olyan politikai klímát tükröz, amely az intézmények és a társadalom függetlenségét kívánja korlátozni. A CEU kivonulása után a kormány könnyebben gyakorolhatja a politikai befolyást a tudományos és oktatási intézmények felett, ami veszélyeztetheti a demokratikus értékeket.

Az egyetem jelentősen hatást gyakorolt Budapest kulturális és gazdasági életére. A kivonulás következtében a város kevesebb nemzetközi rendezvénynek és konferenciának adhat otthont, ami negatívan befolyásolja a város kulturális vonzerőjét és gazdasági dinamizmusát.

A Wightman-ügy és a Brexit-folyamat szorosan összefügg, hiszen mindkettő az Európai Unió és a tagállamok közötti viszony alapvető kérdéseit helyezte előtérbe. A Brexit egy olyan precedens nélküli helyzetet teremtett, amely az uniós jog, a politikai gyakorlat és a tagállami szuverenitás összefüggéseit feszegette. A Wightman-ügy döntése ebben a kontextusban kulcsfontosságú, mivel lehetőséget biztosított arra, hogy egy tagállam visszavonja a kilépési szándékát, amennyiben ezt demokratikus és jogszerű módon teszi meg.

Véleményem szerint a Wightman-ügy ítélete az Európai Unió jogrendjének rugalmasságát példázza, amely képes alkalmazkodni a tagállamok belső politikai és társadalmi válságaihoz. Az ítélet nemcsak a jogi normák alkalmazását pontosította, hanem politikai szempontból is fontos üzenetet közvetített: az Európai Unió olyan közösség, amely tiszteletben tartja a tagállamok döntési autonómiáját, miközben az integráció fenntartására törekszik. Ez a döntés megmutatta, hogy a kilépési folyamat nem feltétlenül egyirányú út, hanem a politikai és jogi körülmények függvényében lehetőség van a korrekcióra.

A Brexit-folyamat ugyanakkor rámutatott a tagállami és uniós érdekek közötti feszültségekre. Az Egyesült Királyságban a kilépési megállapodás körüli belpolitikai viták – különösen az észak-ír határkérdés és a vámunió kérdése – a brit politika mély megosztottságát tükrözték. A vámunióról szóló vita, amely szerint az Egyesült Királyság hosszú távon is az uniós szabályokhoz lenne kötve anélkül, hogy azok alakításába beleszólhatna, a „brexiter” és maradáspárti politikai tábor közötti konfliktust élezte. Az észak-ír helyzet még tovább bonyolította a helyzetet, mivel az Ír-szigeten a fizikai határellenőrzés visszaállítása súlyos politikai és gazdasági következményekkel járhatott volna.

Megítélésem szerint a Wightman-ügy által megfogalmazott visszavonhatóság lehetősége nemcsak jogi, hanem morális biztonsági hálót is kínált az Egyesült Királyság számára. Ugyanakkor az Egyesült Királyság nem élt ezzel a lehetőséggel, mivel a politikai vezetés a népszavazás eredményéhez való hűség fenntartására törekedett, annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi következmények egyre súlyosabbá váltak. A döntés ugyanakkor precedensértékű marad más tagállamok számára, amelyek a jövőben hasonló helyzetbe kerülhetnek.

A megállapodás nélküli Brexit fenyegetése folyamatosan árnyékot vetett a tárgyalásokra. A WTO-szabályok alapján történő kereskedelem lehetősége, valamint a brit és uniós gazdaságra gyakorolt hatások egyértelművé tették, hogy mindkét fél számára előnytelen lenne egy rendezetlen kilépés. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások során mindkét fél próbálta érvényesíteni saját érdekeit, de a kompromisszumos megoldásokat gyakran felülírták a belpolitikai érdekek. Az Egyesült Királyság esetében a kormány belső megosztottsága és a parlamenti többség hiánya tovább nehezítette a döntéshozatalt.

Összességében úgy gondolom, hogy a Wightman-ügy ítélete hosszú távon pozitív hatással lehet az Európai Unió működésére. A tagállamok számára biztosított jog, hogy kilépési szándékukat visszavonják, az uniós jog dinamikáját és rugalmasságát hangsúlyozza, miközben megőrzi az Unió demokratikus legitimitását. A Brexit-folyamat azonban rávilágított arra, hogy a tagállamok és az Unió közötti kapcsolatot nemcsak a jogi normák, hanem a politikai érdekek és a társadalmi elvárások is alapvetően meghatározzák. A jövőbeli uniós válságok kezelésében kulcsfontosságú lesz, hogy az EU képes legyen fenntartani ezt az egyensúlyt, és megfelelő válaszokat adjon a tagállamok belső kihívásaira anélkül, hogy az integrációs folyamat alapvető céljait veszélyeztetné.

Az Európai Unió Bíróságának döntése a C-66/18. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben egyértelműen rámutatott arra, hogy Magyarország a 2017-es felsőoktatási törvény módosításával nemcsak az uniós jog alapelveit sértette meg, hanem az európai értékközösség egyik alappillérét, az oktatás és a tudományos élet szabadságát is támadta. Az ítélet indoklása és az abban megfogalmazott érvek tükrében világosan látszik, hogy a magyar kormány politikai érdekből hozott olyan intézkedéseket, amelyek aránytalanul korlátozták az egyetemek működését és közvetlenül veszélyeztették az akadémiai szabadságot.  Magyarország intézkedései sértették az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogokat. A Charta 13. cikke kimondja a tudományos kutatás szabadságát és az oktatás szabadságát. Az oktatás szabadsága a demokratikus társadalmak egyik sarokköve, amely biztosítja, hogy a tudományos élet mentes maradjon politikai befolyástól. Amikor egy állam önkényesen korlátozza egy egyetem működését, valójában a kritikus gondolkodást és az értelmiségi szabadságot próbálja korlátozni. Emellett Magyarország megsértette az EUMSZ (Európai Unió működéséről szóló szerződés) 49. cikkében foglalt letelepedés szabadságát és az 56. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságát. A CEU esete rámutatott, hogy az új jogszabály kizárólagosan hátrányosan érintette azokat az intézményeket, amelyek külföldi bejegyzéssel rendelkeznek, és ezáltal diszkriminatív korlátozást vezetett be. Az EU egyik alapelve az, hogy az Unión belül minden gazdasági szereplőnek, beleértve az oktatási intézményeket is, joga van a letelepedésre és szolgáltatásai nyújtására anélkül, hogy indokolatlan korlátozásokkal szembesüljön. Az oktatás soha nem válhat politikai érdekek eszközévé. Az akadémiai szabadság és az oktatás függetlensége garantálja a kritikus gondolkodás, az innováció és a társadalmi fejlődés alapját. Amikor egy kormány politikai okokból, saját ideológiai preferenciái vagy rövid távú hatalmi érdekei miatt korlátozza egy oktatási intézmény működését, azzal nemcsak az adott intézményt, hanem a teljes társadalom szellemi fejlődését veszélyezteti. A CEU-ügy egyértelmű példája annak, hogyan sérülhet az akadémiai autonómia, amikor egy állam beavatkozik az oktatási intézmények működésébe. Egy demokráciában az oktatási intézményeknek pártatlanul kell működniük, hogy biztosíthassák az objektív, politikai befolyástól mentes tudományos kutatást és oktatást. Amikor az állam közvetlenül vagy közvetve beavatkozik az oktatási folyamatba, az a szabad gondolkodás elfojtását eredményezheti. Ez hosszú távon aláássa a társadalom fejlődését és a demokratikus értékeket. Magyarország intézkedése ellentétes volt az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaival is, különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében vállalt szolgáltatáskereskedelmi egyezményekkel (GATS). Az EU részese ennek az egyezménynek, amely biztosítja a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, beleértve az oktatási szolgáltatásokat. Az új magyar jogszabály tehát nemcsak az uniós joggal, hanem nemzetközi jogi kötelezettségekkel is szembement, ami rontja Magyarország hitelességét a nemzetközi színtéren.