Jog – vallás – oktatás: a tagállam által az egyházi magániskoláknak nyújtott támogatásokról döntött az EUB

Jog – vallás – oktatás: a tagállam által az egyházi magániskoláknak nyújtott támogatásokról döntött az EUB (a C-372/21. számú ügy értelmezése)

Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatal céljából fordult az EUB-hez az előtte folyamatban lévő német adventista egyház[1] és az osztrák oktatási igazgatóság[2] között fennálló jogvita eldöntése kapcsán.
    A német adventista egyház Németországban közjogi jogi személyiséggel bír, azonban az osztrák jog által nem rendelkezik elismert egyházi jogállással.[3] Az egyház – mint magánoktatási intézmény – az iskola személyzetének díjazásához támogatás iránti kérelmet nyújtott be az illetékes osztrák hatósághoz. Az oktatási hatóság elutasította a kérelmet, arra hivatkozva, hogy ilyen támogatás csak az osztrák jog által elismert egyházakat és vallási közösségeket illet meg. Jelen esetben a kérelmet benyújtó egyház egy a német jog által elismert vallási felekezet, amely egy Ausztriában található oktatási intézménye számára kért támogatást az osztrák hatóságtól.
    Az elutasított kérelemmel szemben a német adventista egyház felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az osztrák legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amely előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hez fordult.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az EUB-hez intézett két kérdés:

Egyrészt, hogy az uniós jog hatálya alá tartozik-e az Európai Unió valamely tagállamában elismert és ott székhellyel rendelkező vallási közösség egy másik tagállamban történő támogatás megítélésének a kérdésében, ha a másik tagállam joga szerint az nem minősül elismert egyháznak, illetve vallási közösségnek, csupán bejegyzett egyesületnek?

Az első kérdéssel kapcsolatban fontos kiemelni az EUMSZ 17. cikkének (1) bekezdését, amely szerint az Európai Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek és közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban. Vagyis ennek értelmében a tagállamok szuverén döntése, hogy milyen módon szervezi meg az állam a vallási rendszerét.
   Emellett azonban fontos kiemelni, hogy jelen esetben a német adventista egyház által működtetett osztrák oktatási magánintézményt úgy kell tekinteni, mint egy Ausztriában gazdasági tevékenységet folytató – az osztrák jog által hivatalosan bejegyzett – egyesület, amely finanszírozása jelentős mértékben magánforrásból származik. Erre tekintettel az ügyben megjelenik az ún. „határokon átnyúló elem”, amelynek köszönhetően főszabályként alkalmazni kell az uniós jog szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseit is.
   Így az első kérdésre az EUB válasz igenlő, vagyis a felek közötti eset a határokon átnyúló elemre tekintettel nem vonható ki az uniós jog hatálya alól.

Másrészt, az EUMSZ 56. cikkének értelmezésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a nemzeti szabály, amely a felekezeti magániskoláknak a támogatásához azt a feltételt írja elő, hogy a kérelmező a nemzeti jog alapján egyházként vagy vallási közösségként legyen elismerve?

Elsőként az EUB jelen ügyben az EUMSZ 49. cikke által biztosított letelepedés szabadsága hatálya alá tartozónak tekintette a kérdést és kifejtette, hogy az ügy tárgyát képező nemzeti szabályozás a letelepedés szabadságának a korlátozásának minősül[4], azonban a korlátozás elfogadható lehet, ha az elérni kívánt cél vagy közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja azt, megfelel az arányosság elvének és alkalmas az elérni kívánt cél biztosítására, úgy, hogy nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.[5]
   Erre tekintettel az EUB kifejtette, hogy a felekezeti magániskolák kiegészítő elemei a közoktatási rendszernek, amellyel biztosított a szülők számára, hogy vallási meggyőződésüknek megfelelő oktatási intézményt válasszanak gyermekeik számára. Ezt az indokot az EUB „közérdeken alapuló kényszertő oknak” minősítette, ezzel igazolva a letelepedés szabadságának korlátozását.
    A szükségesség és arányosság kapcsán pedig kifejtette, hogy az osztrák nemzeti jog annak a biztosítását célozza, hogy az állami oktatási intézményekhez képest kiegészítő képzést biztosító iskolák a lakosság számára elérhetővé váljanak (tehát ne csak a tagjai számára legyenek hozzáférhetőek). Másrészt az osztrák szabályozással kapcsolatban az EUB azt is kimondja, hogy alkalmas arra, hogy a szülők vallási meggyőződésük szerint válasszanak oktatási intézményt gyermekeik számára.
    A cél eléréséhez szükséges mérték vizsgálatánál az EUB az Unió semlegességének követelményét mondja ki a kérdés tekintetében, hiszen az EUMSZ 17. cikke értelmében nem kötelezhető egyetlen tagállam sem arra, hogy bármely egyház vagy vallási felekezet jogállását azért ismerje el, mert más tagállam joga elismeri.

Így összességében a második kérdésre az EUB válasza: az uniós joggal „nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a felekezeti iskolákként elismert magán oktatási intézményeknek szánt állami támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez köti, hogy ezen intézmény tekintetében a támogatási kérelmet benyújtó egyházat vagy vallási közösséget elismerje az érintett tagállam joga”[6]. Továbbá hozzátette, hogy ez akkor is igaz, ha ezen egyházat más tagállam – a származási tagállam – joga elismeri.

Az összefoglalót készítette: Hegedűs Sára Örzse, joghallgató DE ÁJK

Források jegyzéke:

C-372/21. számú ügy

Európai Unió Bírósága 20/23. sz. Sajtóközlemény   https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2023-02/cp230020hu.pdf