Kockázatvállalás és tájékoztatási kötelezettség a devizahitel-szerződések kapcsán

  • 23 March 2020
  • Kutatócsoport2

A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság felszínre hozta a magyarországi devizahitelezés gyengeségeit és annak a magyar háztartásokra gyakorolt drasztikus következményeit, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos bírósági esetek megsokszorozódását. A bejegyzés arra kíván röviden rávilágítani, hogy milyen kockázatokat vállaltak a hitelszerződésben részt vevők, valamint arra, hogy milyen kérdések merültek fel a hitelfelvevők tájékoztatásával kapcsolatban.

A pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggő problémák egyike a szabályozás jellegének meghatározása: az előírások könnyítése érdekében ható tényezők a gazdasági növekedés fokozatos hiteligénye, a pénzügyi szervezetek piaci aktivitásának növelése.
Egy megengedő szabályozási környezet ugyanakkor hátrányos lehet a fogyasztók, sőt akár a pénzügyi szervezetek számára is. Előbbiek részére a tisztességtelen feltételrendszer okozhat károkat, míg az utóbbiaknak azért lehet előnytelen, mert olyan piaci magatartásra ösztönzi őket, amely „pillanatnyi piaci pozíció előnye mellett a hosszabb távú esetleges veszteséges működést kockáztatja”. Végső soron a nem jól működő pénzügyi közvetítőrendszer, valamint a bizalmatlanná vált fogyasztók jelentős egyensúlytalanságot okozhatnak a gazdasági működésben.[1]
A lakossági devizahitelek felvételekor is alapvetően ezek a kockázatok nyilvánultak meg a megengedő szabályozási környezetből következően. A döntően svájci frank alapú devizahitelek felvételéből adódó árfolyamkockázatot a lakosság jellemzően nem volt képes kezelni.[2]
A pénzügyi közvetítő rendszer (bankok, befektetési alapok, biztosítók stb.) stabil és kiszámítható működéséhez nélkülözhetetlen az, hogy a fogyasztók bízzanak ezekben az intézményekben. Ezek közül is kiemelt jelentőséggel bír a bankokkal szemben megnyilvánuló társadalmi bizalom mértéke, melynek csökkenése kiváltotta a központi beavatkozás iránti igényt.
Az állami beavatkozás hétterében fontos szerepet játszik tehát a fogyasztók bizalomvesztése. Azáltal, hogy a fogyasztók bizalma csökkent a pénzügyi szervezetek és a pénzügyi piacok iránt, azok stabilitása veszélybe került, és ez kihatással lehet a teljes pénzügyi rendszerre.[3]

A magyar bíróságok fogyasztóképe a pénzügyi válság hatására jelentősen megváltozott. Míg 2010-ig a bíróságok általános polgári jogi elveket alkalmaztak a pénzügyi szerződések vizsgálatánál, addig 2013-ra a mechanizmus teljesen átalakult. A tényfeltárás minősége számottevően javult és a tisztességtelen szerződési feltételek kontrolljának középpontjába a 93/13/EK irányelv átültetett tagállami szabályai kerültek, szerephez jutott az Európai Unió Bírósága irányelvvel kapcsolatos döntési gyakorlata is. „A válság következtében egyre fogyasztóbarátabb döntéseket hoznak a magyar bíróságok, sok esetben még a luxemburgi joggyakorlatot is túlhaladva.”[4]
Az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével összefüggésben az Európai Unió Bírósága elé kerülő magyar ügyek egy része arra vonatkozik, hogy az egyértelmű megfogalmazás követelményét ki lehet-e annyira tágítani, hogy abba azok a szakma specifikus kikötések is beletartozzanak, és ezáltal tisztességtelennek minősüljenek, amelyeket például a bankok használnak egy devizahitel-szerződés megkötésekor. Felmerül a kérdés, hogy az árfolyamkockázat tartalmára, az azt befolyásoló körülményekre vonatkozóan vajon sokkal részletesebben kellett volna tájékoztatni az átlagosan informált fogyasztót?[5]
A Budai Központi Kerületi Bíróság által 2017. január 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az alapvető kérdés, hogy az uniós fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelel-e egy olyan szerződéskötési gyakorlat, amely egyrészt nem teszi kötelezővé a fogyasztóval szerződő fél számára a szerződés érvényességi feltételeként, hogy a szerződés elsődleges tárgyát képező világos és érthető szerződési feltételt már a szerződéskötést megelőzően megismertesse a fogyasztóval; másrészt megengedi a fogyasztóval szerződő félnek, hogy csak akkor közölje a szerződés elsődleges tárgyát képező világos és érthető szerződési feltételt, amikor a fogyasztó már visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt a szerződés teljesítésére.[6]
A magyar bíróság tulajdonképpen azt szeretné megtudni, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a szabályozás, amely alapján nem semmis az a kölcsönszerződés, amely megjelöli ugyan az összeget, de nem tartalmazza az alkalmazandó árfolyamot, melyet a hitelező a szerződéskötést követően külön dokumentumban fog meghatározni.
Az ügyben 2019. június 5. napján született ítélet, melyben az Európai Unió Bírósága már nem először hangsúlyozza, hogy a világos és érthető megfogalmazás követelményét kiterjesztően kell értelmezni. A magyar bírói fórumnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy valamennyi releváns ténybeli elemre figyelemmel a fogyasztó megérthette-e, hogy milyen módszerek szerint kell meghatározni a kölcsön összegét és az alkalmazandó árfolyamot, továbbá hogy ebből milyen gazdasági következmények származnak rá nézve. Ugyanakkor az nem követelmény, hogy e körülmények mindegyike meg legyen jelölve.[7] Amennyiben a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy az árfolyam meghatározására vonatkozó feltétel nem világos és egyértelmű, a szerződés csak akkor lesz semmis, ha a feltétel tisztességtelen, a szerződés e kikötés nélkül nem teljesíthető.[8]
A Fővárosi Ítélőtábla 2017 februárjában a devizahitel-szerződések egyes feltételeinek az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal való összhangja tárgyában több kérdést is feltett az Európai Unió Bíróságának[9]. Az ügyben a Bíróság 2018 szeptemberében hirdetett ítéletet. Ebben emlékeztet egy korábban hozott ítéletben rögzített azon szabályra, amely a kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételeket kizárja az irányelv hatálya alól. Ezt az igazolja, feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek összességére nézve egyensúlyt teremtett. Azonban valamely más, a jogszabályi rendelkezésekkel nem érintett szerződési feltétel nincs teljes egészében kizárva ezen irányelv hatálya alól, annak tisztességtelen jellege értékelhető, amennyiben a nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a következtetésre jut, hogy az adott kikötést nem világosan és érthetően fogalmazták meg. A megalapozott döntéshez szükséges tájékoztatási kötelezettség magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára. Ebből az következik, hogy az átlagos, azaz általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt gazdasági következményeinek értékelésére is.
A Bíróság rögzíti továbbá, hogy a szerződési feltételek világosságának és érthetőségének megállapításakor értékelni kell a szerződés megkötésével kapcsolatos, összes körülményt, valamint a szerződés mindegyik feltételét, annak ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.[10] A pénzügyi szerződések tisztességtelenségével kapcsolatban a legfontosabb kérdés tehát, hogy a szabályozás milyen szintű védelmet kell, hogy biztosítson a fogyasztó számára.

A pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelmében alapvetően pozitív változások következtek be a hazai pénzügyi közvetítő rendszerben. Ennek néhány eleme:
Az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekhez képest fogyasztóbarátabb bírói döntések születnek Magyarországon napjainkban, ezek a fogyasztó védelmét illetően meghaladják az unióban szokásos mértéket is.
Jelentős előrelépést mutatnak azok, az Európai Unió Bírósága által hozott döntések, melyek szerint a hitelszerződésekben kiterjesztően kell értelmezni a világos és érthető megfogalmazás követelményét.
A hazai szerződéskötési gyakorlat részévé vált az, hogy a devizaalapú hitelügyletek szerződéseiben ma már szerepel a hazai fizetőeszköz leértékelődése esetén annak összegszerűen számított, a fogyasztóra nézve hátrányos következménye is

 

Török Éva, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programja keretében készült. 


[1] Nagy Zoltán (2017): Problémafelvetések a pénzügyi fogyasztóvédelem területén. In: Miskolci Jogi Szemle. 12. évf., 2. szám, 391. old. [Elérhető: http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/2017kulon2/38_nagyzoltan.pdf (letöltés dátuma: 2019. május 24.).]

[2] Kolozsi Pál Péter–Banai Ádám–Vonnák Balázs (2015): A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer. In: Hitelintézeti Szemle. 14. évf., 3. szám, 61-62. old. [Elérhető: https://www.mnb.hu/letoltes/3-kolozsi-banai-vonnak-1.pdf (letöltés dátuma: 2019. október 24.).]

[3] Czajlik István–Horváth Anna–Sz. Pap Judit (2013): Korszerű pénzügyi fogyasztóvédelem. In: Lentner Csaba (szerk.): Bankmenedzsment: Bankszabályozás – pénzügyi fogyasztóvédelem. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 432. old.

[4] Simon Rita (2019): Az eltérő fogyasztói modellek használata a jogalkalmazásban – a gyengébb fél mint fogyasztói modell a pénzügyi szerződésekkel kapcsolatos jogvitáknál az Európai Bíróság, illetve a cseh és magyar bíróságok gyakorlatában. In: Szikora Veronika, Árva Zsuzsanna (szerk.): Újratervezés – Fogyasztói szabályozási modellek, digitalizáció, adatvédelem. Debrecen: Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 96. old.

[5] Török Éva (2018): A fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogalkalmazás – különös tekintettel az egyértelmű megfogalmazás követelményére. In: Szikora Veronika, Árva Zsuzsanna (szerk.): A fogyasztók védelmének új irányai és kihívásai a XXI. században. Debrecen: Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 79. old.

[6] A Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) által 2017. január 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – GT kontra HS C-38/17. sz. ügy. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=191273&pa... (letöltés dátuma: 2019. május 29.)]

[7] A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2019. június 5. – GT kontra HS C‑38/17. sz. ügy ítélet 36. pont. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text&docid=214742&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir&occ=first&part=1&cid=2049745 (letöltés dátuma: 2019. október 15.)]

[8] Uott 37 pont.

[9] A Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) által 2017. február 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra OTP Bank Nyrt. és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. C-51/17. sz. ügy [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=190422&pa... (letöltés dátuma: 2018. január 24.)]

[10] A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. szeptember 20. Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra OTP Bank Nyrt., OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. C-51/17. sz. ügy. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=512154DD87... (letöltés dátuma: 2019. május 20.)]

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: