Kockázatvállalás és tájékoztatási kötelezettség a devizahitel-szerződések kapcsán

  • 2020/03/23
  • Kutatócsoport2

A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság felszínre hozta a magyarországi devizahitelezés gyengeségeit és annak a magyar háztartásokra gyakorolt drasztikus következményeit, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos bírósági esetek megsokszorozódását. A bejegyzés arra kíván röviden rávilágítani, hogy milyen kockázatokat vállaltak a hitelszerződésben részt vevők, valamint arra, hogy milyen kérdések merültek fel a hitelfelvevők tájékoztatásával kapcsolatban.

A pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggő problémák egyike a szabályozás jellegének meghatározása: az előírások könnyítése érdekében ható tényezők a gazdasági növekedés fokozatos hiteligénye, a pénzügyi szervezetek piaci aktivitásának növelése.
Egy megengedő szabályozási környezet ugyanakkor hátrányos lehet a fogyasztók, sőt akár a pénzügyi szervezetek számára is. Előbbiek részére a tisztességtelen feltételrendszer okozhat károkat, míg az utóbbiaknak azért lehet előnytelen, mert olyan piaci magatartásra ösztönzi őket, amely „pillanatnyi piaci pozíció előnye mellett a hosszabb távú esetleges veszteséges működést kockáztatja”. Végső soron a nem jól működő pénzügyi közvetítőrendszer, valamint a bizalmatlanná vált fogyasztók jelentős egyensúlytalanságot okozhatnak a gazdasági működésben.[1]
A lakossági devizahitelek felvételekor is alapvetően ezek a kockázatok nyilvánultak meg a megengedő szabályozási környezetből következően. A döntően svájci frank alapú devizahitelek felvételéből adódó árfolyamkockázatot a lakosság jellemzően nem volt képes kezelni.[2]
A pénzügyi közvetítő rendszer (bankok, befektetési alapok, biztosítók stb.) stabil és kiszámítható működéséhez nélkülözhetetlen az, hogy a fogyasztók bízzanak ezekben az intézményekben. Ezek közül is kiemelt jelentőséggel bír a bankokkal szemben megnyilvánuló társadalmi bizalom mértéke, melynek csökkenése kiváltotta a központi beavatkozás iránti igényt.
Az állami beavatkozás hétterében fontos szerepet játszik tehát a fogyasztók bizalomvesztése. Azáltal, hogy a fogyasztók bizalma csökkent a pénzügyi szervezetek és a pénzügyi piacok iránt, azok stabilitása veszélybe került, és ez kihatással lehet a teljes pénzügyi rendszerre.[3]

A magyar bíróságok fogyasztóképe a pénzügyi válság hatására jelentősen megváltozott. Míg 2010-ig a bíróságok általános polgári jogi elveket alkalmaztak a pénzügyi szerződések vizsgálatánál, addig 2013-ra a mechanizmus teljesen átalakult. A tényfeltárás minősége számottevően javult és a tisztességtelen szerződési feltételek kontrolljának középpontjába a 93/13/EK irányelv átültetett tagállami szabályai kerültek, szerephez jutott az Európai Unió Bírósága irányelvvel kapcsolatos döntési gyakorlata is. „A válság következtében egyre fogyasztóbarátabb döntéseket hoznak a magyar bíróságok, sok esetben még a luxemburgi joggyakorlatot is túlhaladva.”[4]
Az általános szerződési feltételek tisztességtelenségével összefüggésben az Európai Unió Bírósága elé kerülő magyar ügyek egy része arra vonatkozik, hogy az egyértelmű megfogalmazás követelményét ki lehet-e annyira tágítani, hogy abba azok a szakma specifikus kikötések is beletartozzanak, és ezáltal tisztességtelennek minősüljenek, amelyeket például a bankok használnak egy devizahitel-szerződés megkötésekor. Felmerül a kérdés, hogy az árfolyamkockázat tartalmára, az azt befolyásoló körülményekre vonatkozóan vajon sokkal részletesebben kellett volna tájékoztatni az átlagosan informált fogyasztót?[5]
A Budai Központi Kerületi Bíróság által 2017. január 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az alapvető kérdés, hogy az uniós fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelel-e egy olyan szerződéskötési gyakorlat, amely egyrészt nem teszi kötelezővé a fogyasztóval szerződő fél számára a szerződés érvényességi feltételeként, hogy a szerződés elsődleges tárgyát képező világos és érthető szerződési feltételt már a szerződéskötést megelőzően megismertesse a fogyasztóval; másrészt megengedi a fogyasztóval szerződő félnek, hogy csak akkor közölje a szerződés elsődleges tárgyát képező világos és érthető szerződési feltételt, amikor a fogyasztó már visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt a szerződés teljesítésére.[6]
A magyar bíróság tulajdonképpen azt szeretné megtudni, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a szabályozás, amely alapján nem semmis az a kölcsönszerződés, amely megjelöli ugyan az összeget, de nem tartalmazza az alkalmazandó árfolyamot, melyet a hitelező a szerződéskötést követően külön dokumentumban fog meghatározni.
Az ügyben 2019. június 5. napján született ítélet, melyben az Európai Unió Bírósága már nem először hangsúlyozza, hogy a világos és érthető megfogalmazás követelményét kiterjesztően kell értelmezni. A magyar bírói fórumnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy valamennyi releváns ténybeli elemre figyelemmel a fogyasztó megérthette-e, hogy milyen módszerek szerint kell meghatározni a kölcsön összegét és az alkalmazandó árfolyamot, továbbá hogy ebből milyen gazdasági következmények származnak rá nézve. Ugyanakkor az nem követelmény, hogy e körülmények mindegyike meg legyen jelölve.[7] Amennyiben a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy az árfolyam meghatározására vonatkozó feltétel nem világos és egyértelmű, a szerződés csak akkor lesz semmis, ha a feltétel tisztességtelen, a szerződés e kikötés nélkül nem teljesíthető.[8]
A Fővárosi Ítélőtábla 2017 februárjában a devizahitel-szerződések egyes feltételeinek az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal való összhangja tárgyában több kérdést is feltett az Európai Unió Bíróságának[9]. Az ügyben a Bíróság 2018 szeptemberében hirdetett ítéletet. Ebben emlékeztet egy korábban hozott ítéletben rögzített azon szabályra, amely a kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételeket kizárja az irányelv hatálya alól. Ezt az igazolja, feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó a meghatározott szerződések feleit megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek összességére nézve egyensúlyt teremtett. Azonban valamely más, a jogszabályi rendelkezésekkel nem érintett szerződési feltétel nincs teljes egészében kizárva ezen irányelv hatálya alól, annak tisztességtelen jellege értékelhető, amennyiben a nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a következtetésre jut, hogy az adott kikötést nem világosan és érthetően fogalmazták meg. A megalapozott döntéshez szükséges tájékoztatási kötelezettség magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára. Ebből az következik, hogy az átlagos, azaz általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt gazdasági következményeinek értékelésére is.
A Bíróság rögzíti továbbá, hogy a szerződési feltételek világosságának és érthetőségének megállapításakor értékelni kell a szerződés megkötésével kapcsolatos, összes körülményt, valamint a szerződés mindegyik feltételét, annak ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.[10] A pénzügyi szerződések tisztességtelenségével kapcsolatban a legfontosabb kérdés tehát, hogy a szabályozás milyen szintű védelmet kell, hogy biztosítson a fogyasztó számára.

A pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelmében alapvetően pozitív változások következtek be a hazai pénzügyi közvetítő rendszerben. Ennek néhány eleme:
Az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekhez képest fogyasztóbarátabb bírói döntések születnek Magyarországon napjainkban, ezek a fogyasztó védelmét illetően meghaladják az unióban szokásos mértéket is.
Jelentős előrelépést mutatnak azok, az Európai Unió Bírósága által hozott döntések, melyek szerint a hitelszerződésekben kiterjesztően kell értelmezni a világos és érthető megfogalmazás követelményét.
A hazai szerződéskötési gyakorlat részévé vált az, hogy a devizaalapú hitelügyletek szerződéseiben ma már szerepel a hazai fizetőeszköz leértékelődése esetén annak összegszerűen számított, a fogyasztóra nézve hátrányos következménye is

 

Török Éva, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programja keretében készült. 


[1] Nagy Zoltán (2017): Problémafelvetések a pénzügyi fogyasztóvédelem területén. In: Miskolci Jogi Szemle. 12. évf., 2. szám, 391. old. [Elérhető: http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/2017kulon2/38_nagyzoltan.pdf (letöltés dátuma: 2019. május 24.).]

[2] Kolozsi Pál Péter–Banai Ádám–Vonnák Balázs (2015): A lakossági deviza-jelzáloghitelek kivezetése: időzítés és keretrendszer. In: Hitelintézeti Szemle. 14. évf., 3. szám, 61-62. old. [Elérhető: https://www.mnb.hu/letoltes/3-kolozsi-banai-vonnak-1.pdf (letöltés dátuma: 2019. október 24.).]

[3] Czajlik István–Horváth Anna–Sz. Pap Judit (2013): Korszerű pénzügyi fogyasztóvédelem. In: Lentner Csaba (szerk.): Bankmenedzsment: Bankszabályozás – pénzügyi fogyasztóvédelem. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 432. old.

[4] Simon Rita (2019): Az eltérő fogyasztói modellek használata a jogalkalmazásban – a gyengébb fél mint fogyasztói modell a pénzügyi szerződésekkel kapcsolatos jogvitáknál az Európai Bíróság, illetve a cseh és magyar bíróságok gyakorlatában. In: Szikora Veronika, Árva Zsuzsanna (szerk.): Újratervezés – Fogyasztói szabályozási modellek, digitalizáció, adatvédelem. Debrecen: Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 96. old.

[5] Török Éva (2018): A fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogalkalmazás – különös tekintettel az egyértelmű megfogalmazás követelményére. In: Szikora Veronika, Árva Zsuzsanna (szerk.): A fogyasztók védelmének új irányai és kihívásai a XXI. században. Debrecen: Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 79. old.

[6] A Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) által 2017. január 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – GT kontra HS C-38/17. sz. ügy. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=191273&pa... (letöltés dátuma: 2019. május 29.)]

[7] A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2019. június 5. – GT kontra HS C‑38/17. sz. ügy ítélet 36. pont. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text&docid=214742&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir&occ=first&part=1&cid=2049745 (letöltés dátuma: 2019. október 15.)]

[8] Uott 37 pont.

[9] A Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) által 2017. február 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra OTP Bank Nyrt. és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. C-51/17. sz. ügy [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=190422&pa... (letöltés dátuma: 2018. január 24.)]

[10] A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. szeptember 20. Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra OTP Bank Nyrt., OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt. C-51/17. sz. ügy. [Elérhető: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=512154DD87... (letöltés dátuma: 2019. május 20.)]

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 

Hozzászólások

A bejegyzés a devizahitelekkel vállalt kockázatok és az ezekről történő tájékoztatás egyes kérdéseit veti fel röviden. Álláspontom szerint az, hogy a fogyasztók többsége nem volt tisztában teljes egészében a devizahitelek adta kockázatokkal, de elsősorban az árfolyamkockázat esetleges pénzügyi hatásaival, összetett kérdés. Véleményem szerint e tekintetben felelősséggel tartoznak mind a vállalkozások, mind a fogyasztók.

A bankok által korábban követett azon szerződéskötési gyakorlat, amely szerint a fogyasztók egy olyan pénzügyi elköteleződés valódi tartalmáról, amely egész vagyonának elvesztésével járhatott, közvetlenül a szerződéskötést megelőzően vagy egyes elemeiről a szerződéskötést követően szerzett tudomást, és a szerződéstervezet nem állt rendelkezésre a szerződéskötés előtt legalább néhány nappal, nagyban hozzájárulhatott a fogyasztók tájékozatlanságához. Ezt erősítette a szerződések, illetve az általános szerződési feltételek olyan megfogalmazása, amelyek talán még egy átlagon felüli tájékozottsággal rendelkező fogyasztó számára sem voltak világosak és érthetőek. Álláspontom szerint a vállalkozásoknak nemcsak részletesebb, de sokkal közérthetőbb tájékoztatást kellett volna adniuk a fogyasztóknak.

A fogyasztók felelőssége azonban csaknem ugyanekkorra, hiszen nagy részüket a devizahitelekből (főleg árfolyamkockázatból) eredő negatív pénzügyi hatások lehetősége egyáltalán nem érdekelte. Pillanatnyi céljuk a hitel összegének vagy az azzal elérhető termék megszerzése volt. De kiemelném az állam felelősségét is, amelynek megengedő vagy nem kellően részletes szabályozása a pénzügyi területen véleményem szerint szintén hozzájárult a devizahitelek okozta problémákhoz. Itt elsősorban a szerződéskötés folyamatára, a kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatásra, a jogszabályok betartásának ellenőrzésére vonatkozó hiányára gondolok.

Annak a felelősségnek azonban a megosztását a különböző szereplők között, amely mindebből ered a jogalkotó nem akarta felvállalni, míg a jogalkalmazás mára rendkívül megosztottá vált. A fogyasztókép véleményem szerint ma is változóban van hazánkban, ami alapvetően befolyásolja a(z) (árfolyam)kockázatokkal kapcsolatos tájékoztatás tartalmának érthetőségét. Nyugvó pontra ez a problémakör talán egy felelősséget megosztó, világos és érthető jogalkotással vált volna.

A fenti cikk kapcsán ami rögtön felmerült bennem, hogy kit  és milyen információk birtokosát tekinthetünk átlagosan informált fogyasztónak.

Álláspontom szerint a kérdést nagyon nehéz megítélni, azonban a téma vizsgálatához mégis szükséges annak meghatározása. Hiszen ehhez viszonyítva szükséges a tájékoztatás mértékét, illetve eszközeit is kijelölni, meghatározni.

Véleményem szerint a devizahitelekkel kapcsollatos kockázatok, illetve mondhatnám a jelenleg oly népszerū (számomra különösen aggályos) CSOK és Babaváró hitel konstrukcióival kapcsolatos kockázatok felismerése, megismerése túl mutat az átlag tájékozottsággal rendelkezõ fogyasztón, amely mögött a pénzügyi tudatosságra nevelés hiánya, mint meghatározó motívum áll.

Azt gondolom, hogy a devizahitelek kapcsán a fogyasztók a nem megfelelõ tájékoztatás mellett a választás lehetõségével sem élhettek, hiszen nem volt megfelelõ alternatívája a devizahiteleknek. 

Tekintettel a devizahitelek összetettségere a hitelt nyújtó intézmênyeknek különösen nagy figyelmett kellett volna fordítaniuk a legmegfelelõbb tájékoztatásra, melynek elmaradása sajnos nagyban hozzájárult a kilakult helyzethez és melyet a bírói döntések probálnak valamelzest utólag reparálni.

 Ezen sanálats esemênyek kapcsán örvendetes dolog lenne, ha a fital, gyermekkorban elkezdett pénzügyi tudatosságra nevelés nagyobb hangsúlyt kapna, elõsegítve ezzel a késõbbi tudatos döntéshozatalt. Ugyanakkor utopia lenne azt gondolni, hogy csak a pénzügyi tudatosság önmagában és minden fogyasztó esetén megoldàst jelenthetne. A tudatosságra ösztönzés mellett jó kiegészítés lehetne a túlszabályozott biztosítói szektorban használt IPID tájékoztatók vagy az elõzetes ügyfél tájékozottságát felmérõ nyomtatványok használata is.

 

 

 

 

A kockázatvállalás és tájékoztatási kötelezettség kérdése a devizahitel-szerződések kapcsán véleményem szerint azt követően került igazán fókuszba, miután a 2008. évi gazdásági válság nyomán gombamód’ megszaporodtak a devizahitel-szerződést érintő peres ügyek.  E perek jellemzően azért indultak, mert a túlnyomórészt svájci frank alapú devizahitel szerződések árfolyam-különbözetéből adódó törlesztő részletek a válság hatására „az egekig szöktek”, amelyeket a fogyasztók képtelenek voltak megfizetni, és amelyekért döntően a pénzintézeteket okolták. Emiatt kialakult egy magas fokú fogyasztói bizalmatlanság a pénzintézetekkel szemben.  A fogyasztók becsapottnak érezték magukat, megítélésük szerint a velük szerződő bankok nem, vagy nem megfelelően tájékoztatták őket a hosszú futamidejű szerződések esetleges hátrányos gazdasági következményeiről, sőt igazából arról sem, hogy az 5-10-20 évre kötött szerződés alatt akár jelentős mértékű árfolyam-különbözettel is számolniuk kell/lehet.

Jóllehet, a 2010-es évek devizaper-hulláma idején több hazai bíróság is az Európai Unió Bíróságához fordult, mely kérdések kapcsán az EuB egyértelműen kifejtette abbéli álláspontját, hogy a szerződési feltételek tisztességes, vagy tisztességtelen voltának megítélésénél a legfontosabb, hogy a pénzintézet által az árfolyamkockázattal kapcsolatosan nyújtott tájékoztatás a fogyasztó számára világos és érthető legyen, és a hazai bíróságok tulajdonképpen ennek mentén fogyasztóbarát bírói döntéseket hoztak, csakhogy véleményem szerint nem elegendő önmagában a fogyasztóbarát bírói hozzáállás és a bankok, pénzintézetek részéről a megfelelő tájékoztatás. Kellene a fogyasztók részéről is a megfelelő általános tájékozottság.

Ebben viszont jelentős hiányosságot érzek, ugyanis a legtöbb fogyasztó nem pénzügyi, azaz a mindennapi életben gyakrabban felmerülő ügyleteit érintő fogyasztóvédelmi ismeretei is rendkívül hiányosak, a speciálisabb ismereteket igénylő fogyasztóvédelmi ismereteik pedig még inkább. Ennek okát egyértelműen az oktatás hiányában látom. Álláspontom szerint a ma fiataljainak már az alapszintű oktatási intézményt is úgy kellene befejezniük, hogy a szokásos vásárlásaikat érintő fogyasztóvédelmi alapismeretekkel rendelkezzenek. A pénzügyi fogyasztóvédelem oktatását pedig középiskolai szinten lenne szükséges beépíteni a tananyagba, és nem csak a kifejezetten gazdasági jellegű képzést nyújtó középiskolákba, vagy azok egyes speciális osztályában tanuló diákok részére. A fogyasztói és ezen belül a pénzügyi tudatosság erősítése rendkívül fontos társadalmi érdek lenne, álláspontom szerint a később felmerülő problémák, és adott esetben a peres ügyek számát is csökkenthetnék a tudatos ügyletkötések.

Devizahiteles pereket gyakran tárgyaló polgári ügyszakos bíróként  - tehát jogalkalmazóként - magam is nagy figyelemmel olvastam a szerzőnek a devizahiteles (ezen belül elsősorban a svájci frank alapú hitel formájában felvett) szerződésekkel kapcsolatos blogbejegyzését az ilyen típusú szerződések kapcsán a fogyasztók számára adott tájékoztatás megfelelőségével, avagy annak tisztességtelen voltával kapcsolatban.

Annyiban szeretném árnyalni a szerző "hurráoptimizmusát" a hazai bírósági döntések fogyasztóbarátabb jellegét illetően, hogy a kedvező ítéletek ellenére még mindig nagyon nehéz az ilyen típusú szerződések fogyasztóinak bizonyítani azt, hogy a pénzügyi intézmény által a perekben rendelkezésre álló, a fogyasztó által aláírt és a tájékoztatás lényeges tartalmát is rögzítő kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a tájékoztatást nem kapta meg, annak tartalma eltért a nyilatkozatban foglaltaktól, illetőleg, hogy a szóban adott kiegészítő tájékoztatásra tekintettel alappal gondolhatta úgy, hogy az általa képviselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége vagy az bizonyos mértékben korlátozott.

A Kúria a 2/2014 PJE határozatában, valamint az Európai Unió Bírósága - a 93/13 EGK tanácsi irányelv értelmezése alapján - a C-186/16., a - hazai joggyakorlatban valóban mérföldkőnek tekinthető - C-51/17. és C-227/18. számú ítéleteiben meghatározta azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével a bíróságoknak vizsgálni kell a deviza alapú kölcsönszerződések árfolyamkülönbözet viselésére vonatkozó kikötéseinek a tisztességtelenségét. E szempontok szerint az árfolyamkockázatról való tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha annak alapján az általánosan tájékozott, körültekintő és figyelmes fogyasztó fel tudja mérni, hogy a szerződéses jogióviszony fennállása alatt a nemzeti valuta súlyos leértékelődése is bekövetkezhet és ennek következtében a kölcsönszerzdésből eredő pénzintézettel szembeni tartozása, s ezzel együtt az általa fizetendő törlesztőrészletek összege, illetve száma jelentős mértékben megnövekedhet. Lényeges ugyanakkor, hogy sem az Európai Unió Bíróságának ítéletei, sem a Kúria 6/2013. és 2/2014. számú Polgári jogegységi határozatai szerint nem volt és nem is lehetett a pénzintézet feladata, hogy a jövőbeni árfolyamváltozás tényét, irányát vagy mértékét prognosztizálja.

Úgy tűnt, hogy 2020 elejére nagyrészt megszűnt az árfolyamkockázati tájékoztatók megfelelőségének bíróságok általi megítélése terén mutatkozó korábbi bizonytalanság, a Kúria ugyanis döntéseiben számos pénzintézet (Budapest Hitel és Fejlesztési Bank Zrt., ELLE Bank Zrt., Raiffeisen Bank Zrt., OTP Bank Nyrt.) árfolyamkockázatról adott tájékoztatását - figyelembe véve a 2/2014 PJE határozatban és az EUB fent megjelölt ítéleteiben foglaltakat is - kielégítőnek találta és ennek megfelelően nem ítélte tisztességtelennek az árfolyamkockázatot a fogyasztókra terhelő általános szerződési feltételeket.

Lényeges változás következett be viszont 2021 januárjától a Kúria ítélkezési gyakorlatában, egyre-másra születtek ugyanis olyan határozatok, amelyek a Kúria által korábban megfelelőnek minősített tartalmú árfolyamkockázati tájékoztatókat már nem találták elfogadhatónak (ilyen volt például az UniCredit Bank Hungary Zrt., a CIB Bank Zrt., vagy az Argenta Lízing Pénzügyi Szolgáltató Zrt. által adott tájékoztatás). A Kúria mindezt úgy tette, hogy a szerződéses rendelkezések azonos tartalommal bírtak és ugyancsak azonos tartalmú, írásba foglalt árfolyamkockázati tájékoztató szöveget tartalmaztak, tehát a korábbi ügyekben hozott ítéletekben szereplő tényálláshoz képest ezen ügyekben nem jelent meg többlettényállási elem.

Mindezek alapján, elismerve a bíróságoknak a közelmúltban tett erőfeszítéseit a fogyasztói érdekek egyre szélesebb körű figyelembevétele kapcsán, az egységes jogalkalmazás és jogbiztonság érdekében mindenképpen célszerű lenne, ha az alsóbb fokú bíróságok kapnának valamilyen formában iránymutatást arról, hogy a fentiekben hivatkozott, ellentétes tartalmú kúriai határozatok közül melyiket tekintsék a későbbiekben követendőnek.
 

A fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pontja rögzítette, hogy tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára - a fogyasztó hátrányára - indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt.
Megállapításra került az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés mikor tisztességtelen. Ez alatt értendő a cikkben kiemelt egyértelmű és érthető megfogalmazás elve, a tételes meghatározás elve, az objektivitás elve, a ténylegesség és arányosság elve, az átláthatóság elve, a felmondhatóság elve és a szimmetria elve.
A világos és érthetőség tekintetében abból indul ki a Kúria, hogy a fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy, aki különleges szakismerettel és szakértelemmel nem rendelkezik. A szakmai fogalmak használata nem tisztességtelen, ha azonban az általános szerződési feltételek szerkezeti kialakítása nem áttekinthető, követhetetlen, szükségtelenül bonyolult, a szerződési feltétel az egyértelmű és érthető megfogalmazás követelményébe ütközik.
Követelménnyé vált, hogy az átlagfogyasztó számára közérthető stílusban és olvasható formátumban kerüljön megszövegezésre a feltétel. Ez viszont álláspontom szerint ellentétben állhat a szakmai fogalmak használatával. Ez a probléma úgy került feloldásra, hogy az együttműködési kötelezettség körében elvárható vált a fogyasztótól, hogy tájékozódjon a szerződés megkötése előtt, kérjen határidő a szerződés áttanulmányozásához, és adott esetben vegye igénybe szakember közreműködését. Kérdéses azonban, hogy a gyakorlatban ez valóban kivitelezésre kerül/kerülhet-e.

Oldalak