Főtanácsnoki indítvány született az Airbnb szolgáltatásával kapcsolatban

A Párizsban hatályban lévő szigorú szabályozásra azért van szükség mert a francia főváros már így is a legnagyobb Airbnb-központnak számít, nagyjából 60 ezer rövid távra kiadott lakással. A városvezetés becslése szerint a négy belső kerületben minden negyedik lakás ebbe a körbe tartozik. Ebből is látszik, hogy aki lakást akar venni vagy tartósan albérletbe akar költözni, annak igencsak megnehezíti a dolgát ez a helyzet és mivel emiatt csökken a kínálat ezekből az ingatlanokból, ez az árak emelkedéséhez vezet. Ha nem lenne az engedélyezési eljárás valószínűleg még többen állnának át az ingatlanjaik rövidtávú kiadására idényszerűen. A francia szállodaszövetség a legnagyobb ellenzője ennek a trendnek mert őket nagy mértékben károsítja, elvonja tőlük a turisták jelentős részét (általuk már korábban került is benyújtásra kereset az Európai Unió Bíróságához). Emiatt a franciák dolgoznak is egy saját rendszeren, amely az ilyen platformokat hivatott helyettesíteni.

A szabályozás ellen szóló érveket sem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, ugyanis ezek gátolják és költségesebbé teszik a turizmust, amely csökkentheti az ide látogatók számát. Párizsra egyébként is a városnézés a jellemző, az emberek nem a szállodákért mennek oda. Habár az Airbnb olcsóbb (és épp ez motiválhatja is a turistákat) ez ugyanúgy visszaforog a GDP-be, mivel az átlag embernek is (akár a koronavírus miatt is) jól jöhet ez a plusz kereset. Főleg, ha nincs a bejelentési, engedélyezési kötelezettség, könnyebb átállni az Airbnb-zésre és a szabad piac úgyis kialakítja, hogy hány ilyen és hány szállodai férőhelyre van kereslet-kínálat.

A mindkét oldal által felhozott, jól megalapozott érvek teszik kifejezetten érdekessé ezt a kérdést és jelentőssé az Európai Unió Bíróságának döntését.

Franciaországban egy főtanácsnoki indítvány került benyújtásra az airbnb szabályozására vonatkozóan, majd a meghallgatást követően az Európai Unió Bírósága meghozta a döntést. Ennek tükrében érdemes egy szempillantást venni a Magyarországra vonatkozó airbnb szabályozására is, amely szintén változtatáson ment keresztül. A folyamatok a korona vírus hatására felgyorsultak, hiszen a szállodák egy időre bezártak és még inkább előtérbe került az airbnb igénybevétele. 

 Az első tervek alapján a szabályozás alapja az volt, hogy évi 120 napban korlátozza az ilyen célból történő magánszálláshelyek kiadását, az ország teljes területére kiterjedő hatállyal. Az Országgyűlés a T/11328. törvényjavaslatot fogadta el, amely ezt a komoly megszorítást nem tartalmazta. A törvényből két fontos dolgot kell megemlíteni, egyrészről, hogy a törvény nem kötelező jelleggel, csupán lehetőségként kínálja fel az Airbnb korlátozását. Másrészről, az erre való jogkört az önkormányaztok kapják meg azzal, hogy felhatalmazást ad az önkormányzatok képviselő-testülete számára, hogy az ilyen célra kiadható napok számát önkormányzati rendeletben határozzák meg. Ez azt is jelenti, hogy országban eltérőek lesznek a szabályok a kiadható napok mértékre vonatkozóan. 

A szabályozás hordoz magában egy fontos tájékoztatási kötelezettséget is, annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható, a törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a rendeletükben foglalt korlátozásról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére. 

Megfigyelhetjük, hogy Európában egyre elterjedtebbé válik az ilyen típusú szálláshelyek kiadása/igénybevétele, és ebből az is következik, hogy az országok igyekeznek ennek valamilyen törvényi keretet szabni, a megfelelő egyensúly megtartása érdekében. 

A globalizációnak köszönhetően a XXI. század gazdaságában meghatározó szerepet töltenek be a sharing economy szereplői, mint az Airbnb is. A megnövekedett számú rövidtávú lakáskiadás teszi szükségszerűvé a szabályozást Franciaországban, valamint Magyarországon is. 

Magyarországon a Kormány eredetileg egy olyan törvényjavaslatot nyújtott volna be az Országgyűléshez, amely évi 120 napban korlátozta volna az Airbnb céljából történő lakáskiadást minden településre kiterjedő hatállyal. Az Országgyűlés más tartalommal fogadta el a T/11328. törvényjavaslatot, amely lehetőséget ad a korlátozásra, és az erre való jogkört az önkormányzatok kapták meg. A törvényben nem került meghatározásra az egy naptári éven belüli szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok minimum és maximum száma, így akár 365 napban is lehet maximalizálni, és úgy is dönthet a képviselő-testület, hogy egyetlen napra sem engedélyezi ilyen célból a magánszálláshelyek és egyéb szálláshelyek rövidtávú kiadását. Az önkormányzatok represszív eszközök alkalmazására is felhatalmazást kaptak, vagyis abban az esetben, ha valaki túllépi az önkormányzat által engedélyezett felhasználható napok számát, az önkormányzat közigazgatási bírságot szabhat ki, illetve eltilthatja a szabálysértőt a tevékenység végzésétől.

Az Európai Unió Bírósága támogatja az Airbnb-típusú, rövidtávú lakásbérlés visszaszorítását. Franciaország mellett Németország is kezdeményezte az EU napirendjére történő kitűzését, az ingatlanokkal kapcsolatos adókerülés vonatkozásában. Említést tehetünk Amszterdam esetéről is, ahol a lakosoknak elegük lett a tömegesen érkező turistákból. Az általuk bevezetett korlátozás mintegy 10 %-os csökkenést jelent az átlagos turisztikai forgalomhoz képest, amellyel a céljuk az infrastruktúra turizmus által okozott túlterhelésének enyhítése. 

Az Airbnb lakáskiadások előnyei és hátrányai tekintetében eltérő lehet az álláspont az igénybevevők, a városban lakók és a kiadók oldaláról is. A hátrányok oldalán meg kell említenünk, hogy az Airbnb növelheti az albérletárakat, amit külföldi és hazai kutatások egyaránt alátámasztanak, azonban ez nem jelenthető ki egyértelműen, hiszen az albérletárak már 2010-től folyamatosan növekednek, míg az Airbnb például Budapesten csak 2014-2015 körül robbant be. Továbbá azt sem állíthatjuk, hogy pusztán egyetlen tényező felelős a hazai ingatlanpiaci folyamatokért. A rövidtávú lakáskiadások esetében az állam és a helyi közösségek jelentős adóelkerülési tendenciával néznek szembe. Kifejezetten kedvező lehetőség erre, hogy ezeknek a platformoknak olyan tagállamokban van a székhelyük, ahol az adókörnyezet is kedvező. Ezekkel szemben az előnyök oldalán megemlítendő szempont, hogy a vállalkozók felújíthatják a lépcsőházakat, megcsináltathatják a liftet, stb. Továbbá a turisták oldaláról ez egy meglehetősen kedvező lehetőséget biztosít arra, hogy olcsóbban juthassanak komfortos szállásokhoz. 

A szabályozás relevanciája több tényezős. Célja társadalmi-gazdasági jellegű. Igyekszik egyensúlyt teremteni a magánszálláshelyek és a szállodák működése között. Mint láthatjuk nem csak Magyarországon jelent problémát, azonban mégsem lehet általánosítani nemzetközi szinten a szabályok tekintetében, hiszen eltérő az országok között a turisztikai érdekeltség. 

Úgy gondolom, hogy a Főtanácsnok azzal, hogy nem az EU jogalkotására hárítja a döntéshozatalt hanem tagállami szinten az önkormányzatokra bízza ezt a feladatot nem szolgálja az egységes jogérvényesülést vagyis az EU egyik alapelve a szolgáltatás szabadsága nem tud megvalósulni.

Véleményem szerint az EU-nak úgy kellene szabályozni, hogy a saját tulajdonával bárki szabadon rendelkezhet. A tulajdonosi triász magában foglalja a használatot, a birtoklást és a szabad rendelkezést. Mindezt azonban nem teheti meg korlátok nélkül. Ilyen korlát például a szomszédjog, amely szerint annyiban korlátozható a rendelkezés, hogy az mások nyugalmát és birtoklását, tulajdon feletti rendelkezését ne zavarja.

Álláspontom szerint egységes uniós szabályozásra lenne szükség, amely megtiltaná, hogy lakás céljára használt ingatlanokat, mint szálláshelyként kiadják. Ha egységes szabályozás volna, egyenlő feltételekkel jutnak lakáshoz a helybéli lakosok is. Az egységes szabályozás hozzájárul a szolgáltatás szabadságához.

A francia bíróságok által hozott ítéletek sértik az uniós jog elsőbbségének elvét, mivel azokban nem került megállapításra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának a nemzeti jogszabály általi korlátozását közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja, valamint az sem, hogy a korlátozás indokaként felhozott célok nem valósíthatók meg kevésbé korlátozó intézkedések útján. 

A nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen a felperesek uniós jog alapján fennálló szolgáltatásnyújtási szabadságával és ütközik a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123. irányelvvel. Az uniós jog vonatkozik a tevékenységükre, ugyanis az szolgáltatásnak minősül. Az irányelv 4. cikk 1. pontja alapján szolgáltatás a Szerződés 50. cikkében említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység. Bár sem az irányelv, sem a Szerződés nem ad pontos definíciót, az Európai Unió Bíróságának esetjogát alapulvéve korábbi ítéletekből analógia útján levezethető, hogy a rövid távú lakáskiadás is szolgáltatásnak minősül. Az irányelv 2. cikk (2) bekezdése sorol fel olyan tevékenységeket, amelyekre a rendelkezései nem alkalmazhatóak, azonban ezek közé a felperesek tevékenysége nem illeszthető be. Tehát jelen esetben az uniós jogot kell alkalmazni. 

Az irányelv 9. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamok csak bizonyos feltételek teljesülése esetén köthetik a tevékenység gyakorlását engedélyhez, mégpedig akkor, ha az nem diszkriminatív, közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, illetve a cél nem valósítható meg kevésbé korlátozó intézkedés útján. Ha egy tagállam engedélyezési rendszert állít fel, akkor a 10. cikk további követelményeket ír elő annak érdekében, hogy az illetékes hatóság a vizsgálati jogkörét ne önkényesen gyakorolja. A fentieken túl további feltétel, hogy az engedélyezési rendszer a céllal arányos, objektív, világos és egyértelmű, átlátható és hozzáférhető legyen, illetve az engedély megadásához szükséges követelményeket előzetesen nyilvánosságra kell hozni.

A Szerződés és az irányelv meghatározza azokat az indokokat, amelyek miatt a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozható, így különösen a közegészségügy, közrend, közbiztonság védelmére lehet hivatkozni. A francia kormány, Párizs város, valamint az eljárás további résztvevői számos indokot hoztak fel a szabályozás igazolására, mint például a lakáshiány elleni küzdelmet, a lakhatási szolgáltatások igénybevevőinek védelmét. Ugyanakkor hogy nem áll fenn az irányelv által is előírt, közérdeken alapuló kényszerítő indok, ugyanis ez a szabályozás nem feltétlenül fogja a tulajdonosokat megakadályozni abban, hogy a helyiségeiket továbbra is bérbeadják. Az irányelv alapján az engedélyezési rendszernek a közérdekhez kapcsolódó céllal arányosnak kell lennie és csak akkor működtethető, ha ez a cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem valósítható meg. Úgy gondolom, hogy rendelkezésre álltak volna a felhozott célok megvalósítására kevésbé korlátozó eszközök is.

Összességében, figyelembe kell venni az uniós jog elsőbbségét és biztosítani kell a lakástulajdonosok számára a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

Ügy rövid ismertetése: a vita tárgya az airbmb lakásokra vonatkozó szabályozások, illetőleg a Francia Cali Apartments és HX (mint felperes), akik azért fordultak a Francia bírósághoz, mivel az apartmanjukat, amelyet nem használtak életvitelszerűen, bérbe adták másoknak (pl: érkező külföldieknek) és ezt az airbmb oldalon meg is osztották. 

Elvileg ez engedély nélküli bérbeadás volt, amelyet cáfoltak.

Francia jog szerint: bútorozott helyiségek rövid tartamú bérbeadása, mely nem a bérbeadó fél állandó lakóhelyül szolgál, s átmenetileg ott tartózkodó vendégek számára történik, engedélyköteles tevékenységet jelent. (a felperesnek nem volt engedélye, mivel úgy gondolta, hogy szolgáltatásnyujtási szabadságuk van).

Véleményem szerint van igazság a felperes védekezésében, hiszen a Főtanácsnok azzal, hogy nem az EU jogalkotására hárítja a döntéshozatalt hanem tagállami szinten az önkormányzatokra bízza ezt a feladatot nem szolgálja az egységes jogérvényesülést vagyis az EU egyik alapelve a szolgáltatás szabadsága nem tud megvalósulni.

Szerintem is, ha valakinek tulajdonában áll egy lakás, azzal szabadon rendelkezhessen, de az önkormányzatoknak legyen beleszólása olyan szinten, hogy ezzel a lakásoknak és az elbérlet árak is jelentősen megnövekedhetnek, amely gazdaságilag nem a legjobb a városoknak, vagyis az önkormányzatok hozhassanak megszorításokat, ha szükségesnek látják. 

Egységes szabályozás lenne célszerű az Eu-n belül. 

Magyarország: kezdetben az Országgyűlés azt a határozatot szerette volna elfogadni, amely szerint 120 napra lehetett kiadni ilyen jellegű szolgáltatásokat, viszont nem fogadták el ezt, vagyis más jellegűen. Az Ogy az önkormányzatokra bízta ezt a jellegű szabályozást, vagyis akár 365 napra is ki lehet venni 2022-ben Airbmbm lakásokat. 

Próbálják több országban is visszaszorítani az ilyen jellegű lakásbérbeadásokat, hiszen rövid távú és sokkal gazdaságosabb lenne, ha a külföldiek vagy hotelben vagy pedig albérletben szállnának meg. (10 %-os csökkenést jelent az átlagos turisztikai forgalomhoz képes). 

Magyarországon nem jelent ez olyan jelentős problémát, hiszen a külföldiek akik hozzánk jönnek többségében vagy szálládokában szállnak meg, vagy pedig tanulni, dolgozni jönnek, amely eredményeképpen vagy kollégiumokban vagy pedig albérletben szállnak meg. Illetve Budapesten kívül jelentősen sok Airbnb nem található, csak nagyobb turisztikai jelentőségű helyeken.