Főtanácsnoki indítvány született az Airbnb szolgáltatásával kapcsolatban

  • 2020/04/29
  • Kutatócsoport2

Április 2.-án egy Airbnb peer to peer szolgáltatással kapcsolatos, szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő főtanácsnoki indítvány került benyújtásra. A Cali Apartments és HX-re, mint fellebbező felekre (stúdiólakás tulajdonosai) bírságot szabtak ki a Párizsban található garzonlakásaik engedély nélküli bérbeadása miatt. A francia jog alapján ugyanis az olyan bútorozott helyiségek rövid tartamú bérbeadása, mely nem a bérbeadó fél állandó lakóhelyül szolgál, s átmenetileg ott tartózkodó vendégek számára történik, engedélyköteles tevékenységet jelent. A fellebbezők a nemzeti bíróságok előtt megtámadták ezt az engedélyezési követelményt arra hivatkozással, hogy az összeegyeztethetetlen az uniós jog alapján fennálló szolgáltatásnyújtási szabadságukkal.

Az ügy előzményeként szolgál, a 2015-ben Párizs város önkormányzata által lefolytatott kivizsgálás, amely kapcsán megállapításra került, hogy a peres felek a stúdióikat bútorozott lakásként adták bérbe az Airbnb platformján keresztül, annak felhatalmazása nélkül. Ennek kapcsán a feleket pénzbírságra, s az ingatlanhasználat lakóingatlan minősítés szerinti megváltoztatására kötelezték. A peres felek jogorvoslati kérelemmel éltek a Cour de Cassation-hoz. A kérdést előterjesztő bíróság tisztázta, hogy az adminisztratív engedély alapján történő, bútorozott lakás rövid távú bérbeadásának nemzeti szabályozási és engedélyezési rendszere a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozik.

A főtanácsnoki indítvány is arról rendelkezik, hogy a szolgáltatási Irányelv hatálya kiterjed a szolgáltatást igénybe vevő nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre a rövid időre történő, ismételt bérbeadási feltételek megvalósulása esetén, az ellenérték összegének figyelembevételével. Ebbe beletartozik az a nem hivatásos vállalkozói kör is, akik lakossági használatot biztosítanak egy átmeneti ügyfélkör számára, annak ellenére, hogy ténylegesen nem abban az ingatlanban laknak. A hosszú távú lakhatásuk hiányában, a helyzet azonnali orvoslására van szükség, melyre legfőképp azon közérdek ad okot, mely az engedély beszerzésének szükségességét veti fel. Az ilyen nemzeti és önkormányzati rendelkezések abban az esetben felelnek meg a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek, ha azok az arányosság és a megkülönböztetésmentesség szerint történnek, amelynek megvalósulásának ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A főtanácsnok véleményezése szerint az elemzésnek a nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre kivetítve kell megtörténnie, az engedélyezési rendszer bevezetésétől kezdődően, ugyanis az mindkét szabálykészletbe beletartozik. Ami a szolgáltatási Irányelv alkalmazási körét illeti, a főtanácsnoki indítvány arra hivatkozik, hogy az ilyen lakásokra szánt ingatlanhasználat engedélyének a megváltoztatására vonatkozó szabályok irányelvi hatáskörbe tartoznak. A legvitatottabb az irányelvi hatály kérdése kapcsán az engedélyezési rendszer volta. Azoknak az ingatlantulajdonosoknak ugyanis, akik a bútorozott, rövid távú tartózkodásukat biztosító szálláshelyüket bérbe szeretnék adni, egy polgármesteri oldalon megvalósuló igazgatási eljárásban kell részt venniük, ahhoz, hogy az ehhez szükséges hivatalos engedélyüket megszerezzék. Ami ezen engedélyezési rendszernek a szolgáltatási irányelvvel való összhangját illeti, sem a vállalkozás szabadsága, sem a tulajdonhoz való jog sem jelent abszolút jogot, vagyis azok korlátozhatók. Vagyis, ha a használat, felhasználás ellenőrzése nem olyan szigorú, hogy az de facto elérje a kisajátítás vagy burkoltan az ingatlan értékcsökkenéséhez vezessen, akkor az a szabályozás megengedett.

A főtanácsnok véleménye szerint mindezt igazolttá a lakáshiány elleni küzdelem, valamint a városi környezetvédelem a szociálpolitikai oldalon jelentkező kívánalmai teszik. Így a kérdéses engedélyezési rendszer egyértelműen a szolgáltatási irányelv által megengedett eszköz.

Noha az engedélyezési rendszer tehát mind arányos, mind az irányelvnek megfeleltetett, az ellensúlyozási követelmény a nem lakóépületek egyidejű átalakítása kapcsán megkérdőjelezhető, különösen ahogy azt Párizs városa tervezte a nem ottlakó tulajdonosok részére Erről az oldalról azonban kijelenthető, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata csupán az engedélyezési feltételek a szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségének vizsgálata kapcsán áll elő, így arról szól, hogy a különféle engedélyezési feltételek a helyi sokféleség jegyében nem csupán megengedett, hanem kívánatos is a jogi szabályozottság megteremtésének biztosítása kapcsán. Ha pedig elfogadásra kerül, hogy a helyi szint maga dolgozzon ki szabályozási feltételeket és saját szabályozása szerint döntsön a megengedhetőségről, akkor az ilyen szabályok arányossága a helyi sajátosságok és körülmények függvényében kell megvalósuljon. 

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=224903&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=360538

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 

Hozzászólások

A Párizsban hatályban lévő szigorú szabályozásra azért van szükség mert a francia főváros már így is a legnagyobb Airbnb-központnak számít, nagyjából 60 ezer rövid távra kiadott lakással. A városvezetés becslése szerint a négy belső kerületben minden negyedik lakás ebbe a körbe tartozik. Ebből is látszik, hogy aki lakást akar venni vagy tartósan albérletbe akar költözni, annak igencsak megnehezíti a dolgát ez a helyzet és mivel emiatt csökken a kínálat ezekből az ingatlanokból, ez az árak emelkedéséhez vezet. Ha nem lenne az engedélyezési eljárás valószínűleg még többen állnának át az ingatlanjaik rövidtávú kiadására idényszerűen. A francia szállodaszövetség a legnagyobb ellenzője ennek a trendnek mert őket nagy mértékben károsítja, elvonja tőlük a turisták jelentős részét (általuk már korábban került is benyújtásra kereset az Európai Unió Bíróságához). Emiatt a franciák dolgoznak is egy saját rendszeren, amely az ilyen platformokat hivatott helyettesíteni.

A szabályozás ellen szóló érveket sem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, ugyanis ezek gátolják és költségesebbé teszik a turizmust, amely csökkentheti az ide látogatók számát. Párizsra egyébként is a városnézés a jellemző, az emberek nem a szállodákért mennek oda. Habár az Airbnb olcsóbb (és épp ez motiválhatja is a turistákat) ez ugyanúgy visszaforog a GDP-be, mivel az átlag embernek is (akár a koronavírus miatt is) jól jöhet ez a plusz kereset. Főleg, ha nincs a bejelentési, engedélyezési kötelezettség, könnyebb átállni az Airbnb-zésre és a szabad piac úgyis kialakítja, hogy hány ilyen és hány szállodai férőhelyre van kereslet-kínálat.

A mindkét oldal által felhozott, jól megalapozott érvek teszik kifejezetten érdekessé ezt a kérdést és jelentőssé az Európai Unió Bíróságának döntését.

Franciaországban egy főtanácsnoki indítvány került benyújtásra az airbnb szabályozására vonatkozóan, majd a meghallgatást követően az Európai Unió Bírósága meghozta a döntést. Ennek tükrében érdemes egy szempillantást venni a Magyarországra vonatkozó airbnb szabályozására is, amely szintén változtatáson ment keresztül. A folyamatok a korona vírus hatására felgyorsultak, hiszen a szállodák egy időre bezártak és még inkább előtérbe került az airbnb igénybevétele. 

 Az első tervek alapján a szabályozás alapja az volt, hogy évi 120 napban korlátozza az ilyen célból történő magánszálláshelyek kiadását, az ország teljes területére kiterjedő hatállyal. Az Országgyűlés a T/11328. törvényjavaslatot fogadta el, amely ezt a komoly megszorítást nem tartalmazta. A törvényből két fontos dolgot kell megemlíteni, egyrészről, hogy a törvény nem kötelező jelleggel, csupán lehetőségként kínálja fel az Airbnb korlátozását. Másrészről, az erre való jogkört az önkormányaztok kapják meg azzal, hogy felhatalmazást ad az önkormányzatok képviselő-testülete számára, hogy az ilyen célra kiadható napok számát önkormányzati rendeletben határozzák meg. Ez azt is jelenti, hogy országban eltérőek lesznek a szabályok a kiadható napok mértékre vonatkozóan. 

A szabályozás hordoz magában egy fontos tájékoztatási kötelezettséget is, annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható, a törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a rendeletükben foglalt korlátozásról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére. 

Megfigyelhetjük, hogy Európában egyre elterjedtebbé válik az ilyen típusú szálláshelyek kiadása/igénybevétele, és ebből az is következik, hogy az országok igyekeznek ennek valamilyen törvényi keretet szabni, a megfelelő egyensúly megtartása érdekében. 

Oldalak