Főtanácsnoki indítvány született az Airbnb szolgáltatásával kapcsolatban

  • 2020/04/29
  • Kutatócsoport2

Április 2.-án egy Airbnb peer to peer szolgáltatással kapcsolatos, szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő főtanácsnoki indítvány került benyújtásra. A Cali Apartments és HX-re, mint fellebbező felekre (stúdiólakás tulajdonosai) bírságot szabtak ki a Párizsban található garzonlakásaik engedély nélküli bérbeadása miatt. A francia jog alapján ugyanis az olyan bútorozott helyiségek rövid tartamú bérbeadása, mely nem a bérbeadó fél állandó lakóhelyül szolgál, s átmenetileg ott tartózkodó vendégek számára történik, engedélyköteles tevékenységet jelent. A fellebbezők a nemzeti bíróságok előtt megtámadták ezt az engedélyezési követelményt arra hivatkozással, hogy az összeegyeztethetetlen az uniós jog alapján fennálló szolgáltatásnyújtási szabadságukkal.

Az ügy előzményeként szolgál, a 2015-ben Párizs város önkormányzata által lefolytatott kivizsgálás, amely kapcsán megállapításra került, hogy a peres felek a stúdióikat bútorozott lakásként adták bérbe az Airbnb platformján keresztül, annak felhatalmazása nélkül. Ennek kapcsán a feleket pénzbírságra, s az ingatlanhasználat lakóingatlan minősítés szerinti megváltoztatására kötelezték. A peres felek jogorvoslati kérelemmel éltek a Cour de Cassation-hoz. A kérdést előterjesztő bíróság tisztázta, hogy az adminisztratív engedély alapján történő, bútorozott lakás rövid távú bérbeadásának nemzeti szabályozási és engedélyezési rendszere a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozik.

A főtanácsnoki indítvány is arról rendelkezik, hogy a szolgáltatási Irányelv hatálya kiterjed a szolgáltatást igénybe vevő nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre a rövid időre történő, ismételt bérbeadási feltételek megvalósulása esetén, az ellenérték összegének figyelembevételével. Ebbe beletartozik az a nem hivatásos vállalkozói kör is, akik lakossági használatot biztosítanak egy átmeneti ügyfélkör számára, annak ellenére, hogy ténylegesen nem abban az ingatlanban laknak. A hosszú távú lakhatásuk hiányában, a helyzet azonnali orvoslására van szükség, melyre legfőképp azon közérdek ad okot, mely az engedély beszerzésének szükségességét veti fel. Az ilyen nemzeti és önkormányzati rendelkezések abban az esetben felelnek meg a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek, ha azok az arányosság és a megkülönböztetésmentesség szerint történnek, amelynek megvalósulásának ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A főtanácsnok véleményezése szerint az elemzésnek a nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre kivetítve kell megtörténnie, az engedélyezési rendszer bevezetésétől kezdődően, ugyanis az mindkét szabálykészletbe beletartozik. Ami a szolgáltatási Irányelv alkalmazási körét illeti, a főtanácsnoki indítvány arra hivatkozik, hogy az ilyen lakásokra szánt ingatlanhasználat engedélyének a megváltoztatására vonatkozó szabályok irányelvi hatáskörbe tartoznak. A legvitatottabb az irányelvi hatály kérdése kapcsán az engedélyezési rendszer volta. Azoknak az ingatlantulajdonosoknak ugyanis, akik a bútorozott, rövid távú tartózkodásukat biztosító szálláshelyüket bérbe szeretnék adni, egy polgármesteri oldalon megvalósuló igazgatási eljárásban kell részt venniük, ahhoz, hogy az ehhez szükséges hivatalos engedélyüket megszerezzék. Ami ezen engedélyezési rendszernek a szolgáltatási irányelvvel való összhangját illeti, sem a vállalkozás szabadsága, sem a tulajdonhoz való jog sem jelent abszolút jogot, vagyis azok korlátozhatók. Vagyis, ha a használat, felhasználás ellenőrzése nem olyan szigorú, hogy az de facto elérje a kisajátítás vagy burkoltan az ingatlan értékcsökkenéséhez vezessen, akkor az a szabályozás megengedett.

A főtanácsnok véleménye szerint mindezt igazolttá a lakáshiány elleni küzdelem, valamint a városi környezetvédelem a szociálpolitikai oldalon jelentkező kívánalmai teszik. Így a kérdéses engedélyezési rendszer egyértelműen a szolgáltatási irányelv által megengedett eszköz.

Noha az engedélyezési rendszer tehát mind arányos, mind az irányelvnek megfeleltetett, az ellensúlyozási követelmény a nem lakóépületek egyidejű átalakítása kapcsán megkérdőjelezhető, különösen ahogy azt Párizs városa tervezte a nem ottlakó tulajdonosok részére Erről az oldalról azonban kijelenthető, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata csupán az engedélyezési feltételek a szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségének vizsgálata kapcsán áll elő, így arról szól, hogy a különféle engedélyezési feltételek a helyi sokféleség jegyében nem csupán megengedett, hanem kívánatos is a jogi szabályozottság megteremtésének biztosítása kapcsán. Ha pedig elfogadásra kerül, hogy a helyi szint maga dolgozzon ki szabályozási feltételeket és saját szabályozása szerint döntsön a megengedhetőségről, akkor az ilyen szabályok arányossága a helyi sajátosságok és körülmények függvényében kell megvalósuljon. 

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=224903&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=360538

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 

Hozzászólások

A Párizsban hatályban lévő szigorú szabályozásra azért van szükség mert a francia főváros már így is a legnagyobb Airbnb-központnak számít, nagyjából 60 ezer rövid távra kiadott lakással. A városvezetés becslése szerint a négy belső kerületben minden negyedik lakás ebbe a körbe tartozik. Ebből is látszik, hogy aki lakást akar venni vagy tartósan albérletbe akar költözni, annak igencsak megnehezíti a dolgát ez a helyzet és mivel emiatt csökken a kínálat ezekből az ingatlanokból, ez az árak emelkedéséhez vezet. Ha nem lenne az engedélyezési eljárás valószínűleg még többen állnának át az ingatlanjaik rövidtávú kiadására idényszerűen. A francia szállodaszövetség a legnagyobb ellenzője ennek a trendnek mert őket nagy mértékben károsítja, elvonja tőlük a turisták jelentős részét (általuk már korábban került is benyújtásra kereset az Európai Unió Bíróságához). Emiatt a franciák dolgoznak is egy saját rendszeren, amely az ilyen platformokat hivatott helyettesíteni.

A szabályozás ellen szóló érveket sem lehet figyelmen kívül hagyni azonban, ugyanis ezek gátolják és költségesebbé teszik a turizmust, amely csökkentheti az ide látogatók számát. Párizsra egyébként is a városnézés a jellemző, az emberek nem a szállodákért mennek oda. Habár az Airbnb olcsóbb (és épp ez motiválhatja is a turistákat) ez ugyanúgy visszaforog a GDP-be, mivel az átlag embernek is (akár a koronavírus miatt is) jól jöhet ez a plusz kereset. Főleg, ha nincs a bejelentési, engedélyezési kötelezettség, könnyebb átállni az Airbnb-zésre és a szabad piac úgyis kialakítja, hogy hány ilyen és hány szállodai férőhelyre van kereslet-kínálat.

A mindkét oldal által felhozott, jól megalapozott érvek teszik kifejezetten érdekessé ezt a kérdést és jelentőssé az Európai Unió Bíróságának döntését.

Franciaországban egy főtanácsnoki indítvány került benyújtásra az airbnb szabályozására vonatkozóan, majd a meghallgatást követően az Európai Unió Bírósága meghozta a döntést. Ennek tükrében érdemes egy szempillantást venni a Magyarországra vonatkozó airbnb szabályozására is, amely szintén változtatáson ment keresztül. A folyamatok a korona vírus hatására felgyorsultak, hiszen a szállodák egy időre bezártak és még inkább előtérbe került az airbnb igénybevétele. 

 Az első tervek alapján a szabályozás alapja az volt, hogy évi 120 napban korlátozza az ilyen célból történő magánszálláshelyek kiadását, az ország teljes területére kiterjedő hatállyal. Az Országgyűlés a T/11328. törvényjavaslatot fogadta el, amely ezt a komoly megszorítást nem tartalmazta. A törvényből két fontos dolgot kell megemlíteni, egyrészről, hogy a törvény nem kötelező jelleggel, csupán lehetőségként kínálja fel az Airbnb korlátozását. Másrészről, az erre való jogkört az önkormányaztok kapják meg azzal, hogy felhatalmazást ad az önkormányzatok képviselő-testülete számára, hogy az ilyen célra kiadható napok számát önkormányzati rendeletben határozzák meg. Ez azt is jelenti, hogy országban eltérőek lesznek a szabályok a kiadható napok mértékre vonatkozóan. 

A szabályozás hordoz magában egy fontos tájékoztatási kötelezettséget is, annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható, a törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a rendeletükben foglalt korlátozásról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére. 

Megfigyelhetjük, hogy Európában egyre elterjedtebbé válik az ilyen típusú szálláshelyek kiadása/igénybevétele, és ebből az is következik, hogy az országok igyekeznek ennek valamilyen törvényi keretet szabni, a megfelelő egyensúly megtartása érdekében. 

A globalizációnak köszönhetően a XXI. század gazdaságában meghatározó szerepet töltenek be a sharing economy szereplői, mint az Airbnb is. A megnövekedett számú rövidtávú lakáskiadás teszi szükségszerűvé a szabályozást Franciaországban, valamint Magyarországon is. 

Magyarországon a Kormány eredetileg egy olyan törvényjavaslatot nyújtott volna be az Országgyűléshez, amely évi 120 napban korlátozta volna az Airbnb céljából történő lakáskiadást minden településre kiterjedő hatállyal. Az Országgyűlés más tartalommal fogadta el a T/11328. törvényjavaslatot, amely lehetőséget ad a korlátozásra, és az erre való jogkört az önkormányzatok kapták meg. A törvényben nem került meghatározásra az egy naptári éven belüli szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok minimum és maximum száma, így akár 365 napban is lehet maximalizálni, és úgy is dönthet a képviselő-testület, hogy egyetlen napra sem engedélyezi ilyen célból a magánszálláshelyek és egyéb szálláshelyek rövidtávú kiadását. Az önkormányzatok represszív eszközök alkalmazására is felhatalmazást kaptak, vagyis abban az esetben, ha valaki túllépi az önkormányzat által engedélyezett felhasználható napok számát, az önkormányzat közigazgatási bírságot szabhat ki, illetve eltilthatja a szabálysértőt a tevékenység végzésétől.

Az Európai Unió Bírósága támogatja az Airbnb-típusú, rövidtávú lakásbérlés visszaszorítását. Franciaország mellett Németország is kezdeményezte az EU napirendjére történő kitűzését, az ingatlanokkal kapcsolatos adókerülés vonatkozásában. Említést tehetünk Amszterdam esetéről is, ahol a lakosoknak elegük lett a tömegesen érkező turistákból. Az általuk bevezetett korlátozás mintegy 10 %-os csökkenést jelent az átlagos turisztikai forgalomhoz képest, amellyel a céljuk az infrastruktúra turizmus által okozott túlterhelésének enyhítése. 

Az Airbnb lakáskiadások előnyei és hátrányai tekintetében eltérő lehet az álláspont az igénybevevők, a városban lakók és a kiadók oldaláról is. A hátrányok oldalán meg kell említenünk, hogy az Airbnb növelheti az albérletárakat, amit külföldi és hazai kutatások egyaránt alátámasztanak, azonban ez nem jelenthető ki egyértelműen, hiszen az albérletárak már 2010-től folyamatosan növekednek, míg az Airbnb például Budapesten csak 2014-2015 körül robbant be. Továbbá azt sem állíthatjuk, hogy pusztán egyetlen tényező felelős a hazai ingatlanpiaci folyamatokért. A rövidtávú lakáskiadások esetében az állam és a helyi közösségek jelentős adóelkerülési tendenciával néznek szembe. Kifejezetten kedvező lehetőség erre, hogy ezeknek a platformoknak olyan tagállamokban van a székhelyük, ahol az adókörnyezet is kedvező. Ezekkel szemben az előnyök oldalán megemlítendő szempont, hogy a vállalkozók felújíthatják a lépcsőházakat, megcsináltathatják a liftet, stb. Továbbá a turisták oldaláról ez egy meglehetősen kedvező lehetőséget biztosít arra, hogy olcsóbban juthassanak komfortos szállásokhoz. 

A szabályozás relevanciája több tényezős. Célja társadalmi-gazdasági jellegű. Igyekszik egyensúlyt teremteni a magánszálláshelyek és a szállodák működése között. Mint láthatjuk nem csak Magyarországon jelent problémát, azonban mégsem lehet általánosítani nemzetközi szinten a szabályok tekintetében, hiszen eltérő az országok között a turisztikai érdekeltség. 

 

Úgy gondolom, hogy a Főtanácsnok azzal, hogy nem az EU jogalkotására hárítja a döntéshozatalt hanem tagállami szinten az önkormányzatokra bízza ezt a feladatot nem szolgálja az egységes jogérvényesülést vagyis az EU egyik alapelve a szolgáltatás szabadsága nem tud megvalósulni.

Véleményem szerint az EU-nak úgy kellene szabályozni, hogy a saját tulajdonával bárki szabadon rendelkezhet. A tulajdonosi triász magában foglalja a használatot, a birtoklást és a szabad rendelkezést. Mindezt azonban nem teheti meg korlátok nélkül. Ilyen korlát például a szomszédjog, amely szerint annyiban korlátozható a rendelkezés, hogy az mások nyugalmát és birtoklását, tulajdon feletti rendelkezését ne zavarja.

Álláspontom szerint egységes uniós szabályozásra lenne szükség, amely megtiltaná, hogy lakás céljára használt ingatlanokat, mint szálláshelyként kiadják. Ha egységes szabályozás volna, egyenlő feltételekkel jutnak lakáshoz a helybéli lakosok is. Az egységes szabályozás hozzájárul a szolgáltatás szabadságához.

Oldalak