Egy magyar és egy lengyel pénzügyi fogyasztóvédelmi kérdésben hozott döntést az EUB

Az Európai Unió Bírósága újabb két devizahiteles ügyhöz kapcsolódó előzetes döntéshozatalai eljárásban hozott döntést 2019. október 3-án. Az első ügy felperese egy magyar állampolgár volt, aki a kezelési költségek és folyósítási jutalékra vonatkozó feltételek tisztességtelensége miatt indított keresetet, míg a másik ügyben egy lengyel állampolgár fordult a bírósághoz, aki a hitelszerződése érvénytelenségére hivatkozott.

1. A magyar devizahiteles ügy

A magyar ügy előzménye, hogy a felperese a CIB jogelődjével kötött kölcsönszerződést évi 5,4%‑os kamat és évi 2,4%‑os kezelési költség kikötése mellett, 20 éves futamidőre. Az érdekeltet a szerződési feltételek értelmében a fentieken túl 40 000 forint folyósítási jutalék megfizetésére kötelezték. A teljes hiteldíjmutató (THM) 8,47%‑ban került meghatározásra.[1]

A felperes viszont nem találta indokoltnak a kezelési költség és a folyósítási jutalék felszámítását, mivel szerinte a szerződés nem részletezi pontosan, hogy milyen ellenszolgáltatás jár a fent említett két költség megfizetéséért, így erre a két díjra vonatkozó feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt keresetet indított a Győri Törvényszék előtt.

A CIB védekezésül arra hivatkozott, hogy nem köteles részletezni ezen szolgáltatásokat, illetve pontosította, hogy a folyósítási jutalék a szerződéskötést megelőző, a kezelési költség pedig a szerződéskötést követő ügyvételi tevékenység ellenértéke.

A Győri Törvényszék a folyósítási jutalékra vonatkozó feltétel tisztességtelenségét megállapította, míg a kezelési költségre vonatkozó keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla az az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúriának kételyei merültek fel, hogy az említett szerződési feltételeket világosan és érthetően fogalmazták meg, így az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához. 

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy az „93/13 irányelvben megfogalmazott világos és érthető megfogalmazást úgy kell-e értelmezni, hogy annak eleget tesz a fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt olyan szerződési feltétel is, amely a fogyasztót terhelő költségek összegét, kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározza, azonban azt nem, hogy az adott költség milyen szolgáltatás ellenértéke. Ha pedig szükséges, hogy tartalmazza a szerződés, hogy az adott költség milyen ellenszolgáltatás ellenértéke, elegendő-e az, ha a költség elnevezésből következtetni lehet a nyújtott szolgáltatás tartalmára.”[2]

Az első kérdés vonatkozásában a Bíróság jelen döntésében is rögzítette, hogy az írásbeli szerződési feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lennie. Ez az átláthatósági követelmény, azonban nem korlátozódik csak arra, hogy a szerződéseknek csak nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is megköveteli, hogy a feltételek úgy legyenek megfogalmazva, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az EUB szerint jelen magyar ügyben a felperes megismerhette a kezelési költség és a folyósítási jutalék összegét és számításuknak a módját, így az érintett feltételek lehetővé tették az alapügy felperese számára azt, hogy értékelje a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Az első kérdésre, tehát azt a választ adta a Bíróság, hogy irányelvben megfogalmazott követelmény szerint nem köteles a hitelező a kezelési költség és a folyósítási jutalék ellenében nyújtott szolgáltatások részletezésére.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy az irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétes, és a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően pontosan.

A Bíróság a második kérdés megválaszolása érdekében az első kérdésre adott válaszból indult ki, tehát abból, hogy tisztességtelennek-e a szerződési feltételek, mert ha igen akkor azok a jóhiszeműség követelményével is ellentétben állnak.

Másrészt azt vizsgálta meg, hogy a fogyasztó kárára a szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő az, ha a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat nem részletezik kellően. Utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy a Bíróságnak nem tűnik úgy, hogy e feltételek a fogyasztónak a nemzeti jogban meghatározott jogi helyzetét hátrányosan érintették, de megjegyzi azt is, hogy ennek a helytállóságát a nemzeti bíróságnak kell majd vizsgálnia.

Ezek alapján a második kérdésre végül azt válaszolta az EUB, hogy az „irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az a szerződési feltétel, amely nem részletezi kellően a fent említett költségek ellenében nyújtott szolgáltatásokat a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben.”[3]

2. A lengyel devizahiteles ügy

A másik ügy egy lengyel devizahitel szerződés érvénytelenítésével volt kapcsolatos. Ennek az ügynek az előzményéül az szolgált, hogy a hitelfelvevők fogyasztóként jelzáloghitel‑szerződést kötöttek a Raiffeisennel. A szerződés szerint az összeg lengyel złoty‑ban denominált volt, azonban azt devizához, azaz svájci frankhoz kötötték, a hitel futamidejét pedig 40 évben határozták meg. A hitel adott devizához való kötésének szabályait a Raiffeisen által használt és az említett szerződésbe beépített, jelzáloghitelre vonatkozó szabályzat tartalmazta.[4] Ezen szabályzat szerint indexálási mechanizmussal számolják ki, hogy melyik átváltási árfolyamon (eladási vagy vételi) kell törlesztenie a hitelfelvevőnek.

A hitelfelvevők az indexálási mechanizmussal kapcsolatos feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozva a hitelszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztettek elő a kérdést előterjesztő lengyel bírósághoz. Szerintük „e rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé teszik, hogy a Raiffeisen az átváltási árfolyamokat szabadon és önkényesen állapítsa meg. Így a bank egyoldalúan határozza meg a CHF‑ben nyilvántartott hitel összegét, valamint a PLN‑ben kifejezett havi törlesztőrészletek összegét. Az említett feltételek elhagyásával lehetetlen lenne meghatározni a megfelelő átváltási árfolyamot, így a szerződés nem maradhatna fenn.”[5]

A tagállami bíróság a kereset alapján abból indult ki, a hitelszerződésben előírt feltételek tisztességtelenek, vagyis nem kötik a hitelfelvevőket, emellett kétségei is támadtak az uniós jogértelmezésével kapcsolatban, így előzetes döntéshozatali eljárás keretében négy kérdést terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához.

Először a negyedik kérdésre válaszolt az EUB, amely arra vonatkozott, hogy ellentétes-e a 93/13 EK irányelv rendelkezéseivel az, ha egy nemzeti bíróság megállapítja, hogy egy deviza alapú hitelszerződés egyes feltételei tisztességtelenek és belső jogának megfelelően úgy értékeli, hogy e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn, mivel e feltételek elhagyása megváltoztatná az említett szerződés elsődleges tárgyának jellegét.

A Bíróság e kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították. A vizsgálat alapján végül arra a következtetésre jutott, hogy nem ellentétes ez az értelmezés az irányelv rendelkezéseivel.

Ezt követően a Bíróság a második kérdésre válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy az irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy „egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben említett következményeket inkább a szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményekre tekintettel, mintsem a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig úgy kell-e értelmezni, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.”[6]

A Bíróság azt a választ adta erre a kérdésre, hogy ezeket a következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni és ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.

Ezt követően az első kérdés megválaszolása következett. Itt a kérdést előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy ellentétes-e az irányelvvel az rendelkezés, amely szerint „a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő.”[7] A Bíróság szerint ez a rendelkezés ellentétes az irányelvvel.

Végül az EUB a harmadik feltett kérdésre is válaszolt. Ez a kérdés arra irányult, hogy ellentétes-e az irányelvvel „a valamely szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, amennyiben azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve.”[8] A Bíróság szerint az irányelvvel ellentétes lenne az ilyen szerződésben szereplő feltételek fenntartása.

***

Összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a két devizahiteles ügy a 93/13 EK irányelv értelmezésére irányult, illetve mind a két ügy a szerződési feltételek tisztességtelenségével volt kapcsolatos. Azonban különbség a két esetben, hogy a fogyasztók védelme szempontjából a magyar ügyben kedvezőtlen döntést hozott a Bíróság, míg a lengyel ügyben a fogyasztók számára kedvezőt. Ez utóbbi joggyakorlati hatása kapcsán elmondhatjuk, hogy egyes vélemények szerint az Európai Unió Bíróságának ezen döntése következtében akár 18 milliárd eurós veszteséget is elkönyvelhetnek majd egyes Kelet-Közép-Európában működő pénzügyi intézmények.[9] Tehát érdemes lesz figyelni az uniós döntés nyomán születő tagállami döntéseket is.

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató DE ÁJK

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=D3D5860765E44FBC0D9DE32775679120?text=&docid=218628&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1575742 (2019.10.13.)

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=218625&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1578121 (2019.10.13.)

https://magyarhang.org/belfold/2019/10/04/az-europai-unio-birosaga-a-devizahitelesek-melle-allt/ (2019.10.13.)