Az online szerencsejáték szervezésére vonatkozó uniós és hazai szabályozás viszonya

  • 9 March 2018
  • Kutatócsoport2

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében fordult az Európai Unió Bíróságához a magyarországi szerencsejátékmonopólium-rendszerrel kapcsolatban felmerült kérdéseivel.
Az online szerencsejáték-szolgáltatásokat Magyarországon engedély nélkül nyújtó, és ezért a NAV által megbírságolt brit cég (Sporting Odds) ügyében eljáró magyar bíróság elsősorban annak megvizsgálását kérte a Bíróságtól, hogy a magyarországi szerencsejátékmonopólium-rendszer a játékkaszinók terén valóban koherens és szisztematikus módon korlátozza-e a szerencsejátékok elterjedését, mert arra utaló jelek merültek fel, hogy a monopólium jelenlegi formájának bevezetése óta mind a koncessziós alapon működtetett játékkaszinók száma, mind a játékosok által játékra elköltött pénz összege, mind pedig a játékkaszinók által fizetett adók és díjak nagysága folyamatosan növekszik.
A magyar bíróság szerint többek között annak megvizsgálása is szükségessé vált, hogy a nemzeti állami monopólium bevezetése nem olyan gazdaságpolitikai célokat szolgál-e, amelyek a központi költségvetés finanszírozása érdekében a játékkaszinó-piac által termelt bevételek maximalizálására irányulnak.

Az Európai Unió Bírósága 2018. február 28-án meghozott döntésében arra a következtetésre jutott, hogy: az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képező nemzeti szabály, amely az online szerencsejáték szervezésére irányuló engedély megszerzését kizárólag a tagállam területén található játékkaszinó üzemeltetésére vonatkozó koncesszióval rendelkező szerencsejáték‑szolgáltatók számára tartja fenn, amennyiben e szabály nem minősül a kitűzött célok eléréséhez nélkülözhetetlen feltételnek, és e célok eléréséhez léteznek kevésbé korlátozó intézkedések.

Továbbá leszögezték, hogy e cikkel ellentétes az online szerencsejáték‑szervezésre irányuló koncessziós és engedélyezési rendszert létrehozó szabályozás, amennyiben az hátrányosan megkülönböztető szabályokat tartalmaz a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőkkel szemben, vagy amennyiben az ugyan hátrányos megkülönböztetéstől mentes szabályokat ír elő, de azokat nem átlátható módon alkalmazzák, vagy úgy hajtják végre, hogy azzal megakadályozzák vagy megnehezítik egyes más tagállamokban letelepedett ajánlattevők számára a pályázat benyújtását.

A Bíróság határozata szerint tehát a magyar szabályok hátrányosan megkülönböztető módon akadályozzák a más tagállamban letelepedett szerencsejáték-szervezőknek a magyar szerencsejáték-piachoz való hozzáférését.

A kettős rendszer (egyes szerencsejáték-típusok állami monopólium alá tartoznak, míg más szerencsejáték-típusokat szervezhetnek a megfelelő engedéllyel rendelkező, magánszférához tartozó gazdasági szereplők) látszólag nem csupán a jogszerű célkitűzések elérésére irányul Magyarországon, hanem a költségvetési bevételek növelésére és a szerencsejátékok ellenőrzött terjeszkedésének előmozdítására is, önmagában nem kérdőjelezi meg a magyar jogszabályi rendszer jogszerűségét, amennyiben az ténylegesen a jogszerű célkitűzések megvalósítására irányul. Következésképpen a Bíróság – e célkitűzések tiszteletben tartásának a magyar bíróság általi felülvizsgálata mellett – kimondja, hogy a szerencsejáték-piac szervezésének magyarországi kettős rendszere összeegyeztethető az uniós joggal.

A Bíróság ezt követően azt is megállapítja, hogy a magyar szabályozás az online kaszinójáték szervezésére irányuló engedély megszerzésének lehetőségét kizárólag az e tagállam területén lévő játékkaszinót koncesszió alapján üzemeltető gazdasági szereplők számára tartja fenn, ami hátrányosan megkülönböztető jellegű korlátozásnak minősül. A Bíróság e tekintetben úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének ilyen radikális korlátozása nem igazolható a magyar kormány által hivatkozott közrendi és közegészségügyi célokkal.

A Igazságügyi Minisztérium az Európai Unió Bíróságának döntésére – miszerint a hazai szabályozás megkülönböztető módon akadályozza a más tagállamban bejegyzett szerencsejáték-szervezőket a magyar piacon – úgy reagált: számítottak arra, hogy a külföldi szervezők saját profitjuk érdekében fel fognak lépni a magyar rendelkezésekkel szemben, amely a nemzeti érdekeket, a magyar fogyasztókat és a magyar költségvetést védi.

Az állam továbbra is minden rendelkezésre álló büntetőjogi és közigazgatási jogi eszközzel fellép azon szerencsejáték szervezőkkel szemben, amelyek illegálisan folytatják tevékenységüket, jelentős bevételkiesést okozva a magyar költségvetésnek.

 

Az összefoglalót készítette: Horváth Bettina, joghallgató

 

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d0f130de7cafdc1c5ffe40cca0a9a2c37b0c8256.e34KaxiLc3eQc40LaxqMbN4Pb30Oe0?text=&docid=199772&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1184492 (2018.03.02)

http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/a-magyar-kaszino-szabalyozas-nem-egyeztetheto-ossze-az-unios-joggal/ (2018.03.02)

https://index.hu/gazdasag/2017/11/30/unibet_online_kaszino/ (2018.03.02)

https://www.vg.hu/kozelet/hamarosan-iteletet-hirdet-kaszino-ugyben-az-europai-birosag-797945/ (2018.03.02)

https://www.vg.hu/kozelet/kaszino-ugy-reagalt-az-igazsagugyi-tarca-birosag-valaszara-812473/ (2018.03.02)

https://mno.hu/gazdasag/andy-vajna-rossz-hirt-kapott-luxemburgbol-kaszino-ugyben-2450429 (2018.03.02)

 

Hozzászólások

Barniston képe

Én a magyar szabályozással értek egyet. Úgy gondolom, a magyar gazdaság más országokkal összevetve több teret enged a külföldi befektetőknek, és gyártóknak, mint amennyit kellene. Állításomat elsősorban Görög utammal támasztanám alá. Megdöbbenve tapasztaltam ugyanis, hogy nyaralásom során az általam itthon már jól megszokott külföldi termékekkel (coca cola, pepsi, chio chips, és társaik) az ottani boltokban sokkal kevésbé találkozhattam, mint itthon, sőt, a termékek döntő többsége számomra elolvashatatlan betűkkel ellátott Görög termék volt. Ezen a téren egyébként Japán még az az ország, amit egészen biztosan jó példaként említhetek. Nem hiába kerül tehát a „MAGYAR TERMÉK” címke a hazánkban előállított árukra, ezzel is segítve a tudatos vásárlókat a magyar gazdák védelmében, a magyar készítmények megtalálásában. Hiszen az a tudatos „jó magyar” vásárló ezen elv alapján, aki több hazai gyártmányt fogyaszt, és megpróbálja a külföldi cikkek vásárlását mellőzni. Ha ezen állításnak nem minden pontjával értünk ugyan egyet, azt mégis beláthatjuk, hogy hazánk gazdaságának védelméért mi magunk is tehetünk.

A fenti példa alapján juthatunk el arra az álláspontra is, ami menténk országunkat dicsérem ezen eset kapcsán. Jól teszi, hogy egy olyan területen, mint a szerencsejáték, megakadályozza a magyar piacra belépni kívánó külföldi szervezőket: a szerencsejáték ugyanis nem éppen a legkorrektebb ügylet. (Az elköltött pénzmennyiségért csak nagyon ritkán jár anyagi ellenszolgáltatás, a játék legtöbbször veszteséges) Bárki, aki kicsit is járatos a témában pontosan ismerheti a mondást: „mindig a ház nyer”. Hatalmas hazai pénzek forognak tehát kockán szerencsejátékfüggők, vagy a szerencséjüket általában megpróbáló emberek képében. Ha úgy tetszik, „pénzszivattyúnak” is nevezhető, Magyarországról külföldre irányított képzeletbeli csőrendszereken engednénk lecsengeni az elvesztett aprókat, vagy nagyobb összegeket, ami nem éppen állami érdek. A kaparószelvények, és nyerő, főleg online nyerőgépek előállítása ráadásul aránytalanul alacsony pénzügyi befektetéssel jár, mint amennyi hasznot hoznak. Ezen a területen tehát az állami beavatkozás, és korlátozás a véleményem szerint erősen megalapozott.

Az előttem szólóval ellentétben nem értek egyet magyar szabályozással az online szererencsejáték szervezésére vonatkozó szabályok ( különösen az online kasziniókjátékokra vonatkozó szabályok ) ugyanis ezen szabályozás nem kínál igazságos versenyfeltételeket a hazai piac egyes szereplőknek. Ugyanis e szabály célja és hatása - csakúgy mint Magyaroszágon számos más gazdasági ágazatban - az volt hogy egy kormányközeli oligarcha kerüljön versenytársainál jóval előnyösebb pozíciba. Jelen esetben sajnos még csak versenyhelyzet lehetőségének a kialakulásáról sem beszélhünk ugyanis a koncesszió megserzéséhez szükséges jogszabályba foglalt feltételeknek kizárólag a fentebb említett személy cége felelt meg, ennél fogva csak az ő cége üzemeltethetett legálisan online kaszinót.

Amennyiben az eset politikai vonzatától eltekintek, és elfogultság nélküli véleményt alkotok abban az esetben is negatív véleménnyel közelítem meg a haza szabályozást, mivel a mai világban jellemző liberális, kapitalista gazdasági rendszerben elfogadhatatlannak tartom, ugyanis e szabályozás az Európai Unió egyik legfőbb összekovácsoló szabályát, az áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabadságát radikálisan korlátozza megfelelő indok nélkül. Álláspontom szerint a Bíróság helyesen állapította meg hogy szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének ilyen radikális korlátozása” nem igazolható a magyar kormány által hivatkozott közrendi és közegészségügyi célokkal, mivel ezen célok kevésbé korlátozó intézkedésekkel is elérhetők lennének.

A kormány ítéletre adott válaszának egy igencsak álszentnek találom ugyanis a jelenlegi politikai viszonyok és rendszer ismeretében ezen válasz - számítottuk rá, hogy a külföldi szerencsejáték-szervezők saját profitjuk érdekében minden eszközzel fel fognak lépni a magyar szerencsejáté    k szabályozással szemben, amely a nemzeti érdekeket, a magyar fogyasztókat és a magyar költségvetést védik - az én szememben nem minüslhet másképpen.

Másrészről voltak az előzővel ellentétben elgondolkodtató pontok a kormány által adott válaszban. Ezen kapcsán bennem is felmerült a kérdés hogy mennyire elfogadható hogy egy Magyarországon telephellyel nem rendelkező szerencsejáték-szervező úgy nyújt szolgáltatást hazánkban hogy a szerencsejáték-szervezési tevékenységgel összefüggásben keletkezett profitja után semmilyen közteherrel nem járul hozzá a költségvetéshez

 

Tulajdonképpen mind a magyar szabályozás mellett és ellen is fel lehet hozni érveket de véleményem szerint a pénz áll az egész jogvita hátterében. Az állam az online szerencsejátékok szervezését engedélyhez köti olyan indokokra hivatkozva mint az állampolgárok megvédése a szerencsejáték függőség káros hatásaitól és további jól hangzó nemes célok elérése érdekében de tulajdonképpen őt csak az zavarja, hogy a magyar állampolgárok olyan külföldi oldalakon játszanak akik nem adóznak és az állami költségvetésben nincsen ebből bevétele ugyanakkor az a cég amely külföldön működik az ottani államnak fizet adót. A szerencsejáték szervezőjének is ugyanúgy a pénz számít és, hogy minél több játékosa legyen. Természetesen a másik oldal is hivatkozik ugyanúgy elvekre mint például a szolgáltatás szabad áramlása. Egyetértek azzal, hogy a tagállamok rendelkeznek autonómiával a szabályozások területén de ebben a témakörben ilyen mértékben korlátozni a külföldi szerencsejáték oldalakat akik sokkal jobb ajánlatokat nyújtanak a játékosainak mint a hazaiak nem egy szerencsés szabályozás. A versenyt szinte teljes mértékben kizárják a piacon. Szerintem az állam egy szélmalom harcot vív a külföldi szerencsejáték oldalakkal mert aki körültekintő a szerencsejátékok tekintetében a jobb ajánlatot szolgáltató oldalakat fogják választani hiába tiltott. Az sem jelentene megoldást hogyha az állam megadóztatja a külföldi szolgáltatókat mert az a kettős adóztatás tilalmába ütközik. A belga szabályozás még a magyar szabályozásokat is túlszárnyalja mivel még a tiltott oldalakat használókat is bünteti. Álláspontom szerint az állam vagy versenyt teremtsen a piacon vagy a teljes szigorú belga szabályozást alkalmazza. A mostani szabályozással nem oldja meg a problémát az állam. A magyar szabályozás tekintetében a mérsékelt közép utat találták meg amely szerintem nem megfelelő. Azáltal, hogy beléptünk az Euba nem csak támogatások és előnyök tartoznak hozzá hanem elvek is és ha előrébb akarunk lépni és felvenni a versenyt Kínával és Amerikával egységesen kellene fellépünk és több közös szabályokra lenne szükségünk de hogyan várhatjuk el ezt a fajta együttműködést az eus tagállamok között amikor még a töltők tekintetében sincs egységes szabvány. Ugyanez az egyszerű eltérés figyelhető meg abban, hogy melyik oldalon közlekedjenek a gépjárművek.

   Az én meglátásom az, hogy mind a magyar szabályozásnak, mind az Európai Unió Bírósága döntésének lehetnek pozitív és negatív hatásai. A jogeset alapját az Európai Uniós és a nemzeti érdekek ellentéte, illetve a szóban forgó, piacon jelenlevő rendkívül magas pénzösszeg határozza meg. Ahogyan értelmeztem ezt a jogesetet, a magyar szabályozás a belső online szerencsejáték piacot szeretné védeni a monopolizáló jogszabályokkal, hogy azt mások ne használhassák és állampolgároknak ez legyen a kizárólagos lehetőségük az online szerencsejáték használatra. Azzal nem értek egyet, hogy ennyire szigorúan korlátozásra kerül az internetes szerencsejáték használat, melynek indokaként azt jelölik meg, hogy káros az állampolgárokra, vagy gyarapítja a szerencsejáték függők körét, valamint azt, hogy ez védené a nemzeti érdekeket, magyar fogyasztókat és a magyar költségvetést, hiszen úgy vélem, pont az ellenkező hatást válja ki. Ez egy átlátszó, mondvacsinált indok, mert nyilván a monopolhelyzet szabályozására szükség van, mindazonáltal a külföldről az Unió szabályozásain keresztül beáramló szolgáltatások szabályozására is. A magyar állam törekvése a nemzeti érdekek előtérbe helyezésére, nem példa nélküli, az összes tagállamban megtalálhatók ezek a szabályozások, az élet különböző területein. Azonban ez az állampolgárok döntéseinek a korlátozása ebben a körben, azt gondolom, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy eldöntse, hogy játszik-e és melyik weboldalon, valamint azt is, hogy ez milyen mértékben befolyásolja az életét, tehát saját mérlegelési körébe kellene tartozzon az egyénnek. Arról nem is beszélve, hogy nagy mértékben kizárja a versenyt ezzel a piacon az állami szabályozás. Valószínűleg annak a félelme rejlik mögötte, de ez csak feltevés a részemről, hogy ha az emberek jobb ajánlattal találkoznak, akkor elsősorban amellett döntenek a hazai rovására, amellyel annak fenntarthatósága meggyengülne. Az Európai Unió Bíróságával egyetértek abban, hogy a többi tagállamra nézve ez hátrányos megkülönböztetéssel jár, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének radikális és jelentős korlátozásával. Hiszem, hogy hazánknak előnyére válna, amennyiben fel kellene vennie a versenyt a többi tagállam gazdasági szereplőivel ezen a téren is felzárkózni és modernizálódni, vállalni a kockázatokat, amely valószínűleg több pozitív hatással járna, mint negatívval.

A szerencsejáték szabályozás Magyarországon kettős rendszerben valósul meg. Ennek igazolására a kormány felhoz közrendi, közegészségügyi és közbiztonsági indokokat, valamint a fogyasztóvédelemhez, a játékfüggőség megelőzéséhez és a csalás megelőzéséhez fűződő társadalmi érdekre is hivatkozik.

Ahogy Bíróság is kifejtette a szerencsejátékok szabályozásának területe erkölcsi, vallási és kulturális gyökerekben egyaránt különbözőséget mutat a tagállamokat illetően. A tagállamok, így Magyarország szabadsága se korlátozható tehát egységes szabályozási rendszer megvalósításának kötelezettségével véleményem szerint, mivel ez több évezredek óta kialakult rendszerek, politikák megváltoztatását igényelné.

Alapvetően jelen esetben sem az igazolható célokkal van a probléma, hiszen ezen az érdekek előtérbe helyezése egy szabályalkotáskor a mindenkori jogalkotás számára példaértékű, viszont a Sporting Odds kikezdhetetlennek látszó érvei is helytállóak, mely szerint a Sporting Odds a koncesszióköteles tevékenység folytatására irányuló versenyben nem egyenlő esélyekkel indul. Nézetem szerint azonban a szabályozást igazoló célok felhatalmazzák a jogalkotást a korlátozásra. A legkézenfekvőbb lehetőségnek mutatkozik ilyen téren a jelen magyar szabályozás is, mely a megbízhatónak tekintett szerencsejáték-szervezők számára ad lehetőséget. Ez a szabály indokolható hiszen, a legbiztonságosabb megoldás jelenti a csalások megelőzése és a közbiztonság fenntartására. 

A Sporting Odds azonban jól rámutat a nemzeti szabályozás esetleges fő céljára, mely alapján a játékkaszinókra kivetett adókból, a játékkaszinó koncessziós díjakból származó bevételi előirányzat növekedésből, valamint a játékosok által vásárolt zsetonok értékéből eredő költségvetési bevételek növelése a valós cél. Kétségkívül jelentős pénzbevételekről van szó, azonban a bevételnövelés, mint elsődleges célként történő megjelölése szerintem nem lehet tényszerűen kijelenthető, mint ahogy ezt a Sporting Odds ezt tette.

Véleményem szerint a Bíróság első négy kérdésre adott válaszából kiolvasható az, hogy ameddig nincs kétséget kizáróan bizonyítva az, hogy a nemzeti szabályozás céljaként nem a kormány által hivatkozott érdekvédelem áll, hanem más indokok, gondolva itt akár a Sporting Odds érvelésében megfogalmazott bevétel-növelő jogalkotásra, addig összeegyeztethető az uniós joggal a magyar szabályozásban is megvalósuló kettős rendszer.

Oldalak