Brexit: honnan hová?
2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazás alapján az Európai Unióból való kilépés mellett döntött. Ezt követően tárgyalások kezdődtek az Európai Unió és az Egyesült Királyság között annak érdekében, hogy megállapodjanak a kilépés részletes szabályairól.[1] Több mint 500 tárgyalási nap után 2018. november 14-én a brit kormány jóvá hagyta az Egyesült Királyság EU-tagsága megszűnésének feltételrendszeréről szóló megállapodás-tervezetet.[2] Az 585 oldalas megállapodást végül brit kormány 2018. november 25-én írta alá. Emellett aláírásra került még egy 26 oldalas megállapodást is, amely az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatrendszer jövőbeni alakulását körvonalazza.[3]
A megállapodás hatálybalépéséhez azonban nem elég csak a brit kormány aláírása, szükség van még arra is, hogy a brit parlament alsó háza is elfogadja azt. Ez azonban eddig még nem történt meg. Már december közepén megakarták tartani a szavazást, de ezt a kormány elnapolta január közepére az esetleges eredménytelen szavazás lehetősége miatt.[4] A brit kormány azért tartott attól, hogy eredménytelen lesz a szavazás decemberben, mert a kormánypárti konzervatív tory képviselők egy része sem támogatná azt, sőt emellett az észak-ír unionista párt, a DUP sem. A DUP támogatása pedig, azért is lenne fontos a brit kormánynak, mivel az előrehozott parlamenti választások eredménye miatt már csak az ő támogatásukkal van szűk többségben a Konzervatív Párttal együtt a kormány az alsóházban.[5]
A megállapodással kapcsolatos problémák
A legfőbb ok, ami miatt nem akarják elfogadni megállapodást egyes képviselők az az, hogy a brexit után is egy egységes vámunió maradna fenn az Európai Unió és az Egyesült Királyság között abban az esetben, ha 2019 márciusa és 2020 decembere között átmeneti időszakban nem jön létre egy átfogó megállapodás „az Egyesült Királyság és az Európai Unió majdani kétoldalú kereskedelmi kapcsolatrendszeréről”. Nincs meghatározva viszont a vámuniós mechanizmus érvényben maradásának végdátuma, ha pedig valaki meg akarja szüntetni ezt a szabályozást akkor a másik fél beleegyezését kell kérnie hozzá.[6] Ezzel kapcsolatban viszont a „brextiter” politikusok szerint az a probléma, hogy az Egyesült Királyság meghatározatlan időre beleragadhat egy vámuniós mechanizmusba miközben nem tud más államokkal saját kereskedelmi egyezményeket kötni. A maradáspárti brit politikusok bírálata pedig az, hogy rosszabb lenne, mint ez EU-tagság fenntartása, hiszen úgy kellene betartani az uniós szabályokat, hogy nem tudnának beleszólni azok alakításába.[7]
A megállapodást elutasítók másik aggodalma az, hogy „Észak-Írország kereskedelemszabályozási környezete összhangban maradna az Európai Unió egységes belső piacának egyes vonatkozó szabályaival”. Ennek a szabályozásnak a lényege az, hogy ne kelljen visszaállítani a fizikai határellenőrzést Észak-Írország és az Egyesült Királyság között. Ezzel kapcsolatos kritika viszont az, hogy „e megoldás gyakorlatilag az Ír-tengerre helyezi át a vámhatárt, Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi országrésze közé, megbontva ezzel az ország alkotmányos és gazdasági integritását”.[8] Az észak-ír unionista párt pedig azt tartja elfogadhatatlannak, hogy Észak-Írország szabályozási szempontból elválna az Egyesült Királyság többi államától.[9]
Megállapodás nélküli Brexit
Abban az esetben viszont, ha még sem sikerül hatályba lépnie a megállapodásnak akkor az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelemre a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályrendszere fog vonatkozni. Ez azt jelentené, hogy vámok jelennének meg, illetve vámellenőrzés kerülne bevezetésére a két entitás kereskedelme esetén.[10]
A megállapodás nélküli brexitre viszont mind az Európai Unió, mind az Egyesült Királyság megpróbál felkészülni. A britek például 2019. január 07-én 150 kamionnal azt tesztelték, hogy milyen torlódást okozna a délkelet-angliai kikötök környékén az, ha az EU-val folytatott kereskedelemben hirtelen vámok és egyéb vámellenőrzések jelennének meg.[11]
Hasonlóan elindította a felkészülést az Európai Bizottság is, amely megkezdte „a megállapodás nélküli kilépés esetén alkalmazandó, rendkívüli helyzetre szóló cselekvési tervének végrehajtását”. A terv 14 intézkedést tartalmaz, olyan területeken többek között, mint „a pénzügyi szolgáltatások, a légi közlekedés, a vámügyek és az éghajlat-politika”.[12]
De nem csak EU és a britek próbálnak meg felkészülni, hanem az unió egyes tagállamai is. A német kormány például közölte, hogy abban az esetben, ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki az Unióból, akkor emiatt a Németországban élő brit állampolgároknak nem kell távozniuk az országból. A március 29-én esedékes kilépés után még 3 hónapig uniós polgárok maradnak, ezt követően viszont „harmadik országbeli, EU-n kívüli állampolgárnak számítanak majd, így külön eljárással tartózkodási jogot kell szerezniük”.[13] Ugyanígy cselekedet Csehország is, ahol törvényt fogadtak el arról, hogy a Csehországban élő brit állampolgárokat 2020 végéig úgy kell kezelni, mintha az Egyesült Királyság továbbra is az EU tagja lenne.[14]
A Brexit-hatása
A Brexit hatása pedig igen sokrétű lehet. Először is még be sem következett a kiválás, de rendezetlen kilépés veszélye miatt többi pénzügyi szervezet menekíti ki pénzét az Egyesült Királyságból. Eddig körülbelül 800 milliárd font hagyta el az országot emiatt.[15] A Brexit miatt az EU-s biztosítók bejelentették, hogy március 29. után nem kötnek új szerződéseket az Egyesült Királyságban, az azt megelőzően kötötteket pedig 15 éven belül lezárják vagy transzferálják a brit ügyfeleikkel.[16]
A Brexit kihatással van az Egyesült Királyság fontos kereskedelmi partnerei is. Hátrányosan érinti például Hollandiát, hiszen a Hágai Számvevőszék szerint 2,3 millió euró közvetlen kárt okozna a holland gazdaságnak, ha britek megállapodás nélkül válnának ki az EU-ból.[17]
A Brexitnek hatása lehet még a külföldiek Egyesült Királyságban történő munkavállalására is. A britek a kilépést követően korlátoznák az alacsonyabban képzett külföldi munkavállalók jogait, hiszen az ilyen munkavállalók „legfeljebb 11 hónapra szóló tartózkodási engedélyhez juthatnának, korlátozott jogosultságokkal, például nem hozhatnák magukkal családtagjaikat”. De ez a korlátozás csak az alacsonyabban kvalifikált munkavállalókra vonatkozna, ugyanis „a számszerű korlátozások a magasan képzett külföldi munkavállalók esetében megszűnnének”.[18]
Végül a brit kormány hatásvizsgálatai alapján, ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lép ki az Európai unióból akkor a vámellenőrzések hirtelen bevezetése okozta fennakadások miatt akár hat hónapig is jelentősen korlátozva lenne a két legnagyobb kikötő, Dover és a közeli Folkestone kapacitása.[19]
Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató
Felhasznált források:
[1] www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/eu-affairs/20160707STO36103/brexit-targyalasok-az-eu-egyesult-kiralysag-kapcsolatok-a-brit-nepszavazas-utan (2019.01.10.)
[2] kitekinto.hu/2018/11/15/europai-ugyek/vegre-szintet-lepett-a-brexit/135656/ (2019.01.09.)
[3] kitekinto.hu/2018/11/26/europai-ugyek/brexit-a-neheze-meg-csak-most-kovetkezik/154721/ (2019.01.09.)
[4] kitekinto.hu/2018/12/17/europai-ugyek/a-britek-januar-kozepere-toltak-a-brexit-szavazast/165931/ (2019.01.10.)
[5] http://kitekinto.hu/2018/11/15/europai-ugyek/vegre-szintet-lepett-a-brexit/135656/ (2019.01.10.)
[6] kitekinto.hu/2018/11/26/europai-ugyek/brexit-a-neheze-meg-csak-most-kovetkezik/154721/ (2019.01.10.)
[7] https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/brexit-kivalas-eu-panik.676107.html.676107.html (2019.01.09.)
[8] kitekinto.hu/2018/11/26/europai-ugyek/brexit-a-neheze-meg-csak-most-kovetkezik/154721/ (2019.01.10.)
[9] https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/brexit-kivalas-eu-panik.676107.html.676107.html (2019.01.09.)
[11] https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/brexit-katasztrofa-teszt-kikoto.676320.html.676320.html (2019.01.09.)
[12] kitekinto.hu/2018/12/19/europai-ugyek/az-eu-megkezdte-a-felkeszulest-a-rendezetlen-brexitre/167416/
(2019.01.09.)
[13] kitekinto.hu/2019/01/08/europai-ugyek/a-nemetek-es-a-csehek-is-keszulnek-a-rendezetlen-brexitre/167716/
(2019.01.09.)
[14] kitekinto.hu/2019/01/08/europai-ugyek/a-nemetek-es-a-csehek-is-keszulnek-a-rendezetlen-brexitre/167716/
(2019.01.09.)
[15] https://index.hu/gazdasag/bankesbiztositas/2019/01/08/brexit_bankok_egybilliard_dollar/ (2019.01.09.)
[16] https://www.portfolio.hu/finanszirozas/biztositok-penztarak/biztositasi-szerzodesek-millioi-szunhetnek-meg-a-brexit-utan.309865.html (2019.01.09.)
[17] https://www.vg.hu/kozelet/politika/veszelybe-sodorhatja-hollandiat-a-megallapodas-nelkuli-brexit-1246594/ (2019.01.09.)
[18] kitekinto.hu/2018/11/24/europai-ugyek/korlatozna-az-alacsonyan-kepzett-kulfoldi-munkavallalok-jogait-az-uj-brit-szabalyozas/153701/ (2019.01.09.)
Hozzászólások
Szabó Magdolna
h, 2024/10/21 - 11:26
Permalink
Van visszaút?
A Wightman-ügy és a C-621/18. sz. határozat jelentős mérföldkő volt az EU jogtörténetében, és komoly politikai következményekkel járt az Egyesült Királyság és az EU számára. A döntés nemcsak a Brexit folyamatát befolyásolta, hanem egyértelmű üzenetet küldött arról, hogy az Európai Unió tagjai szuverén módon dönthetnek az uniós tagságukról. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság végül kilépett az EU-ból, a Wightman-ügy továbbra is fontos referenciapont marad az európai integráció és a tagállami autonómia közötti egyensúly megértéséhez.
Egyetértek az EU Bíróságának ítéletével, amely azt bizonyította, hogy az Európai Unió nem egy zárt rendszer, illetve hogy a Lisszaboni szerződés 50. cikkelye nem egy „visszafordíthatatlan” folyamatot indít el, hanem lehetőséget biztosít a tagállamok számára arra, hogy átgondolják, és szükség esetén módosítsák a döntéseiket, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a kilépés nem áll érdekükben.
Véleményem szerint a Wightman-ügy megítélése szorosan összefonódott a Brexit körüli politikai helyzettel. A határozat többek között növelte a brit parlamenten belüli feszültségeket, különösen a kilépés támogatói és ellenzői között. A kilépést támogatók számára ez egyfajta „menekülési útvonalat” biztosított azok számára, akik újra megnyitották volna a Brexitről szóló vitát. A kilépés ellenzői viszont a határozatot megerősítésként értékelték. Jogi szempontból a határozat megerősítette az EU jogi kereteinek rugalmasságát, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a saját belátásuk szerint döntsék el, részt kívánnak-e venni az integrációban, amennyiben a visszavonás az adott ország alkotmányos követelményeinek megfelelően történik.
Érdemes azonban a másik oldalt is megvizsgálni. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról az Egyesült Királyság kormányának az volt a véleménye, elfogadhatatlan, mivel hipotetikus, vagyis nem fogadtak el, és nem is terveznek olyan aktusra irányuló javaslatot, amellyel visszavonnák az Egyesült Királyság Unióból való kilépésre irányuló szándékának a bejelentését, ezen kívül az alapeljárásban nem áll fenn jogvita. Bennem felmerült egy olyan kérdés is, hogy mennyire célszerű egy népszavazás eredményeként meghozott, a kilépés melletti döntés után egyáltalán hipotetikusan is elgondolkozni a kilépés visszavonásán. Ezen kívül az is, hogy az EU-val szemben és a többi tagállammal szemben mennyire korrekt ez a helyzet. Arra gondolok, hogy amikor egy tagállam elhatározza, hogy kilép, az összes gazdasági, politikai kapcsolat elkezd átrendeződni az országok között, majd amikor úgymond „meggondolja magát”, vagy meggondolhatja magát, akkor mi történik. Visszarendeződne, egyáltalán vissza tudna-e rendeződni. Ez akár még manipulációra is okot adhat.
Ebből az aspektusból vizsgálva a témát, arra jutottam, hogy nem feltétlenül értek egyet az egyoldalú visszalépés lehetőségével. Véleményem szerint egyensúlyt lenne érdemes találni az ilyen helyzetekre a jövőre nézve. Ahol nincsenek a tagállamok teljes mértékben röghöz kötve az Unióhoz, viszont kiszámítható döntéseket vár el a tagállamoktól.
Szabóné Török Helga
k, 2024/10/29 - 19:35
Permalink
Egyoldalú kilépés?
Most miután már az Európai Unió túl van a Brexit-en, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Királyság kilépése az európai integráció történetének fontos állomása volt. Az Európai Unióból ugyanis korábban még egyetlen tagállam sem lépett ki. A britek a kilépési szándékot egy 2016-ban tartott népszavazás eredménye után jelentették be.
A Wightman-ügyet a skót Legfelsőbb Bíróság kezdeményezte 2018. október 8-án az Európai Bíróság előtt. Álláspontom szerint a Wightman-ügy remek lehetőség volt a politikai feszültség fenntartására, a kilépést támogatók és nem támogatók között. Az ügyben született ítélet véleményem szerint azoban a későbbiekre nézve is a kilépési joggal kapcsolatos fontos kérdésre, mégpedig a kilépési szándék nyilatkozat egyoldalú visszavonhatóságára adott választ, mintegy értelmezve az EUSZ. 50. cikkét. Ez a cikk biztosítja ugyanis a tagállamoknak az EU-ból való egyoldalú kilépés jogát. A cikk álláspontom szerint meglehetősen rugalmasan áll a kilépés kérdéséhez, rábízza a tagállamokra, azzal, hogy a saját alkotmányos követelményeivel összhangban hozhat ilyen döntést.
A Wightman-ügyben az EUB ítéletében a nyilatkozat feltétel nélküli visszavonhatóságát állapította meg, csupán tartalmi és formai követelményeket támasztva. Meglátásom szerint az EUB döntése a tagállamoknak nagyfokú szabadságot és rugalmasságot biztosít, ezt az is bizonyítja, hogy az EUB határozata lehetőséget ad arra, hogy a kilépésre vonatkozó nyilatkozatát a tagállam megfelelő határidőn belül bármikor megváltoztathassa, visszavonhassa minden bonyolultabb eljárási folyamat nélkül. Átgondolva azonban felmerül bennem a kérdés, hogy egy ilyen fontos kérdésben nem lenne-e jobb a szabályok, feltételek konkrét meghatározása?
Az EUB döntésével azért nem tudok teljes mértékben egyetérteni, mert úgy vélem nem elegendőek a csak tartalmi és formai követelményeknek a megtartása a kilépés folyamatában. Az önállóság, az autonómia véleményem szerint is alapvető elvek, de egymásért is felelősséggel tartozunk. Osztom azt a véleményt, hogy amikor egy tagállam hivatalosan is bejelenti kilépési szándékát, a folyamat attól kezdve már nem egyoldalú, mert az Unió tagállamai és intézményei között számos egyeztetés és tárgyalás indul meg. Napjainkban egy ilyen horderejű kérdésre minden terület nagyon érzékenyen reagál, láthattuk, hogy amikor a kilépési szándékot a britek bejelentették az mekkora problémát okozott a gazdaságukban (történelmi mélypontra esett a font, értéktőzsdék zuhantak, tovább nőtt a deficit és Európában is fejetlenség alakult ki). Egy tagállam kilépési szándéka, majd kilépése azonban az összes többi tagállamra, uniós intézményre, de még az állampolgárok életére is hatással van, változások sora következhet be, gondolok itt például a szabad mozgásra, a munkavállalás jogára, az áruk szabad mozgására stb.. Ezek miatt is gondolom azt, hogy a kilépési szándék nyilatkozat visszavonása sem lehet teljesen egyoldalú, hiszen már maga a kilépési szándék bejelentése is egy bizonytalan helyzetet teremt, bizonytalanabb gazdasági-pénzügyi környezet alakul ki. Véleményem szerint a kilépési szándék nyilatkozat hivatalos bejelentését követően az egyoldalú lehetőség biztosítása már csak azért sem szerencsés, mert a politikai helyzet is instabillá válhat, ronthatja a tagállamok közötti együttműködést. Meglátásom szerint egy ilyen helyzet teret adhat annak a jelenségnek is, hogy más tagállamok is, esetlegesen felmerülő érdekeiknek megfelelően kilépési szándékot jelentsenek be, majd azt visszavonják, ezzel megzavarva az Unió működését, gazdasági és politikai befolyását.
Összegezve úgy gondolom, hogy az EUB ítéletével próbálta megőrízni a tagállamok autonómiáját, amivel természetesen egyet tudok érteni. A kilépés kérdése azonban sokszereplős, hatását sem lehet minden esetben pontosan felmérni. Ezért úgy vélem, hogy az egyoldalú visszavonás lehetősége helyett célszerűbb lenne egyeztetésekkel, tárgyalásokkal rendezni a helyzetet, hogy a bentmaradás vagy a kilépés minden fél számára egyértelmű és elfogadható legyen.
Oldalak