AB: jogszerű a jegyző bírálata a közösségi portálokon

  • 5 November 2019
  • Kutatócsoport2

Újabb határozatot hozott az Alkotmánybíróság a közszereplők bírálatával kapcsolatban 2019. október 15-én, egy alkotmányjogi panasz alapján. Az ügy alapkérdése az volt, hogy egy önkormányzati jegyzőre tett, a becsület csorbítására alkalmas tényállítás a közszereplőkre vonatkozó véleménynyilvánítás szabadsága által védett körbe tartoznak-e vagy ezen állításokat már nem védi az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdése és éppen ezért azok már a jegyző emberi méltóságát sértik, mellyel a rágalmazás, illetve a becsületsértés büntetőjogi tényállítását merítik ki.
Mint emlékezetes az Alkotmánybíróságnak nem ez volt az első döntése az üggyel kapcsolatban, ugyanis már korábban a Kúria végzését megsemmisítette. Azonban a Kúria a megismételt eljárásban ismét a korábbi végzésnek megfelelő határozatot hozott, amellyel szemben nyújtottak most be alkotmányjogi panaszt.
Az alapügy tényállása az volt, hogy az indítványozó többször- 2011-ben és 2012-ben is- egy közösségi oldalon bírálta az önkormányzat jegyzőjét azt állítva, hogy az önkormányzatban „rasszizmus, diszkrimináció van, és nekünk lakosoknak ehhez még jó pofát is kell vágni. Kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”[1], illetve, hogy a jegyző egy adócsaló és ő a romákat diszkriminációban részesíti. Továbbá az önkormányzat képviselő-testülete által megtartott közmeghallgatáson is bírálta az önkormányzat jegyzőjét, ahol azt állította, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett”[2] róla.
Ezen cselekményeket az elsőfokú bíróság becsületsértés vétségének, illetve folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségének minősítette, mely ítéletet a másodfokú bíróság és a Kúria is helybenhagyta. A Kúria szerint a közszereplők is részesülhetnek büntetőjogi védelemben, ha nem a közszereplésükkel összefüggésben tesznek olyan valótlan tényállításokat, amelyek a becsület csorbítására is alkalmasok.

Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a Kúria végzését. Az AB megállapította, hogy a Kúria a közösségi oldalon megvalósuló bírálatokat helyesen minősítette közügyek vitájának körébe tartozó értékítéletnek, így a cselekmények minősítését a releváns alkotmányossági szempontok alapján hozta meg, azonban az ebből fakadó alkotmányos következményeket már nem vonta le teljes mértékben. Ugyanis a főszabály az, hogy a közügyek vitájában a közhatalom gyakorlóját vagy a közszereplő politikust érintő bírálat nem lehet alapja jogi felelősségre vonásnak. Ez alól csak akkor van kivétel, ha közlések az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütköznek.[3]
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig azt állapította meg, hogy „a bírói döntés nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a helyi közhatalom-gyakorlás szempontjából kiemelkedően fontos szereplőre, a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből.”[4]
A megsemmisítés ellenére azonban a Kúria a megismételt eljárás keretében a jogerős ítéletet ismét hatályában fenntartotta. Az ítélettel szemben az indítványozó alkotmányjogi panasz keretében fordult az Alkotmánybírósághoz, azt kérve, hogy az AB semmisítse meg a Kúria ítéletét, mivel álláspontja szerint: „az Abh. következménye az ügyben hozott valamennyi bírósági döntés megsemmisítése volt, így a Kúria támadott döntése már megsemmisített döntések hatályát tartotta fenn.”[5]

Az Alkotmánybíróság a panaszt megalapozottnak találta, ezért azt befogadta, a vizsgálatát pedig a véleménynyilvánítás szabadságára és a tisztességes eljáráshoz való jogra korlátozta.
A vizsgálata kapcsán az AB először is emlékeztetett a rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti feladatmegosztásra. Eszerint „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki”[6], ha pedig az Alkotmánybíróság ezeket a kereteket kijelölte, akkor ezt követően a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést a rendes bíróságnak kell meghoznia. Korlátja viszont az érdemi döntése meghozatalának az, hogy a rendes bíróság azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat.
A feladatmegosztásból és az érdemi döntés meghozatalának korlátjából következően pedig, ha az AB egy konkrét ügyben megállapította, hogy valamely személy magatartását az Alaptörvény védi, akkor a rendes bíróságnak nincs hatásköre ennek az ellenkezőjét megállapítani.
A feladat- és hatáskör megosztásának ismertetése után az AB a bírálatokkal kapcsolatban vonta le következtetéseit. Először a közösségi oldalon megvalósuló bírálatok kapcsán azt állapította meg, hogy az indítványozó kifejezéseit a véleménynyilvánítás szabadsága védte, mivel a bírálat nem sértette az érintett közszereplő emberi méltóságának lényegi magját. A Kúria támadott döntése azonban megsértette az indítványozó Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített jogát, mivel hatályában fenntartott olyan bírósági döntéseket, amelyek az indítványozó védett véleménynyilvánítását bűncselekménynek minősítették.
A közmeghallgatáson elhangzott bírálattal összefüggésben pedig az AB azt rögzítette, hogy a közügyek vitája során lehetőséget kell adni a terheltnek arra, hogy a rágalmazást megvalósító állításának valóságát bizonyítsa. Mindez azért fontos, mert a terheltnek a bizonyítás által lehetősége van arra, hogy a bíróság végső döntését befolyásolja. Éppen emiatt nem elegendő az ha a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretében (amikor új bizonyítékok felvételére nincs mód) azt a következtetést vonja le, hogy a terhelti állítás valótlansága már megállapításra került.

Ezek alapján az AB megállapította, hogy a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, mivel a véleménynyilvánítás szabadságának egyik garanciája az, hogy a bíróságok az alapeljárás keretében is vizsgálják a terhelti állítás valóságtartalmát, és a terheltnek formalizált keretek között lehetősége legyen az eljárási jogainak érvényesítésére. Azonban erre a támadott döntés nem biztosított lehetőséget az indítványozónak.[7] Mivel a támadott döntés az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe ütközött, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 
Az Alkotmánybíróság, tehát a konkrét ügyben másodszor is a közszereplők bírálatára vonatkozó véleménynyilvánítási szabadság jogának és a közszereplőket megillető emberi méltósághoz való jog kollízióját az előbbi javára oldotta fel.

 

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató

 

Forrás:

https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2019/10/sz_iv_604_2019.pdf (2019.11.04.)

Brexit Eng: