Döntött a lengyel bírósági reform ügyében az EUB

  • 2019/11/13
  • Kutatócsoport2

Mint ismeretes, s arról többször beszámolt blogunk is, egy 2017. július 12-i lengyel törvény a nők tekintetében 60, míg a férfiak tekintetében 65 évre csökkentette a rendes bíróságok bírái és az ügyészek nyugdíjkorhatárát, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái előrehozott nyugdíjba vonulásának korhatárát, miközben korábban e korhatárok mindkét nem esetében 67 évben voltak rögzítve. Továbbá a törvény felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy az bírák nyugdíjkorhatáron felüli bírósági szolgálati idejét meghosszabbítsa. E kérdésben hozott most döntést az EUB.

A kereset tartalma

Az Európai Bizottság a fent említett törvényben foglaltakat jogszabálysértőnek tartotta ezért kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet terjesztett a Bíróság elé.

A felperes kereseti kérelmében kérte a Bíróság megállapítást azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 157. cikkében a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a foglalkoztatás és munkavégzés területén, továbbá kérték, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a lengyel igazságügyi miniszter új jogköre sérti a bírói függetlenséget.

Bírósági ítélet tartama

 A Bíróság a kereset befogadása után megvizsgálta a felperesi keresetben előadottakat.

Elsődlegesen a Bíróság állást foglalt a  női és férfi bírákra és ügyészekre alkalmazandó új nyugdíjkorhatárra vonatkozó rendelkezésről. A Bíróság megállapította, hogy a bírák és az ügyészek az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak, melynek értelmében minden munkáltató biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfi és a női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Ezt követően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ugyanezen törvény az érintett nyugdíjrendszerekben a nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel járó feltételeket vezetett be azon időpont vonatkozásában, amikor az érintettek ténylegesen részesülhetnek az e rendszerek által biztosított előnyökben. Végezetül a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a női és férfi bírák és ügyészek közötti, az öregségi nyugdíjra való jogosultságra vonatkozó korhatár tekintetében előírt különbségek előnyben részesítésnek minősülnek.

Másodszor a Bíróság megvizsgálta azon intézkedést is, amellyel az igazságügyi minisztert felruházták azon jogkörrel, hogy döntsön a lengyel rendes bíróságok bírái feladatkörük ellátásának a csökkentett nyugdíjkorhatáron túli folytatásának engedélyezéséről. 

A Bíróság kifejtette azon állásfoglalását, hogy alapvető fontosságúnak tartja a bíróságok függetlenségét, így az hogy az igazságügyi miniszter jogköre az, hogy döntsön a bírák nyugdíjkorhatáron felüli jogviszony hosszabbításáról, túl homályos és nem ellenőrizhető, továbbá aggályos, hogy az általa meghozott határozatot nem kell indokolni, és azzal szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezek alapján jelen ügyben sérti az elmozdíthatatlanság elvét a rendes bíróságok bírái rendes nyugdíjkorhatárának csökkentésére vonatkozó intézkedés, valamint az igazságügyi minisztert annak érdekében megillető diszkrecionális jogkör kombinációja, hogy engedélyezi vagy sem e bírák számára feladatkörük ellátásának folytatását az új korhatáron túl

Ezek alapján az Európai Unió Bírósága az Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ügyében teljes egészében helyt adott a felperes keresetének.

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

Források:

C-192/18 ügy

http://curia.europa.eu/juris/documents.jsf?oqp=&for=&mat=or&lgrec=en&jge=&td=%3BALL&jur=C%2CT%2CF&num=C-192%252F18&page=1&dates=&pcs=Oor&lg=&pro=&nat=or&cit=none%252CC%252CCJ%252CR%252C2008E%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252C%252Ctrue%252Cfalse%252Cfalse&language=hu&avg=&cid=673507

Brexit Eng: 

Hozzászólások

A lengyel bírósági reform a bírák öregségi nyugdíjkorhatárának csökkentését illetően nem példa nélküli. Magyarország 2011-ben olyan törvényt hozott, amely a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati jogviszonyának kötelező felső korhatárát 70 évről 62 évre csökkenti egy nagyon rövid -1 éves- átmeneti időszak alatt.

Hasonlóan a lengyel ügyhöz Magyarország esetében is az Európai Bizottság úgy határozott, hogy kötelezettségszegési eljárást indít, és az ügyet az Európai Unió Bíróság elé terjesztette. A Bíróság ítélete szerint életkoron alapuló indokolatlan megkülönböztetésnek minősült, hogy az új magyar törvény alapján 2012 során több száz bíró és ügyész, 2014 során pedig számos közjegyző szolgálati jogviszonyát kötelezően megszüntették. A Bíróság indokolásában kifejtette, hogy a foglalkoztatásbeli egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós szabályok (2000/78/EK irányelv) tiltják az életkoron alapuló munkahelyi hátrányos megkülönböztetést. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az életkoron alapuló eltérő bánásmódot igazolhatja jogszerű cél, amennyiben azt arányos eszközökkel érik el. Mindez azt jelenti, hogy a tagállamok csak objektív és arányos indoklás alapján rögzíthetik a szolgálati jogviszony kötelező felső korhatárát. Azonban Magyarország esetében sem a Bizottság, sem a Bíróság nem talált egyetlen olyan objektív és arányos indokot sem, amely igazolná a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati jogviszonya felső korhatárának drasztikus csökkentését. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy még az Európai Unió Bíróságát ítélethozatalát megelőzően a Magyar Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a bírák szolgálati jogviszonya felső korhatárának csökkentéséről szóló végrehajtási rendelkezéseket.

Az ítéletek hatására Magyarország összhangba hozta jogszabályait az uniós joggal, így egy 2013-ban elfogadott új törvénnyel 10 éves időszak alatt csökkenti 65 évre a bírók, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának felső korhatárát. Továbbá az új törvény emellett arról is rendelkezik, hogy azok a bírók és ügyészek, akiknek korábban kötelezően megszüntették a szolgálati jogviszonyát, jogosultak arra, hogy visszahelyezzék őket a beosztásukba, anélkül, hogy ezért keresetet kellene indítaniuk. Ezenfelül kártérítésben részesülnek azért a javadalmazásért, amelyhez nem jutottak hozzá abban az időszakban, amikor nem dolgoztak.

Mind a magyar mind pedig a lengyel ügyben is kirajzolódnak azok az egységesnek mondható jogelvek, amelyekre a Bíróság az ítéletét alapította. Ilyen az egyenlő bánásmód követelményének az elve, amelyet több uniós jogforrás – EUMSZ 157. cikk, 2006/54/EK irányelv, 2000/78/EK irányelv- is deklarál. A bírói függetlenség részeként az elmozdíthatatlanság elvét illetően is határozott az Európai Unió Bíróságának a gyakorlata. Az elmozdíthatatlanság elve megköveteli többek között, hogy a bírák hivatalban maradhassanak mindaddig, amíg nem érik el a kötelező nyugdíjkorhatárt, vagy a megbízatásuk lejártáig, ha az határozott időre szól. Anélkül, hogy ezen elv teljesen abszolút jellegű volna, kizárólag akkor lehet alóla kivételt tenni, ha jogszerű és kényszerítő indokok igazolják, tiszteletben tartva az arányosság elvét. Mindezek alapján megemlíthető még a jogállamiság elve is, amelynek sérelmét expressis verbis egyik ítélet sem mondta ki, de a jogállamiság fogalma szervesen magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartást, így az egyenlő bánásmód követelményének megtartását, valamint a bírói függetlenséget.

 

Forrás:

C‑192/18. sz. ügy - Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság

C-286/12. sz. ügy - Bizottság kontra Magyarország

Az Európai Bizottság gyorsított jogsértési eljárásokat indít Magyarország ellen az ország adatvédelmi hivatalának és központi bankjának függetlensége, valamint az igazságszolgáltatást érintő intézkedések kapcsán – sajtóközlemény, ec.europa.eu, 2012.01.17.

Oldalak