Az online szerencsejáték szervezésére vonatkozó uniós és hazai szabályozás viszonya

„Az üléspontom meghatározza az álláspontomat.”

2014-ben jelentős változás következett be Magyarországon az online szerencsejáték szabályozását illetően. A magyar törvényhozás úgy döntött, hogy a korábbi szabályozást alapjaiban változtatja meg, és kizárja a nemzetközi piaci szereplőket az online szerencsejáték szervezésből. Hazánk a jogszabály módosítás okaként több célt is felsorolt. Az Európai Bíróság azonban ezeket az indokokat nem fogadta el, és véleménye szerint a magyar szabályozásnak az volt a célja, hogy a nemzetközi szereplőket kiszorítsa a magyar piacról, monopóliumot szerezve így a piac ezen területe felett. Személyes véleményem, hogy a magyar szabályozás ellentétes az Európai Unió alapvetésével, és korlátozza az áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Magyarország a törvénymódosítást azzal indokolta, hogy így kívánja védeni a magyar központi költségvetést, valamint a magyar érdekeket. Úgy vélem, hogy céljuk eléréséhez nem a megfelelő utat választották, hiszen ezt a célkitűzést más módon is el lehetett volna érni, nem volt szükség arra, hogy más tagállamok szerencsejáték szervezőit „kitiltsák” a hazai piacról. Másrészről ezzel a rendelkezéssel a szabad verseny is ellehetetlenült, valamint a magyar emberek játéklehetősége is korlátozódott.  Úgy gondolom, hogy a magyar érdekeket azzal tudták volna leginkább védeni, ha az online szerencsejáték szervezését szigorú ellenőrzés alá vonják, de nem zárják ki a nemzetközi piaci szereplőket. Követhették volna Nagy Britannia példáját, aki a piaci szereplőket arra ösztönzi, hogy szervezzenek online játékokat, azonban mindezt szigorú feltételek mellett teszik lehetővé. Így megvalósult egy szerintem ideális helyzet. A játékos több ezer szolgáltató közül választhat (nem sérül a szolgáltatások szabad áramlása, a szabad verseny), de az angol költségvetés sem károsodik a szigorú ellenőrzés és felügyelet révén. Továbbá abban, sem vagyok biztos, hogy a hazai szabályozás célja valóban az volt e, amit a kormányzat célként megjelölt. Természetesen nem Magyarország az első, aki az online szerencsejáték szervezést szélsőséges módon kívánta megoldani.  

Másrészről van bennem egy kettős érzés, hiszen a magyar szabályozás egyes indokaival egyetértek. A túlzott szerencsejáték függőséget okoz, így a törvénymódosítás közegészségügyi indokolása szerintem helytálló.

Az Európai Unió Bíróságának döntésével egyet értek, mely szerint a külföldi szereplők kirekesztése a piacról számos szempontból aggályos. A teljes kizárás egyet jelent túlzott állami befolyással, mely következtében kialakulhat egy, a szabályozás céljával teljesen ellentétes helyzet. Jóllehet, hogy az állam ilyen mértékű beavatkozása eltorzítja a piac működését, amely pedig teljesen ellentétes lenne az Európai Unió által elérni kívánt értékekkel.

Összegezve, véleményem szerint Magyarországnak a jelenlegi szabályozást módosítania kellene, méghozzá úgy, hogy a külföldi piaci szereplők is részt vehessenek a koncessziós  kiírásokban, és olyan pályázati feltételeket állítani, amelyet nem csak a magyar piac bizonyos szereplői tudnak teljesíteni. Továbbá célszerű lenne létrehozni egy olyan intézményrendszert, amely a piacnak ezt a területét felügyeli. Ezzel hazánk feloldaná a jelenlegi problémát, és biztonságosan, diszkriminációmentesen  valósulhatna meg az online szerencsejáték szervezés. Hazánk szempontjából természetesen jó a jelenlegi helyzet, hiszen kézben tudják a tartani az online szerencsejáték szervezést, és ezzel még a központi költségvetés bevételeit is növelik. A nemzetközi szereplők helyzetét viszont jelentősen rontja a kialakított helyzet, így ők támadják a magyar szabályozást. Végső soron mind a két fél a saját érdekeit, és a saját anyagi szempontjait szem előtt tartva cselekszik. Ebben a szituációban is igaz az a mondás, hogy az „üléspontom meghatározza az álláspontomat”.

A fő kérdés az volt, hogy az online szerencsejáték szolgáltatások az uniós szolgáltatásnyújtás szabadsága alá tartoznak-e, vagy a tagállamoknak joguk van-e saját belső szabályozásokat alkalmazni az ilyen szolgáltatásokra. Ilyen tekintetben szerintem a tagállamok jogosultak korlátozó intézkedések alkalmazni, aminek több haszna is lehet. 

Először is maga a pszichológiai oldala, hogy mennyire próbálja korlátozni a szerencsejáték hozzáférhetőségét a függőségek kialakulásával kapcsolatban, másrészről a gazdasági megfontolások tekintetében a külföldről nyújtott online szerencsejáték űzéséből a tagállam nem feltétlen realizál bevételt a költségvetés számára, amely ilyen tekintetben veszteségként könyvelhető el. Amennyiben egy tevékenységet legálisan folytathat gazdasági társaság a hatósága alatt balga elképzelés lenne úgy tenni, hogy abból ne akarna profitálni az állam. 

Az EUB megállapította, hogy a tagállamoknak joguk van korlátozni az online szerencsejátékot, ha ez a korlátozás szükséges és arányos a közérdek védelme érdekében, például a bűnözés megelőzése és a függőség kezelése érdekében.

A célzott hatása ennek lehet a költségvetési csalás és adócsalás elkerülése, amelyet nem ritkán gyakorolnak külföldi bejegyzésű online szerencsejáték oldalakon keresztül lsd.: Málta és Ciprus szerencsejáték paradicsommá válását az elmúlt években. 

Bár a szabályozás úgy hathat, mint egy a koncesszor számára különösen előnyös szabályozás a gyakorlati értelemben vannak bizony pozitív hozadékai, ezáltal nem feltétlen kedvező szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozó voltának kijelentése az EUB döntésében. 

Mindazonáltal az sem segít, hogy a szerencsejáték szürke zóna jellege miatt, amely lehetővé teszi a július elején életbe lépett szabályozás könnyűszerű kikerülését egy Wise vagy Revolut számla felhasználásával. 

Azzal ellenben egyet tudok érteni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének ilyen radikális korlátozása nem igazolható a hivatkozott közrendi és közegészségügyi célokkal, csakhogy a közös piac is ugyan úgy teret engedhet az ilyen jellegű visszaéléseknek, amely lássuk be a magyar költségvetés megrövidítésével egyenlő. A szolgáltatásnyújtás szabadsága mindazonáltal az EU-s alapelvek egyik alapköve, egyik piacszervező elve, amelynek korlátozása nem opció az EUB szerint, ellentétben a személyes formájával, aminek kettőssége felvet néhány kérdést.

A magyarországi online szerencsejáték szabályozás a 2014-es mondhatni „radikális” törvénymódosítással alapjaiban véve megváltozott és olyan szabályok kerültek bevezetésre, melyek az Uniós politikával ellentétesnek bizonyultak a Bizottság véleménye szerint. Ugyanis az „új” magyar szabályozás kizárta a nemzetközi szereplőket ebből a szektorból. Magyarország egyik indoka az volt, hogy ezzel kívánja megvédeni a magyar központi költségvetést, továbbá a magyar érdekeket.

Véleményem szerint azzal, hogy a nemzetközi szereplőket kizárták a szektorból nem a leghatékonyabb útja volt, az általuk említett cél elérése érdekében. Hiszen azáltal, hogy a nemeztközi szereplőket kizárták a szerencsejáték piacról szembe mentek az Európai Unió egyik fő alapvetésével (az áruk és szolgáltatások szabad áramlása), valamint monopol helyzetet teremtettek a piacon. Nem mellesleg sérti a szabad verseny fennálltát is. Úgy vélem, hogy hasznosabb lett volna például szigorúbb ellenőrzés, és szabályozás alá vetni a szerencsejáték szektorát, anélkül, hogy monopol helyzetet teremettek a piacon például: szigorú felügyelet.

Mindezek mellett azzal sem értek egyet, hogy a magyar kormány a közegészségügyre hivatkozással igyekezett érvelni. Az teljes mértékben igaz ugyan, hogy vannak olyan nem diszkriminatív, korlátozó rendelkezések melyek összeegyeztethetők az uniós joggal, amennyiben az uniós jog által elismert közérdek védelme érdekében szükségesek. Így Magyarország azon érvelése miszerint a szerencsejáték súlyos függőséget okoz, szerintem nem elegendő indoka a közegészségügyi okokra való hivatkozásnak, legalábbis szerintem ezen érv nem kellőképpen kidolgozott ahhoz, hogy kivételként lehessen értelmezni. Magyarország vonatkozásában ugyan előnyös ez a helyzet, mind az átláthatóság, mind pedig az anyagi előnyök (a központi költségvetés bevételei) tekintetében. Így Magyarország azon érve, hogy "szem előtt tartja a központi költségvetést és a magyar érdekeket" félig helytálló, de a másik oldalról ez nem mondható el. Ugyanis a központi költségvetés szempontjából igenis előnyös helyzetet teremtett az "új" szabályozás, a magyar érdekeket azonban nem szolgálja kellőképpen, mivel nem egy hatékony intézményrendszer kiépítésében vagy hatékony felügyelet kialakításában testesült meg a változás, amely például segítene ténylegesen csökkenteni a függők számát.

Összességében az Európai Bíróság indokait ezzel együtt pedig döntését is helytállóbbnak találom, mivel azáltal, hogy a nemzetközi szereplők kirekesztésre kerültek a piacról lehetővé teszi a teljes állami befolyást ezen szektorban. Ezzel pedig nem kerülhet másra sor mintsem egy diszkriminatív, monopol piac meglétére, amely így egyáltalán nem összeegyeztethető az unióban kialakított elvekkel és elérni kívánt célokkal, értékekkel.