Családbafogadó gyám, vagy rokon nevelőszülő?- gyermek átmeneti nevelésének anyagi vonzatai

Az elmúlt időben a hírpotálok bejegyzései alapján a nevelőszülő kifejezés felér egy szitokszóval, ennek ellenére Magyarországon majdnem 60000 gyermekvédelmi nevelőszülő rendelkezik működési engedéllyel, ebből több, mint 90% nevelt legalább 1 állami gondozott gyermeket, amely adathoz viszonyítva a kevés problémás eset egy nagyon jó arány. A családbafogadó gyám abban az esetben tudja ezt a feladatot felelősséggel vállalni, és a gyermek mindenekfelett álló érdekének is akkor fog megfelelni ez a befogadási forma, amennyiben az adott személy anyagi helyzete lehetővé teszi családjában az adott nehéz helyzetű gyermek saját költségen történő nevelését, gondozását, taníttatását, esetleges gyógykezelését.

1. A nevelőszülő és a családbafogadó gyám helyzete

Az elmúlt időben a hírpotálok bejegyzései alapján a nevelőszülő kifejezés felér egy szitokszóval, ennek ellenére Magyarországon a legutóbbi, 2021-es adat alapján (KSH adattáblázata nevelőszülőkről) 5 863 gyermekvédelmi nevelőszülő rendelkezik működési engedéllyel, ebből 5379 nevelt legalább 1 állami gondozott gyermeket, amely adathoz viszonyítva a kevés problémás eset egy nagyon jó arány. Ezek a személyek nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állnak, amelyet külön kormányrendelet szabályoz, tevékenységüket díjazás ellenében végzik. A nevelőszülő alapdíja legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30%-a, amely akkor is megilleti, hogyha nem helyeztek a háztartásában gyermeket, fiatal felnőttet. Befogadottanként ezen felül legalább a kötelező legkisebb munkabér 20%-a jár, amely kiegészítő díjként jelenik meg, többletdíjnak pedig a normáltól eltérő szükségletű gyermek (ilyen szükséglet megállapítása nagykorúsággal megszűnik) után járó (kivéve: GYED igénybevétele esetén) legalább a kötelező legkisebb munkabér 7%-nak megfelelő összeg nevezendő. Emellett a nevelőszülőt nevelési ellátmány illeti meg – ennek jogi szabályozása 2023. elején változott – amelyet a gyermek szükségleteinek kielégítésére (élelmezés, iskoláztatás, egészségügyi ellátások stb.), illetve a nevelőszülői lakásfenntartásra kell fordítani, úgy, ahogyan a gyermek után járó családi pótlékot is.

Ezzel szemben a családbafogadás jogintézménye melyet a Ptk. 4:187-4:189 szabályoz, - bár a kettő hasonlít abban, hogy a gyermek ideiglenesen, saját családján kívüli nevelkedését hivatottak megvalósítani,- azonban más felépítéssel rendelkezik, hiszen itt az állami jelenlét sokkal kisebb mértékben jelenik meg, csupán gyámhatósági határozattal történik a gyermek családbafogadásának elrendelése, a családbafogadó gyám pedig munkájáért díjazásra nem tarthat igényt, ahogyan külön ellátmány sem segíti a gyermek eltartását, nevelését ebben az esetben.

Összefoglalva tehát ez azt jelenti, hogy a családbafogadó gyám abban az esetben tudja ezt a feladatot felelősséggel vállalni, és a gyermek mindenekfelett álló érdekének is akkor fog megfelelni ez a befogadási forma, amennyiben az adott személy anyagi helyzete lehetővé teszi családjában az adott nehéz helyzetű gyermek saját költségen történő nevelését, gondozását, taníttatását, esetleges gyógykezelését.

2. A rokon nevelőszülő

A fent leírtakhoz képest speciális a rokon nevelőszülő helyzete. A már említett Kormányrendelet határozza meg a fogalmat, amelyet a köznyelv rokon nevelőszülőségként emleget, ez pedig a gyermeknek a „Ptk. szerinti hozzátartozói  (Ptk. 8:1 § (1) 2.) között olyan személy, aki a gyermek nevelését vállalná, hozzá a gyermek kötődik, de a hozzátartozó a saját családja és a gyermek anyagi veszélyeztetése nélkül csak nevelőszülőként tudja vállalni a gyermek nevelését”.

Ebben az esetben a gyermek és a nevelőszülő közötti életkori különbségre vonatkozó szabályoktól, valamint a nevelőszülővé válás képesítési követelményeitől lehetséges -és indokolt is- eltérni, a jogalkotó akarata tehát irányult arra, hogy a gyermek anyagi feltételek hiányában sem kerüljön ki a vér szerinti családja kötelekéből hiszen lehetőséget adott jóval kevesebb feltétellel nevelőszülővé válni, ezen esetben csupán a betöltött huszonnegyedik életév, a büntetlen előélet illetve a cselekvőképesség követelményének szükséges megfelelni, illetve az alkalmassági vizsgálaton pozitív elbírálást szerezni, amely azonban szintén nem teszi elérhetetlenül magasra a lécet. Kiemelendő, hogy a rokon nevelőszülőnek képesítés megszerzésére irányuló kötelezettsége nem keletkezik.  A rokon nevelőszülő jogviszonyában egyebekben az általános rendelkezésekkel azonos szabályozásról, juttatásokról beszélhetünk a nevelőszülővé válás eljárásával kezdődően, az anyagi jogi szabályok említett kivételével.

3. Hasonlóságok, illetve különbségek a két elhelyezési forma között

A két jogintézmény közötti hasonlóságok között megemlítendő, hogy a gyermek családi jogállásán egyik jogintézmény sem hivatott változtatni, tehát a gyermek az ezen ellátásokból való kikerüléskor -az örökbefogadást kivéve- főszabály és a jogintézmény alapvető célja szerint saját családjába tér vissza.

Különbség a gyermek törvényes képviseletének ellátása, hiszen családbafogadás esetében a gyámhatóság a családbafogadó szülőt gyámul rendeli, míg a nevelőszülő gondozásában álló gyermek törvényes képviselője főszabály szerint ún. gyermekvédelmi gyám, amely hálózat működtetése az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat feladata, a nevelőszülő csupán „osztott gyámi tisztségben” részesülhet.

A leginkább lényeges különbséget képezi, hogy a családbafogadó gyám -korábban említett juttatási szabályok alapján- saját költségén végzi el ugyanazt, sőt, a törvényes képviselettel többletmunkát, amelyet egy adott esetben összehasonlítható helyzetben levő, képesítés nélküli nevelőszülő díjazás ellenében, nem is beszélve arról, hogy a tartós nevelésbe vétellel járó halmozottan hátrányos helyzetű státusz a gyermek számára további előnyökkel jár, gondolok itt az ingyenes iskolai étkezésre, az Útravaló Ösztöndíjprogramra, illetve további kedvezményekre. A családbafogadás csupán annak valójában előnytelen mivolta esetén jár hátrányos helyzetű státusszal.  Ennek eredménye, hogy a szubszidiárius jellegű nevelésbe vétel, míg a gyermek személyes viszonyaiban hátránnyal nem jár, a gyermek életkörülményeiben, a gyermek, illetve a család vagyoni viszonyaiban előnyösebb helyzetet teremt a családbafogadáson alapuló gondozással összehasonlításban. Ezt jól mutatja az is, hogy amennyiben a gyermek nevelésbe vétele nagykorúsággal szűnik meg, és a gyermek előtte legalább három év folyamatos időtartamban a gondozási helyén nevelésben állt, otthonteremtési támogatásra szerezhet jogosultságot, amely a felnőtté válásban hatalmas segítség lehet, ennek ellenében erre a családbafogadotti státusszal nem nyílik mód.

4. A gyakorlati probléma a szubszidiárius jelleg kapcsán

A Gyvt. 7. § (1) kimondja, hogy gyermeket szüleitől, vagy más hozzátartozójától csak saját érdekében lehet elválasztani, illetve kimondja az anyagi okból történő elválasztás tilalmát. Ebből következik, hogy törekedni kell arra, hogy amennyiben erre lehetőség van, anyagi feltételek hiányában is a gyermek elhelyezését a szüleinél, avagy erre való mód hiányában más hozzátartozójánál kell biztosítani.

A rokon nevelőszülő jogintézménye, bár szubszidiárius, ám amennyiben különélő másik szülőnél vagy harmadik személynél történő ideiglenes elhelyezés, családbafogadás, a gyermek átmeneti gondozás nem lehetséges, mégis előrébb helyezendő a gyermek szempontjából ismeretlen nevelőszülő, avagy egyéb otthont nyújtó ellátással szemben, fentiekből kiindulva.

Élek azzal a feltevéssel, amely a gyakorlatban rendszeres, illetve az élethelyzeteket tekintve abszolút ésszerű, hogy az első gondolat, amely egy szülő általi, avagy gyámhivatali megkeresés nyomán a hozzátartozóban felmerül, az, hogy a gyermek nevelésére megfelelő anyagi körülményei az adott hozzátartozónak, saját, illetve családja megélhetésének veszélyeztetése nélkül nincsenek. Rendszerint ez az oka annak, hogy a gyermek családbafogadására a szülő nem tud megfelelő embert megjelölni, hiszen nincsen, aki vállalná. Ez olyan gyermek esetén, akit örökbefogadhatónak nyilvánítani nem lehet, gyakran sokéves gyermekvédelmi gondoskodásban eltöltött időtartamot eredményez, amelyet gyámhivatali gyakorlatot vizsgáló tanulmány (Cseh-Sáfrány, 2021) is alátámaszt. 

A másik eset az, hogy a hozzátartozó a gyermek családbafogadását – félve a gyermek idegen helyen történő elhelyezésétől – vállalja, úgy is, hogy csak nagyon szűkös, létminimum körüli anyagi körülményeket tud számára biztosítani.

Fentebb már ismertetettek alapján az említett Kormányrendelet lehetőséget biztosít arra, ezzel elő kívánja segíteni, hogy a gyermek hozzátartozója rokon nevelőszülővé váljon amennyiben csupán anyagi helyzete akadályozza a gyermek befogadásában, erre való tájékoztatási kötelezettséget azonban egy szabályozás sem ír elő, így az adott szituációban szereplő személyek több ízben elesnek ezen, a gyermek számára előnyös alternatívától. A családbafogadással hozzátartozói körében nem nevelhető gyermek esetén ez biztosíthatná több ízben a Gyvt. által megfogalmazott azon követelményt, miszerint hozzátartozóitól való elszakításnak anyagi okok indokai nem lehetnek.

A gyakorlati probléma kiküszöbölhető lenne a gyámhatósági eljárásra vonatkozó, olyan szabályozás bevezetésével, amely előírja, hogy amennyiben a nevelésbe vételi eljárást megelőzően, vagy az alatt a gyámhatóság tudomására jut, hogy a gyermeknek van olyan hozzátartozója, akihez a gyermek kötődik, illetve aki a gyermek nevelését vállalná, azonban erre anyagi körülményei miatt nem képes, tájékoztatni szükséges a rokon nevelőszülővé válás lehetőségéről, feltételeiről, menetéről, illetőleg a területen működő nevelőszülői hálózatok elérhetőségéről. Ezen szabályozást a gyermek érdekeit figyelembe véve indokoltnak tartom olyan esetekben is, amikor a gyermek családbafogadását, avagy más jogalapon történő gondozását, nevelését olyan hozzátartozó vállalja, akinek a havi bevétele, valamint anyagi helyzete egy meghatározott minimum alatt határozható meg.

5. Összegzés

Jelen kutatásból kitűnik tehát, hogy vannak esetek, amikor a gyermek elhelyezése azért nem a hozzátartozói körében történik, mert a hétköznapokban a rokon nevelőszülői jogintézmény nem közismert, arról az érintett feleknek a gyámhatósági eljárás alatt nincsen tudomásuk. Ezen jogintézmény ismertetettek alapján megfelelő anyagi körülményeket teremt a gyermeket befogadó család számára, azonban mégsem eredményez valódi, képesítés nélküli nevelőszülőket, mivel hozzátartozónak nem minősülő gyermek nevelését képesítéssel nem rendelkező nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személy nem vállalhatja. Az ily módon elhelyezett gyermek helyzetének hatóság, illetve gyermekvédelmi szolgáltató, nevelőszülői hálózat általi felügyelete is egyszerűbb, amely a gyermek érdekét szolgálja, hiszen egy problémás esetben hamarabb juthat megfelelő, szakszerű segítséghez, így a nevelőszülői működtető által biztosított pszichés megsegítéshez, illetőleg az őt befogadó is közvetlen támogatást kap a nevelőszülői tanácsadó személyében. Ezen elhelyezési forma esetén a gyermek az állam által biztosított további kedvezményeket is élvezheti, amelyek az ő hátrányos szociális helyzetéből való kitöréséhez támogatást jelentenek.

A rokon nevelőszülőség jogintézménye teremtheti meg, megfelelő szabályozás esetén nagyon sok egyedi ügyben annak a lehetőségét, hogy a gyermek a családja körében nevelkedhessen, amíg valamely szülője nem válik képessé az ő visszafogadására, avagy akár véglegesen is, hiszen a nevelésbe vétel fenntartható a gyermek önjogúvá válásáig, illetőleg ebben az esetben utógondozotti státuszt, illetve pénzbeli támogatást is adhat a fiatal életkezdéséhez. Mindehhez azonban az érintett feleknek az opcióról tudomással kell bírniuk.

Nem állítom, hogy a családbafogadással, mint családot pótló elhelyezési formával probléma volna, hiszen ismert, bevált az évek során, és amennyiben az anyagi körülmények megfelelőek a gyermek számára rövid, - illetve hosszútávon is, a szakellátást tehermentesíti.

Ezeket összegezve véleményem szerint az általam megfogalmazott javaslat kellő egyensúlyt teremthetne a kettő jogintézmény között, hiszen a nevelésbe vétel szubszidiárius jellegét nem érintené, ám kiemelné a rokon nevelőszülőnél való elhelyezést a harmadik személy nevelőszülő kijelölésével szemben.

Készítette: Hegedüs Eszter, harmadéves joghallgató,  DE ÁJK, 

Források jegyzéke:

• Cseh Gergely - Sáfrány Laura: A rendszeresen előforduló gyermekvédelmi hatósági intézkedésekről a miskolci járási gyámhivatal gyakorlatában (CSJ, 2021/3.)
• Repponi Felícia Laura: Az alacsony foglalkoztatottság jelenségének és a gyermekek hátrányos helyzetének néhány kapcsolódási pontja (GI, 2020/1-2.)
• KSH: Nevelőszülők. 25.1.1.19. Nevelőszülők (ksh.hu) (Letöltés dátuma: 2023.05.08.)
• 513/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről
• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről