Az EUB újabb ügyben állapította meg a magyar földtörvény uniós joggal való ellentétét

  • 2022/04/11
  • Kutatócsoport2

Előzetes döntéshozatali kérelem során döntött az Európai Unió Bírósága egy 2013-as magyar földtörvény-módosítás ügyében, ami a Magyarországon kívüli tagállamok haszonélvezeti jogát sértő jogszabály volt. A Bíróság ítélete értelmében azoknak a személyeknek, akiket az uniós jog megsértésével megfosztottak a mezőgazdasági földterület haszonélvezeti jogaitól Magyarországon, igényelhetik e joguk ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését vagy ellentételezést.

A Grossmania gazdasági társaság, amely Magyarországon rendelkezik székhellyel, a tagjai azonban más tagállamok állampolgárainak minősülő természetes személyek, olyan haszonélvezeti jogok jogosultja, amelyet magyar területen elhelyezkedő mezőgazdasági földterületek vonatkozásában szerzett. A mezőgazdasági földekről szóló 2013. évi törvény - amely 2014-ben lépett hatályba - azonban fenntartja azt a szabályt, amely szerint az ilyen földekre vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használat jogának szerződéssel történő alapítása semmis, kivéve, ha a szerződés közeli hozzátartozó javára alapít haszonélvezeti jogot. E jogszabály következményeként a hatáskörrel rendelkező hatóság az ingatlan-nyilvántartásból törölte a Grossmania haszonélvezeti jogait, és e törléssel szemben a társaság nem élt jogorvoslattal.

A Bíróság már korábbi, előzetes döntéshozatali ügyekben 2018. március 6-án hozott SEGRO és Horváth ítéletében megállapította, hogy az ilyen nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának elvét érintő indokolatlan korlátozásnak minősül, vagyis ellentétes az EUMSZ 63. cikkel. Hasonló, 2019. május 21-i Bizottság Kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog) ítéletében a Bíróság pedig kimondta, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás elfogadásával Magyarország ugyanezen elv mellett megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított, tulajdonhoz való jogot.

Az első ítéletet követően a Grossmania 2019. május 10-én kérelmet terjesztett a Vas Megyei Kormányhivatal elé a haszonélvezeti jogainak visszajegyzése iránt, e közigazgatási szerv e kérelmet azonban elutasította, és a fellebbezés alapján eljáró szerv pedig helybenhagyta azzal az indokkal, hogy a 2013-as törvény irányadó szabályai még hatályban vannak, és akadályát képezik a kért bejegyzésnek. A gazdasági társaság e határozatot keresettel támadta meg a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, vagyis a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy annak ellenére, hogy a Grossmania nem fordult jogorvoslatért a haszonélvezeti jogainak megszűnése miatt, e bíróságnak mégis mellőznie kell-e a fent hivatkozott szabályozás alkalmazását, és köteleznie a magyar hatóságokat e jogok visszajegyzésére.

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az alapjogvita idején nincs egy olyan rendelkezés sem a belső jogban, amely alapján a gazdasági társaság kártérítésre lenne jogosult, és a haszonélvezeti jogainak a törvény erejénél fogva történő megszűnéséből és e jogok törléséből ered. Azonban kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság egy 2015. július 21-i határozatban megállapította, hogy az Alaptörvénnyel ellentétes az, hogy a nemzeti jogalkotó a mezőgazdasági földekről szóló 2013-as törvény alapján megszűnt jogok folytán felmerülő kivételes vagyoni hátrányok kiegyenlítésére nem alkotott megfelelő szabályozást.  

Bár az alapjogvita idején belső jogi szabályozás erre nincs, a Bíróság ítéletében emlékeztet arra, hogy a nemzeti bíróság nem köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni, amennyiben a felmerült kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel, vagy már van ilyen ítélkezési gyakorlata a Bíróságnak akkor is, ha a vitás kérdések szigorúan véve nem azonosak. Másik oldalról viszont, amennyiben tehát már választ adott az uniós jog értelmezésével kapcsolatos kérdésre, mint jelen esetben a SEGRO és Horváth ítéletben, a nemzeti bíróságoknak mindent meg kell tennie, ami az értelmezés érvényre juttatásához szükséges.

Az uniós jog elsőbbségéből és a nemzeti bíróságok félretételi kötelezettségéből adódóan mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásával összeegyeztethetetlen, a magyar bíróságoknak figyelmen kívül kell hagynia e szabályozást annak vizsgálatánál, hogy a visszajegyzés iránti kérelmet el lehetett-e utasítani. A Bíróság azonban kiemeli, hogy az uniós jog nem követeli meg, hogy egy véglegessé vált közigazgatási határozatot visszavonjon, még akkor sem, ha e határozat ellentétes az uniós joggal. Ugyanakkor különleges körülmények fennállása esetén kötelezni lehet a közigazgatási szervet arra, hogy vizsgáljon felül egy ilyen határozatot a jogbiztonság és a jogszerűség érdekében. A szóban forgó nemzeti szabályozás egyszerre minősül a tőke szabad mozgásának elve és a tulajdonhoz való jog nyilvánvaló és súlyos megsértésének, és sokakat érintő káros gazdasági következménnyel járt, így a jogszerűség vizsgálatának kiemelt jelentősége van.

E feltételek mellett a Bíróság úgy ítéli meg, a magyar bíróságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk a hatályban lévő, törlésről szóló érintett jogi aktust, még akkor is, ha véglegessé vált.

Végezetül a Bíróság megállapítja, hogy a magyar bíróságok és hatóságok feladata megtenni valamennyi intézkedést, amely alkalmas a kiváltott jogellenes következmények megszüntetésére, és az eredeti állapot helyreállítására. Ezek az intézkedések elsősorban megnyilvánulhatnak a jogellenesen megszűnt haszonélvezeti jogok ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzésében. Ha ez a helyzet azonban sérti harmadik személyek jóhiszeműen szerzett jogát az egykori jogosultak számára pénzbeli vagy egyéb ellentételezéshez való jogot kellene biztosítani, amelynek értékére alkalmas az e jogok megszűnéséből eredő gazdasági veszteség helyreállítására.

Az összefoglalót készítette: Szutor Beáta Bella, joghallgató DE ÁJK

 

Források jegyzéke:

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=80164197B4E94D903C56627164A9F209?text=&docid=255422&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2131420

https://www.napi.hu/ingatlan/fold-ingatlan-kulfoldi-europai-birosag-allam.747959.html

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2022-03/cp220044hu.pdf

https://agrokep.vg.hu/input/iteletet-hozott-az-unios-birosag-a-zsebszerzodeses-ugyben-24970/

 

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 
16th Anniversary: 

Hozzászólások

Úgy gondolom, hogy a magyar szabályozás az uniós joggal ellentétes helyzetet teremtett.

Jelen ügyben a jogbiztonság elve és az uniós jog hatékony érvényesülése ütközik. Egyrészt a jogbiztonság szempontjából elfogadhatónak tartom az esetleges jóhiszemű új tulajdonosok jogát, ugyanakkor ez ellehetetleníti a visszajegyzést, amelyből az következik, hogy a megszüntetéssel okozott gazdasági veszteséget valamilyen módon kompenzálni kell. Másrészt a magyar szabályozásban a haszonélvezeti jog gyakorlására biztosított 4 hónapos időtartam ellentétes a jogbiztonság elvével. A 2013. január 1-jétől hatályba lépő, majd a 2013. december 15-től hatályos jogszabályi rendelkezések összevetése alapján megállapítható, hogy míg az előbbi alapján a jogosultak úgy tervezhettek, hogy a haszonélvezeti jogukat még 20 évig gyakorolhatják majd, addig a pár hónappal később hatályba lépő rendelkezések ezt az időtartamot 4 hónapra szűkítették. E két időtartam között óriási különbség van, hiszen 20 év elegendő idő különböző projektek megvalósítására (például talajjavító munkákra, létesítmények építésére), ugyanakkor a 4 hónap már nem. Képzeljük csak el, hogy mekkora veszteség érheti a jogosultakat azzal, hogy egy elkezdett beruházást meg kell szakítaniuk.

Grossmania 1975 óta gyakorolta ezt a jogát. A 2019 januárjában hatályba lépő két új módosítás azt mondja ki, hogy a bíróság döntése alapján a megszüntetett jog visszajegyzésének akadálya, ha alaki vagy tartalmi hiba miatt eredetileg sem lehetett volna bejegyezni, ilyen hibaként pedig feltüntetni azt, ha a jogosult jogi személy. Ezen rendelkezések értelmezése alapján Magyarország azt állítja, hogy a felperes a jogot 50 éve jogellenesen gyakorolja.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata tükrözi az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét.  Úgy gondolom, hogy jelen ügyben figyelembe vehetőek a SEGRO és Horváth ítéletben foglaltak, ugyanis az, hogy Grossmania nem támadta meg azonnal a megszüntető határozatot, nem elegendő körülmény annak alátámasztására, hogy eltérő tényállásról lenne szó.

Továbbá nem tartom elfogadhatónak a Kormány által az intézkedések alátámasztására felhozott indokokat és úgy gondolom, hogy a rendelkezések a közérdekű cél elérésére alkalmatlanok, korlátozóak és aránytalanok. A Kormány érve ugyanis az, hogy a rendelkezéseknek nemzetstratégiai célja van, mégpedig az, hogy a termőföld ne aprózodjon el, továbbra is megmaradjon termőföldként. Ugyanakkor ezen célok elérésére más, enyhébb megoldások is lettek volna és nem látok megfelelő magyarázatot arra és a Kormány sem tudta alátámasztani azt, hogy a közeli hozzátartozók miért tudnák ezt a célt jobban biztosítani, s miért ne állhatnának fent ugyanezek a veszélyek, ha épp egy közeli hozzátartozó műveli a földet.

Összességében tehát egyetértek a Bíróság döntésével, ugyanis úgy vélem, hogy a magyar rendelkezések megfelelő indok és kompenzálás nélkül megfosztják Grossmaniat a haszonélvezeti jogától, ezzel pedig sértik a tőke szabad mozgásához, a letelepedéshez és a tulajdonhoz való jogot, így összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

Véleményem szerint az Európai Unió Bírósága megfelelő ítéletet hozott.  

Magyarország a 2004-es, Európai Unióhoz való csatlakozása során kötelezettséget vállalt arra, hogy az EU által hozott szabályoknak - legjobb tudása alapján - megfelel. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy országunk a csatlakozást követően derogációt, azaz haladékot kapott az Uniótól arra, hogy fenntartsa a mezőgazdasági földterületek megszerzésére vonatkozó korlátozásokat 2014. április 30-ig.

2014. május 1-től az Európai Unió tagállamainak állampolgárai illetve jogi személyei ugyanolyan feltétellel szerezhetnének termőföldtulajdont Magyarországon, mint a magyar állampolgárok, azonban ennek megakadályozása végett tett intézkedéseket államunk. Úgy határoztak, hogy legkésőbb 2033-ig a termőföldekre vonatkozó haszonélvezeti vagy használat jogának szerződéssel történő alapítását valamint a már élő szerződéseket meg kell szüntetni, kivéve, ha a szerződés közeli hozzátartozó javára alapít haszonélvezeti jogot.

Még ha ezzel az EU nem is értett volna egyet, szemet hunyt volna a magyar szabályozások felett, ám a 2014. decemberi törvénymódosítást - mely 20 év helyett 4 hónapra csökkentette a külföldiek termőföldekre vonatkozó haszonélvezetésnek megszüntetését - joggal tartotta drasztikus lépésnek, melyet szankcionálni kell.

Az EU Bizottsága természetesen először barátibb lépésekkel próbálta rávenni a magyar jogalkotókat arra, hogy módosítsanak a szabályozásan (EU pilot eljárás, hivatalos felszólítás, indoklással ellátott vélemények). Ám a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Ezelőtt azonban megvárta, még az EUB a Segro-Horvath ügyben ítéletet hoz, melyben megállapításra került, hogy az ilyen nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának elvét érintő indokolatlan korlátozásnak minősül.

Miután Magyarország továbbra is folytatta ezt a fajta jogsértő magatartását, az EUB a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmére reagálva megerősítette korábbi állításait is a Grossmania üggyel kapcsolatban.  

Érdemes azonban Magyarország oldaláról is megvizsgálni a kérdést. Egyrészt az Alapjogi Charta alapján biztosított tulajdonhoz való jog igen nagy behatással van az országok életére különös tekintettel a termőföldtulajdonokra.

A termőföld és a terület fontos része egy országnak, nem mellesleg pedig ezeket szeretik is az államok saját tulajdonukba tartani. Gondoljunk csak bele abba, hogy évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt mennyi háború is robbant ki területszerzési célzattal, de akár a közelmúlt eseményeit is figyelembe vehetjük. Nem mellesleg pedig az EUMSZ 345. cikke nagy szabadságot biztosít a tagállamok számára a tulajdonnal kapcsolatos egyes jogok tartalmának és megszerzési feltételeinek meghatározására tekintettel.

Azzal, hogy az EU-s jog alapján szabad jogot biztosítsunk más tagállamok állampolgárainak arra, hogy földterületeket szerezzen nagy kockázattal is járhat. Ha egy külföldi személy ugyanis megszerzi a termőföld tulajdonát, egyúttal a tulajdonosi triász is megilleti, így a rendelkezési jog is. Ha úgy gondolja az illető, hogy rendelkezik a földterülettel, kevés annak az esélye, hogy a föld visszakerüljön magyar kézbe. Emellett pedig a (külföldi) gazdasági társaságok a mezőgazdasági területeket sok esetben befektetési vagy ingatlanspekuláció céljából vásárolják meg. Esetlegesen ezen társaságok a külföldi államokat bevételeit gyarapíthatják, akár a terményből származó bevétellel, akár a termény külföldre történő eladásával. 

 

A Grossmania ügy sajnos egy újabb negatív példája a hazai és az uniós jog harmonizációjának működésére.

Személyes véleményem szerint, az Európai Unió Bírósága valóban helyesen foglalt állást az említett ügy kapcsán. Jelen esetben a magyar szabályozás, mely értelmében a hazánk területén elhelyezkedő mezőgazdasági földterületekre vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használat jogának szerződéssel történő alapítása semmis a külföldi gazdasági társaság tagjai vonatkozásában, uniós jogot sért. A jogszabály továbbá kivételként rögzíti azt az esetkört, amennyiben az említett földterületekre alapított haszonélvezeti vagy használati jog közeli hozzátartozónak minősülő személy javára szól. Egyértelmű, hogy ez a szabályozás még logikáját tekintve is alapjaiban ellentétes az EUMSZ 63. cikkel.  Személyes meglátásom szerint ugyanis a 2013. évi CXXII. törvény akármennyire is a hazai nemzetstratégiai szempontokat szem előtt tartva igyekszik megakadályozni a hazai termőfölállomány szétaprózódását, mégsem fogadható el, hogy ily módon korlátozza a tőke szabad mozgásának elvét.

Továbbá azt is láthatjuk, hogy az említett cikk megsértésén túl a bíróság jogosan állapította meg az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított, tulajdonhoz való jog érvényesítésének súlyos megsértését is. Jelen ügy kapcsán a magyar szabályozás, mely egy több mint ötven éve hazánkban hazai termőföldek vonatkozásában haszonélvezeti joggal bíró gazdasági társaság ezen jogát egyetlen tollvonással, bármiféle alternatíva és kompenzáció nélkül megszünteti finoman szólva sem tekinthető fair lépésnek.

 A 2019. május 10-én az EUB az ügyre vonatkozóan meghozott ítéletét követően a gazdasági társaság által előterjesztett kérelemre vonatkozóan tett hazai lépésekkel kapcsolatban ismételten csalódásomat kell, hogy kifejezzem.  A kérelemben foglalt jogok ingatlan-nyilvántartásba való újbóli bejegyzés elutasítása, belső jogszabályi akadályára hivatkozva megint csak az Európai-Uniós jog érvényesülésének, szabotálásának érzetét kelti. Arról nem beszélve, hogy a bíróság számára, bár nem a szó legszorosabb értelmében, de közel azonos korábbi ügyek kapcsán már rendelkeznie kellett az ügyre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal (Lásd: SEGRO és Horváth ítélet) Ennek értelmében pedig egyértelműen kellett volna következnie, hogy az uniós jog érvényre jutását szolgálva kell eljárni az ügyben.  Ugyanakkor az valamelyest mentesíti a hazai álláspontot, hogy egy véglegessé vált közigazgatási határozat visszavonása nem elvárható még az uniós jog érdekében sem. Azt azonban megint csak figyelembe kellet volna vennie Magyarországnak, hogy az ügy igencsak különleges körülményeire és a vitatott jogszabály hatásaira tekintettel, mindenképpen célszerű és elvárható a közigazgatási határozat felülvizsgálata. Mindezek alapján jogszerűnek tartom az EUB azon döntését, mely értelmében hazánknak eleget kell tennie az üggyel kapcsolatos valamennyi intézkedésnek melyek helyreállítják a jogsértés következtében a felek helyzetében bekövetkezett mind gazdasági mind jogi értelemben vett veszteséget.

A termőföld védelme nemcsak hazánkban, hanem más országokban is fontos, nemcsak fontos, hanem véleményem szerint nemzeti érdek. Ezt a gondolatot az Alaptörvény P) cikke is lefekteti. Továbbá közgazdasági szempontból a termőföld nemzeti kincsnek tekinthető. A termőföldjeinket nem csak biológiai-kémiai-fizikai módon kell védeni, nemcsak az állagukat kell megóvni, hanem védeni kell a nemzeti kincs mivoltában is. Ez számomra azt is jelenti – amit 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról 9. § (1) bekezdése tartalmaz, miszerint a föld tulajdonjogát nem szerezheti meg: a) külföldi természetes személy; b) az államon kívüli más állam, illetve annak valamely tartománya, helyhatósága, ezek bármely szerve; c) az e törvényben meghatározott esetek kivételével jogi személy illetve a 37. § 5)  bekezdés szerint a föld tulajdonjoga a haszonélvezeti jog fenntartásával csak közeli hozzátartozó javára ruházható át.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az a magyar törvénymódosítás mögött, vagyis a haszonélvezeti jog korlátozása mögött a zsebszerződések megakadályozása állt. Tudniillik az 1994. évi LV. törvény a termőföldről úgy rendelkezett, hogy korlátozza a termőföld tulajdonjogának megszerzését a külföldi állampolgárok esetében, azaz termőföld törvény 7. § (1) bekezdése szerint a külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. A 1994. évi törvény előtt tehát lehetséges volt a tulajdonjog/haszonélvezeti jog megszerzése külföldi állampolgároknak, gondoljuk itt különösen a rendszerváltás utáni privatizációs folyamatokra. A törvény hatályba lépése után viszont csak a haszonélvezeti jog megszerzése ’maradt’ a külföldi állampolgároknak. Így indult el az a folyamat, hogy külföldi vásárlók magyar tulajdonban lévő termőföldterület birtokosokkal zsebszerződéseket kötöttek, hogy haszonélvezeti jogot szerezhessenek. Ami nem mellesleg büntetőjogi oldalról is kérdéses.

Továbbá amellett sem szabad elsiklani, hogy az unióhoz való csatlakozásunkkor 2004. évi XXXVI. törvény a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról úgy módosult, hogy a belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet. Így biztosította hazánk a négy alapszabadság szabad áramlását az unióban és a tagállami polgárok magyar földterülethez való jutását. Azt is meg kell említeni, hogy a Csatlakozási szerződésben kértük, és a lehetőséget is megkaptuk arra az Uniótól, hogy hét évig megmaradjanak a nem Magyarországon lakó vagy külföldi állampolgárokkal szemben felállított tilalmak. Ezek után érkezünk el a 2013. évi CXXII. törvény megszületéséig.

Összességében azt gondolom, hogy ez egy nagyon kettős helyzet, egy részről az Unió védi a jogbiztonságot és az Uniós alapelveket, szerződéseket, másrészről a hazánk védi a saját nemzetét és nemzeti kincsét. Azért azt is be kell látni, hogy a föld érték és nem csak nálunk, hanem a világon mindenhol. Az is tény, hogy a tagállamoknak van mozgásterük a tulajdoni rend, a szubszidiaritás, az agrárpolitika, a közérdek mentén, mely tényezőket az Uniónak is kötelessége figyelembe venni. Tehát részemről a bíróság döntése nem megfelelő, azt csak annyiban tudom elfogadni, hogy talán rövid idő állt rendelkezésre a felkészülésre a törvény hatályba lépéséig, illetve a nyilván károsultakat kártalanítani szükséges. Alapvetően pedig, úgy érzem, hogy az Unió kettős mércét és kettősséget képvisel, amit ez az ítélet is alátámaszt.

Oldalak