Újabb légiutas jogokkal kapcsolatos döntést hozott az EUB

A felperes a Latam Airlines‑nál foglalt oda‑vissza repülőutat, menetrend szerint az odaútra 2017. december 22‑én, a visszaútra pedig 2018. január 7‑én került volna sor. A felperesnek a 2017. december 21‑én induló járatra sikertelen volt az utasfelvétele, ezért kapcsolatba lépett a Latam Airlines‑szal, aki tájékoztatta, hogy egyoldalúan és előzetes tájékoztatás nélkül módosította a foglalást, és egy korábbi, 2017. december 20‑án induló járatra tette át a jegyét. Ezen felül értesítette arról is, hogy kizárták a 2018. január 7‑i visszafelé tartó járatról, mivel nem szállt fel az odafelé tartó járatra.

Ezt követően bírósághoz fordult a felperes. A bíróság elutasított a felperes azon kérelmét, hogy további 250 euró összegű kártalanítást kapjon azon az alapon, hogy az általa az e légi fuvarozónál lefoglalt visszafelé tartó járaton a szállítását megtagadták. A 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjára hivatkozva. Vagyis a felperes azért nem jogosult kártérítésre mert, több mint két héttel az eredetileg lefoglalt visszaút menetrend szerinti indulási időpontja előtt tájékoztatták a beszállás visszautasításáról, ezért nem köteles kártérítést fizetni.

Először is nem értek egyet a kérdést előterjesztő bíróság azon állításával, hogy egy utas számára lényegtelen, hogy azért nem szállítják az általa lefoglalt járaton, mert a járatot teljes egészében törölték, vagy mert beszállását más okból visszautasítják. Álláspontom szerint a visszautasított beszállás okozta kellemetlenség következményei nem azonosak a járattörlés következményeivel. Hiszen, abban az esetben, ha egy járatot törölnek, nem egy konkrét személyt utasítanak vissza, hanem minden utast, akinek foglalása volt. Egy járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozhatják, amelyeket ésszerű intézkedés ellenére sem lehet elkerülni. Ezzel ellentétben a beszállás előzetes visszautasítása nem a légitársaság felelősségi körén kívül eső körülmény hiszen, legtöbb esetben például egy túlfoglalás miatt kell a beszállást visszautasítani. Láthatjuk, hogy a kettő nem összehasonlítható, a járat törlése elfogadhatóbb, hiszen minden egyes utasra objektíve vonatkozik.

Továbbá nem értek egyet azzal sem, hogy a menetrend szerinti indulási időpont előtt két hét elegendő idő arra az utasnak, hogy alkalmazkodjon a visszautasításhoz vagy a járat törléséhez és újra tudjon tervezni.  Személyes tapasztalatom alapján is mondhatom, hogy két hét kevés idő arra, hogy újra tervezzünk egy megszervezett utazást, hiszen ilyenkor az utas előre szabadságot vesz ki, lefoglalja a szállást a különböző programokat, leegyezteti az üzleti tárgyalást. Ebben az esetben az utasnak jelentős anyagi hátrányt is okozhat már azzal is, hogy kifizetett szállást nem térítik vissza.

Álláspontom szerint, a legkönnyebb „utat” választotta a légitársaság, azzal, hogy a felperest járatát áttették egy korábbi útra, azzal az indokkal, hogy nem jelentkezett utasfelvételre. Ebben az esetben olyan utasokat kellene keresni, akik önként vállalják, hogy lemondanak a helyfoglalásukról, szívesen átadják helyüket, megfelelő kártalanításért cserében. Tehát a légitársaság az általában elvárható magatartást nem tanúsította és az utas érdekeit figyelmen kívül hagyta.

Egyetértek az EUB döntésével, hogy ebben az esetben fennáll a légi fuvarozó kártérítése kötelezettsége. A 261/2004 rendelet 5. cikke értelmében a járat törlése esetén a menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, akkor a légi fuvarozó nem tartozik kártérítése felelősséggel. Viszont ebben az esetben arról van szó, hogy a beszállást visszautasították az utas akarata ellenére, amelyre a 4.cikk (3) bekezdését kell alkalmazni miszerint, a mennyiben az utasok beszállását akaratuk ellenére visszautasították, akkor az üzemeltető légifuvarozó azonnal kártalanítja őket a 7. cikkel összhangban és segítséget nyújt nekik a 8. és 9. cikkel összhangban. Tehát ebben az esetben a légi fuvarozó kártérítési kötelezettséggel tartozik, és figyelmen kívül kell hagyni azt a tényt, hogy az utas megerősített helyfoglalással rendelkezik vagy sem, hiszen nem mérvadó az ügy kimenetele szempontjából, szükségtelen formalitásnak minősül. Remélhetőleg az EUB döntése, hogy kártérítést kell fizetniük hatással lesz a légitársaságokra és kevesebb ilyen esettel találkozunk, hiszen a légitársaságok érdeke is a pozitív visszacsatolás.