Postai átutalási szolgáltatás ügyében döntött az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága 2015. október 22-én hozta meg ítéletét a C-185/14. számú ügyben, az „EasyPay” AD és a „Finance Engineering” AD, valamint a Ministerski savet na Republika Bulgaria (a Bolgár Köztársaság Minisztertanácsa) és a Natsionalen osiguritelen institut (a bolgár Országos Társadalombiztosítási Intézet) között folyamatban lévő eljárásban.

Az ügy hátterében álló tényállás:

A Minisztertanács 2000. január 1‑jén hatályba lépett rendelete előírja, hogy a nyugdíjakat az Intézet területi kirendeltségei utalják át a helyi bankok és a Balgarski poshti (a bolgár nemzeti postai szolgáltató) postahivatalai közvetítésével. A rendelet elfogadásának időpontjában kizárólag a Balgarski poshti rendelkezett felhatalmazással a postaszolgáltatási törvény szerinti – a postai átutalások lebonyolítását is magában foglaló – egyetemes postai szolgáltatások nyújtására.

Az említett törvény módosítását követően, 2009. november 3‑tól a postai átutalások már nem tartoznak az egyetemes postai szolgáltatás körébe. Az „EasyPay” AD és a „Finance Engineering” AD a postai átutalás szolgáltatásának nyújtására jogosító engedéllyel rendelkező vállalkozások. E vállalkozások azt állítják, hogy a rendelet azzal, hogy a nyugdíjak postai átutalással történő folyósítása tekintetében kizárólagos jogot biztosított a Balgarski poshtinak, korlátozza postai szolgáltatóként élvezett jogaikat, és sérti a verseny szabadságát.

A Minisztertanács azt állítja, hogy a nyugdíjbiztosítás és ‑folyósítás a társadalombiztosítás állami funkcióinak gyakorlását jelenti, és ezért azt nem lehet gazdasági tevékenységnek minősíteni. A Balgarski poshtit rendeleti úton közszolgálati tevékenységgel bízták meg, amely nem tartozik a versenyjog alkalmazási körébe. A minisztertanács szerint egyedül e társaság rendelkezik országos hálózattal Bulgáriában, beleértve a gyéren lakott területeket is.

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a társadalombiztosítási törvénykönyv 106. cikke biztosítja a Minisztertanács számára azt a lehetőséget, hogy kiválassza azt a társaságot, amely leginkább képes kielégíteni a közszükségleteket, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az „EasyPay” AD és a „Finance Engineering” AD által benyújtott kereseteket – mint megalapozatlanokat – el kell utasítani. A felek ezt követően felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be. A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró felsőbb bíróság az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1) Úgy kell‑e tekinteni, hogy nem a 97/67 irányelv hatálya alá tartozik az olyan postai szolgáltatás, mint a postai átutalási szolgáltatás, amellyel a feladó, amely a jelen ügyben az állam, pénzösszegeket utal át a címzetteknek – szociális ellátásokban részesülő személyeknek –, és ezért az az EUMSZ 106. cikk és az EUMSZ 107. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozik?

2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 106. cikket és az EUMSZ 107. cikket, hogy azok nem teszik lehetővé a szabad verseny korlátozását az ismertetetthez hasonló postai szolgáltatás nyújtása esetén, ha ezt a polgárok alkotmányos jogának biztosításával és az állam szociális politikájával összefüggő kényszerítő indokok igazolják, és ha ugyanakkor a szolgáltatás annak típusa alapján általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősíthető, feltéve hogy a szolgáltató által kapott díjazás az ÁGÉSZ határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott összeget meg nem haladó ellentételezést képez?”

Az Európai Unió Bíróságának döntése:

A Bíróság az első kérdésre adott válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 1. pontja kimerítő jelleggel sorolja fel mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek a rendelet értelmében a „postai szolgáltatások” fogalmába tartoznak; a pénzügyi szolgáltatásokat azonban sem a 97/67 irányelv 2. cikke, sem annak bármely egyéb rendelkezése nem említi. E rendelkezés pontos és körülhatárolt jellegére tekintettel, ennek kiterjesztő értelmezése – amely azzal a következménnyel járna, hogy az irányelv hatályát az az alá nem tartozó tényállásokra is kiterjesztené – nem fogadható el. Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 97/67 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy nem tartozik ezen irányelv hatálya alá egy olyan postai átutalási szolgáltatás, amelynek segítségével a feladó, a jelen esetben az állam, pénzösszegeket küld a címzettnek az egyetemes postai szolgáltatással megbízott gazdasági szereplő közvetítésével.

Az Európai Unió Bírósága értelmezésében a második kérdéssel a tagállami bíróság arra kereste a választ, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy egy tagállam az alapügyben szereplőhöz hasonló vállalkozásnak kizárólagos jogot biztosít a nyugdíjak postai úton történő átutalására. A Bíróság szerint abban az esetben minősül egy állami támogatás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdés szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlennek, ha állami beavatkozásról vagy legalábbis állami forrásból történő beavatkozásról van szó, amely beavatkozás alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, továbbá a kedvezményezettjét előnyben részesíti és ezzel torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget. Az állami támogatássá történő minősítés tekintetében tehát az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése elsősorban a vállalkozásnak juttatott előny létezését feltételezi.

A Bíróság megállapította továbbá, hogy azok a szervezetek, amelyek részt vesznek a társadalombiztosítás közszolgáltatásának irányításában, kizárólag szociális jellegű funkciót töltenek be. E tevékenység a szolidaritás elvén alapul, és mentes minden nyereségre irányuló céltól. A tagállami bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a Balgarski poshti által végzett postai átutalási tevékenység, amely lehetővé teszi a nyugdíjak folyósítását, a társadalombiztosítás közszolgáltatási funkciójának minősül‑e, vagy sem, követezésképpen azt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységnek kell‑e minősíteni, vagy sem. Ezzel összefüggésben a Bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy ahhoz, hogy a tevékenység ne minősüljön gazdasági tevékenységnek, jellegét, tárgyát, valamint a rá vonatkozó szabályokat tekintve elválaszthatatlanul kell kapcsolódnia a nemzeti nyugdíjrendszerhez. Ezért a postai átutalási tevékenység esetleges elválaszthatatlan jellegét szintén a tagállami bíróságnak kell figyelembe vennie; a bolgár jog vizsgálata alapján azonban a Bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a postai átutalási tevékenységet, amelynek segítségével a nyugdíjakat folyósítják, el lehet választani a nemzeti nyugdíjrendszertől (így az gazdasági tevékenységnek tekinthető).

Amennyiben a nyugdíjak folyósítását lehetővé tévő postai átutalási tevékenység elválasztható a nyugdíjrendszertől, és azt gazdasági tevékenységnek kell minősíteni, az a kérdés vetődik fel, hogy az az intézkedés, amellyel valamely tagállam egy vállalkozásnak kizárólagos jogot biztosít a nyugdíjak postai úton történő átutalására, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett előnynek minősülhet‑e. A Bíróság szerint nem tartozik a 107. cikk (1) bekezdés hatálya alá a kedvezményezett vállalkozás által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatás ellenértékéül adott térítés, amennyiben e vállalkozás nem részesül tényleges anyagi előnyben, és így nem kerül e beavatkozás folytán versenytársainál kedvezőbb helyzetbe.

A Bíróság álláspontja szerint azonban ahhoz, hogy valamely konkrét térítés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatássá minősítést elkerülje, teljesülnie kell a Bíróság Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletében (C‑280/00, EU:C:2003:415) lefektetett feltételeknek. Először is ahhoz, hogy ez az ellentételezés ne minősüljön állami támogatásnak, a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségeknek kell terhelnie, és e kötelezettségeknek egyértelműen meghatározottnak kell lenniük. Másodsorban, a kérdést előterjesztő tagállami bíróságnak kell azt meghatároznia, hogy az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket előzetesen tárgyilagos és átlátható módon állapították‑e meg. Hasonlóképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ellentételezés meghaladja‑e a nyugdíjak postai átutalással történő folyósítása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket. Amennyiben, amint a jelen ügyben is, a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy az ellentételezés mértéke azon költségek elemzése alapján került megállapításra, amelyek egy átlagos, jól vezetett és megfelelően felszerelt vállalkozásnál e közszolgálati kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének.

Mindezek alapján a Bíróság a második kérdésre azt a választ adta, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a nyugdíjak folyósítását lehetővé tévő postai átutalás gazdasági tevékenységnek minősül is, akkor sem tartozik e rendelkezés hatálya alá az, ha valamely tagállam kizárólagos jogot biztosít a nyugdíjak postai átutalással történő folyósítására az alapügyben szereplőhöz hasonló vállalkozásnak, amennyiben e szolgáltatás olyan általános érdekű szolgáltatásnak minősül, amelynek ellentételezése az e vállalkozás által közszolgálati kötelezettségének végrehajtása tekintetében nyújtott szolgáltatások ellenértéke.

Az összefoglalót készítette: Szilágyi Dániel, joghallgató

Forrás: http://old.eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:62014CJ0185:HU:HTML