Újabb fordulat a lengyel bírósági reform ügyében
A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Széles Krisztina: Újabb fordulat a lengyel bírósági reform ügyében. KÖZJAVAK, IV. évfolyam, 2018. 4. szám, 9-13. o. (DOI 10.21867/KjK/2018.4.2.)
Az Európai Unió Bírósága a Bizottság kérelmére ideiglenes hatállyal kötelezte a lengyel kormányt, hogy függessze fel a legfelsőbb bíróságok nyugdíjkorhatárt érintő reformjának végrehajtását, méghozzá visszaható hatállyal a hatályba lépés napjára. Ezzel összefüggésben a reform előtti bírói státuszokat állítsa vissza és tartózkodjon új elnök és új bírák kinevezésétől, valamint e körben további intézkedések megtételétől.
Előzmények
2017 őszén a lengyel törvényhozás az igazságügyi rendszer átalakítását célzó új jogszabályokat fogadott el. Már ekkor élés bírálatok övezték a reformokat, ellenzői megkérdőjelezték azok összeegyeztethetőségét a jogállamisággal és a bírói függetlenséggel. Az Európai Bizottság is kifejezte aggodalmát. A Bizottság szerint a tagállamok döntése a bírósági rendszerük átalakítása, azonban a reformok nem járhatnak az uniós jog és a tagállami alkotmányban lefektetett alapelvek sérelmével. A sikertelen párbeszédek, a figyelmen kívül hagyott ajánlások végül kötelezettségszegési eljárás[1] megindítását eredményezték. Az ügy 2018. október 2-án került az Európai Unió Bírósága elé. A Bizottság keresetében az uniós jog megsértésére hivatkozott. Indítványában gyorsított eljárás lefolytatását és a kifogásolt reformokat megelőző állapot helyreállítását kérte.
A vitatott jogszabályi rendelkezések
Lengyelországban az új legfelsőbb bírósági törvény 2018 áprilisában lépett hatályba. A hatálybalépés napjától a nyugdíjkorhatár 70 évről 65 évre csökkent, ami önmagában aggályokat vet fel a bírói függetlenség kapcsán. Bár a szabályozás értelmében a 65. életévüket betöltött bírák kérhetik tisztségük meghosszabbítását, azonban ez feltételekhez kötött. Szükséges a státusz további betöltésére irányuló szándéknyilatkozat, valamint orvosi igazolás, mely szerint az egészségi állapotuk lehetővé teszi a további ítélkezést. A harmadik – leginkább problémásnak ítélt feltétel –, hogy a köztársasági elnök engedélyezze a mandátum meghosszabbítását.
A reformok értelmében nyugdíjba kellett vonulnia azoknak a bíráknak, akik a hatályba lépésig, de legkésőbb 2018. július harmadikáig betöltötték a 65. életévüket. Kivételt azok a bírák jelentettek, akik a fent említett hosszabbítást kérelmezték a szándéknyilatkozat, valamint az orvosi igazolás benyújtásával és a köztársasági elnök engedélyét is megkapták.
A jogszabályból kitűnik, hogy a köztársasági elnök diszkrecionális joga, hogy megadja-e az engedélyt vagy sem. A döntése nincs kötve feltételekhez, a határozatával szemben nincs lehetőség bírósági felülvizsgálatra. A köztársasági elnök az új rendszerben felhatalmazást kapott, hogy 2019. április harmadikáig saját belátása szerint döntsön a legfelsőbb bíróság létszámának emeléséről is.
A Bizottság szerint a fenti jogszabály-módosításokkal Lengyelország uniós jogot sértett, ezért az Európai Unió Bíróságához fordult a kötelezettségszegés megállapítása iránt.
Az új jogszabályok hatása
A kifogásolt rendelkezések hatálybalépésével a legfelsőbb bíróság több bíráját nyugalmazták, ideértve az elnököt és két tanácselnököt is. A reformmal érintett huszonkét bíró közül tizenhatan nyújtottak be kérelmet azért, hogy tisztségüket továbbra is betölthessék. Közülük csupán öten folytathatták ítélkezési tevékenységüket, mivel a többiek nem kapták meg a köztársasági elnök hozzájárulását.
A köztársaság elnök jóváhagyta a bíróság létszámának növelését, így a legfelsőbb bíróság létszáma 93-ról 120-ra emelkedett. A nyugdíjazás és a létszámbővítés hatására 44 álláshelyet írtak ki és ennek döntő része már „elkelt”, a bírói kinevezések folyamatban vannak. Az elnöki szék és az új bírói helyek betöltése a legfelsőbb bíróság jelentős átalakulását jelenti. A reformok ellenzői szerint ez komoly aggodalomra ad okot mind a bírói függetlenség, mind a jogállamiság tekintetében.
A Bizottság félelmei, az ideiglenes intézkedés iránti kérelme
A Bizottság szerint a vitatott rendelkezések végrehajtása magában hordozza az Unió által védett értékek – különösen a bírói függetlenség, a tisztességes eljárás és a jogállamiság – sérelmét. Erre tekintettel kérte az Európai Unió Bíróságát, hogy mindaddig, amíg nem születik döntés az uniós jog sérelme tárgyában, hozzon ideiglenes intézkedést a súlyos károk elkerülése érdekében.
Ennek megfelelően a Bizottság kezdeményezte a nyugdíjkorhatárt érintő jogszabályi rendelkezések végrehajtásának a felfüggesztését. Indítványozta, hogy a Bíróság kötelezze a lengyel döntéshozókat a szükséges intézkedések meghozatalára a reformok előtti bírói státuszok visszaállítása érdekében. A Bizottság kérte új elnök és új bírák kinevezésének a megakadályozását, valamint a legfelsőbb bíróság irányításáért felelős személy bármely elnöki tisztséget érintő intézkedésének a tilalmát. A Bizottság kérelmezte továbbá azt is, hogy Bíróság kötelezze a lengyel kormányt, hogy az ideiglenes intézkedésben foglaltakat a végzésétől számított egy hónapon belül teljesítsék. Végezetül a Bizottság kérelmében szerepelt, hogy a Bíróság írja elő Lengyelország számára, hogy havonta tájékoztassa a Bizottságot az ideiglenes intézkedés megtartásáról és az ehhez szükséges intézkedések megtételéről.
Mikor lehet helye ideiglenes intézkedésnek?
Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata egyértelmű választ ad a feltett kérdésre. Több együttes feltétel fennállása esetén a Bíróság elrendeli az ideiglenes intézkedést.
Az első feltétel az ún. fumus boni iuris. Ez azt jelenti, hogy első látásra mind a ténybeli, mind a jogi alapok legyenek valószínűek. A második követelmény, hogy az ideiglenes intézkedés sürgős legyen. A bírósági gyakorlata szerint akkor sürgős az ideiglenes intézkedés, ha az uniós érdekek súlyos és helyrehozhatatlan kárának veszélye áll fenn. Ez a veszély teszi szükségessé, hogy az ideiglenes intézkedések már a Bíróság végleges határozata előtt kifejtsék hatásukat. A harmadik kritérium, hogy az eljáró bírák az eset minden fennálló érdekét mérlegeljék mielőtt végzést hoznának az ideiglenes intézkedésről.
A Bíróság végzése és indokolása az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről
A Bíróság elnökhelyettese ideiglenesen helyt adott a Bizottság minden kérelmének az ideiglenes intézkedés iránti eljárás befejező végzéséig. Lengyelország még nem terjesztette elő észrevételeit, így az eljárást befejező végzés meghozatala hónapokat jelenthet. Az elnökhelyettes az uniós jogot érintő súlyos és helyrehozhatatlan kár azonnali bekövetkezésének veszélye miatt indokoltnak látta az ideiglenes intézkedés azonnali elrendelését.
Az elnökhelyettes indokolásában kifejtette az ideiglenes intézkedés feltételeinek a fennállását, illetve azt, hogy miért nem lehet a követelmények hiányát megállapítani.
A fumus boni iuris kapcsán fordított érvelésében előadta, hogy a Bizottság okfejtése első látásra nem tekinthető sem nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, sem pedig minden jogi alapot nélkülözőnek. Ez alapján nem zárható ki, hogy e feltétel teljesül.
Az elnökhelyettes szerint a második feltétel, vagyis az ideiglenes intézkedés sürgőssége fennáll. Azzal érvel, hogy ha a kötelezettségszegési eljárás eredményeként a Bíróság helyt ad a Bizottság keresetének és megállapítja Lengyelország kötelezettségszegését, az egyben azt fogja jelenteni, hogy minden döntés, mely a jogszabályváltozások alapján született, az uniós jog sérelmét jelenti. Sérti a független bírósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékeket, különösen a jogállamisághoz való jogot. Ezeknek a jogoknak a sérelme önmagában súlyos és helyrehozhatatlan károkat jelent. Az elnökhelyettes szerint a meghozott határozatok jogereje ennek valós kockázatát hordozza. E körülményekre tekintettel az ideiglenes intézkedés sürgőssége megállapítható.
A harmadik kitétel szerint az eljáró bírónak minden fennálló érdeket mérlegelnie kell. Ennek megfelelően az elnökhelyettes számba vette a fennálló érdekeket és ez alapján mondta ki az ideiglenes intézkedés szükségességét. Megvizsgálta a nemzeti érdekeket és úgy ítélte meg, hogy amennyiben végül a Bíróság elutasítja a Bizottság kötelezettségszegés megállapítására vonatkozó keresetét, úgy az ideiglenes intézkedésnek csak halasztó hatása lesz a vitatott jogszabályi rendelkezések végrehajtására. Ez alapján az ideiglenes intézkedés elrendelésével nem kerülnek jelentős veszélybe sem a nemzeti érdekek, sem a kifogásolt törvények célkitűzései. Ellenben ha a Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést és a végleges döntésig nincs ideiglenes intézkedés, ami megakadályozná a kifogásolt rendelkezések azonnali alkalmazását, azzal a független bírósághoz való alapvető jog vonatkozásában súlyos és helyrehozhatatlan kár következik be.
A lengyel reakció
A Bíróság felhívását követően a lengyel igazságügyi miniszter közölte, hogy Lengyelország az Európai Unió tagországaként az uniós jogot tiszteletben tartja és annak megfelelően fog eljárni. A miniszterelnök szerint mielőtt konkrét lépésekre kerül sor, meg kell alaposan vizsgálni a döntést. A miniszterelnök nyilatkozata ellenére a lengyel kormány rövid időn belül elfogadta a Bíróság döntését és ideiglenesen felfüggesztette a folyamatban lévő kinevezéseket.
A legfelsőbb bíróság korábbi elnöke (aki egyébként nem is ismerte el nyugdíjba küldését) felhívást intézett a huszonkét nyugalmazott kollegájához, hogy folytassák igazságszolgáltatási tevékenységüket.
Mi a következő lépés?
A Bíróságnak meg kell vizsgálnia a lengyel álláspontot is. Az észrevételezés elemzése után meg fogja hozni az ideiglenes intézkedés iránti eljárás befejező végzését. Az egyik lehetséges döntés, hogy a kötelezettségszegési eljárás lezárásáig az ideiglenes intézkedés hatályban marad. A másik lehetőség, hogy a Bíróság az intézkedéseket elveti és a kötelezettségszegési eljárás befejezéséig lehetővé teszi, hogy a vitatott rendelkezéseket alkalmazzák.
Az ideiglenes intézkedés hatályban tartása egyben azt jelentheti, hogy a Bíróság szerint fennáll az uniós érdekek súlyos és helyrehozhatatlan kárának a közvetlen veszélye. Másik oldalról, ha az ideiglenes intézkedést mellőzi, az azt vetítheti előre, hogy a Bíróság szerint nem kell tartani az uniós jog sérelmétől. Mindez talán a kötelezettségszegési eljárás végkimenetelét is sejtetni fogja…
Készítette: dr. Széles Krisztina, PhD hallgató
Felhasznált források:
A borítókép forrása: https://edition.cnn.com/2017/07/24/europe/poland-president-veto-supreme-...
A Bíróság közleménye itt érhető el:
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-10/cp180159hu.pdf
http://www.jogiforum.hu/hirek/39782
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/a_lengyeleknek_azonnal_fel_kell_...
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/lengyel-kormany-birak-felfuggesz...
[1] Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 258. cikke értelmében, ha az Európai Bizottság megítélése szerint egy tagállam az európai uniós jogból eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
Hozzászólások
Kardos Norbert
h, 2020/11/23 - 16:06
Permalink
Az esettel kapcsolatban
Az esettel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az említett lengyel bírósági törvénnyel nemcsak a jogállamiság sérült, hanem a hatalmi ágak összefonódásának veszélye is fennállt. Véleményem szerint a törvénnyel nem a bírósági rendszer megreformálása volt a cél, hanem pusztán politikai indíttatásból a bírói hatalmi ág súlyának csökkentése. Ugyanis a nyugdíjazások, illetve a létszámbővítés a Legfelsőbb Bíróság összetételét jelentősen átalakította volna, továbbá az új bírák pártatlansága és függetlensége erősen megkérdőjelezhetővé vált.
A bírósági törvény kérdéses rendelkezései csak akkor lettek volna jogszerűek, ha a nyugdíjkorhatár csökkentését a már hivatalban lévő bírákra nem kellett volna alkalmazni, továbbá ha a létszámbővítést több ütemben tervezték volna kivitelezni. Az általam felvázolt lehetőségekkel élve ugyan hosszabb időbe telne, míg a rendelkezések ténylegesen is alkalmazhatóvá válnának, ugyanakkor éppen emiatt lennének kevésbé veszélyeztetve a jelenlegi politikai befolyásnak.
Összegezve a bírói hatalmi ágba való ilyen mértékű és azonnali beavatkozás a jogállamiság sérelmét, illetve az uniós jogba való ütközését eredményezi, amely jogosan szolgáltat alapot a kötelezettségszegési eljárás megindításának.
Pilisy Bence
h, 2020/11/23 - 17:14
Permalink
A hatalmi ágak elválasztásának kérdése
A jogállamiság az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében a jogállamiság az EU alapvető értékeinek egyike. A jogállamiság elvének részét képezi a hatalmi ágak elválasztásának elve is, mely értelmében önálló és független hatalmi ágak működnek egymás fékeiként és ellensúlyaként. A lengyel igazságszolgáltatás reformja ezt az elvet is sérti, egyben az uniós jog egyik alapvető elvét is. A végrehajtó hatalmi ág birtokosa, a neki alárendelt törvényhozással karöltve az utolsó független hatalmi ágat is megpróbálja az akaratának alávetni, így felborítva a fékek és ellensúlyok elvét.
A lengyel kormánypárt, a Jog-és Igazságosság Párt (PiS) a lengyel törvényhozás alsóházában, a Szejmben meglévő kétharmados többségét kihasználva törekszik az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzési lehetőségeinek kiszélesítésére. A lengyel köztársasági elnök szintén a kormánypárt tagja, pártatlansága kétségbe vonható. A kérdéses törvény első tervezetét, vélhetőleg a brüsszeli tiltakozás miatt megvétózta az államfő. A nem sokkal később elfogadott, tartalmában alig változott szabályozásra viszont már áldását adta.
Mindezekkel a kormánypárt célja a bírói hatalmi ág súlyának csökkentése, kormány akaratának való alávetése. A nyugdíj korhatár csökkentésével, és így, a korhatárt már betöltő bírák nyugdíjaztatásával a kormánypárt célja valószínűleg a megüresedett bírói helyek a felé lojális, a kormány akaratát szó nélkül végrehajtó bírákkal történő feltöltése. Az ily módon nyugdíjazott bíráknak ugyan lehetőségük van a köztársasági elnök engedélyével mandátumuk meghosszabbítására, de köztársasági elnök erről kizárólagos hatáskörén belül dönthet. Döntése nincs kötve semmilyen feltételhez, határozatával szemben pedig fellebbezésre sincs lehetőség mely további aggályokat vet fel. A köztársasági elnök fentebb említett valószínűsíthető elfogultságának következtében semmi garancia sincsen arra, hogy nem a kormánynak kedvező bíráknak fogja kizárólagosan megadni az engedélyt.
Véleményem szerint mindezek is alapul szolgáltak a Lengyelország elleni, 7. cikk szerinti eljárás megindításához, melyet a lengyel jogállamiság védelmében indítottak, valamint ahhoz is, hogy a közelmúltban Lengyelország megvétózta az uniós támogatások jogállamisági feltételek biztosításához való kötését is. Hosszabb távon, ezen folyamatok eredményeként Lengyelországot akár az Unióból való távozásra is felszólíthatják, mely eddig példátlan, szomorú esemény lenne.
Szabó Marcell
cs, 2020/12/10 - 16:11
Permalink
A 2. cikk megsértésének
A 2. cikk megsértésének gyakorlati következményéről.
A tagállamok közötti bűnügyi együttműködés és a határozatok azonos érvényének elismerésének alapja egymás jogrendszereinek tiszteletben tartása. Ez az alapvetés azonban a közelmúltban megkérdőjeleződött. (hasonlót láthattunk már korábban, a büntetés végrehajtás kapcsán: Varga és mások kontra Magyarország)
Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni a cikkben bemutatott problémára. Lengyelország ellen folyamatban volt ugyanis Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárása - az említett 2. cikkben meghatározott- a jogállami értékek súlyos megsértése miatt. Ennek kapcsán fordult az ír High Court az Európai Unió Bíróságához, mert kérdésként merült fel, hogy megtagadható-e az átadás Lengyelország számára a jogállami értékek és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatt. A nagytanács ítélete szerint ez a 7. cikk szerinti eljárás befejezéséiig nem tehető meg általánosan, automatikusan. Egyedi esetben, kellően alapos mérlegelés után lehetséges a folyamatban lévő eljárásra tekintettel. Azért különösen fontos ez, mert ha egy ország esetében eljutna a 7. cikk szerinti eljárás a jogállami értékek megsértésének megállapításáig az végső soron a kölcsönös bizalom felbomlását eredményezné, mely után az adott ország kvázi kiesne az együttműködés rendszeréből.
Láthatjuk tehát, hogy a fentebb bemutatott cikk és az ahhoz kapcsolódó folyamat nem pusztán egy hipotetikus kérdés a nehezen megfogható jogállam definíciója mentén. Úgy gondolom már a folyamat megindítása komoly következményekkel, aminek egyik lecsapódása az elismerés megkérdőjeleződése és az együttműködés kapcsán oly fontos bizalom aláásása. Ennek távlati következménye lehet akár a bűnüldöző szervek tagállamok közti együttműködésének csökkenése a bizalomvesztés következtében. Semmiképpen nem nevezhető előnyös folyamatnak a közösségi együttműködés megsértése véleményem szerint, ahogy természetesen a 2. cikk szerint elvekkel szembemenő jogalkotás sem. Az egység tudatos megbontása egy-egy renitens állam részéről pedig az integráció folyamata ellen hat végső soron.
Oldalak