Új jelentés a PISA 2015-felmérés eredményeiről: együttműködés és probléma-megoldás

Az OECD november 21-én tette közzé a 2015-ös PISA-felmérés eredményeit bemutató ötödik jelentését, amelynek tárgyát ezúttal a diákok együttműködési és probléma-megoldási készségeinek vizsgálata képezte. A jelentés bevezetője szerint a kollaboráció jelentősége elsősorban abból fakad, hogy a munkáltatóknak olyan munkavállalókra van szükségük, akik képesek a munkájuk során felmerülő problémákat másokkal együttműködve megoldani. Ugyanakkor a munkahelyi együttműködés számos kihívással járhat, mivel a feladatok megosztása nem feltétlenül igazságos vagy hatékony, a csapattagok között felmerülő konfliktusok pedig további akadályai lehetnek az eredményes probléma-megoldásnak: éppen ezért szükséges a kollaborációra már az iskolapadban úgy tekinteni, mint önálló készségre.

A felmérés eredményei alapján az OECD-tagországok közül Szingapúr, valamint Japán diákjai teljesítettek a legjobban az együttműködő probléma-megoldás terén. Az együttműködés eredményessége összefügg a vizsgált alaptantárgyak (olvasás, matematika és természettudományok) terén nyújtott teljesítménnyel, ugyanakkor egyes tagállamok – így az Egyesült Államok, Japán, Korea vagy Ausztrália – diákjai a tanulmányi pontszámokhoz viszonyítva is kiemelkedő eredményt értek el a kooperáció területén. Valamennyi OECD-tagország eredményeit összesítve a diákok 28%-a tekinthető alulteljesítőnek; közülük 6% a legalacsonyabb kompetenciaszintet sem érte el. A legmagasabb szintet a diákok 8%-a érte el: a legjobban teljesítő Szingapúrban ugyanakkor ez az érték 21%. Az eredmények arra is rámutattak, hogy az alaptantárgyakhoz hasonlóan, a lányok az együttműködés területén is általánosságban jobban teljesítenek, mint a fiúk: a nemek közötti különbség valamennyi tagország átlagában 29 pont volt.

Magyarország vonatkozásában a felmérés eredményei rávilágítanak az oktatási rendszer strukturális hiányosságaira: a magyar diákok az 500 pontos OECD-átlagnál lényegesen alacsonyabb, 472 pontos eredményt értek el a kooperatív probléma-megoldás területén. A magyar diákok 37,3%-a alulteljesítőnek bizonyult – közülük 8,7% nem érte el a legalacsonyabb kompetenciaszintet sem – a legmagasabb szintet ugyanakkor mindössze 3,3%-nak sikerült elérnie. Míg a nemek közötti különbség tekintetében Magyarország nem tér el számottevően az OECD-átlagtól, addig a diákok és iskoláik társadalmi-gazdasági helyzete és a négy vizsgált területen (a három alaptantárgy, illetve a kooperáció területén) elért pontszámok között valamennyi OECD tagállam közül Magyarországon volt a leginkább jelentős összefüggés. Ezt az eredményt árnyalja a jelentés azon megállapítása, amely szerint az egyes diákok egyéni élethelyzete Magyarországon sokkal kevésbé határozza meg a pontszámokat, mint az iskolák státusza: vagyis a lényeges különbségek hátterében a magyar oktatási rendszer egészének egyenlőtlensége – az elit iskolák és a legszegényebb kistelepülések intézményei közötti távolság – áll.

Ahogy a jelentéssel foglalkozó hvg.hu cikk is rámutat, a magyar iskolák egyik legnagyobb problémája az a rendszerszintű gyakorlat, hogy míg az általános iskolák a túlzsúfolt alaptantervben szereplő, döntően lexikális jellegű tananyag átadására helyezik a hangsúlyt, addig a középiskolai felvételi vizsgák sokkal inkább a diákok készségeit hivatottak felmérni: azok tehát, akik alternatív tantervű képzésben vehetnek részt, illetve az iskola mellett  különórákra járhatnak, a többséghez képest lényeges előnyben vannak. A felmerült problémák pedig idővel visszaköszönnek majd a magyar diákok munkahelyi teljesítményében is: ez pedig a globális munkaerőpiacra való belépés akadálya is lehet.