Új bevételi forrás az Európai Unióban - A műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás

2021. január 1-jétől az Európai Unió költségvetésében új bevételi forrásként került bevezetésre a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló hozzájárulás. Az Európai Unió ezzel is ösztönözni szeretné a tagállamok arra, hogy csökkentsék a csomagolási hulladék mennyiségét, továbbá a műanyagokra vonatkozó európai stratégia végrehajtásával elő szeretné segíteni, hogy Európa átálljon a körforgásos gazdaságra, amellyel minimalizálja az erőforrások, hulladékok, kibocsátások és az energia elszivárgását, elpazarlását. Kérdésként merülhet fel, hogy ez a változtatás mennyiben befolyásolja majd az Unió működését, illetve hogyan fog működni a gyakorlatban.

Előzmények

Köztudomású, hogy az Európai Unió műanyaghulladék újrahasznosításának lehetőségei kiaknázatlanok. Európában évente mintegy 26 millió tonna műanyaghulladék keletkezik, kevesebb, mint 30%-a kerül újrahasznosításra.[1] Mivel a műanyagok kevés százaléka kerül vissza a gazdaság körforgásába, a műanyaghulladékok kezelésének éves költsége 70 – 105 billió euró között mozog, ezt a kiadást pedig az Európai  Unió hosszútávon nem engedheti meg magának. A környezetvédelem minél hatékonyabb megvalósulása érdekében az Unió már számos lépést tett, például a tengeri hulladékra vonatkozó szabályok megállapításával, vagy a műanyag zacskók több tagállamban történő használatának jelentős csökkentésével.[2] Azonban az  európai gazdaság számára nem elhanyagolható terület a műanyagipar, éppen ezért az ágazat fenntarthatóságának növelése új lehetőségeket kínálhat, segítve az innovációt, a munkahelyteremtést és a versenyképességet. Egy ilyen összetett értéklánc integrálása csak előnyt jelenthet a műanyaggyártóktól a kiskereskedőkig, a fogyasztókig és az újrahasznosítókig mindenkinek.[3]
   De hogyan illeszkedik mindez a körforgásos gazdaságba? 2015 decemberében a Bizottság új uniós cselekvési tervet[4] fogadott el, ebben kiemelt fontosságot tulajdonított a műanyagok kérdésének, és vállalta, hogy „olyan stratégiát fog készíteni, amely kitér a műanyagok által az értéklánc egészében jelentett kihívásokra, és figyelembe veszi azok teljes életciklusát”. 2017-ben a Bizottság megerősítette, hogy a műanyagok előállítására és használatára fog összpontosítani, és arra törekszik majd, hogy 2030-ra a műanyag csomagolás nagy része újrahasznosítható legyen és betiltsák a hulladéklerakást.[5]  

Az Európai Unió bevételei az új bevételi forrást megelőzően

A téma jelentősége szempontjából fontosnak tartom ismertetni az Európai Unió bevételi rendszerét az új bevételi forrás bevezetése előtt. Az EU költségvetésének finanszírozása szinte teljes egészében (98%-ban) saját forrásokból történik, többféle bevételi forrást is elkülöníthetünk. Az EU fő finanszírozási forrása a  nem visszterhes ügyletekből származó bevételek, azokon belül is a saját források. A saját forrásoknak három fajtája ismert: a tradicionális saját források, a hozzáadottérték-adón alapuló (héaalapú) saját forrás és a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló forrás. Az EU tevékenységeiből származó egyéb bevételek (például a versenyügyi bírságok) általában az összbevétel kevesebb mint 10 %-át teszik ki.
   Az Unió „tradicionális” saját forrásai közé tartoznak (harmadik országokból származó importra kivetett) vámok, valamint a gazdasági szereplőkre kivetett és a tagállamok által az EU nevében beszedett cukorilletékek. A tradicionális saját forrásokat legkésőbb a jogosultság megállapításának hónapját követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell jóvá írni a Bizottságnak az érintett tagállam államkincstáránál vagy nemzeti központi bankjánál vezetett számláján. [6]
    A héaalapú saját források lényege, hogy a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó (héa) becsült összegének meghatározott százalékát átutalják az Uniónak, hozzájárulva a költségek fedezéséhez.
    A GNI-alapú saját forrásokat  88/376/EGK tanácsi határozat hozta létre, lényege pedig az, hogy a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének az adott év költségvetési eljárása során meghatározott egységes százalékát lefölözik.[7] Eredetileg csak akkor szedték volna be, ha a többi saját forrás nem fedezte volna teljesen a kiadásokat, ma azonban javarészt ebből finanszírozzák az EU költségvetését. Az uniós szabályozásnak megfelelően valamennyi tagállam bruttó nemzeti jövedelmére azonos kulcs kerül kivetésre.[8]
     A bevételek másik csoportját az egyéb bevételek és az előző évről áthozott egyenlegek alkotják, ide tartozik az EU személyzete által a fizetésük után fizetett adó, a nem uniós országok egyes uniós programokhoz teljesített hozzájárulásai, valamint a versenyjogi vagy egyéb szabályokat megsértő vállalkozásokra kirótt bírságok. A korrekciós mechanizmusokkal a tagállami hozzájárulások közötti költségvetési eltéréseket igazítják ki.[9]

A műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás

A nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló hozzájárulást idén január elsején vezették be, mint új bevételi forrást. Az ilyen hulladék tömegére kilogrammonként 0,80 euró összegű egységes lehívási mértéket alkalmaznak. A mechanizmus célja az, hogy elkerülje a kevésbé gazdag tagállamok túlzott mértékű hozzájárulását. A hozzájárulás az Eurostat adatai alapján kerül kiszámításra, a tagállamok jelentéstételi kötelezettségének keretében szolgáltatott adatokkal.[10] . A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EGK irányelv hatálya kiterjed valamennyi, az európai piacon forgalomba hozott csomagolásra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten keletkezik, tekintet nélkül azok anyagára. Az irányelv összhangba hozza a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó nemzeti intézkedéseket és javítsa a környezet minőségét azáltal, hogy megakadályozza és csökkenti a csomagolás és a csomagolási hulladék környezetre gyakorolt hatását. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk, például nemzeti programok, kezdeményezések, kiterjedt gyártói felelősségi rendszerek és más gazdasági eszközök által, annak érdekében, hogy 2035-re a csomagolási hulladék legalább 65%-át, 2030-ra pedig legalább 70%-át újrafeldolgozzák. Az újrafeldolgozási célkitűzések a csomagolóanyagoktól függően eltérőek.[11]
     Az irányelv végrehajtási határozata alapján a tagállamoknak kötelezettsége adatokat szolgáltatni a műanyag csomagolási hulladék keletkezéséről és újrafeldolgozásáról, amelyek nyilvánosan elérhetőek.[12] Az Európai Bizottság mindenekelőtt az általa és a tagállamok által elfogadandó előrejelzések alapján számítja ki a hozzájárulásokat, mivel a pontos adatok a tárgyévet követő második évben jelentik az Eurostatnak. Amint a végleges adatok rendelkezésre állnak, az Európai Bizottság ennek megfelelően kiigazítja 2023 júliusát követően a tagállami hozzájárulások kiszámítását.

Összegzés

A téma összegzéseként megállapítható, hogy az új bevételi forrás valószínűleg pozitívan fogja befolyásolni az Európai Unió gazdaságát és a környezet állapotát is. . A potenciális éves energiamegtakarítás, amelyet az összes globális műanyaghulladék újrahasznosításával el lehetne érni, évente 3,5 milliárd hordó olajnak felelne meg.[13] A mai világban, amikor a műanyag hulladék 31% -a hulladéklerakóba kerül, 39% -a pedig égetésre, értékes erőforrások elvesztését jelenti, és nem elfogadható. A műanyag alapú bevételi forrás segíti a zöldebb jövő elérését, amelyre mindenkinek szüksége van.

A tanulmányt készítette: Németh-Kiss Szófia, joghallgató (DE ÁJK)

Források jegyzéke: