Tagállamok birtokpolitikai mozgásterével kapcsolatos trendek, aktuális kérdések - pódiumbeszélgetés

  • 12 June 2017
  • Kutatócsoport2

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ÁJB Közjogi Albizottsága és a CEDR – Magyar Agrárjogi Egyesület (MAE) 2017. június 1-én (csütörtökön) 14 órától tartotta közös pódiumbeszélgetését a „Tagállamok birtokpolitikai mozgásterével kapcsolatos trendek, aktuális kérdések” címmel.

 A beszélgetés alapját egyrészt a párizsi székhelyű Európai Agrárjogi Tanács (Comité Européen de Droit Rural, CEDR) 2015. szeptember 9-13. között szervezett kongresszusának második munkabizottságának – csak bizonyos részeiben elfogadott – jelentése, másrészt pedig a mezőgazdasági földek témájában az Európai Parlament egyes képviselőinek az Európai Bizottsághoz 2015 és 2017 között intézett írásbeli választ igénylő kérdései, illetve az azokra adott válaszok képezték.  

A rendezvényt Horváth M. Tamás az MTA ÁJB Közjogi Albizottságának elnöke nyitotta meg, s bevezetőjében kiemelte, hogy a téma igen aktuális és szerteágazó, hiszen az uniós és tagállami agrárpolitikákon túl környezeti, kereskedelem-szabályozási, befektetés-védelmi kérdéseket egyaránt felvet, sőt közigazgatási, alapjogi vetülete is van e témakörnek.

A pódiumbeszélgetést Csák Csilla a CEDR MAE elnöke vezette le. A szakmai diskurzus során Andréka Tamás, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Kurucz Mihály, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető docense, Korom Ágoston, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakértője, Szilágyi János Ede, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense, Pump Judit, az AJBH (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala) főtanácsosa, valamint Pávai Nándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának munkatársa fejtette ki szakmai álláspontját.

A pódiumbeszélgetés tematikusan zajlott, a fent említett dokumentumokra tekintettel a következő három kérdéskört tekintette át.

1. Van-e bizonytalanság a tagállamok birtokpolitikai mozgásterének uniós jogi meghatározottságában? Milyen eszközök segíthetik az uniós jog által biztosított birtokpolitikai keretek értelmezését? A jelenlegi uniós jogi keretek lehetővé teszik-e azt, hogy a tagállamok az agrárérdekeik mentén, hosszú távon és stabilan szabályozzák a földforgalmukat? Tudományosan mindez ki van-e dolgozva?

2. A Bizottsághoz EP képviselők által intézett írásbeli választ igénylő kérdések, illetve az azokra adott válaszok alapján igazolhatónak tekinthető-e az egyenlő elbánás elvétől való eltérés a tekintetben, hogy a Bizottság csak az “új tagállamokkal" szemben indított eljárásokat:

a, igazolható-e ezen eltérés a derogációs időszakok lejártával?

b, igazolható-e ezen eltérés az adott tagállam földszabályozása Bizottsághoz intézett panaszokkal?

3. Mi a véleménye a 2015-ös potsdami konklúzió I.2. pontjából a résztvevőknek megküldött fragmentumban rögzített négy megoldási kísérletről? Van-e olyan közülük, amelyik mellett érvelni tudna? A négy megoldási lehetőségen túl Ön milyen más megoldási lehetőséget tartana kivitelezhetőnek? Milyen érveket tudna felhozni a megoldása mellett?

A kérdésekre adott válaszok nem egyértelműek, viszont a probléma gyökre jól azonosításra került – legalábbis a földforgalmi korlátozás tekintetében – az jelentős részben az árkülönbségekre vezethető vissza. Hiszen a 2004-ben, illetve azt követően csatlakozott Közép-kelet-európai államokban a földárak jóval alacsonyabbak, mint a régi tagállamokban, ami ideális befektetési célponttá tette az átmeneti időszak lejárta után az új tagállamok földpiacát. A konfliktusok tehát az átmeneti időszak lejártát követően kezdődtek, amikorra is az új EU tagállamok kötelesek voltak a saját állampolgáraikra, illetve jogi személyeire vonatkozó feltételek mellett biztosítani a földszerzést más tagállamok állampolgárai, illetve jogi személyek számára. Több új tagállam vezetett be viszont megszorító intézkedéseket a határon átnyúló és a nem-mezőgazdasági célú földszerzések vonatkozásában, amire válaszként 2015-ben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett néhányukkal, így Bulgáriával, Lettországgal, Szlovákiával és hazánkkal szemben. A fent említett folyamat vezetett a szakirodalomban "land-grabbing"-ként (tisztességtelen termőföldszerzésként)[1] megfogalmazott jelenséghez, és az erre adott tagállami válaszokhoz.

A több mint két órás pódiumbeszélgetés során számos érv és ellenérv, eltérő szakmai álláspont került megvilágításra, mely a tudományos vita előremozdítását szolgálta. Emellett egyes megoldási lehetőségek is megtárgyalásra kerültek, különösen a potsdami konklúzió által felvázolt négy lehetséges út, s annak lehetséges forgatókönyve.

Ugyanakkor a folyamat kimenetele még nem egészen egyértelmű, a téma továbbra is aktuális marad s folytatódik a tudományos- és szakmai vita több platformon keresztül.

 

Az összefoglalót készítette: Bartha Ildikó és Bordás Péter

 


[1] European Parliament: Extent of Farmland Grabbing in the EU. 2015. (PE540.369) 24.