Szabad a pálya?- az egységes vízummentesség mechanikája
Az Európai Unió Bírósága a C-137/21. számú döntésében a Parlament keresetét elutasította, s nem állapította meg a Bizottság mulasztását, amelyet arra alapozott, hogy nem hozta meg az Egyesült Államok állampolgárainak vízummentességét ideiglenesen felfüggesztőjogi aktust, holott a 2018/1806. EU rendelet alapján felhatalmazást kapott rá és a feltételek fennálltak.
A Parlament kontra Bizottság ügy tárgyát egy uniós jogforrás, az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott 2018/1806 rendelet miatt vélt mulasztásos jogsértés képezte, amely rendelkezett a vízumkötelezettség alól mentes harmadik országokról, többet között az Egyesült Államokról.
A rendelet mikor felváltotta a korábbit, tartalma szerint a preambulum sorai közt tartalmazta mind a tárgyát képező elv, mint pedig az említett eset keretében vizsgálandó megállapításokat. E szerint a vízumkölcsönösség az Unió külpolitikai egységességének és hitelességének egyik alappillére, így annak tevőleges, aktív biztosítása az Uniótól és annak valamennyi tagállamától elvárt. Továbbá úgy szól, az esetleges fennakadások, így különösen a bármely tagállammal szemben a mellékletben felsorolt államok által bevezetett vízumkötelezettség esetén, az elsődleges szempont a közös fellépés az Unió és annak tagállamai részéről, a szolidaritás jegyében. Ennek a mechanizmusnak a megvalósulása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap az EUMSZ 290. cikk alapján jogi aktusok elfogadására. Ennek keretében végrehajtási jogi aktust fogad el, amely a vízumkötelezettséget bevezető harmadik állam bizonyos kategóriákba tartozó állampolgárai esetében ideiglenesen felfüggeszti a vízummentességet. Első körben legfeljebb hat hónapra határozhatja meg ezt az időtartamot, azonban lehetősége van alkalmanként szintén legfeljebb hat hónappal az időszakot meghosszabbítani.
A vízummentesség a harmadik állam állampolgári számára akkor biztosított, ha adott harmadik állam is biztosítja az uniós államok számára a vízummentességet, kivétel nélkül.
A Bíróság kimondta, a vízummentesség kérdése az Európai Unió esetén az úgynevezett vízumkölcsönösségi elven alapszik a preambulum alapján, ennek teljes biztosítására törekszik a rendelet. Egy több lépcsőből álló „kölcsönösségi mechanizmus” keretében megoldási utat nyújt arra az esetre is, ha valamely harmadik állam az Unió egy vagy több államával szemben a korábbi vízummentesség ellenére előírná a kötelezettséget, ugyanis ez esetben az EU egységesen reagálhasson.
Az eset előzménye 2017-re nyúlik vissza, amikor is a Bizottság jelentése szerint nyolc állam esetében volt kölcsönösségi probléma, azonban ebből kettő kivételével sikerült: az Amerikai Egyesült Államok, és Kanada. A helyzet orvoslására a Bizottság nem látta kifizetődő megoldásnak a vízummentesség felfüggesztését. A fejlemények igazolták őket, 2018-ra az USA maradt az egyetlen problémás állam. A Parlament felszólította a Bizottságot, hogy fogadja el a vízumfelfüggesztés tárgyában a megfelelő jogi aktust, amely felkérésnek a Bizottság nem tett eleget.
A Parlament azonban mulasztás miatt annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy a Bizottság mulasztott, amikor nem függesztette fel ideiglenesen az Egyesül Államok relációjában a vízummentességet, holott az a bolgár, horvát, ciprusi és román állampolgárokkal szemben előírta a vízumkötelezettséget, így a rendeletbe foglalt valamennyi feltétel teljesülése esetén a Bizottságnak jogosultsága van jogi aktust hozni a szolidaritás megvalósítása érdekében.
A döntési jogosultságokkal abban az esetben, ha adott harmadik állam bármely uniós tagállam esetén mégis vízumkötelezettséget ír elő, mint láttuk a Bizottság rendelkezik. Ez esetben a Bizottság kompetenciája, hogy felfüggeszti-e a vízummentességet adott harmadik állam állampolgáraival szemben, a Bíróság azonban kiemelte: nem kötelezettsége így dönteni, politikai mérlegelés tárgyát képezi. A mérlegelési jogosultságát a Bíróság megerősítette, indokolásában kitért arra, hogy amennyiben a vízumkötelezettséget valamely uniós tagállammal szemben megtartó vagy bevezető harmadik állammal szemben erre automatikus válaszreakcióként kívánták volna a vízummentesség felfüggesztését az Unió részéről alkalmazni, arra már a rendeletet előkészítő munkálatok illetve a tényleges szabályozás körében e módon rendelkeztek volna.
Azonban ez a reakció nem automatikus, hanem a Bizottság hatáskörébe tartozik.
A Parlament intézményi mulasztás megállapítására irányuló keresetére az Európai Uniós Bírósága elutasítót ítéletet hozott.
A Bíróság kifejtette, a politikai mérlegelés eszközével élhet ez esetben a Bizottság, így kötelessége nem keletkezik a mentesség felfüggesztésére, tehát nem követett el mulasztást. A politikai mérlegelés többdimenziós elemzés eredménye, így a gazdasági és kereskedelmi következményeket is figyelembe kellett vennie, és valamennyi szempont esetében részletes magyarázatokat adott a korábbi, 2016. évi jelentésében, amely indokokra visszautalt a szóban forgó jelentés esetén is.
Azonban kikötötte, a Bizottságnak három szempontot szükséges szem előtt tartania a mérlegelés során a továbbiakban:
1. vizsgálja az érintett tagállam és a harmadik állam közötti vízummentességért hozott intézkedések eredményét,
2. vizsgálja a Bizottság lépéseit, amelyeket a vízummentesség visszaállítása vagy épp bevezetése érdekében tett
3. vizsgálja az esetleges felfüggesztés várható következményeit a külkapcsolati viszonyra mind az Unió, mind a tagállamok esetében a harmadik állammal.
Mivel a Bíróság olvasatában a Bizottság e pontokat figyelembe vette a mentesség felfüggesztésének mellőzésekor, nem lépte túl az észszerű mérlegelésre vonatkozó mozgásterét, nem mulasztott tehát.
Az összefoglalót készítette: Legény Lili, joghallgató DE ÁJK