Svájc és az Európai Unió kapcsolata a személyek szabad mozgása tükrében

Svájc Európán belül mindig is sajátos állást foglalt, ami a külpolitikát illeti, a történelem során próbált a lehető legszéleskörű önállóságra törekedni a többi országtól, így ma is egyike azon államoknak, akik nem tagjai az Európai Uniónak. Ennek köszönhetően bilaterális megállapodáscsomagokon alapszik a kapcsolata az Unióval, amelyek közül az elmúlt években kifejezetten nagy figyelmet kapott a személyek szabad mozgásáról szóló szerződés.

Svájc és az Európai Unió kapcsolatának alapjai

Svájc gazdasági szempontoktól vezérelve 1960-ban csatlakozott az Európai Szabad Kereskedelmi Társuláshoz (továbbiakban: EFTA), 1989-ben pedig a Szovjetunió felbomlásával az EFTA-tagországok szorosabb együttműködésre törekedtek az Európai Közösséggel (továbbiakban: EK), ugyanis nem szerettek volna kimaradni az egységes belső piacból, amit az EK 1992-re tűzött ki, mint megvalósítandó célt. A részes államok közül Svájc, Ausztria, Svédország és Norvégia csatlakozási szándékukat is bejelentették, és felvételüket kérték az EK-be. 1992. májusában az EFTA és az EK aláírt egy megállapodást az Európai Gazdasági Térség (továbbiakban: EGT) létrehozásáról. Ennek azonban Svájc már nem volt tagja, mivel népszavazást tartottak, ahol a lakosság többsége az EGT ellen szavazott.[1] 1993. januárjában a Szövetségi Tanács bejelentette, hogy visszavonják az EK-be való csatlakozási kérelmüket, és helyette kétoldalú megállapodások útján szeretnék folytatni a kapcsolatot a szervezettel.[2]
   Amikor a választópolgárok elutasították az EGT tagságot, a Szövetségi Tanács tárgyalásokba bocsátkozott az Európai Unióval (továbbiakban: EU) annak biztosítása érdekében, hogy a svájci vállalatok ne kerüljenek hátrányba a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban.[3] 1993-ban el is kezdték a tárgyalásokat, majd 1999. június 21-én Bern és Brüsszel aláírta az I. bilaterális megállapodáscsomagot, ami hét szektoriális megállapodást tartalmazott. Ezek nagy része kereskedelemhez kapcsolódott, és ami számunkra lényeges, hogy közötte volt a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás is. A megállapodáscsomag 2002-ben lépett hatályba és hozzáférést biztosított a svájci gazdaságnak az európai egységes piachoz.[4] Ez kifejezetten fontos lépés volt Svájc számára, figyelembe véve az EFTA hanyatlását és az ország földrajzi elhelyezkedéséből adódó tényt, miszerint Nyugat-Európa közepén fekszik, Liechtenstein-t leszámítva uniós tagállamokkal körülvéve.

I. bilaterális megállapodáscsomagot követő időszak

A csomag összes megállapodása egy ún. guillotine-záradékkal van ellátva. A megállapodás szövegének értelmében[5] a benne foglalt szerződések kényszerűen össze vannak kötve, érvényességük csak együtt állhat fenn, ugyanis csak közösen léphettek hatályba, illetve az EK vagy Svájc részéről a másik fél számára küldött meg nem újítási értesítés és felmondás esetén együtt vesztik hatályukat is.[6] Amint később látjuk majd, ennek a 2014-es és 2020-as népszavazások tekintetében volt kifejezetten jelentősége.
   Svájc 2008-ban csatlakozott a schengeni övezethez, ami szintén elősegítette a mobilitást, ugyanis hiába volt korábban már részese a személyek szabad mozgásáról szóló szerződésnek, a határellenőrzések ugyanúgy fennmaradtak. A schengeni övezethez való csatlakozással azonban ezek a korlátok megszűntek, és mind Svájc, mind az EU polgárai élvezhették a megújult szabad határátlépést. Ahogy több és több állam csatlakozott az EU-hoz és a schengeni övezethez, Svájc rájuk is kiterjesztette a megállapodást, egészen 2013-ig, amikor Horvátország is az unió tagjává vált.

A 2014-es népszavazás

Svájc már addig is bevándorlási problémákkal küzdött, így 2014-ben népszavazást tartottak a tömeges bevándorlás ellen, ennek célja a beáramló külföldi munkaerő korlátozása és a bevándorlási kvóta bevezetése volt. A problémát itt az I. bilaterális megállapodáscsomag guillotine-záradéka jelentette. Egyrészt, ha Svájc csak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást mondja fel, azzal megsérti a záradékot és ezzel a másik hat szerződés is hatályát vesztette volna, ami Svájc és az Európai Unió számára is kifejezetten előnytelen megoldást jelentene. A másik oldalról viszont nem elhanyagolható a bevándorlási probléma sem, ami nehéz helyzetbe hozta az állampolgárokat. A 2014-es referendum eredményeként megszavazták a személyek szabad mozgásáról szóló szerződés felmondását, ez azonban mégsem valósult meg. Svájc és az EU megállapodtak egy olyan törvényjavaslatban, ami előnyt biztosított az állandó svájci lakhellyel rendelkező álláskeresőknek Svájcban és a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást is kiterjesztették Horvátországra.[7] Ez azonban a horvátok szempontjából csak egy átmeneti időszakot eredményezett, Svájc ugyanis piacvédelmi intézkedéseket alkalmazott a horvát munkavállalókkal szemben. Tekintettel, hogy már nincs jelentős munkaerőpiaci egyensúlytalanság egyik országban sem, így azt megszüntették és 2022. január 1-től a horvát állampolgárságú munkavállalókat is ugyanazon jogok illetik meg, mint a más EU/EFTA állampolgárokat.[8]

A 2020-as népszavazás

A jobboldali Svájci Néppárt azonban nem volt elégedett az eredménnyel és egy újabb népszavazást indítványozott a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás felbontásáról 2020-ban. Már az első szavazás is nagyon szoros volt (50,33%-49,67%), és ezúttal is számos támogató és ellenérv felmerült.[9] Ha a számokat nézzük, 2019-ben 465000 svájci állampolgár élt az Európai Unióban és körülbelül 1,4 millió uniós állampolgár Svájcban, ezen felül pedig majdnem 325000 dolgozó ingázott naponta a svájci határon.[10] Kereskedelmi szempontból sem elhanyagolható tény, hogy 2019-ben Svájc volt az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere az USA és Kína után, a brexit után pedig a negyedik.[11] Tehát 2020-ban ismét a 2014-ben is felmerülő probléma került a középpontba, miszerint a guillotine-záradék miatt nem lehet csak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást felmondani, mert akkor a többi gazdasággal kapcsolatos, igen fontos szerződés is hatályát veszti. Márpedig, mint azt az előbb ismertetett számadatok is alátámasztják, Svájc igen nagy exporttól esne el, ha ezek az együttműködések megszűnnének. A népszavazáson a javaslatot ezúttal 62-38%-os arányban elutasították.[12]
   De mi volt ennek az indoka, miért látták úgy 6 évvel később a svájci állampolgárok, hogy még sincs szükség a személyek szabad mozgásáról szóló szerződésből való kilépésre, miközben korábban megszavazták ezt Ebben a kérdésben több tényező is döntő szerepet játszott, de a legszembetűnőbb és a lakosság számára is egyértelműen érzékelhető a munkaerő-bevándorlásban és ennek gazdaságra gyakorolt hatásaiban keresendő. Ha megnézzük a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatait az állandó lakhellyel rendelkező külföldi lakosságról[13], akkor láthatjuk, hogy a szerződés aláírása óta 2018-ig körülbelül 63%-al nőtt az EU és EFTA lakosok száma az országon belül, tehát a teljes lakosság 16,6%-át tették ki. Érdekességként megfigyelhetjük, hogy ebből a 2002-es adatok szerint 3809 fő volt magyar, 2018-ra azonban ez a szám már közel 23000-re kúszott fel. De ez még nem minden, ugyanis a témát egy másik szempontból is meg kell vizsgálni. Egy országba nem csak bevándorlók jönnek, de az ottlakók is elhagyják azt, így akkor kapunk teljes képet a demográfiai változásokról, ha a két adatot kivonjuk egymásból. Összevetett adatok alapján megfigyelhető, hogy 2008-ban és 2013-ban volt a legmagasabb a nettó bevándorlók száma, a 2014-es népszavazás és szabályozás után pedig fokozatosan csökkent, 2018-ra már a kétezres évek eleji statisztikához közelített ez a szám. A svájci gazdasági minisztérium személyek szabad mozgásával foglalkozó megfigyelőközpontja azt is megállapította, hogy a nettó migráció összefüggésben áll a gazdasági növekedés szakaszaival, ugyanis a GDP növekedési szakaszaiban nagyobb a nettó migráció aránya is, illetve fordítva, csökkenése esetén a migráció aránya is lefelé ívelő tendenciát mutat.[14]

Bevándorlók iskolázottsága

Fontos szempont ehhez kapcsolódóan, hogy milyen háttérrel rendelkező emberek döntöttek úgy a személyek szabad mozgása életbe lépése óta, hogy Svájcban kívánnak letelepedni. Ha megnézzük a Szövetségi Statisztikai Hivatal által közzétett 2018-ra vonatkozó százalék-adatokat[15], akkor láthatjuk, hogy az EU és EFTA tagállamokból érkezők egészen nagy része, 40,3%-a felsőoktatásban szerzett diplomával, 34,4%-a pedig középfokú végzettséggel rendelkezik. Ez 2013-hoz képest a magasabban képzettek tekintetében jelentett növekedést, akkor ugyanis még 34,9%-36,3% arányban a középfokú végzettséggel rendelkezők voltak többségben. Az is megfigyelhető, hogy az összes bevándorló közül a 25-44 éves korosztály rendelkezik általánosan a legmagasabb végzettséggel, közel fele az ebbe a kategóriába tartozóknak végzett felsőoktatási intézményben. Mindebből tehát megállapítható, hogy Svájcba egyre növekvő arányban érkeznek magasabban képzett személyek, főleg a fiatalabb, munkaképes korosztályból.

Munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések

Az előbbiekből következő kérdés, hogy a külföldről érkező, általában közepes vagy magas képzettséggel rendelkező potenciális munkavállalók veszélyt jelentenek-e a svájciakra nézve a munkaerőpiacon? A kérdés mindkét népszavazás alkalmával heves vitát váltott ki a szembenálló felekből. A 15 és 74 év közöttiek akkor minősülnek munkanélkülinek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (továbbiakban: ILO) definíciója alapján, ha a referenciahéten nem dolgoztak, ha az előző négy hétben munkát kerestek, és munkára alkalmasak voltak, illetve ha az elkövetkező két hétben munkakezdésre képesek.[16] A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2019-ben az ILO definíció szerint Svájcban 4%-os volt a munkanélküliségi arány, a migrációs háttérrel nem rendelkezők esetében ez 3%-ra esett, ami közel harmada a migrációs háttérrel rendelkezőkének, akik esetében ez a szám 7% volt. Ez az arány a 2012-2019 közötti időszakban közel változatlan maradt, nem tapasztalható kiugrás.[17] A 2014-es népszavazás után kompromisszumként megszületett törvény, ami előnyben részesítette az állandó svájci lakhellyel rendelkező munkavállalókat és a munkanélküliségi statisztika arra enged következtetni, hogy az első személyek szabad mozgása témakörében tartott népszavazás után nem jelentett a beáramló külföldi munkaerő a lakosság számára érzékelhető egyenlőtlenséget a munkaerőpiacon, így kisebb ellenállást mutattak a szerződésben maradással szemben a 2020-as népszavazáson.

Összegzés

Összességében tehát elmondható, hogy Svájc mindig is törekedett semlegességre és minél nagyobb fokú szuverenitás megőrzésére. Ellenben a modern kapitalista társadalomban gazdasági tekintetben elengedhetetlen számára is a nemzetközi szintű együttműködés, főleg az Európai Unióval. Ebben kulcsfontosságú szerepet játszik a személyek szabad mozgásának fenntartása, ami azonban további szabályozásokat és mindkét fél részéről kompromisszumokat kíván meg. Ahhoz, hogy megtalálják a hosszútávú és a felek számára elfogadható kooperációs formát, még további tárgyalások szükségesek.

Készítette: Nagy Petra, joghallgató, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar

Források jegyzéke:

• Arató Krisztina – KOLLER Boglárka: Európa utazása. Gondolat Kiadó, Budapest, 2015. 215.
• Schweizerische Eidgenossenschaft, (2021): Origins of the bilateral approach. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/europa/en/home/europapolitik/ueberblick/bilateraler-weg.html (letöltve: 2021. 10. 17.)
• Schweizerische Eidgenossenschaft, (2021): Bilateral Agreements I. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/europa/en/home/europapolitik/ueberblick/bilaterale-1.html (letöltve: 2021. 10. 17.)
• eur-lex, (2020): Az EU és Svájc közötti kereskedelmi megállapodás. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:4467156 (letöltve: 2021. 10. 18.)
• Megállapodás egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról, Alapvető rendelkezések 25. cikk (3)-(4) bekezdés. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02002A0430(01)-20210101&from=EN (letöltve: 2021. 11. 21.)
• Eric, Maurice, (2016): EU and Switzerland agree on free movement. Elérhető: https://euobserver.com/justice/136398 (letöltve: 2021. 10. 18.)
• schengenvisainfo, (2021): From January 1, 2022, Croatians Can Work in Switzerland Under Equal Rights as Other EU/EFTA Nationals. Elérhető: https://www.schengenvisainfo.com/news/from-january-1-2022-croatians-can-work-in-switzerland-under-equal-rights-as-other-eu-efta-nationals/ (letöltve: 2021. 11. 21.)
• Imogen, Foulkes, (2020): Switzerland gets ready to vote on ending free movement with EU. Elérhető: https://www.bbc.com/news/world-europe-54269138 (letöltve: 2021. 10. 18.)
• Schweizerische Eidgenossenschaft, (2020): Trade between Switzerland and the EU. Elérhető: https://www.eda.admin.ch/dam/europa/en/documents/folien/Folien-Wirtschaftsbeziehungen_en.pdf (letöltve: 2021. 10. 18.)
• European Commission, (2021): Switzerland. Elérhető: https://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/countries/switzerland/index_en.htm (letöltve: 2021. 10. 18.)
• BBC, (2020): Switzerland referendum: Voters reject end to free movement with EU. Elérhető: https://www.bbc.com/news/world-europe-54316316 (letöltve: 2021. 10. 18.)
• Federal Statistical Office: Foreign permanent resident population by citizenship, 1980-2018. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/foreign.assetdetail.9466950.html (letöltve: 2021. 11. 21.)
• Pauline, Turuban, (2020): How free movement impacts the Swiss economy. Elérhető: https://www.swissinfo.ch/eng/how-free-movement-impacts-the-swiss-economy/45951420?utm_campaign=own-posts&utm_medium=displaylist&utm_source=swissinfoch&utm_content=o (letöltve: 2021. 11. 21.)
• Federal Statistical Office, (2019): Höchste abgeschlossene Ausbildung, nach Migrationsstatus, verschiedenen soziodemografischen Merkmalen und Grossregion. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/integration-indicators/indicators/highest-educational-level.assetdetail.10807701.html (letöltve: 2021. 11. 22.)
• INSEE, (2021): Unemployed person (according to the International Labour Organization (ILO) defintion). Elérhető: https://www.insee.fr/en/metadonnees/definition/c1129 (letöltve: 2022. 01. 31.)
• Federal Statistical Office, (2019): Unemployment rate based on ILO definition. Elérhető: https://www.bfs.admin.ch/bfs/en/home/statistics/population/migration-integration/integration-indicators/all-indicators/labour-market/unemployement.html (letöltve: 2021. 11. 22.)