Önkormányzati hatáskörbe került az Airbnb szabályozása

  • 2020/07/15
  • Kutatócsoport2

Előzmények

Bizonyára mindenki találkozott már az Airbnb nevével, mely digitális vállalat magánszálláshelyek rövid távú kiadásával foglalkozik. A vállalat már évek óta a magyar turisztikai piacon is működik, azonban eddigi korlátozására, esetleg részletesebb szabályozására nem került sor. Mindeközben számos európai országban, nagyvárosban szabályozták a rövidtávú lakáskiadás, vagy épp lehetetlenítették el annak működését.

A magyar szabályozás eddigi visszatartásának egyesek szerint az is az oka, hogy a turizmus hazánkban emelkedő pályán volt, így a szállodaipar érdekét sem zavarta annyira, hogy a piacon egy „szabályozatlan” és ezáltal versenyelőnyben lévő vetélytársa van, mivel a turizmus „tortájából”, így is viszonylag megfelelő arányban tudott részesülni. Másrészt azzal az érvvel is lehetett találkozni, hogy az Airbnb-t használók köre nem azonos a szállodaipart választók körével, így, ha az előbbit korlátoznák, az nem eredményezne több vendéget az utóbbi számára, ellenben kevesebb turista jönne Magyarországra, mellyel az állam csak rosszabbul járna, mivel kevesebb lenne az adóbevétele.[1]

A koronavírus miatt a magyar kormány által bevezetett beutazási korlátozások, illetve a vírus okozta gazdasági leállás azonban lényegesen megváltoztatta a korábbi piaci viszonyokat, mivel jelentősen csökkent a külföldről érkező turisták száma. Ennek következtében a turizmus „tortája” is jóval kisebb lett, így már korántsem volt mindegy a szállodaipar számára sem, hogy mekkora szelet jut neki ebből. El is indult egy erőteljes lobbi a részükről a magyar jogalkotó felé egy olyan jogszabály megalkotása iránt, amely korlátozná a magánszálláshelyek  és az egyéb szálláshelyek rövid távú szálláshely- szolgáltatás céljából történtő kiadását.[2]

A törvényjavaslatról

Az eredeti tervek szerint a Kormány egy olyan törvényjavaslatot nyújtott volna be az Országgyűléshez, mely évi 120 napban korlátozta volna a magánszálláshelyek ilyen célból történő kiadását minden településre kiterjedő hatállyal.[3] Az eredeti tervekkel ellentétben azonban az Országgyűlés más tartalommal fogadta el a T/11328. törvényjavaslatot, melynek címe: „A rövid távú szálláshely kiadással összefüggő egyes törvények módosításáról”.

A javaslat – és az elfogadott törvény - lényegében az Airbnb korlátozására ad lehetőséget, de fontos hangsúlyozni, hogy csak a lehetőséget adja meg a törvény a korlátozásra. Az erre való jogkört az önkormányzatok kapják meg azzal, hogy felhatalmazást ad az önkormányzatok képviselő-testülete[4] számára, hogy a „magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát”[5] önkormányzati rendeletben határozzák meg. De ez az önkormányzatok számára jogosítványt jelent és nem kötelezettséget, vagyis nem kötelesek ilyen korlátozó jogszabályt alkotni, így, ha nem alkotnak ilyen rendeletet, akkor időbeli korlátozás nélkül folytatható ez a tevékenység az adott önkormányzat területén, amely eshetőséget a törvényjavaslat is külön megemlít.

Másrészt a törvény az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok minimum és maximum számát sem határozza meg, így arra is lehetősége van az önkormányzatoknak, hogy 365 napban maximalizálják azt, ami, de facto azt jelentené, mintha nem is alkottak volna ilyen jogszabályt, de ugyanennek az ellenkezője is elképzelhető, vagyis a képviselő-testületek dönthetnek úgyis, hogy egyetlen naptári napra sem engedélyezik ilyen célból a magánszálláshelyek és az egyéb szálláshelyek rövid távú kiadását. Utóbbi eshetőség azonban nem biztos, hogy szerencsés, mivel Németországban már 2016-ban szövetségi szinten elfogadtak egy ilyen jogszabályt, azonban akkor nem sikerült érvényt szerezni a törvény rendelkezéseinek, így az ottani törvényhozás is visszakozni kényszerült.[6]

Az önkormányzatok emellett represszív eszközök alkalmazására is felhatalmazást kaptak, arra az esetre, ha valaki az önkormányzat által engedélyezett felhasználható napok számát túllépi. Ebben az esetben az önkormányzat közigazgatási bírságot szabhat ki, illetve eltilthatja a tevékenység végzésétől a szabálysértőt.[7]

Fontos szabály továbbá az is, hogy az önkormányzatoknak a rendeletben foglalt korlátozásokról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható.[8]

A törvény emellett a Kormánynak is felhatalmazást ad jogszabályok megalkotására. Ez azonban kevésbé lényeges, technikai részletszabályok megalkotására történő felhatalmazást jelent, mint például a bejelentés rendjének és feltételeinek a meghatározása.[9]

Törvényjavaslat indoklása

A törvényjavaslat megalkotásának lehetséges okait már az sszefoglaló elején részben ismertettem.  Ezek az okok a törvényjavaslat indoklásából is kiolvashatók, de emellett a jogalkotó  más érveket is felhozott arra vonatkozóan, hogy miért vált szükségessé az állami beavatkozás a piac működésébe. Ezek között szerepel az, hogy a tevékenység szabályozatlansága versenyelőnyt idéz elő a szállodaiparral szemben, az adóelkerülés pedig az állam érdekét is sérti, továbbá, hogy az Airbnb megnöveli az albérletek, illetve az ingatlanok árait és adott esetben a társasházi együttélésben is konfliktusokat idézhet elő.[10]

***

Az eredeti tervekkel ellentétben, tehát ez a törvény nem tartalmaz érdemi korlátozást az Airbnb tevékenységére nézve, csak annak lehetőségét adja az önkormányzatok kezébe. Ebből adódóan még várni kell azzal kapcsolatban, hogy korlátozzák-e a tevékenységét az egyes  települési önkormányzatok és ha igen akkor milyen mértékben.

Véleményem szerint az mindenesetre pozitívan értékelhető, hogy a Kormány az országosan egységes szabályozás helyett, amellett döntött, hogy a helyi közösségek képviselői döntsenek arról, hogy akarják-e - és ha igen, akkor milyen mértékben - korlátozni az Airbnb tevékenységét, mivel az ezzel kapcsolatos települési érdekek lényegesen eltérhetnek egymástól. Így az országosan egységes szabályozás nem biztos, hogy minden önkormányzatnak megfelelne, másrészt a helyi viszonyok és érdekek megítélésére a helyi önkormányzatok rendelkeznek kellő információval.

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter Ádám

Források jegyzéke:


[4] Települési önkormányzat képviselő-testülete, Budapesten a fővárosi kerületi önkormányzat képviselő- testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében pedig a fővárosi önkormányzat közgyűlése rendelkezik hatáskörrel a rendelet megalkotására. - https://www.parlament.hu/irom41/11328/11328.pdf 3. oldal (2020.07.14.)

Kategória: 
Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 
16th Anniversary: 

Hozzászólások

Alapvetően helyesnek tartom, hogy a kormány megérezte a változás szükségességét. A létrehozott és a cikkben bemutatott törvény szerintem azonban, egyáltalán nem mondható progresszívnak. Alapvetően kérdéses, hogy mennyiben lesz ez alkalmas eszköz a kijelölt cél elérésére, tehát a lakásválság normalizálására.

Úgy gondolom a napokban meghatározható szabályozás alapvetően nem rossz. Sokkal inkább hiányosság, hogy ezen túl az egy személy által kiadható lakások száma nem korlátozható. Ezáltal nem szabja gátját a törvény a nagyobb tőkét megmozgató üzleti lakáskiadásnak. Bizonyos esetekben több tucat lakás üzemeltetése köthető egy-egy személyhez. Úgy gondolom annak ellenére, hogy földrajzilag végső soron valóban decentralizáltan végzik tevékenységüket a későbbiekben a magánszálláshelyektől külön lenne tanácsos kezelni ezeket a nagyvállalkozásokat.

El kell ismerni pozitívumként, hogy a pontos döntés jogát meghagyja a törvény az önkormányzatoknál. Budapest esetében azonban érdekes lehet, hogy mennyiben sikerül harmonizálni az igényeket és kerületek szabályait. Mindenképpen ki kell emelni ugyanis, hogy a legtöbb ilyen lakás a belső kerületekben található. A külső, peremkerületek miatt az sem volna ésszerű megoldás ugyanakkor, ha az egész Fővárosban egységes szabályozást alkotnának. (akár a különleges jogrend adta többletjogokat kihasználva maga a Főpolgármester) Ezek a periférián lévő kerültek lehet, hogy semmilyen korlátozással nem fognak élni, hiszen alapvetően elhanyagolható idegenforgalommal bírnak, emiatt pedig az ár felhajtó hatás is igen csekély (Kevés ember szeretne például megszállni Csepelen, ezzel szemben a legfrekventáltabb VII. kerületben majdnem háromezer ilyen lakás található)

Az lakhatási problémákon túli indokokkal kevésbé értek egyet. A szálloda ipar versenyhátrányba kerülése nem hiszem, hogy ilyen súlyos állami beavatkozásra okot adhatna. Az adóelkerülés kérdése nehezebb. Egyrészt a hosszú távú lakáskiadás sem a szerződéses formára és megfelelő adózásról híres, másrészt úgy gondolom a többi kisvállalkozási formához hasonlóan itt is eredményes eszközök állhatnak rendelkezésre. (például a nagyfokú online digitalizáció)

 

 

 

Oldalak