Nagy port kavart az Alkotmánybíróság döntése a rendőrök képmása ügyében

  • 2016/10/23
  • Kutatócsoport2

Nagy port kavart az Alkotmánybíróság döntése a rendőrök képmása ügyében

Az Alkotmánybíróság a 2016. 10. 18-án közzétett legfrissebb határozatában egyértelműen amellett foglalt állást, hogy a rendőrök képmása az intézkedésüket bemutató fényképeken a továbbiakban a képen szereplő rendőr beleegyezése nélkül is nyilvánosságra hozható. - avagy a biztonság mint „közszolgáltatás” szereplői immár életszerűen is bemutathatóak a sajtóban.

Az előzmények

Az Alkotmánybíróság e döntésével több előtte futó ügynek is pontot tette a végére, emellett egyértelműen meghatározza a rendes bíróságok vonatkozó joggyakorlatát a jövőre nézve. Korábban a rendőri intézkedéseket bemutató fényképeken a rendőrök arcát, azonosító számát, illetve a kép valamennyi olyan részletét, amelyről az intézkedést foganatosító rendőr felismerhető, ki kellett takarni. Ez a megoldás tehát a rendőri állomány tagjainak személyiségi jogait, kiváltképp a képmáshoz való jogukat komoly garanciákkal védte. Felmerült azonban a kérdés, hogy hogyan egyeztethető össze ez  megközelítés a sajtószabadsággal. Ez az antagonisztikusnak tűnő ellentét pedig eddigre igen sok konfliktust és jogvitát generált, például az ATV és a Hvg.hu is alkotmányjogi panasszal fordult az AB-hoz, indítványozva hogy a testület semmisítse meg az őket kártérítés fizetésére kötelező jogerős bírósági ítéleteket, amiért szolgálatban lévő rendőrökről felismerhető felvételeket közöltek. Szükségessé vált tehát a kérdés újratárgyalása és rendezése.

A döntés

Az Ab. döntésében a korábbi megoldással éppen ellentétes álláspontra jutott. A testület szerint nem Alaptörvény-ellenes, ha a sajtótermékekben az intézkedést bemutató fényképen a rendőr egyértelműen beazonosítóható, felismerhető. Garanciális elemként rögzítette azonban a határozat, hogy a közzététel nem lehet öncélú, azaz a jelenkor eseményeiről szóló szabad tájékoztatáson kívül egyéb célt nem szolgálhat és szükséges továbbá az is, hogy a bemutatott intézkedés a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklősére tartson számot. További megkötésként fogalmazta meg a jogforrás azt is,  hogy kivételes esetben, ha a közlés az emberi méltóságot sértő, különösen pedig akkor, ha azon sérült rendőr szerepel, a kép közlése minden további nélkül megtiltható. Míg korábban eseti mérlegeléssel eldöntendőnek minősült a kérdés, hogy vajon adott esetben a rendőr képmásának bemutatása alapjogokat sértő-e, e döntéssel főszabályi szintre emelkedett a kérdés  sajtó számára kedvező megítélése.

Az Ab. Sajtóközleményéből: „Az Alkotmánybíróság fenntartja azt a korábban tett megállapítását, hogy a rendőri intézkedésről készült film- és képfelvétel az érintett rendőr hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló, vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak minősül.”

Ezzel egyidejűleg, a döntés kihatásaként a testület döntése „megsemmisítette az ezzel ellentétes bírói döntéseket, mert azok sértették az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságot.” Ezzel azonban éles konfliktus bontakozott ki az Ab és a rendes bíróságok között, melyre reflektálva az AB határozatának kihirdetésekor leszögezte, hogy nem enged az álláspontjából, azt valamennyi rendes bíróságra nézve kötelező erejűnek tekinti.

A  bíróságok nem hajlandók elfogadni, hogy az AB előírja nekik, hogy az ilyen személyiségi jogi perekben miként döntsenek, az Alkotmánybíróság viszont nem enged abból, hogy a határozatait a bíróságok az ítélkezés során teljes körűen figyelembe vegyék:  „bíróságokra nézve is kötelezők, és azok közvetlenül hatályosulnak a közzétételkor, tehát valójában irreleváns, hogy a Kúria késlekedett a korábbi, a rendőröknek fizetett kártérítések alapjául szolgáló jogegységi döntés megsemmisítésével, mert a két jogerős ítélet megszületésekor a vonatkozó határozata már hatályban volt.”

Az Ab döntésének meghozatala során azt vizsgálta, hogy korábban a rendes bíróságok elvégezték-e  az előírt mérlegelést a sajtószabadság és a rendőr jogai között. Úgy találták azonban, hogy ez nem történt meg, a bíróságok csak azt vizsgálták, hogy a rendőr hozzájárulására szükség lett volna-e. Ebben az értelemben tehát semmibe vették a közérdekű szempontokat.

Az eljárás részleteiről:

Az ügy az Alkotmánybíróság előtt alkotmányjogi panaszok nyomán indult. Az egyik ügy alapjául szolgáló bírósági ügyben a bírósági végrehajtási cselekményt biztosító rendőrről készült felvételt anélkül tette közzé egy sajtóorgánum az internetes honlapján, hogy az érintett hozzájárulását kérte volna vagy személyét kitakarással vagy más módon felismerhetetlenné tette volna. A másik ügyben egy online tartalomszolgáltató a felperes rendőr hozzájárulása nélkül hozzáférhetővé tette képmását honlapja képgalériájában. Az érintett rendőr szerint ezzel megsértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát.  Az indítványozók mindkét esetben véleménynyilvánítás szabadságukat, és a sajtószabadság súlyos sérelmére hivatkoztak.

A testület határozatában rögzítette, hogy a tájékoztatás nem minősül a sajtószabadság gyakorlásával való visszaélésnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy a támadott bírósági döntések sértik a sajtószabadságot. A határozatokban utalt a testület a korábbi határozatára, mely szerint a tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását.

Az AB döntése nem volt egyhangú, a határozatokhoz dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményt fűztek.

A határozatok teljes szövege az alábbi linkeken érhető el:

Készítette: Gaál Szilvia, joghallgató

Források:

 

Kategória: 
Államtudomány
Közjog
Szólásszabadság
Rendészeti feladatok