Munkajogi irányelvek vizsgálata a kúria joggyakorlatában, figyelemmel a munkavállalói jogérvényesítésre

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Takács Dóra: Munkajogi irányelvek vizsgálata a kúria joggyakorlatában, figyelemmel a munkavállalói jogérvényesítésre. KÖZJAVAK, VII. évfolyam, 2021. 2-3. szám, 100-105. o. (DOI 10.21867/KjK/2021.2.13.)

A munkaviszonyok speciális jellegére tekintettel a felek alá-fölérendeltségi viszonya a munkavállaló oldalán gyengébb pozíciót eredményez. Ezen aszimmetria kiegyenlítéséhez okvetlenül szükség van bizonyos védelmi garanciákra, így többek között kulcsszerepe van a munkavállalói jogérvényesítés hatékonyságának. Kutatásunkban ezért arra kerestük a választ, hogy a vizsgált uniós irányelvek, illetve a joggyakorlatot is magában foglaló, tágabb értelemben vett uniós jogi korpusz miként jelenik meg a hazai kúriai döntésekben, illetve ezen hivatkozások mennyiben segítik elő a munkavállalók hatékony jogérvényesítését.

1. Problémafelvetés, módszertani megközelítés

Jelen munka egy kiterjedt, nagyobb lélegzetvételű munkajogi kutatás kivonata,[1] amely elsődleges célja a munkavállalói jogérvényesítés hatékonyságának vizsgálata volt a magyar szabályozás és joggyakorlat fényében. A kutatási projekttől várt eredmény a szabályozás és a gyakorlat közötti esetleges ellentmondások, illetve ezen keresztül a munkavállalók jogérvényesítését általában érintő anomáliák feltárása volt a magyar ítélkezési gyakorlatban fellelhető uniós munkajogi irányelvi hivatkozásokon keresztül.
   A kutatás több szempontból is szigorú határok közé szorult, amit nem csupán a szükségszerű terjedelmi korlátok, hanem kutatásmódszertani sajátosságok is indokoltak. Egyrészt időben szükségesnek tartottuk lehatárolni a kutatómunkát, amit célszerűen a jelenleg hatályos Mt.[2] időbeli hatálya alapján 2012-vel jelöltünk ki. Az uniós munkajogi normák közül igyekeztünk valamennyi olyan irányelvet kiválogatni, amelyek konkrét hivatkozásokat indukálhatnak a magyar ítélkezési gyakorlatban. Megjegyzendő, hogy az egyes ügyek komplexitására tekintettel válogatásunkat főként a kúriai ítéletekre alapoztuk. Összesen kilencven ítéletet dolgoztunk fel, ami álláspontunk szerint mindenképpen reprezentatív analízist tesz lehetővé. A feldolgozás szempontrendszere a következő volt:

• Érdemi-e az adott hivatkozás?
• Mi az adott hivatkozás funkciója az ítélkezési gyakorlatban?
• Az adott hivatkozás konkrét, a felhívott irányelv tartalmára vonatkozó kérdést, esetleg a magyar munkajogi szabályozást direkt módon érint-e?
• Mi a levonható következtetés a vizsgált hivatkozások alapján?

A következőkben négy csoportra osztva összegezzük a feldolgozott esettömeggel kapcsolatos kutatási tapasztalatokat. Foglalkoztunk a munkafeltételek szabályozásával, külön kategóriát képeztek a 2003/88/EK és a 2001/23/EK, és végül az egyenlő bánásmód követelményét szabályozó irányelvekkel kapcsolatos kúriai ítéletek.

2. A munkavédelmi keretirányelv (89/391/EK irányelv)[3]

A vizsgált időszakban három döntésben jelent meg az irányelv, mindhárom esetben érdemi volt a hivatkozás. A funkciót tekintve két esetben a megfelelő implementáció alátámasztásaként,[4] egy esetben pedig a hatályos magyar szabályozás tartalmának hangsúlyozása, az ítéleti mondanivaló megerősítése céljából[5] hívta fel az irányelvet a Kúria. Mindhárom döntésben kétségkívül a hivatkozott szabályozás jelentőségének, az Mvt.[6] jogalkalmazási tekintélyének megerősítése is cél volt. A feltárt eredmények nagy fokú diverzitást mutattak, hiszen bár kisszámú ítélettel tudtunk dolgozni, érdemi tartalmi átfedést nem találtunk. A munkavállalói képviselő munkajogi védelme, általában a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem, illetőleg a munkavédelem alanyi köre munkáltatói oldalon alkották a döntések tartalmi magját, így levonható a következtetés, miszerint a Kúria az irányelv néhány kulcskérdése körében látta szükségesnek a hivatkozást, amelyek közül a munkavállalói képviselői védelemre vonatkozó szabályozás tűnik a legfontosabbnak, olyannak, amellyel kapcsolatosan esetleges szabályozási deficit merülhet fel az Mt.-ben és az Mvt.-ben.

3. A munkaerő-kölcsönzésről szóló 2008/104/EK irányelv[7]

Az atipikus munkaviszonyok körében a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvet vizsgáltuk, ezzel kapcsolatosan három ítéletet találtunk. E három idézéssel egy esetben[8] nem érdemi hivatkozással, két esetben[9] pedig érdemi hivatkozással találkoztunk. A hivatkozások funkciójából kiindulva mindkét érdemi hivatkozás az implementáció, illetve a szabályozás tartalma felől közelített. Mindkét ítéletben a munkaerő-kölcsönzés fogalmi alapjainak, illetőleg annak a posting szabályozáshoz való viszonyának tisztázása volt a cél. Bár az Mt.-beli szabályozás általános jelleggel rendezi e speciális jogviszonyt, annak határon átnyúló jellegére nézve fontos, hogy az irányelv néhány szabálya explicite megjelenik a kúriai joggyakorlatban.

4. A 96/71/EK irányelv (posting irányelv)[10]

A posting irányelvvel kapcsolatban a tárgy, a személyi hatály, a kiküldési tevékenység ideiglenességének konkretizálása, valamint a jelzett szabályok munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás körében érvényes szabályokkal való kollíziója állt az ítéleti idézettség középpontjában. Természetes, hogy a posting irányelv részletszabályai nem kerülnek elemzésre a magyar bírói gyakorlatban, mivel e normák voltaképpen az Mt.-ben megtalálhatók ugyan, de nem feltétlenül a munkavállalók munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatása körében kerülnek felhívásra. Ugyanakkor nagyon is praktikus kérdés a munkavállalók kereshetőségi joga (locus standija), itt elsősorban az Mt. területi és személyi hatályát kell idéznünk, amely normák azonban nem tipikusak a magyar ítélkezési gyakorlatban. E törvényhelyeket együtt értelmezve úgy véljük, hogy előremutató és a jövőre nézve is perspektivikus a posting irányelv relatíve nagyszámú ítéletben történő érdemi hivatkozása.

5. A transzfer irányelv (2001/23/EK irányelv)[11]

A feldolgozott ítéletek körében összesen huszonkét alkalommal történt közvetlen hivatkozás az irányelvre, ezek között tizennyolc érdemi és négy nem érdemi[12] hivatkozást detektáltunk. E körben is az alapfogalmak, illetve az irányelvi szabályok hatálya áll a vizsgálat középpontjában, ezért e tekintetben szintén kifejezetten hasznosnak tűnik az irányelvre való rendszeres hivatkozás. Kiemelendő az is, hogy a Kúria ítéleteiben számos alkalommal találtunk az irányelv mellett uniós bírósági[13] esetjogi hivatkozást is, ráadásul az idézések az esetek döntő többségében érdemiek voltak. Összességében elmondható, hogy logikailag a transzfer fogalmi elemei és tárgyi hatálya jelenik meg a legmarkánsabban az ítélkezésben, figyelemmel mind a speciális irányelvi elvárásokra, mind pedig az uniós esetjogban – de egyébként a hazai ítélkezésben is[14] – kikristályosodott szempontrendszerre.

6. A munkaidő szabályozásáról szóló 2003/88/EK irányelv[15]

A vizsgált ítéletek között tizenhárom hivatkozást találtunk az irányelvre, amelyből mindössze egy nem volt érdemi.[16] Hasonlóan a transzfer irányelvhez, a munkaidő kapcsán is jellemzően alapfogalmak kerültek szóba a hivatkozások szövegkörnyezetében, de ebben az esetben színesebb volt a kép a tartalmat nézve. Nyolc esetben „implementációs hivatkozás” formájában, hét esetben pedig a releváns törvényi szabályok értelmezése kapcsán utalt az irányelvre a Kúria.[17] Mindemellett több EUB ítélet is feltűnt, akár visszatérően is,[18] de az egyes tartalmi kérdéseket illetően nagyobb jelentőséget tulajdonított a Kúria az Mt.-nek és a korábbi magyar bírói gyakorlatnak, az összességében nagyobb fokú Mt.-beli normavilágosság pedig minden bizonnyal megkönnyíti a jogalkalmazást és a munkavállalói jogérvényesítést.

7. Az egyenlő foglalkoztatás irányelvi szabályai – 2006/54/EK[19] és 2000/78/EK[20] irányelv

A vizsgált időszakban negyven ügy került a bíróságok, és végső jogorvoslati fórumként a Kúria elé. Három ítélet kivételével[21] valamennyi tartalmazott hivatkozást az irányelvekre, közülük is a 2000/78/EK irányelvre történő hivatkozások voltak túlnyomó többségben. Ugyanakkor szélesebb körű uniós joganyaggal találkoztunk, tekintettel arra, hogy a felek, és maga a Kúria is visszatérő jelleggel támaszkodott az EUB interpretációjára. Az uniós bírósági döntések hivatkozása a megállapítások alátámasztása mellett az irányelvek közvetlen hatályának, illetve alkalmazhatóságának kérdését illetően is felmerült.[22] A hivatkozások tartalma kapcsán azt láttuk, hogy az ügyek hatvan százalékában, huszonnégy döntésben szerepelt konkrét rendelkezésre utaló, érdemi hivatkozás, a fennmaradó tizenhat ítéletben azonban ez csupán formálisan merült fel. Ahol viszont érdemi irányelvi hivatkozásokkal találkoztunk, úgy találtuk, hogy azok funkciója valamennyi esetben alapvetően a hatékonyabb jogérvényesítést szolgálta.

***

A feltárt ügyek – noha a szabályozási területük kapcsán heterogenitást mutatnak – közösek abban, hogy döntő többségben konkrét rendelkezésekre alapított, érdemi uniós hivatkozást tartalmaznak, nem csupán a vizsgált irányelvekre nézve, hanem holisztikus jelleggel, az acquis communautaire teljes körére. A hivatkozások kiterjedt gyakorisága és érdemi mivolta több aspektusból is üdvözlendő.
A szabályozási oldalról közelítve a hivatkozások kapcsán, noha gyakran felmerült az irányelvek hatályának, illetve alkalmazhatóságának kérdése, de amennyiben utóbbira pozitív volt a válasz, ott többnyire a hazai szabályozási háttérhez fűződő citálásokkal találkoztunk. Ezáltal a hivatkozások nem csupán a magyar joganyag előírásainak megerősítéseként funkcionáltak, hanem azon felül, pontosabban azt kiegészítve az interpretációs anomáliák tisztázásaként is. Az elméleti oldal mellett az EUB releváns döntéseinek hivatkozása is kiemelt szerepet játszott. E körben nem mehetünk el szó nélkül a magyar bírói gyakorlat naprakészsége mellett, amely, reméljük, hogy a jövőben is konstans marad, hasonló kívánalom fogalmazható meg az EUB jogfejlesztő szemléletével szemben.
Összegzésképpen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vizsgált munkajogi tárgyú irányelvek, illetve tágabb értelemben valamennyi közösségi jogi aktus és döntés megjelenése alapvetően elősegítette a munkavállalói jogok érvényesülését, noha ennek ellenpólusaként a hivatkozások egyúttal a szabályozási, valamint jogalkalmazási anomáliákra is rámutattak. Mindazonáltal ezek kiküszöbölése végeredményben éppen az eredeti célt, vagyis a munkavállalói jogérvényesítés effektivitásának növelését segítheti elő, azaz, ha nem is minden esetben „hatékony és tényleges” a jogvédelem, mindenképpen előre mutatónak tartjuk a Kúria utóbbi években kikristályosodott jogértelmezését.

Készítette: Dr. Takács Dóra, PhD hallgató, Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.

Források jegyzéke: