Mikor ellentétes egy közjogi szervezetszabályozó eszköz az Alaptörvénnyel? - döntést hozott az AB

Az Alkotmánybíróság 2021. január 7. napján meghozott 1/2021. (I. 7.) számú határozatában egy közjogi szervezetszabályozó eszköz Alaptörvénnyel való összhangjáról foglalt állást. Az ügy tárgyát a mintagazdaságok kialakításáról szóló 1910/2015. (XII.11.) Korm. határozat képezte. Az országgyűlési képviselők egynegyede utólagos normakontroll keretében kérte, hogy az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 3-8. és a 10. pontjának Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja meg és azokat a közzététel időpontjára visszamenőleges hatállyal semmisítse meg.

Az indítványozók indoklásukban előadták, hogy a kormányhatározat támadott pontjai normatív jellegűek, így azok Alaptörvénnyel való összhangja utólagos normakontroll eljárás keretében felülvizsgálható. Álláspontjuk szerint a „Kormány határozat 4-8. és 10. pontjai sértik az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, valamint az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését.”[1], valamint azok ellentétesek a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) egyes rendelkezéseivel.[2]

Az indítványozók emellett azt is sérelmezték, hogy a kormányhatározat támadott rendelkezéseiben polgárokra vonatkozó, tartalmi értelemben vett jogszabályi rendelkezések szerepelnek. Az indítványozók ezzel kapcsolatban hivatkoztak 36/2015. (XII. 16.) AB határozathoz fűzött párhuzamos indokolásokra, melyek szerint „amennyiben közjogi szervezetszabályozó eszköz szervezetén kívülre irányuló kötelező, normatív szabályozást valósít meg, az egyben az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdés sérelmét eredményezi.”[3] Az indítványozók szerint továbbá a közjogi szervezetszabályozó eszköz jogszabállyal való ellentéte önmagában megvalósítja az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés sérelmét is.[4] Hivatkoztak továbbá arra is, hogy a Korm. határozat 4., 6–7. és 10. pontja az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdés alapján sarkalatos törvényi szabályozást érint.[5]

Az Alkotmánybíróság a kérelmet az érintett határozat 3. pontja vonatkozásában visszautasította, az indítvány többi részét viszont megalapozottnak találta.[6]

Az AB megállapította, hogy a kormányhatározat 4. pontja általánosan kötelező magatartási szabályozást tartalmaz, így tartalmi értelemben jogszabálynak minősül. Mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a Kormány normatív határozatban nem állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt, ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezés valamely jogszabályi rendelkezés – jelen esetben Nfatv. 15/A. § (1) bekezdésé - megismétlésének tekinthető-e. Az AB a vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kormányhatározat 4. pontja nem tekinthető a jogszabályi rendelkezés megismétlésének, így sérti az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését. [7]

 Az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 5. pontja vonatkozásában megállapította, hogy az a Nfatv. 15/A. § (1) bekezdése megismétlésének minősül, így - lehet, hogy az az adott rendelkezés törvényellenes, de – az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek.[8]  

Az AB a határozat 6. és 7. pontjánál is lefolytatta az előző pontokban írt vizsgálatot. Megállapította, hogy az érintett pontok ugyanúgy általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmaznak és azok nem tekinthetők egyetlen jogszabályi rendelkezés megismétlésének. Ezt követően azt vizsgálta az AB, hogy az érintett pontok jogszabály rendelkezésbe ütközése alaptörvény-ellenességet megvalósít-e. Ezzel kapcsolatban az AB hivatkozott egy korábbi döntésére, a 36/2015. (XII. 16.) AB határozatra, mely szerint „egy jogszabályi rendelkezésbe ütközése akkor valósít meg alaptörvény-ellenességet, ha ez a jogrendszer koherens struktúráját súlyosan sérti, azaz a jogalkotás és a jog érvényesülése tekintetében fel nem oldható ellentmondást, zavart eredményez”.[9] Az AB a vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kormányhatározat 6. és 7. pontja alaptörvény-ellenes, mivel sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott – jogbiztonság követelményét magában foglaló - jogállamiság elvét.[10]

Az Alkotmánybíróság a kormányhatározat 8. pontja vonatkozásában – hasonlóan, mint az 5. pontjával kapcsolatban – megállapította, hogy az a jogszabályi rendelkezés megismétlésének tekinthető, így az nem minősül alaptörvény-ellenesnek.[11] A 10. pontja vonatkozásában - Alaptörvénnyel való összhang tekintetében - lefolytatott vizsgálat eredményeként pedig azt állapította meg, hogy az érintett pont nem alaptörvény-ellenes, mivel az a jogszabályi rendelkezés megismétlésének minősül, továbbá, mert az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdéséből nem következik kizárólag az, hogy integrációs mezőgazdasági termelésszervezés minden formáját sarkalatos törvényben kellene szabályozni.[12]

Összeségében, tehát az Alkotmánybíróság a 1910/2015. (XII.11.) Korm. határozat 4., 6. és 7. pontját alaptörvényellenesnek minősítette, mivel azok általánosan kötelező magatartási szabályokat tartalmaztak jogszabályi rendelkezés megismétlése nélkül. Viszont azokat az indítványtól eltérően – tekintettel arra, hogy az már huzamosabb időn át volt hatályban - nem ex tunc, hanem csak ex nunc hatállyal semmisítette meg.[13]

Az összefoglalót készítette: Dr. Soltész Péter

Források jegyzéke: