Levélben szavazás az egyenlőség jegyében. Vagy mégsem?
Levélben szavazás az egyenlőség jegyében. Vagy mégsem?
Az Alkotmánybíróság 2016. április 19-én hozott határozatában kimondta, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény „magyarországi lakcímmel nem rendelkező” szövegrészének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az indítvány
Az indítványozó 2013. október 29-én közvetlen alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy a már említett szövegrész közvetlen jogsérelmet okoz számára, hiszen kizárja őt, mint magyarországi lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárt a levélben szavazók névjegyzékébe való felvételéből, és ezáltal elzárja a levélben történő szavazás lehetőségétől. A támadott szövegrészt az Alaptörvény XXIII. és XV. cikkébe ütközőnek találta, és kérte a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség hivatalból történő megállapítását.
Előterjesztésének indokaként előadta, hogy Magyarországtól 1400 km-re, Magyarország külképviseletétől 137 km-re tartózkodik, így számára jelentős anyagi terhet jelent, hogy választójogának gyakorlása érdekében a külképviseletre vagy haza utazzon. Ehhez képest, akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek, költségek nélkül tudják gyakorolni választójogukat a levélben szavazás intézményével.
Az indítványozó panaszában kifejtette, hogy a 2013. május 3-án hatályba lépett választási eljárásról szóló törvény eredetileg a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgárok felvételét is lehetővé tette a levélben szavazók névjegyzékébe. A jogalkotó viszont módosította ezt a törvényt, így 2013. június 21-től már csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, külföldön tartózkodó választópolgárok kerülhettek fel a névjegyzékre.
Alkotmánybíróság döntése
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott, mondta ki az Ab határozata. Azt a tényt deklarálták, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó választópolgár nem szavazhat levélben. Ugyanakkor a panaszos által előterjesztett jogsérelmével nem áll közvetlen kapcsolatban a választási eljárásról szóló törvény indítvánnyal támadott szövegrésze. Ugyanis, mindez csupán annak köszönhető, hogy a jogalkotó módosította a választási eljárásról szóló törvényt, és a Magyarországon lakcímmel rendelkező választópolgárokat elzárta a levélben szavazás lehetőségétől. „A panaszos ezt a szabályozási hiányt tekintette az indítványában felhívott alaptörvényi rendelkezésekkel ellentétesnek, erre alapította az állított alapjogsérelmét.” Továbbá a szavazás napján a külföldön tartózkodó, állandó lakcímmel rendelkező választópolgár leadhatja szavazatát választása szerint a külképviseleten, vagy haza is utazhat és szavazhat Magyarországon.
Ebből az következik, hogy a támadott szövegrész megsemmisítése se vezetne az indítványban felvázolt probléma megoldásához. Sőt, ha mégis megsemmisítenék, akkor a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok jogosultságának a törvényi alapját is megszüntetnék.
Az indítványozó azért támadta meg a törvény kifogásolt szövegrészét, mert az Alaptörvény által biztosított választójog szempontjából a vele összehasonlítható helyzetben lévő külföldi választópolgároktól eltérően, ő korlátozottan gyakorolhatja szavazati jogát.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában az Alaptörvény XXIII. cikke alapján vizsgálta a választójog tartalmát, és megállapította, hogy „választójog alanyi oldalán alapvetően a választásra jogosult állampolgár azon szabadsága áll, amelynek birtokában jogosult eldönteni, hogy gyakorolja-e a választójogát vagy sem, illetve, hogy kire adja le szavazatát”.
Az Alkotmánybíróság a 42/2012. (XII. 20.) Ab határozatában kifejti, hogy az Alaptörvény XV. cikke változatlanul fenntartja az egyenlőség általános, az egész jogrendszerre kiterjedő követelményét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A levélben szavazásnál a különbségtétel akkor minősül alkotmányellenesnek, ha az az azonos csoportba tartozók egy részének okoz hátrányt, és nincs alkotmányosan igazolható indoka.
A megkülönböztetésnek van objektív, Alaptörvényben rögzített szemponton nyugvó, tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, ezért nem alaptörvény-ellenes. A magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár esetén az állammal fennálló kapcsolata közvetlenebb és erősebb, ami az életvitelszerű huzamosabb tartózkodásból és a közügyekben való részvételből következik, ezért elvárható szavazataikat személyesen adják le, ráadásul az ő szavazatuk teljes, hiszen pártlistára és egyéni jelöltekre is szavazhatnak, szemben a levélben szavazókkal, akik csak pártlistára adhatják le a voksukat.
Mivel az indítványban megjelölt indokok alapján nem lehet megállapítani a tartalmi kapcsolatot a panaszos által állított alapjogsérelem és a kifogásolt jogszabályi rendelkezés között, ezért az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az indítványt elutasította.
Közel sem volt egyhangú döntés
A határozatot 8:5 arányban fogadták el, 5 különvéleményt és 7 párhuzamos indokolást csatoltak, mely jól mutatja a téma fontosságát.
Lévay Miklós különvéleményében kifejtette, hogy az indítványozó nem a törvényi szövegrész alaptörvény-ellenességét akarta bizonyítani, hanem a jogalkotó alaptörvény-ellenes mulasztását kifogásolta. Továbbá a tartalmi kapcsolat hiánya miatt nem az indítvány elutasításáról, hanem visszautasításáról kellett volna rendelkezni.
Salamon László párhuzamos indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a levélben történő szavazás Magyarországon lakcímmel nem rendelkező választópolgárokra történő korlátozását a Közigazgatási és Igazságügyi miniszter valamint a Nemzeti Választási Iroda elnöke részletesen indokolta. A miniszter szerint a választás tisztaságát és titkosságát veszélyeztetné, mivel akár olyan hamis nyilatkozatot is tehet, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodik. Az NVI elnöke szerint nincs arra lehetőség, hogy ellenőrizzék, hogy a levélben szavazást kérő választópolgár ténylegesen külföldön tartózkodik –e, így bárki igényelhetné a levélcsomag megküldését, amit könnyen fel tudnának használni a pártok szavazatvásárlásra.
Mit is jelent mindez a valóságban?
Azáltal, hogy a Magyarországon lakóhellyel rendelkező választópolgárok nem szavazhatnak levélben, jelentősen csökkenhet az a szavazatszám, amely a külföldön, jellemzően Németországban vagy Angliában élő magyaroktól érkezett volna be, hiszen legtöbbjüknek itt van a lakóhelye és csak ideiglenesen dolgoznak külföldön. Ellenben, a környező országokban élő magyar állampolgárok, akik legnagyobb részének külföldön van a lakóhelye, könnyedén tudnak szavazni levélben az általuk preferált pártra.
Mindenki elgondolkodhat azon, hogy vajon a törvénymódosító javaslatot benyújtó kormánynak mi érdeke fűződött ehhez?
Az összefoglalót készítette: Karácsony Tamás, közigazgatás- szervező szakos hallgató