A Kúria rehabilitációs járadékkal kapcsolatos elvi határozata

Nemrégiben látott napvilágot a Kúria 6/2016. számú munkaügyi elvi határozata, ami a rehabilitációs járadékkal kapcsolatos igények részletszabályaira vonatkozó egyes kérdéseket tisztázza. A Kúra elsősorban a rehabilitációs járadékra való személyes jogra, valamint az anyagi jogi szabály jogutódlást kizáró rendelkezésére helyezte a hangsúlyt a határozat megalkotása során.

Az évekig húzódó peres eljárás, ami egészen a kúriai szintig is eljutott, érthető okból kapott ekkora hangsúlyt. A rehabilitációs ellátás szabályainak megfelelő volta garanciális jelentőséggel bír valamennyi munkavállaló, és tehát a társadalom egészére nézve is. A megfelelő rehabilitációs, szociális ellátás egyfajta védőhálót képezve van jelen a jogrendszerben. Optimális esetben nem találkozik vele az egyén, viszont ha mégis, úgy joggal várhatja, hogy megfelelő védelemben részesüljön a közszférától.

A konkrét esetben a bíróság rámutatott, hogy a rehabilitációs járadék megállapítási igény csak abban az esetben lehet alapos, ha az egészségkárosodás mértéke eléri a jogszabályban meghatározott legalacsonyabb szintet. A vonatkozó törvényben 2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 3. § (1) bekezdésében rögzített 50%-os egészségkárosodási küszöb-mérték tehát eseti mérlegelést nem tűr, ennek hiányában a járadék iránti kérelem nem tekinthető megalapozottnak.

Az egészségkárosodás mértékének meghatározására az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság mellett az ORSZI szakértői bizottsága is jogosult, a két szerv értékelése a gyakorlatban azonban sajnos eltérhet egymástól. Így történt ez a kérdéses esetben is, előbbi 40%-os, utóbbi 57%-osmértéket állapított meg, tehát a kritikus határ különböző oldalán álló értékeket állapítottak meg. Az események hatására alperesi oldalon maga a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal avatkozott be a kereset elutasítását kérve. Ezt követően a bíróság ítéletével mindkét társadalombiztosítási szerv határozatát hatályon kívül helyezte, valamint kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására. az összszervezeti egészségkárosodást az NRSZH bizottsága a véleményezés időpontjában végülis 55%-os mértékben állapította meg. A mindkét fél által aggálytalannak elfogadott orvosszakértői vélemény pedig 53%-nak mondta ki ezt az értéket, amit a bíróság ítéletében rögzített is.

Az ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatálytalanná nyilvánítását és a per megszüntetését kérve. Az alperesi beavatkozó egyebekben arra hivatkozott, hogy nem állapítható meg pontosan a felperes jogelődjének személye.

Az alperesi beavatkozó azonban a felperesi jogutódlást megállapító végzést nem fellebbezte meg, így annak jogerejét el kell fogadnia, valamint az is kétséget kizáró, hogy ez a körülmény az orvosszakértői véleményt semmilyen formában nem befolyásolhatta.

A jogerős ítélet alapján tehát az alperes köteles a felperesi jogutód számára megfizetni azt az összeget, ami az elhunyt felperesi jogelődöt haláláig rehabilitációs járadék jogcímén megillette volna.

A felülvizsgálati ellenkérelem szerint alperesi beavatkozó tévesen hiányolta a rehabilitációs járadék egyik jogosultsági feltételét, hibásan hivatkozott továbbá lehetetlenülésre is, ugyanis az NRSZH bizottsága rehabilitálhatóságot állapított meg, de a teljes rehabilitációt nem jelölte meg célként.

A Kúria az eljárásban azt vizsgálta, hogy az alsóbb fokú bíróság az anyagi jogi és az eljárási szabályok megsértése nélkül hozta-e meg határozatát abban a körben, amelyben alperesi beavatkozó sérelmezte a bíróság jogerős ítéletét.

Az alperesi beavatkozó első fokon, valamint a felülvizsgálati eljárás során is hivatkozott a rehabilitációs járadék személyhez kötött voltára, így a jogutódlás ebben az interpretációban a jogviszony természete folytán kizárt.
A rehabilitációs járadékra való igény személyes jog, a jogerősen meg nem ítélt járadék az igénylő halála után személyes jog hiányában más által nem igényelhető [2007. évi LXXXIV. tv. - Rjtv. - 3.§ (1) bek.].

A végső ítélet szerint a néhai felperes halálát követően a bíróság valamennyi eljárási cselekménye hatálytalan, a Kúria a korábbi jogerős ítéletet ennek nyomán hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

A Kúria elvi határozatának üzenete tehát megerősíti a rehabilitációs járadék szigorúan személyhez között voltát. Noha a járadék tagadhatatlanul szociális jelleggel bír, ez a szorosan személyhez tapadó jelleg miatt nem értelmezhető a jogutódra átszálló igényként.

Az összefoglalót készítette: Gaál Szilvia, joghallgató

Forrás: http://www.kuria-birosag.hu/hu/elvhat/62016-szamu-munkaugyi-elvi-hatarozat