Közszereplőkkel kapcsolatos közlések a közösségi médiában
A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Balogh Éva: Közszereplőkkel kapcsolatos közlések a közösségi médiában. KÖZJAVAK, IV. évfolyam, 2018. 3. szám, 22-27. o. (DOI 10.21867/KjK/2018.3.4.)
Újabb kihívások az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogában[1]
Napjainkban a fejlett technológia és a digitális világ újabb és újabb eszközei folyamatos kihívás elé állítják a jogalkotókat és a jogalkalmazókat. A szólásszabadság gyakorlásával kapcsolatban a legfőbb kihívást az internetes közlések jogi megítélése jelenti. Az internet addig nem tapasztalt fejlődést hozott a kommunikáció terén. Az egyéni közlések nagy részének azonnali eljutását teszi lehetővé a világ szinte bármely pontjára, mely által a szabad szólás és tájékozódás lehetősége nagy mértékben kiszélesedett. Az egyéni véleménykifejezés különösen népszerű fórumává vált a közösségi média. Mindezek az egyéni közlések hatásainak és általában a nyilvánosság átalakulásával járnak. Ezzel összefüggésben felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetséges ezekre a megváltozott körülményekre az alapjogi bíráskodás eszközeivel reflektálni: lehetséges–e a meglévő alapjogi elvek és követelmények változatlan alkalmazása, vagy az új típusú médiumok sajátosságait figyelembe véve újabb mércék kialakítására van szükség?
Jelen írás ezt a kérdést veti fel az Emberi Jogok Európai Bírósága közszereplők bírálatával kapcsolatos gyakorlatával összefüggésben. Elsőként röviden összefoglalom az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogában kialakított mércéket a közszereplőkkel kapcsolatos közlések megítélésére, illetve általánosságban az internet erre való hatásaira vonatkozóan. Ezt követően egy konkrét eset bemutatásával azt vizsgálom, hogyan alkalmazta ezeket a Bíróság egy, a közösségi médiában közzétett közlés megítélésekor.
A strasbourgi mércék
Széles körben ismert, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezése esetjogi jellegű. Ez azt jelenti, hogy az alapjogi bíráskodás során a Bíróság a precedensbíráskodás bizonyos technikáit alkalmazza. Általában a hasonló esetekben követi a saját döntéseiben meghatározott elveket és követelményeket. Amikor a korábbi döntéshez képest valamilyen releváns különbséget talál az előtte lévő esetben, akkor a megkülönböztetés technikáját alkalmazva a precedens döntéstől eltér. A korábbi döntéstől való eltérés másik technikája a precedens felülírása. Ennek indoka lehet például, hogy a korábbi döntés téves volt, vagy korrekcióra szorul a változó körülmények miatt. A Bíróság esetjoga ezáltal egyrészt konzisztens és bizonyos mértékig kiszámítható, másrészt a változó körülményekre reagálva az emberi jogok tartalmának dinamikus és jogfejlesztő értelmezését is megvalósíthatja.
Ezeknek a technikáknak az alkalmazásával a Bíróság a közszereplőkkel kapcsolatos közlések megítélése kapcsán egy összetett szempontrendszert dolgozott ki.
Az arra vonatkozó alapelvet, hogy a közszereplőknek másokhoz képest többet kell elviselniük az őket e tevékenységükkel összefüggésben érintő nyilvános bírálatokkal kapcsolatban, 1986–ban a politikusokkal kapcsolatban mondta ki elsőként a Bíróság. Ez az elv ma is fontos része a Bíróság esetjogának, azonban később a megkülönböztetés technikáját alkalmazva a tűrési kötelezettség fokát a közszereplők egyes személyi körei esetében eltérően állapította meg. A legszélesebb körben a közhatalmat gyakorló, illetve a közügyek megvitatásában részt vevő politikusoknak, illetve a közéleti vita egyéb résztvevőinek kell a velük szemben megfogalmazott kritikát elviselni. Ettől kisebb fokú a tűrési kötelezettsége a többi állami tisztviselőnek, és tőlük is kevesebbet kell elviselniük a bíráknak a bírósági eljárás ideje alatt. Alacsonyabbak a megengedhető határai a nyilvánosság előtt szereplő hírességekkel kapcsolatos kritikáknak.
A közszereplőkkel kapcsolatban tett közlések megítélésére vonatkozó legfontosabb megállapítás a Bíróság esetjogában, hogy különbséget kell tenni tényállítások és értékítéletek között. Ezek között a legfontosabb különbség, hogy a tényállítások igazságtartalma vizsgálható és bizonyítható, az értékítéletek esetében azonban ez nem lehetséges. Éppen ezért ezeknek a közléseknek eltérő a megítélése.
A Bíróság gyakorlata alapján a valós tényállításokat védi a szólásszabadság, azonban a szándékos hazugságok, illetve a bizonyítatlan tények becsületsértő közlése már túlmegy a megengedhető kritika határán. Emellett a Bíróság vizsgálja a közlő fél gondosságát is. Amennyiben a rendelkezésére álló információk alapján, jóhiszeműen eljárva megalapozottan gondolhatta, hogy állítása igaz, a véleménynyilvánítás szabadsága védi a közlést.
Az értékítéletek a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét széles körben élvezik, még a túlzó, provokatív vagy a humoros, szatirikus hangnemű véleménynyilvánítások is a megengedhető kritika körébe tartozhatnak. A Bíróság gyakorlata alapján azonban az értékítéleteket sem védi korlátlanul a szólásszabadság. Abban az esetben, ha indokolatlanul rosszindulatúak, és kizárólag a jó hírnév megsértésére irányulnak, kívül esnek a védelem körén. A Bíróság azonban felismerte, hogy a közlések közötti különbségtétel a konkrét esetekben nem egyszerű, így jogfejlesztő értelmezéssel kialakította a tényeken alapuló értékítéletek kategóriáját, melyet szintén véd a szólásszabadság. Az elégséges ténylap nélküli, túlzó értékítéletek azonban kívül esnek a védelem körén.
Az ilyen esetekben a fentieken túl a Bíróság mindig vizsgálja az eset további körülményeit, így a közlés közügyekhez kapcsolódását, az érintett személy ismertségét és korábbi magatartását, az információ megszerzésének módját, a közlés tartalmát, formáját, következményeit, illetve az alkalmazott szankció súlyát.
Mindezek mellett a Bíróság már többször is vizsgálta az internet hatásait az egyes alapjogok gyakorlásával kapcsolatban. A kifejezés szabadságával kapcsolatban általánosságban az a Bíróság álláspontja, hogy az kiterjed az internetes közlésekre is. Ugyanakkor, az internetes tartalmak esetében nagyobb a kockázata a közlések által mások emberi jogainak megsértésének, mint a hagyományos médiában. Az internetnek ez a sajátossága a Bíróság szerint bizonyos esetekben igazolja a szólásszabadság korlátozását az interneten. A közszereplőkkel kapcsolatos közérdekű közlések az interneten is széles körű védelemben részesülnek a Bíróság szerint. Ugyanakkor az ilyen közlések súlyosan sérthetik az érintett személy jó hírnevét, ami a korlátozásukat igazolhatja. A Bíróság feladata ezekben az esetekben annak vizsgálata, hogy az állami hatóságoknak sikerült–e megfelelő egyensúlyt teremteni e jogok között.
Egy közszereplőt sértő közlés az Instagramon
A Bíróságnak nemrég egy izlandi esetben arról kellett döntenie, hogy egy közéleti szereplővel kapcsolatos, sértő Instagram poszt a véleménynyilvánítás szabadásága által védett–e.
Az ügy kérelmezője, Egill Einarsson egy jól ismert közszereplő Izlandon, aki különböző közéleti tevékenységei által vált híressé: amellett, hogy könyvet írt, blogot vezetett, cikkeket publikált, filmekben, televízióban és egyéb médiumokban szereplő médiaszemélyiség is. E tevékenységei során többször is előfordult, hogy a nőkkel és szexuális szabadságukkal kapcsolatban lekicsinylő véleményt tett nyilvánosan.
2011–ben és 2012–ben két nő szexuális erőszak és más szexuális bűncselekmények miatt feljelentést tett ellene a rendőrségen. A nyomozás után az ügyész az eljárást megszüntette, mert megítélése szerint nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, ami megalapozná az elítélést. Röviddel ezután a kérelmező interjút adott egy vezető izlandi magazinnak, amelyben a szexuális erőszakkal kapcsolatos vádakról is szó esett. Einarsson az interjúban többször is kijelentette, hogy a vele szemben felhozott vádak hamisak. A magazin címlapján az ő arcképe volt látható. A magazin megjelenésének napján egy Instagram felhasználó, „X” a magazin címlapjának egy általa megszerkesztett verzióját posztolta a jól ismert képmegosztó alkalmazásban. Az ő fotóján a kérelmező homlokán egy fejjel lefelé fordított kereszt, lentebb az arcán pedig a „vesztes” felirat szerepelt. A poszt szövege pedig obszcén módon erőszaktevőnek titulálta („Fuck you rapist bastard”) a közszereplőt. A felhasználó úgy gondolta, hogy az ő Instagram fiókja nem nyilvános, így a posztját csak az ő ismerősei fogják látni. A posztja azonban valójában minden Instagram felhasználó számára elérhető volt, így másnap egy újság közölt egy online cikket a posztról, amelyet Egill Einarsson is kommentált.
Miután az ügyvédeik közötti levélváltás nem hozta meg a várt eredményt, Einarsson rágalmazás miatt büntetőeljárást indított „X” ellen. Az izlandi bíróságok a vitatott posztot a kontextusát is figyelembe véve a nyilvános közéleti vitában megjelent negatív értékítéletnek tekintették, amelyet a véleménynyilvánítás szabadsága véd, így nem találták megalapozottnak a vádat. A posztot egészében szemlélve ugyanis nem úgy lehetett érteni, hogy „X” szexuális erőszak elkövetésével vádolja Einarssont, hanem úgy, hogy a vele kapcsolatos negatív véleményét fejezte ki. Kifejtették, hogy Einarsson olyan közszereplő, aki a közéleti vita aktív résztvevője, így el kell fogadnia, hogy a nyilvános közéleti vitában vele kapcsolatban is megjelennek közlések. A Legfelső Bíróság azt is kiemelte, hogy Egill Einarsson nőkkel kapcsolatban közzétett nézetei vitát váltottak ki, mivel több alkalommal olyan kritikákat fogalmazott meg a nők vonatkozásában, amelyeket úgy is lehetett értelmezni, hogy a nőkkel szembeni szexuális erőszakot támogatja. A Legfelső Bíróság álláspontja szerint azzal, hogy a magazinnak adott interjúban provokatív megjegyzéseket tett másokra – köztük arra a lányra, aki feljelentette –, elindított egy közéleti vitát. Éppen ezért számíthatott arra, hogy ez azokból, akik nem osztják az ő nézeteit, erős reakciókat válthat ki.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban másképp döntött. A Bíróság a fent bemutatott kritériumokat mérlegelte. Ez alapján – az izlandi bíróságokhoz hasonlóan – megállapította, hogy tekintettel a nyilvánosság előtti aktivitására, a kérelmező közszereplő, így vele szemben a megengedhető kritika határai tágabbak. A Bíróság abban is egyetértett a nemzeti bíróságok értékelésével, hogy a vitatott Instagram poszt a nyilvános közéleti vita része volt. A közlés jellegével kapcsolatban azonban a nemzeti bíróságokkal ellentétes következtetésre jutott a Bíróság. Álláspontja szerint az „erőszaktevő” kifejezés objektív és tényszerű természetű: olyan személyre utal, aki szexuális erőszakot, azaz bűncselekményt követett el. Így ennek az állításnak az igazságtartalma bizonyítható. A Bíróság nem zárta ki, hogy egy objektív tényállítás a kontextus alapján értékítéletnek tekinthető. Ebben az esetben azonban a Bíróság szerint a nemzeti bíróságok ezt nem támasztották alá megfelelő indokokkal. A poszt szövegét tehát a Bíróság tényállításnak tekintette, amelyet a közlő fél nem támasztott alá. Az állítás a Bíróság szerint olyan súlyos természetű volt, amely alkalmas a kérelmező jó hírnevének megsértésére. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti bíróságoknak nem sikerült a kérelmező magánélethez való joga – amely a Bíróság gyakorlatában magában foglalja a jó hírnévhez való jogot –, és „X” véleménynyilvánítási szabadsága között a megfelelő egyensúlyt megteremteni, így az Egyezmény 8. cikkét megsértették. Két bíró különvéleményben fejtette ki, hogy szerintük a nemzeti bíróságok helyesen tekintették a közlést a véleménynyilvánítás szabadsága által védett értékítéletnek, és ezáltal megteremették a kellő egyensúlyt a két jog között.
***
Ez alapján úgy tűnik, hogy a Bíróság gyakorlata még nem kiforrott a közösségi médiában tett közlések kapcsán. Úgy gondolom, hogy a Bíróság bemutatott esetben nem értékelte megfelelően a közösségi médiában megjelenő tartalmak jellemzőit és jelentőségüket. Az újabb esetek eldöntése során a Bíróságnak érdemes lenne az új típusú médiumok sajátosságait – így az egyéni közlések jellegét, megjelenési formájuknak a társadalom általi megítélését, az elért közönség számát és érdeklődését – is figyelembe véve a meglévő mércéket ezekre az esetekre vonatkozóan kiegészíteni, pontosítani, és így tovább fejleszteni. Ez a fent bemutatott, a Bíróság gyakorlatára jellemző értelmezési módszereknek a változó körülményekre való alkalmazásával megvalósítható.
Dr. Balogh Éva, egyetemi tanársegéd, DE ÁJK
Források:
Barendt, Eric: Freedom of Speech, Oxford University Press, Oxford, 2007.
Milkaite, Ingrida: Egill Einarsson v Iceland: the Court deals with an offensive Instagram post, Strasbourg observers, January 19, 2018.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletei:
Axel Springer AG v. Germany, Judgment of 7 February 2012.
De Haes and Gijsels v. Belgium, Judgment of February 24 1997.
Egill Einarsson v. Iceland, Judgment of 7 November 2017.
Genner v. Austria, Judgment of 12 January 2016.
Janowski v. Poland, Judgment of 21 January 1999.
Jerusalem v. Austria, Judgment of 27 February 2001.
Keller v. Hungary, Decision as to the Admissibility of Application no. 33352/02 by László Keller against Hungary, 4 April 2006.
Klein v. Slovakia, Judgment of 31 October 2006.
Lepojić v. Serbia, Judgment of 6 November 2007.
Lingens v. Austria, Judgment of 8 July 1986.
Lopes Gomes da Silva v. Portugal, Judgment of 28 September 2000.
Nilsen and Johnsen v. Norway, Judgment of 25 November 1999.
Oberschlick v. Austria (No. 1.), Judgment of 23 May 1991.
Oberschlick v. Austria (No. 2.), Judgment of 1 July 1997.
A kép forrása: http://www.kepesifi.com/hu/1048/kozelet/961/A-sz%C3%B3l%C3%A1sszabads%C3...
[1] „
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-IV. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült”