Globális minimumadó - nyomás alatt az országok
A globális minimumadó-szabályozás (GloBE) érdemi előrelépése 2019-re vezethető vissza, amikor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megkezdte a keretrendszer kidolgozását. Azonban ezt a folyamatot meggyorsította Joe Biden amerikai elnök hivatalba lépése, ugyanis a nagy nyugati országok adót kívánnak emelni, de ez versenyképességük romlásával járna, és ennek ellensúlyozásaként kényszerítenek más országokat is adóemelésre.
A javaslat azokat az országokat fogja sújtani, amelyek kedvező, versenyképes adózási szabályozás biztosításával magukhoz vonzották a jelentős vállalatokat, befektetéseket. Így nem lenne többé adóparadicsom, ahol alacsonyabb adókulcs van érvényben, azaz azok a vállalatok kerülnének megadóztatásra, akik eddig egy adott országban tettek szert haszonra, azonban egy másik országban (egy adóparadicsomban) fizették meg az adóterheket. Kiemelendő azonban, hogy az eddigi javaslatok szerint ez nem a nominális, hanem az effektív adókulcsra vonatkozna, így azt veszi alapul, hogy a valóságban mennyi adót és járulékot fizetnek a cégek.
A szabályozás eddigi legfontosabb eredménye a nemzetközi adóreform új keretét létrehozó nyilatkozat, melyhez 2021. július 1-én 130 ország és joghatóság csatlakozott, azonban több ország – köztük Magyarország – nem élt ezzel a lehetőséggel a GloBE miatt, hiszen a globális minimumadó elvenné a külföldi befektetések egyik ösztönzési eszközét. Mind a magyar, mind pedig a lengyel kormány csak akkor támogatná a globális minimumadót, ha azok a cégek, melyek nem a kedvező társasági adó miatt telepítették székhelyüket az országba, hanem valóban ott termelik a javakat, mentesülnének alóla. De mi is a globális minimumadó tervezete?
Míg az eredeti koncepcióban a digitális szolgáltatások és a nagy multinacionális vállalatok egységes adóztatása szerepelt, addig a tavaly év végén kidolgozott tervezetben már valamennyi olyan vállalatcsoport szerepel, melynek összárbevétele elér egy meghatározott összeget.
A globális minimumadókulcs a társasági adó megreformálását célozza, mely két pilléren keresztül történne. Az első pillér alapján a multinacionális vállalatoknak nem csak azokban az országokban kellene adózniuk, ahol a központjuk van, hanem ott is, ahol a tevékenységüket folytatják. Így a javaslat alapján, ha egy multinacionális vállalatcsoport leányvállalatainak adókötelezettsége az adott országban nem éri el a minimumadó mértékét, akkor a saját országában kell megfizetnie a különbözetet az anyavállalatnak. Azonban, ha az anyavállalat országa ezt nem teszi meg, akkor másodlagos opcióként a többi leányvállalat országa is beszedheti. Ez a szabályozás azokra a multinacionális vállalatokra vonatkozna, melyek nyereségrátája legalább 10 százalékos. A tervezet második pillére az egységes társasági adókulcs bevezetése, azonban a tervezettel kapcsolatban még számos nyitott kérdés van, ugyanis az adókulcs pontos mértéke még nem került meghatározásra, a G7 pénzügyminiszterei 10 és 15 százalék közötti minimális effektív társasági adó ráta bevezetését támogatják. Azonban az a globális árbevételi szint, amely felett a minimumadó szabályozás vonatkozna az adott vállalatcsoportra, még nem ismert.
A tervezet lényege tehát, hogy ha egy multinacionális vállalat külföldi leányvállalata nem az anyaország sztenderdjei szerint fizet adót - ahhoz képest nem elegendőt - akkor a különbözetet az anyavállalattól szedik be. Így például, ha egy német „multi” magyar leányvállalata 9 százalékos adót fizet, de a minimumadókulcs 15 százalék, akkor a német anyavállalatnak további 6 százalékos adót kell fizetnie otthon a nyereség után.
Az OECD terveivel szembeni legfontosabb kritika az, hogy a szabályozás nem tekinthető rugalmasnak, a bevezetése pedig akadályozhatja a tőke szabad áramlását, illetve az adózási gyakorlatok alkalmazását. A javaslat a minimumadó alapját az anyavállalat országában érvényes konszolidált beszámolóra vonatkozó számviteli szabályok alapján határozná meg. Azonban további kritika, hogy a társasági adó alapjai az egyes országokban eltérőek. Több országban nem a társasági adó teszi ki a gazdasági társaságok által fizetendő adó nagy részét, hanem egyéb adóterhek, mint például a különböző helyi adók.
Konklúzióként megállapítható, hogy a globális minimumadó-szabályozás szükségessége kétségtelen, hiszen célja a nemzetközi adóelkerülés megakadályozása. Azonban kérdés, hogy a fent bemutatott tervezet meg tudja-e oldani ezt a problémát, ugyanis nincs egyetlen globális adómérték, amely arra vezethető vissza, hogy az országok különböző fejlettségűek és eltérő helyzetűek, így negatív hatásokkal járhat az, ha minden országban azonos adómértéket kívánnak bevezetni, azonban a nemzetközi adóelkerülés csak akkor valósítható meg, ha egyetlen ország sem tud kibújni alóla. Fontos kérdés továbbá, hogy a javaslatcsomag hogyan kezeli a hazai és a multinacionális vállalatok közti különbségeket, hiszen a hazai vállalkozások nyereségadó terhének korábbi szinten tartása gazdaságpolitikai cél. Ezen túlmenően megállapíthatjuk, hogy a fent bemutatott szabályok az Európai Unió alapszabadságaival ellentétesek, hiszen kizárólag a vállalatcsoportok külföldi leányvállalataira vonatkoznak, így azokat hátrányosabb helyzetbe hozzák a belföldiekhez képest. Láthatjuk tehát, hogy számos nyitott kérdés áll még fent a javaslattal kapcsolatban, illetve több technikai eltérést is szabályozni kell, melyeket megfelelően kell kezelni a kívánt cél eléréséhez.
Az összefoglalót készítette: Szabó Sarolta, joghallgató, DE ÁJK
Források jegyzéke:
https://ado.hu/ado/a-globalis-minimumado-szabalyozas-tortenete-es-varhato-hatasai/
https://telex.hu/nevertek/2021/05/19/globalis-minimumado
https://www.origo.hu/gazdasag/20210727-izer-norbert-miert-nem-tamogatjuk-a-globalis-minimumadot.html
https://telex.hu/nevertek/2021/05/19/globalis-minimumado
https://www.vg.hu/velemeny/2021/07/aglobalis-minimumado-jo-e-ez-nekunk