A főtanácsnoki indítvány szerint nem ellentétes az uniós joggal a távközlési különadó
A magyar parlament 2010 őszén fogadta el az ágazati különadókról szóló törvényt, amely alapján 2010 és 2012 között mintegy 500 milliárd forintnyi adót szedett be a magyar állam. A Vodafone Magyarország évekkel később a Fővárosi Közigazgatási- és Munkaügyi Bíróság előtt vitatta a távközlési különadónak az uniós joggal való összhangját. A Fővárosi KMB előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül kérte ki az Európai Unió Bíróságának véleményét.
A Vodafone álláspontja szerint az adórendszer diszkriminatív és a letelepedés szabadságának elvébe ütközik. Diszkriminatívnak tekinthető ugyanis olyan, az árbevételhez igazodó progresszív adómérték-rendszert alkalmaz, amelyben az adómentes, illetve a legalacsonyabb kulcs alá eső kategóriákba lényegében csak az alacsony árbevételű, magyar tulajdonú adóalanyok tartoznak, míg a legmagasabb teher kizárólag a magas árbevételű, külföldi tulajdonú adóalanyokra alkalmazandó, amelyek az általuk befizetett különadó döntő részét e legmagasabb sáv alapján fizetik meg.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban ugyan még döntés nem született, Juliane Kokott német főtanácsnok a héten ismertette az indítványát, amelyben kifejtette milyen döntés kellene hoznia – álláspontja szerint - a Bíróságnak. Egyrészt abban a kérdésben foglalt állást, hogy a különadó sérti-e a letelepedés szabadságát, másrészt, hogy különadóra vonatkozó szabályozás összhangban áll-e az uniós joggal.
Az első kérdésre vonatkozóan a főtanácsnok úgy véli, hogy a távközlési különadó bevezetése révén nem áll fenn a vállalkozások letelepedésének korlátozása. Indoklása szerint a magyar jogalkotó által választott, árbevételekhez kapcsoló szempont nem mutatja azt, hogy különbséget kíván tenni a hazai és a külföldi vállalkozások között. Indítványában kifejtette, hogy a progresszív adózás jellemzője, hogy a nagyobb árbevételű vállalkozások magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, mint a kisebb árbevételű vállalkozások, ami által a vállalkozások e két csoportja eltérő bánásmód alá esik. Az adókulcs ebből a szempontból történő meghatározása sem érinti hátrányosabban a külföldi vállalkozásokat, mint a hazaiakat.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a távközlési adó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokba ütközik-e, a főtanácsnok a Bíróság ítélkezési gyakorlatát hívta segítségül, amely szerint egy adóalany annak érdekében, hogy kivonja magát az adózási kötelezettség alól nem hivatkozhat arra, hogy állami támogatásnak minősül olyan mentesség, amelyben más vállalkozások is részesülnek. Ezek alapján a főtanácsnok szerint az állami támogatás uniós joggal történő vizsgálatára irányuló kérdés elfogadhatatlan. Abban az esetben ha a Bíróság mégis elfogadhatónak ítéli meg, a főtanácsnok szerint a távközlési különadó nem biztosít az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt.
A szelektív előny az érintett vállalkozások viszonyában való fennállásának megállapítását ugyanis már önmagában kizárja az a körülmény, hogy az eltérő árbevételű és pénzügyi helyzetű vállalkozások nincsenek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben.A főtanácsnok megállapítja, hogy a távközlési különadó, mint árbevétel-alapú közvetlen jövedelemadó nem forgalmiadó-jellegű, így nem ütközik a hozzáadottérték-adó irányelvbe. A fenti következtetésekre tekintettel a főtanácsnok álláspontja szerint a magyarországi távközlési különadó összhangban van az uniós joggal. Fontos megemlíteni, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A bírák ezután kezdik meg a tanácskozást, hogy meghozzák az ítéletet.
Az összefoglalót készítette: Salya Fruzsina, joghallgató
Forrás:
https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/magyarorszag_nagy_gyozelem_elott_all.686041.html
Juliane Kokott főtanácsnoknak a C-75/18. sz. Vodafone ügyben ismertetett indítványa