A főtanácsnoki indítvány szerint Magyarországnak egyenlő bánásmódot kell biztosítania minden felsőoktatási intézmény számára

Véleményem szerint ezen ügy igen "nagy port kavart" Magyarországon, és nem véletlenül. 

Elöljáróban köztudott, hogy A Közép-Európai Egyetem (CEU) nemzetközi posztgraduális felsőoktatási magánintézmény, amelynek központja Budapesten van. Az egyetem alapdiploma utáni mester- és doktori képzéseket nyújt angol nyelven, a társadalomtudományok, a bölcsészettudományok, a közgazdaságtudomány és a jogtudomány területén.

Nagyon nehéz még csak puszta véleményt is nyilvánítani annak kapcsán, hogy egyáltalán egy a CEU, vagy akár ahhoz hasonló egyetem működésének milyen létjogosultsága lehet Magyarországon, hiszen vitathatatlan, hogy azok a diákok, akiknek lehetősége nyílik ilyen intézményben tanulmányokat folytatni sok szempontból többletjogosultságokhoz, előnyökhöz juthatnak, mint a velük egykorú, más karon tanulmányokat folytató társaik.

Azonban úgy gondolom, hogy az is vitathatatlan, hogy sok szempontból az ország is profitálhatott volna abból, ha egy ilyen kaliberű intézmény működik a határain belül, hiszen olyan diákokat képeznek a mindenkori munkaerőpiacra, akik a határon átnyúló kapcsolattartásban is könnyedén szerepet vállalhattak volna a megszerzett nyelvi és egyéb ismereteiknek köszönhetően.

2017. április 4-én azonban a magyar parlament 123 igen és 38 nem szavazattal elfogadta a Nftv. módosítását. Ez a 28 nemzetközi felsőoktatási intézmény közül a CEU-t érinti a leghátrányosabban.

A parlamenti többség véleménye szerint nem igazságos a magyar egyetemekkel szemben, hogy e külföldi intézmény Magyarországi működése során két diplomát bocsáthat ki (magyar, USA), így versenyelőnyt biztosítva magának a többiekkel szemben.

A főtanácsnoki indítvánnyal azonban a fentieknek tudatában is egyet kell értenem, hiszen az is vitathatatlan, hogy bár ha az egyetem működése is egyenlőtlen helyzetet eredményez a belföldi diákok körében, a működésének gátolása olyan alapvető jogokba ütközik, mint a letelepedés szabadsága, és az oly sokszor emlegetett egyenlő bánásmód elvébe, hiszen a felsőoktatási törvény módosításának elfogadásával a magyar parlament nem tartotta be a GATS keretében egyenlő bánásmód biztosításának kötelezettségét a külföldi és belföldi szolgáltatók között.

Mint tudjuk, a magyar parlament 2017. április 4-én sürgősséggel fogadta el a felsőoktatási
törvény módosítását, amelynek fő célja a külföldi felsőoktatási intézményekre alkalmazandó
engedélyezési rendszer átdolgozása volt.
Bennem megfogalmazódik az a kérdés, miért éppen most, miért ennyire sürgős? Ráadásul
az is erősen kifogásolható, hogy a törvény célzottan egy egyetemet érint hátrányosan
megkülönböztetve, a CEU-t. Miért félünk attól, ha a felsőoktatás színes palettája széleskörű
lehetőséget biztosít hazai és külföldi diákok számára egyaránt?
Azt már tudjuk, hogy ezzel ki járt jól: Ausztria oktatásért és kutatásért felelős minisztere
azt nyilatkozta, a hozzájuk költöző kurzusokkal tovább gazdagodik az osztrák tudományos
élet, és sok külföldi diák végzi majd ott posztgraduális kutatásait.
Kérdésessé teszi a felsőoktatási törvény módosítását az a tény is, hogy Ausztriában
működhet az egyetem. Akkor az uniós jog szerint Budapesten is szabályosan folytathatná
tevékenységét.
A törvényalkotás során elhangzott a parlamentben, hogy különösen előnyös helyzetben
voltak a CEU hallgatói. Ha ez valóban így volt, akkor nem lett volna-e célravezetőbb az
összes többi magyar egyetemet is felemelni, megteremteni a tudomány művelésének,
alkalmazásának és átadásának minden feltételét?
Azt is el kell mondani, hogy az egyetem nyilvános előadásai, tudományos konferenciái,
kulturális rendezvényei mindenki számára nyitottak, hozzáférhetőek voltak. Mindenképpen
emelte a hazai felsőoktatás színvonalát a jó kapcsolat ápolása az egyetemek között.
Az Európai Bíróság döntésével egyet kell értenem, mert a felsőoktatási törvény
módosításával a külföldi egyetemek számára olyan feltételeket támaszt országunk, amelyek
uniós jogot sértenek azzal, hogy nem biztosítanak egyenlő bánásmódot a külföldi és belföldi
felsőoktatási intézmények számára. A tudományos kutatás, az oktatás és a vállalkozás
szabadságát az EU Alapjogi Chartája is megerősíti.

Tény: a Közép-európai Egyetem (CEU) az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország működési engedélyével és akkreditációjával rendelkező nemzetközi egyetem, melyet a rendszerváltás után Soros György alapított és 2007-ig ő is volt volt az egyetem kuratóriumának elnöke. A mindennapi szóhasználatban az egyetemet Soros Egyetem néven is emlegetik. Hazai vonzerejét az a vitathatatlan előny biztosította, hogy az angol nyelven folytatott képzéseik elvégzésével (melyek az Amerikai Egyesült Államokban és Magyarországon is akkreditáltak) nemcsak az európai uniós tagállamok, hanem az USA által is elismert végzettségeket szerezhettek hallgatói.

2017. március 28-án került benyújtásra az a törvényjavaslat (Lex CEU), melynek értelmében csak úgy maradhatott volna Budapesten, ha az USA-ban is campust nyit és államközi megegyezés születik az itteni tevékenységéről. A T/14686. számú törvényjavaslathoz fűzött indoklásban ez szerepel: „az Európai Unión kívüli külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működése akkor lehet optimális, ha magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték, arról a származási ország és Magyarország Kormánya is tudomással bír, és mindkét Kormány támogatását fejezi ki az adott intézmény és képzései új helyszínen történő működése kapcsán”.

Mivel a módosítás által támasztott feltételek és határidők ellehetetlenítették a változatlan magyarországi működését, és a kormány nem írta alá a működését garantáló nemzetközi megállapodást (habár a CEU teljesítette a vele szemben támasztott feltételeket), az egyetem székhelyét Bécsbe helyezte át.

2018-ban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, mivel a módosítás sérti a letelepedés szabadságát, korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint az egyenlő bánásmód elvét is.

Egyetértek a Bizottság keresetindításával, hiszen a felsőoktatási törvény érintett módosítása hátrányosan megkülönböztető, a módosítással Magyarország nem teljesítette a GATS alapján vállalt kötelezettségeit, továbbá megsértette az Európai Unió Alapjogi Charta rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit és nem biztosítja az egyenlő bánásmód követelményét valamennyi felsőoktatási intézmény számára.

Véleményem szerint Magyarország (azzal, hogy az EGT-n kívüli külföldi felsőoktatási intézmények által az oklevelet adó képzési tevékenység folytatását a Magyarország, és az érintett intézmény székhelye szerinti harmadik állam közötti nemzetközi szerződés fennállására vonatkozó feltételhez köti) nem teljesítette a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján a nemzeti elbánás tekintetében vállalt kötelezettségeit.  Továbbá e követelmény az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket is sérti.

Fentiek mellett hosszútávon azonban érdemesnek tartanám megvizsgálni azt, hogy a magyar felsőoktatás és annak minősége mennyit nyert (vagy éppen vesztett) a CEU bezárásával, figyelembe véve azt, hogy a QS rangsora alapján az egyetem nem sokkal a törvényjavaslat benyújtását megelőzően hét képzési területen is bekerült a világ legjobb felsőoktatási intézményei közé.

A jelen ügyben felmerült vitás helyzet bonyolultságát mutatja, hogy számos eltérő álláspont, vélemény bontakozott ki a CEU magyarországi helyzetét illetően.

Elsőként fontos rögzíteni a probléma felmerülésére okot adó eseményeket, történéseket. Így a CEU, vagy más néven Közép-Európai Egyetem a magyar felsőoktatás egy olyan magánintézménye, amely posztgraduális képzést nyújt különböző tudományterületeken. A kialakult vita forrását az adta, hogy a parlamenti többség szerint a CEU versenyelőnyt biztosít hallgatói számára azzal, hogy két diplomát bocsáthat ki (magyar, USA).

Függetlenül a cikkben is hangsúlyozott álláspontoktól az ügy komoly visszhangot váltott ki a magyarországi egyetemek között is. Az egyes intézmények eltérő álláspontok kialakítása mentén alkották meg véleményüket a CEU mellett, vagy éppen ellene. A Kaposvári Egyetem például egyértelműen a lex CEU mellett foglalt állást. Az egyetem közleménye szerint: „A Kaposvári Egyetem egyetért azzal, hogy az Országgyűlés a felsőoktatási intézmények jogi kereteit meghatározó felsőoktatási törvény által biztosítsa az intézmények szabályszerű működését és tiszta helyzeten alapuló versenyét.” A Kaposvári Egyetem ebből adódóan úgy véli, hogy az intézmények között valódi verseny van, ezért nagyon fontos annak tisztasága.

A CEU mellett állást foglaló egyetemekre is van példa, többek között ilyen az Eötvös Loránd Tudományegyetem is. Az ELTE szerint a CEU a magyar felsőoktatás egyedi és pótolhatatlan része, melynek megszűnésével a magyar társadalom sokat veszít. Az ELTE közleményében azt is kifejti, hogy a diplomák kiadásával kapcsolatos szabályozás szigorítását körültekintő szakmai diskurzusnak kell megelőznie, valamint felhívja a figyelmet a különböző nemzetközileg meghatározott követelményekre, mint például a tudomány szabadságának biztosítása, az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadsága.

Véleményem szerint a lex CEU mindenképpen diszkriminatív, mivel a Közép-Európai Egyetemet érinti a leghátrányosabban, emiatt helytállónak tartom az ügyben született EUB döntést, valamint a cikkben ismertetett főtanácsnoki indítványt is.

Egy személyeskedő Soros György ellenes politikai hatalomfitogtatás nem kellene, hogy kihasson az oktatásra és a tudományos életre, de a plakátkampányokat és a folytonos Soros ellenes médiakampányokat követően várható volt, hogy mindenre ki fog hatni valamilyen törvényi korlátozás ahogy a 2017 évi LXXVI. törvény Külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény

amellyet a magyarhoz nagyon hasonló, 2012-ben elfogadott oroszországi törvény hatására 158, külföldről támogatott szervezetnek minősített civil szervezet közül 30 inkább beszüntette a működését.

Alapítványokkal kapcsolatos törvénymódosítás is Sorosnak szólt és várható volt, hogy átmegy az egész személyeskedésbe.

A felsőoktatási törvényt 2017. április 4-én fogadta el a parlament.

CEU-törvény nemzetközi tiltakozásokat váltott ki egyaránt az egyetemek, akadémiák, továbbá Nobel-díjas tudósok részéről is. 

Magyarország megsértette a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján a nemzeti elbánás tekintetében vállalt kötelezettségeit, hiszen az egyezményben elfogadta az egyenlő bánásmód elvét, külföldi és szolgáltatásokra vonatkozóan.

Mivel az Európai Unió jóváhagyta a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött egyezményt, ezért jogában áll a Bíróságnak vizsgálni, mert az uniós jog részévé vált, így Magyarország fenntartása, hogy miért vizsgálhatja a Bíróság az egyezményt nem helytálló.

Továbbá Magyarország rendelkezés sértik az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket is. Magyarországon működő felsőoktatási intézmények a székhelyük szerinti államban is felsőoktatási képzést nyújtsanak, akkor sem teljesítette a GATS alapján a nemzeti elbánás tekintetében vállalt kötelezettségeit, továbbá a letelepedés szabadságából, a szolgáltatások szabad mozgásából.

 Bár Magyarország védekezésében kifogásolta az ítélettel kapcsolatban, hogy megsértették a védelemhez való jogában a rövid határidők miatt, továbbá, hogy a Bizottság elfogult volt a CEU-hoz.

A parlamenti képviselők jelentős részének véleménye szerint azért nem igazságos ez a rendszer, mert CEU Magyarországi működése alatt két diplomát bocsátott ki, mellyel verseny előnyt szerzett a többi magyar egyetemmel szemben. 

A Bíróság azonban minden kifogást elutasított, ez utóbbit azzal, hogy az Európai Bizottság jogköre eldönteni, hogy milyen ügyben indít kötelezettségszegési eljárást.

Mivel szerződések megkötése a kormány feladata, így valósulhatott meg a versenyfeltételeknek a külföldi intézmények hátrányára és a magyar intézmények javára történő módosulása.

Véleményem szerint helyes döntést hozott a bíróság, mert nem gátolhatja a kormány az oktatás szabadságát nem szólhat bele ilyen szinten a felsőoktatás életébe.

Hiszen egy sokkal alacsonyabb életszínvonalú országnak csak előnye származik abból, ha ilyen magas színvonalú oktatási intézmény választja székhelyéül hazánkat ezzel színesítve oktatási intézményeink rangsorát.

Magyarországon 2017-ben a felsőoktatási törvény módosításra került, amelynek értelmében Magyarországon területén külföldi felsőoktatási intézmény csak akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha „magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló, Magyarország Kormánya és a külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam Kormánya – föderatív állam esetében, amennyiben a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére nem a központi kormányzat jogosult, annak központi kormányzatával létrejött előzetes  megállapodáson alapuló – nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték” (felsőoktatási törvény 76. § (1) a) pont).
Ez a rendelkezés legnegatívabb hatással a Central European University-re volt, hiszen külföldi (new york-i) székhelyű felsőoktatási intézmény lévén oktatási tevékenységet Magyarországon csak külön megállapodás fejében folytathatott volna. Ilyen megállapodás megkötésére azonban nem került sor, így a CEU beszüntette magyarországi tevékenységét és Bécsben nyitott új campust.
A Bizottság 2017. április 27-i levelében tájékoztatta Magyarországot, hogy álláspontja szerint Magyarország ezzel a rendelkezéssel megsértette a 2006/123. irányelv 9., 10., 13. cikkét, 14. cikkének (3) bekezdését és 16. cikkét, másodlagosan az EUMSz. 49. és EUMSz. 56. cikket, a GATS XVII. cikkét, valamint a Charta 13. cikkét és 14. cikkének (3) bekezdését és 16. cikkét, továbbá felszólította Magyarországot, hogy tegyen észrevételt. Magyarország 2017. május 25-i válaszlevelében vitatta az említett jogsértéseket. Ezután újabb eljárási cselekmények következtek, míg végül az ügy az Európai Unió Bírósága elé került.
Én egyet értek a Bizottsággal, hiszen elég nehéz elvonatkoztatni attól az aspektusától az ügynek, hogy ez a jogszabályi módosítás a magyar állam részéről nagyrészt politikai indíttatású volt. Hiszen az új jogszabály módosítás kiemelten a CEU-ra vonatkozott és lényegesen kisebb hátrányt okozott a többi Magyarországon működő külföldi egyetemnek.
Az eljárás során Magyarország kifogásként hivatkozott arra, hogy a CEU nem folytat a székhelye szerinti államban oktatási tevékenységet a szolgáltatás nyújtásának jogszerűségéhez. A CEU által megfogalmazott célkitűzést tekintve azonban a magyar államnak ez az elvárása irracionálisnak tűnik. Hiszen a CEU létrehozásának a célja az volt, hogy a régi szocialista országokban egy nyugati modellen alapuló egyetemet hozzon létre, amely ezen országok politikai, társadalmi és gazdasági változásainak elemzésén keresztül nyitott társadalom felé törekszik. Olyan diákok képzését tűzte ki célul, akik a jövőben tudósként, szakemberként, politikusként vagy a civil társadalom vezetőiként hozzájárulnak a nyílt és demokratikus társadalmak létrejöttéhez. Egy ilyen célok mentén működő egyetemnek az Egyesült Államokban kevésbé lenne létjogosultsága, hiszen ott eleve működnek a demokratikus eszmék, ellenben hazánkon még mai napig érződik a szocialista ideológia lenyomata, amivel érdemben az oktatás fejlesztésével lehetne leginkább változtatni.
Ezen felül nem mehetünk el a tény mellett, hogy a magyar szabályozás olyan alapvető jogokat is sért, mint az oktatáshoz, vagy a tudományos élet szabadságához való jog. Az utóbbi kapcsán kiemelném, hogy a szabadságjog nem csak az információ terjesztésének, kutatásának és az így elért eredmény terjesztésének szabadságához kapcsolódik, hanem egy intézményi és szervezeti dimenziót is magába foglal. Ebből kifolyólag egy olyan jogszabály megalkotása, amely lehetetlenné teszi egy ilyen intézmény magyarországi működését, a nemzetközi jogból fakadó kötelezettség megszegésének minősül.

A főtanácsnoki indítvány értelmében a magyar felsőoktatási törvény 2017-es, két ízben történő módosítása alapot szolgáltat arra, hogy hazánk kötelezettségszegését megállapítsák; e módosítások ugyanis egyértelműen, szinte kendőzetlenül célozták a Central European University (CEU) magyarországi tevékenységét – éppen ezért is terjedt el a közbeszédben a „lex CEU” megnevezés.

Amennyiben közelebbről vizsgáljuk őket, világossá válhat, miért is tekintették úgy sokan, hogy a CEU ellen irányulnak ezek a sürgősen eszközölt változtatások: ezek értelmében az EGT-n kívüli államok felsőoktatási intézményeinek magyarországi tevékenységük megkezdéséhez (vagy folytatásához) bizonyítaniuk kell származási államuk és Magyarország közötti (erre irányuló) nemzetközi szerződés létrejöttét; mindemellett további feltételként jelenik meg az is, hogy ezek az intézmények az adott származási államukban is nyújtsanak felsőoktatási képzést.

A törvénymódosítás időpontjában hazánkban hat külföldi felsőoktatási intézmény folytatott e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet – melyek közül a CEU bizonyult az egyetlennek, amely a megújult feltételeknek nem tudott eleget tenni. A törvényalkotó természetesen tisztában volt a körülményekkel, s azzal is, hogy e döntéséből milyen következmények származnak, azonban a – diákok és egyéb érintettek számára – legfontosabb kérdés megválaszolatlan maradt: miért.

Miért is élvezett 2017-ben prioritást egy amerikai intézmény Magyarországon kifejtett felsőoktatási tevékenységének ellehetetlenítése. Miért nyúlt a jogalkotó a – szinte alig leplezett – hátrányos megkülönböztetés eszközéhez és sértette meg ezáltal a GATS Egyezményben is rögzített egyenlő bánásmód elvét, annak érdekében, hogy egy külföldi színvonalú egyetemi képzésnek otthont adó intézményt eltávolítson az országból. E miértekre valamelyest választ adhat a módosításokkal egyetértő álláspont érve, miszerint a CEU olyan magánintézmény, mely posztgraduális képzést nyújt többféle tudományterületen, s azáltal, hogy két diplomát is kibocsáthat, egyfajta versenyelőnyt biztosíthat hallgatói számára.

Véleményem szerint érthetőek a „versenyelőnyök” vonatkozásában megjelenő aggodalmak, azonban azt is látni kell, hogy ezek korántsem szolgáltatnak elegendő okot arra, hogy a jogalkotó ezek miatt uniós jogot sértő törvénymódosítást hajtson végre. Amennyiben a jogalkotó szándéka egyértelműen arra irányult volna, hogy a bizonyos előnyöket biztosító CEU „erejét” visszaszorítsa vagy kompenzálja, úgy számos más út is rendelkezésére állt volna – mindezt figyelembe véve szükségtelennek bizonyulnak e kétségesnek tekinthető módosítások; ezáltal az uniós jog, az Alapjogi Charta, a GATS Egyezmény és a WTO jogának megsértése, vagyis végső soron az ország kötelezettségszegése.

A főtanácsnoki indítványban megfogalmazott álláspontot vitatni aligha lehet, így azzal – valamint az EUB ezügyben születetett döntésével – egyet kell értenem: a felsőoktatási törvény tárgyalt (2017-es) módosításai olyan követelményeket fogalmaznak meg a külföldi felsőoktatási intézmények vonatkozásában, melyek nem felelnek meg az egyenlő bánásmód követelményének, sértik az Európai Unió Alapjogi Chartája által is biztosított oktatás és tudományos kutatás szabadságát, továbbá sértik a letelepedés szabadságát. Mindezekre tekintettel minősíthető a módosítások/törvény módosított változata (lex CEU) diszkriminatívnak és aránytalan jellegűnek a CEU vonatkozásában.

Mint magyar állampolgár, egyetemi hallgató, én is, és úgy gondolom, számos fiatal társam negatív véleménnyel bírok a CEU bezárása kapcsán. Én magam nemzetközi kapcsolatok szakértő diplomával rendelkezem, így számomra kifejezetten érdekes szakokat, képzéseket, lehetőségeket kínált a budapesti CEU, amelynek nemzetköziessége ismételten csak csábító volt. A magyarországi oktatási rendszer sajnos napjainkban számos problémával szembenéz, ahogy a közoktatás, úgy a felsőoktatás. Több ponton politikai színtérré válik a fiatalok tanulásának kérdése, amely már sokszor önmagában az oktatáshoz való jog, az oktatáshoz való szabadság csorbítása. Ez esetben is, jó pár huszonévest fosztottak meg attól az opciótól, hogy otthonukhoz közel, hazájukban, mégis tengerentúli szellemiséget is magukba szívva, neves oktatási intézményben folytassák tanulmányaikat.

A középiskolás diákok történelem órán az iskolában egy korábbi fontos, szintén egyetemi oktatást illető, jogszabály kapcsán tanulják meg mi az a közvetett negatív diszkrimináció. Ilyen megkülönböztetés az az intézkedés, amely látszólag nem diszkriminatív, vagy nem egyértelműen kiolvasható a szövegéből mely személyt/csoportot/intézményt érint negatívan, ám a gyakorlatban ez mégis megkülönbözteti az érintettet. Ebben a 2017-es törvény szövegben sincs természetesen kinyilvánítva, hogy ez élesen a CEU ellen irányul, valójában azonban egyetlen más felsőoktatási intézményt sem hozta hátrányos helyzetbe a CEU-n kívül.

Persze az intézkedést támogatók körében felmerülhetnek elgondolkodtató érvek. A nacionalizmus, a hazaszeretet megjelenik az emberek gondolatában, és elismerik azt, hogy nincs külföldi gyökerű, magyarul oktatást nem folytató intézménynek helye az országban. Talán még az európai eredetű oktatási létesítményeket is száműznék ugyanebből az okból, az azonban már átlépne egy újabb határt, az Európai Unió alapvető szellemiségével menne szembe. Soros György személye, aki számos jelzővel és történettel került aláásásra (függetlenül itt ezek igazságtartalmáról), újabb reális indok, tekintve, hogy az egyetemmel is kapcsolatba hozható.

Megkérdezték-e viszont az ott tanulókat, tanítókat, vagy általában a magyar (budapesti) tudományos élet résztvevőit széles körben arról, hogy mi a véleményük a szigorításról? Talán a válasz egy magától értetődő nem. Azokra a megközelítésekre, mint például, mi haszna származna abból az országnak, a kormánynak, hogy az adott egyetem hazájában is oktatási intézményt létesít, vagy miért jó az az országnak, a fővárosnak, hogy nem itt kap helyet egy neves felsőoktatási létesítmény, hanem a szomszédos Ausztria, azonbelül Bécs színvonalát növelheti, talán sosem kerül megértésre.

Végül egy lényegi elemmel egészíteném ki az ügyhöz tartozó kommentárom, miszerint az oktatás szabadságához való jogot, azonbelül is a nemzetközi létesítmények szabadságának jogát korlátozták, és ez nem felel meg egyes nemzetközi, multilaterális szerződéseknek, melyeknek az ország alapvetően pedig részese. Eme blogbejegyzés publikálása óta már tudhatjuk, hogy az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott 2020. októberében az ügyről, melyben kimondta, hogy Magyarország nem tett eleget többet között a WTO-t létrehozó egyezményben, a GATS-ban, a EUMSZ-ben, az Európai Emberi Alapjogi Chartájában foglalt egyes pontoknak.