Döntött az EUB: jár a támogatás az erdőterületek résztulajdonosainak

Az Európai Unió Bíróságának 2017. március 30-án született döntése értelemében a magánszemélyeket nem lehet kizárni a résztulajdonukban álló erdőterületek után járó a  Natura 2000 kompenzációs támogatásból csak azért, mert ezen területek egy része az államé.

De mit is jelent ez? Miért fordult a Kúria az Európai Unió Bíróságához? Milyen kérdéseket terjesztett elő? Hogyan értelmezte az EUB az érintett rendelkezéseket és mivel indokolta ezt?

A tényállásról röviden

A Kúria előtt folyamatban lévő ügy felperese 2013. május 13‑án a résztulajdonában álló erdőterületek után terjesztette elő a Natura 2000 erdőre vonatkozó kompenzációs támogatás kifizetése iránti kérelmét. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MGVH) azonban elutasította azt arra hivatkozással, hogy a Magyar Állam is tulajdonos az érintett erdőterületek egy részén, ezért nem jár neki támogatás.

A felperes az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordult és a határozat felülvizsgálatát kérte, ám a bíróság elutasította a keresetét. Így a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az elutasító határozattal szemben. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az 1698/2005 rendelet 42. és 46. cikkének értelmezése nem egyértelmű, ezért az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő az Európai Unió Bíróságához.

A feltett kérdések

A Kúria arra a kérdésre szertetett volna választ kapni, hogy kizárja-e a magántulajdonosokat az erdészeti földterületek után járó uniós támogatásokból az, hogy az érintett terület részben állami tulajdon. A másik kérdése az volt, hogy amennyiben az érintett magánszemélyek nincsenek kizárva, vajon tulajdoni hányad arányában kell-e megítélni számukra a támogatást vagy sem.

A Bíróság ítélete

A Bíróság utalt arra, hogy a tagállamok az uniós rendeletek végrehajtása érdekében intézkedéseket fogadhatnak el, ha nem akadályozzák annak közvetlen alkalmazását, nem rejtik el annak uniós jogi aktus jellegét, és a rendelet rendelkezéseinek keretei között maradva pontosítják a rendelet által biztosított mérlegelési mozgástér gyakorlását.

A Bíróság megállapította, hogy a rendelet hivatkozott rendelkezései nem határozzák meg a támogatás kifizetésének részletes feltételeit akkor, ha a Natura 2000 minősítésű erdőterület egyszerre van az állam és magánszemélyek tulajdonában.

A magyar kormány az MGVH döntésének alátámasztása érdekében a Natura 2000 minősítésű erdőterület oszthatatlan jellegére hivatkozott, továbbá arra, hogy a rendelet 46. cikke előírja, hogy a Natura 2000 kifizetéseket évente és az erdőterület után hektáronként kell teljesíteni, valamint a 2009. évi XXXVII. törvény rendelkezéseit is idézte, amely az erdőrészletet az erdőgazdálkodási tevékenység alapegységének nyilvánítja.

Bíróság úgy ítélte meg, hogy a rendeletnek az MGVH és a magyar kormány szerinti értelmezése a fent hivatkozott rendelkezések és az 1974/2006 rendelet közötti kapcsolat megfordítását eredményezi. Mivel a szóban forgó erdőterületnek csak egy elhanyagolható része van állami tulajdonban (0,182%-a), így a támogatás megtagadása az érintett magánszeméllyel szemben azzal a következménnyel jár, hogy a kivételt teszik főszabállyá.  Ez az értelmezés ellentétes lenne magának az 1698/2005 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a szövegével is, ami a magántulajdonosok vagy azok társulásai tulajdonában lévő erdők és fás területek utáni támogatásnyújtás elvét rögzíti.

 A Bíróság arra is rámutatott, hogy a rendelet 46. cikke értelmében a Natura 2000 támogatás az erdők és egyéb fás területek használatára vonatkozó irányelvek végrehajtásával összefüggő korlátozások miatt felmerülő költségek és jövedelemkiesés ellentételezésére irányul. Márpedig az a körülmény, hogy a terület egy része állami tulajdonban van, nem vonja maga után azt, hogy ne lenne szükséges a magánszemély tulajdonában lévő erdőrészletek használatának – az ezen irányelvek által előírt követelmények alapján fennálló – korlátozása miatti ellentételezés. A Bíróság szerint az érintett magánszemélyek támogatásból történő teljes kizárása magának a Natura 2000 kifizetési rendszernek a kompenzációs szándékát ásná alá.

A Bíróság kiemelte, hogy az uniós szabályok végrehajtása keretében elfogadott nemzeti rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az uniós jog általános elveit, különösen pedig az arányosság elvét. Márpedig azáltal, ha valamely erdőterületnek a Natura 2000 támogatását amiatt zárják ki, mert a terület egy része állami tulajdonban van, bármekkora is legyen az, nem tükrözi arányosan a valóságos tulajdonviszonyokat.

A Bíróság szerint az arányosság elvével összeegyeztethető, ha egy támogatásra jogosult erdőterületnek csupán arra a részletére, illetve azon hektárjára terjed ki a korlátozás, amelyen állami tulajdon áll fenn, sőt– amennyiben az említett állami tulajdonban lévő rész elhanyagolható – a kizárás teljes hiánya összeegyeztethető lenne az arányosság elvével. Azonban a résztulajdonos magánszemélyek teljes mértékű kizárása a támogatásból - az említett, állami tulajdonban lévő terület nagyságától teljesen függetlenül – ellentétes az arányosság követelményével.

A fentiekre tekintettel a Bíróság a feltett kérdésekre azt a választ adta, hogy a rendelet 42. cikke (1) bekezdésének első mondatát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy Natura 2000 támogatásra jogosult erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás és az összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.

Az összefoglalót készítette: Széles Krisztina, joghallgató

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=189344&pa...

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ujabb_pert_vesztett_a_magyar_allam_az...

https://jogaszvilag.hu/rovatok/napi/eub-jogellenes-a-tamogatas-elutasitasa