Az egyházügyi fiaskó utózöngéje: döntött az EJEB az Evangéliumi Testvérközösség ügyében

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2017. április 25-én tette közzé a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség v. Magyarország ügyben hozott ítéletét, amelyben hárommillió eurós (mintegy 935 millió forintos) kártérítést ítélt meg az Evangéliumi Testvérközösségnek, amely több más kisegyházhoz hasonlóan, a 2011-es egyházügyi törvény hatálybalépése következtében elvesztette bevett egyházi minősítését és az ezzel járó bevételi forrásoktól is elesett. Ez a döntés a Bíróság harmadik, és előreláthatólag utolsó ítélete egy közel hat éve folyamatban lévő eljárásban (az első kérelem 2011. november 16-án érkezett a Bírósághoz), jelentőségét pedig fokozza az Evangéliumi Testvérközösségnek megítélt kártérítés magas összege, tekintve, hogy a Bírósághoz forduló más hazai vallási közösségeknek megítélt kártérítés összege egyetlen esetben sem haladta meg a 140 000 eurót.

Az ügy háttere

Az egyházak jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2012. január 1-i hatályba lépése alapjaiban változtatta meg a Magyarországon működő egyházak jogi státuszát. Ezt megelőzően, az 1990. évi IV. törvény alapján 406 bejegyzett egyház működött az országban, a korábbi jogszabály ugyanis bármely, legalább 100 természetes személy taggal rendelkező, vallási tevékenységet végző közösség számára lehetővé tette az egyházi minősítés megszerzését, egyszerű bírósági nyilvántartásba vételhez kötve azt. Az új törvény alapján ugyanakkor mindössze 32 vallási közösség őrizte meg egyházi státuszát, a minősítéstől eleső közösségek pedig egyesületként folytathatták tevékenységüket. Bár elméletileg lehetőségük volt a bevett egyházi státusz visszaszerzésére, ehhez azonban legalább 20 éves magyarországi, vagy 100 éves nemzetközi működést kellett igazolniuk, ráadásul a végső döntés az Országgyűlést illette meg.

Az egyházügyi törvény kérdéses rendelkezéseit az Alkotmánybíróság 2012 decemberében megsemmisítette, amelyre válaszul az Országgyűlés az Alaptörvény negyedik módosítása keretében alaptörvényi szintre emelte az Országgyűlés jogát a bevett egyházi jogállás megadására, valamint kialakította a „vallási közösség” jogi kategóriáját, amelyen belül megkülönböztette a bevett egyházakat és a „vallási tevékenységet végző szervezeteket”. Bár ez utóbbiak visszanyerték azon jogukat, hogy elnevezésükben ismét használják az „egyház” szót, jogosultságaik továbbra is sok tekintetben elmaradnak a bevett egyházakéitól, különösen az adózás és támogatások területén: csak a bevett egyházak jogosultak ugyanis az „egyházi” 1%-os személyi jövedelemadó-felajánlásokra, és az azokhoz igazodó állami támogatásokra.

A hazai szabályozás visszásságaira válaszul tizenhét, egyházi státuszától megfosztott vallási közösség fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, többek között az Emberi Jogok Európai Egyezménye gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot biztosító 9. cikkének, valamint ezzel együtt olvasva a gyülekezési és egyesülési szabadságot biztosító 11. cikkének megsértése miatt.

Az ügy érdemében a Bíróság 2014. április 8-án hozott ítéletet, amelyben elismerte ugyan, hogy volt törvényes célja az egyházzá nyilvánítás újraszabályozásának: felszámolhatták a „biznisz-egyházakat”, vagyis azokat a közösségeket, amelyek azt állították magukról, hogy vallási tevékenységet folytattak, valójában azonban anyagi előnyökre igyekeztek szert tenni, ugyanakkor elmarasztalta a magyar államot a fellépés túlzott drasztikussága miatt. A visszaélések ugyanis enyhébb eszközökkel is megszüntethetők lettek volna, ráadásul ez a megoldás számos, teljes egészében legitim módon működő kisegyházat is arra kényszerített, hogy egy olyan eljárás keretében próbálják visszaszerezni egyházi státuszukat, amelyben a végső szó a kétharmados többséggel döntő Országgyűlést, mint politikailag rendkívül meghatározott szervet illeti meg. A Bíróság súlyos visszásságként értékelte továbbá, hogy a bevett egyházi státusztól megfosztott közösségektől az állam a semlegesség követelményének áthágásával, önkényesen vonta meg az adózás és az állami támogatások területén őket mindaddig megillető kedvezményeket.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához forduló közösségek a jogsértés megállapítása mellett azt is kérelmezték, hogy a Bíróság az egyházi státuszuk elvesztése folytán elmaradt vagyoni előnyük tekintetében állapítson meg javukra kártérítést. Az egyes kérelmezőket megillető összeg tekintetében a Bíróság ekkor még nem tudott határozatot hozni, így felfüggesztette az eljárást és felhívta a kérelmezőket, valamint a magyar államot, hogy hat hónapon belül törekedjenek az összeget illetően megállapodásra jutni. Ez a kérelmezők egy része tekintetében eredményesen végbement, kilenc kisegyház – köztük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség – esetében azonban a tárgyalások egyáltalán nem vagy csak részlegesen jártak eredménnyel. (Az Evangéliumi Testvérközösség esetében elfogadott részleges megállapodás a 2014. december 31. előtt elszenvedett károkat fedezte.)

 Ügyükben a Bíróság 2016 júniusában újabb ítéletet hozott, amelyben hét kérelmezőnek 40 000 és 140 000 euró közötti kártérítést ítélt meg, egy kérelmező esetében nem ítélt meg kártérítést, az Evangéliumi Testvérközösség kapcsán pedig továbbra sem tudott határozni. Erre tekintettel újra felfüggesztette az eljárást, ismételten felhívva a magyar államot és a kérelmezőt, hogy hat hónapon belül próbáljanak a kártérítés összege tekintetében megállapodni.

A felek 2016 júliusában megállapodásra jutottak ugyan, azonban a magyar kormány azt a 6 hónapos határidő lejártáig nem hagyta jóvá, így az Evangéliumi Testvérközösség az eljárás folytatását kérte a Bíróságtól. A Bíróság – figyelemmel a felek korábbi részleges megállapodására – a 2015. január 1. utáni időszak tekintetében állapította meg a kérelmezőt megillető kártérítési összeget. Abban mindkét fél egyetértett, hogy a 2015-ös évet érintően az Evangéliumi Testvérközösség jogosult kártérítésre; ennek összege tekintetében sem volt jelentős eltérés a kérelmező és a magyar állam álláspontja között. A magyar állam vitatta viszont a 2016-os és 2017-es évekre vonatkozó követeléseket, idő előttinek, spekulatívnak és megalapozatlannak tekintve azokat. A Bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, és a teljes 2016-os évre, valamint a 2017-es évnek az ítélet meghozataláig terjedő szakaszára nézve is kártérítést állapított meg az Evangéliumi Testvérközösség javára, amelynek teljes összegét 1 millió euróban határozta meg.

A strasbourgi fórum legújabb döntése talán az ellentmondásos egyházügyi szabályozással kapcsolatos eljárás végpontjának tekinthető. Ugyanakkor az Evangéliumi Testvérközösség napjainkig sem nyerte vissza bevett egyház státuszát, tehát továbbra sem részesülhetnek az egyházakat az adózás és állami támogatások területén megillető kedvezményekből. Iványi Gábor, az egyház vezetője a kedvező strasbourgi döntést követően úgy nyilatkozott, amennyiben az Alkotmánybíróság a következő hónapokban nem hoz ügyükben kedvező döntést, ismételten az emberi jogi fórumhoz fognak fordulni. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a történet mindaddig folytatódik, amíg a magyar állam ténylegesen összhangba nem hozza egyházügyi szabályozását az emberi jogi egyezménnyel.

Az összefoglalót készítette: Dr. Szilágyi Dániel, PhD hallgató

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az üggyel kapcsolatos ítéletei:

• Az ügy érdemében hozott döntés
• A 2016 júniusi döntés az egyes kérelmezőknek járó kártérítés összegéről
• A 2017 áprilisi döntés a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget megillető kártérítés összegéről