Népszabadság likvidálásának vitatott kérdései

  • 2016/10/10
  • Kutatócsoport4

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Lovas Dóra: Népszabadság likvidálásának vitatott kérdései. A szabad média felszámolásához vezető út? KÖZJAVAK, II. évfolyam, 2016. 4. szám, 15-17. o. (DOI 10.21867/KjK/2016.4.4.)

 

Szabad média felszámolásához vezető út?

A Népszabadság országos napilap (és internetes lap) működését 2016. október 8-án a Mediaworks Zrt. felfüggesztette. Jelenleg a kíváncsi olvasók az internetes oldal helyén (nol.hu) egy sajtóközleményt találnak.

Előzmény

2016. szeptember 30-án a Mediaworks Hungary Zrt. megvásárolta a Pannon Lapok Társasága Kft-t, így létrejött új csoport tizenkét megyében van jelen megyei lapokkal. Emellett a cég három országos napilapot (Nemzeti Sport, Világgazdaság, Népszabadság) ad ki, továbbá magazin portfólió és digitális médiatermékek tulajdonosa.

Mediaworks Kft. a megvásárlást követően célul tűzte ki a Népszabadság üzleti modelljének megreformálását.

A Hvg.hu (http://mertek.hvg.hu/2016/10/08/meszaros-lorinc-belepoje/) ezzel a felvásárlással kapcsolatban visszautal a német tulajdonban lévő Axel Springer és a svájci Ringier 2010-ben Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz benyújtott fúziós kérelmére. Ezt a kérelmet a  Hatóság 2011-ben elutasította, mivel a sokszínű tájékozódás jogának sérülése vizsgálatakor kedvezőtlen eredményre jutott. A Mediaworks Zrt. kérelme miben volt más? NMHH azt miért nem utasította el ugyanezen indok alapján?

Felfüggesztés hivatalos indoklása

„A Népszabadság példányszáma az elmúlt tíz évben 74 %-kal, azaz 100.000 példányt meghaladó mértékben csökkent. Ennek következtében a lap 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt, és az idei évben ez idáig szintén jelentős veszteséget halmozott fel.
A Népszabadság jövője érdekében a Mediaworks menedzsmentje arra fog összpontosítani, hogy az iparági trendeknek leginkább megfelelő üzleti modellt találjon a lap számára.(...) Azért, hogy valamennyi érdekelt teljes mértékben ezen kiemelt feladatra tudjon koncentrálni (…) az új koncepció kialakításáig illetve megvalósításáig (a Népszabadság), felfüggesztésre kerül.”

A felfüggesztés emberi oldala

Már régóta  tudni lehetett, hogy október elején Bécsi úti székházba költözik a Népszabadság a jelenlegi telephelyéről. A dolgozók bedobozolták dolgaikat, felcímkézték számítógépeiket, székeiket és tájékoztatást kaptak  az új ülésrendről, illetve a parkolóhelyek kiosztásáról.
Váratlan fordulat: Október 8-án (szombaton) az dolgozókhoz a Mediaworks Zrt.-től levél érkezett, amely szerint felmentették őket a munkavégzés alól és felhívták a figyelmüket arra, hogy az új irodaházba senki nem fog tudni bejutni, és a Népszabadság rendszerét sem áll módukban ezentúl használni. 

Megállja- e a helyét a vesztség miatti bezárás indoka? – Néhány adat:

2012: 513 millió veszteség,
2013-ban 1,4 milliárd veszteség,

2014: 481 milliós veszteség,
DE: 2015: 134 milliós mérleg szerinti eredmény!!!

A magyar lappiac gazdasági teljesítménye 2015-ben

Forrás: http://index.hu/belfold/2016/10/09/sulyos_logikai_buktatok_a_nepszabadsa...

Miért ilyen fontos a Népszabadság a sajtószabadság szempontjából? – Ellenzéki lapokra szükség van

Ha a Népszabadság veszteséges is volt, annak igen nagy jelentősége van a sajtószabadság, így a demokratikus közvélemény kialakítása és működtetése szempontjából.

30/1992 (V.26.) AB határozat: „Az Alkotmánybíróság gyakorlatában [...] az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabad véleménynyilvánítás joga kettős megalapozottsággal bír: a véleményszabadság egyszerre szolgálja az egyéni autonómia kiteljesedését és a közösség oldaláról a demokratikus közvélemény megteremtésének, fenntartásának a lehetőségét”

Ennek oka, hogy a rendszerváltás előtt is működő lap (amely 1989-től számos változáson ment keresztül) a mai napig számos ember számára juttatta el a friss információkat, befolyástól mentes véleményeket, tapasztalatokat. A lap tehát több mint 50 éve működik, így az emberek számára képvisel egy bizonyos minőséget, megbízhatóságot.

Továbbá köztudott, hogy az ellenzéki országos napilapról van szó, amely az utóbbi időben gyakran bírálta a kormányt és írt korrupcióval kapcsolatos gyanúiról is. 

Mit szólnak mindehhez a külföldi lapok?

A RadioFree Eurpoe  „Váratlanul leállt Magyarország legnagyobb hírlapja” címmel jelentetett meg erre vonatkozó cikkét. A cikk a miniszterelnök fotójával indul, majd leírja felfüggesztéssel kapcsolatos történteket. Megemlíti, hogy a Népszabadság az utóbbi időben gyakran bírálta a kormány intézkedéseit és azt, hogy a felfüggesztés hátrányosan érinti a sajtószabadságot.

A New York Times szintén leírja a történteket összefoglalva, rátér a szombaton tartott tűntetésre (a sajtószabadságért). Majd arról is ír, hogy az elmúlt néhány évben jelentősen átalakult a magyar médiapiac, úgy, hogy a miniszterelnök számos nyomtatott és online lapot, valamint rádiót és televíziót vont a kormány felügyelete alá. A New York Times kiemeli, hogy az utóbbi időben a Népszabadság számos olyan cikket jelentetett meg, amely a kormánnyal összefüggő korrupcióval kapcsolatos.

BBC News cikkében szintén kiemeli, hogy a Népszabadság korábban többször bírálta a miniszterelnököt, többek között a menekült népszavazással kapcsolatban. Kitér a lap arra is, hogy a kormány a sajtót gyakran használja szócsőként, és az utóbbi időben ellenzéki lapokat gyakran vásárolnak meg a kormány szövetségesei.

Vitatott és megválaszolásra váró kérdések:

Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság miért nem azonos mérce alapján ítéli meg a fúziós kérelmeket?
A Népszabadság felfüggesztésének sajtószabadságra gyakorolt hatása?
Az elmúlt években veszteséges (2015-nyereséget termelő) lapot nem lehetett volna helyreállítani?
Miért az utolsó pillanatban értesültek a dolgozók munkahelyük felszámolásáról?
Milyen sorsra jutnak a Mediaworks tulajdonába kerülő megyei lapok?

Források:

Kategória: 
Letölthető tartalom: 
Szerző: 

Lovas Dóra, a DE ÁJK PhD hallgatója

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 
16th Anniversary: 

Hozzászólások

A Népszabadság megszűnése újabb állomása a magyarországi médiapiaci pluralizmus eltűnésének. A megszüntetés hivatalos indokolása olvasható a nol.hu-n, az egyik legjelentősebb érv, hogy „a Népszabadság példányszáma az elmúlt tíz évben 74 %-kal, azaz 100.000 példányt meghaladó mértékben csökkent. Ennek következtében a lap 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt, és az idei évben ez idáig szintén jelentős veszteséget halmozott fel.”A napilap hirtelen jött megszüntetését tüntetések követték, a döntés mögött ugyanis nem csupán üzleti, hanem jóval inkább politikai megfontolások sejthetők. A kommentben a hír két aspektusával foglalkozom röviden: egyrészt azzal, hogy egy magánpiacon működő napilap megszűnése miért lehet Magyarországon az állam politikai döntéseinek eredménye, másrészt, a veszteségesség kérdésével összefüggésben nagyon röviden kitérek arra is, hogy mi lehetne a valódi szerepe a nyomtatott politikai médiának az internetes médiafelületekkel folytatott hírverseny korában.

Emlékezetes, hogy a Mediaworks nem éppen átlátható körülmények között szerezte meg a napilapot. A Népszabadság tulajdonosváltása visszavezethető a Versenyhivatalnak arra a döntésére, amely megnyitotta az utat a Mediaworks létrejötte előtt. Valójában a teljes történet a hazai médiapiac 2010 utáni átszabásának egy fejezeteként kezelhető, amelyben – s nem csupán a nyomtatott média piacán, de pl. a frekvenciákért folytatott versenyben is – jelentős szerepet játszottak az állami szabályozó hatóságok döntései.

Bár a hivatalos indokolásban egy görgetett 5 milliárdos veszteség is említésre kerül, érdemes felidézni, hogy a kiadó összességében nem veszteséges: ahogyan az Átlátszó is megírta, az eredeti kiadótól, a Népszabadság Zrt.-től a napilapot tavaly áprilisban vette át az Mworks Print Zrt., amely azután nem sokkal beolvadt az anyacég Mediaworks Zrt.-be. Utóbbi pedig tavaly összességében félmilliárd forint nyereséget termelt. Nemrégiben az is nyilvánosságra került, a kormányzati kvótanépszavazásos kampány során ez a vállalat szerezte meg a nyomtatott sajtóban a kormányzat által elköltött pénzből a legtöbbet, nettó 7,1 millió forintot a 9 vidéki lapban és a Nemzeti Sportban megjelentetett hirdetésekért.

Végül érdemes lehet kitérni a nyomtatott médiapiac pénzéhségének kérdésére, amely a hirdetésekre – s hirdetőkre – való rászorultsághoz vezet. (Az anyagi kiszolgáltatottság jelensége a hazai médiapiacon azonban nem csupán a print media-t jellemzi, amint arra a mérték elemzése is rámutat.) Ennek eredménye, hogy rendkívül jelentős a médiaviszonyok alakulására a kormányzati hirdetések befolyása. Az imént is citált mérték-elemzésben idézett egyik megszólaló szerint „megtanulták …, hogy a direkt politikai eszközöknél sokkal-sokkal hatékonyabb a gazdasági beavatkozás. Ennek két fázisa van Magyarországon. Az első, amikor az állami hirdetéseken keresztül nehezednek rá a médiumokra. A hirdetési költések 40 százaléka mindig is állami költés volt Magyarországon, és ezt tökéletesen a politika szolgálatába állították, ráadásul a jelentős piaci hirdetőkre is állandósult nyomást gyakorolnak, hogy az általuk kedvelt médiumokban hirdessenek.”

Tehát a szabályokat realizáló hatósági döntések jelentős hatással lehetnek a médiapiac alakulására, annak meghatározására, hogy a piacon bizonyos szereplő képes lesz-e megélni, vagy sem, emellett a kormányzat számára egy másik eszköz is rendelkezésre áll a piaci viszonyokba való beavatkozásra, mégpedig a hirdetések megrendelésének eszköze. A médiapiaci szereplők kétségtelenül torz körülmények között kénytelenek működni, amely folyamatos kétségeket ébreszt a sajtószabadság megvalósulásának lehetőségeit illetően. A nyomtatott médiát – amely körbe a Népszabadság is beletartozik – azonban más folyamatok is negatívan érintik.

Nem csupán magyar sajátosság, hogy a nyomtatott média, ezen belül is különösen a politikai napilapok lehetőségei beszűkülnek: például az Egyesült Államokban 1981-ben 1730 napilap létezett, míg 2011-ben már csak 1331. Úgy tűnik, hogy a nyomtatott médiának újra kell definiálnia a maga sajátos szerepét a médiapiacon nem csupán a sugárzott média mellett, hanem az internetes, sőt, közösségi média által generált versenyben is.

Ennek a szerepnek a megtalálását segíthetik azok a kutatások, amelyek rámutatnak a nyomtatott szöveg értékére a digitalizáció korában. És itt nem csupán arról van szó, hogy bizonyos társadalmi rétegekhez tartozók, illetve bizonyos földrajzi területen élők számára az internetes média nem képez valós alternatívát. Fontos figyelembe venni azt is, hogy sem az információk átadása, sem a megbízhatóság szempontjából nem vizsgázik olyan sikeresen az internetes média, mint papíralapú társai – egyszerűen amiatt a metódus miatt, ahogyan az emberi agy feldolgozza az írott szövegekből érkező információkat. A szövegek monitoron való olvasása negatívan hat az értelmezésre, az írás egyes részei közötti átívelő összefüggések felfedezésére és általában a textus uralásának érzetére. Továbbá a kijelzőkön olvasottakból kiszűrt információk csupán a rövidtávú memóriában raktározódnak el, szemben a nyomtatott szövegből kiszűrt információkkal, amelyek jó eséllyel a hosszú távú memóriába kerülnek. Végül, a képernyőkön való olvasás átalakítja az információfeldogozás módját is: képernyőn olvasott szövegek esetében hajlamosabbak vagyunk eltérni a klasszikus, lineáris olvasási megoldásoktól, hajlunk a szöveg áttekintésére, „fotografikus” olvasásra, kulcsszavak keresésére és segítségükkel az olvasás általános egyszerűsítésére és gyorsítására – ami által a folyamat felszínesebbé válik. Szemben a nyomtatott dokumentumokkal, a képernyőkön olvasottakat csak egyszer tekintjük át, nem térünk vissza a szövegben egy korábbi információhoz, illetve nem vagy kevéssé alkalmazzuk a metakognitív szabályozási módszereket. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az ismeretek és információk hatékonyabban adhatók át nyomtatott formában. (A fenti kutatási eredményeket egyébként érdemes volna figyelembe venni a 21. századi oktatás, különösen felsőoktatás megszervezésében is.)

Mindez arra a következtetésre vezet, hogy ugyan a nyomtatott média a legaktuálisabb hírek kommunikálásában, azaz a hírversenyben nem veheti fel a versenyt az internetes médiafelületekkel, azonban az összefüggések feltárásában, az oknyomozó munkával elért eredmények hatékony közvetítésében valós versenytársa lehet, sőt, akár sikeresebbnek is bizonyulhat az internetes médiafelületeknél. Így pedig már könnyebben érthető az is, hogy miért olyan fájó pont a végtelen mennyiségű internetes felület korában a sajtószabadság szempontjából tekintve egy megbízható napilap elvesztése.

Szilágyi Emese tud. segédmunkatárs MTA TK JTI

 

Oldalak