Az uniós kifizetések és a jogállamiság dilemmája
Az uniós biztosok április végén tartott üléséről elsőként a Financial Times olyan információkat hozott napvilágra, miszerint, a május 2-án bemutatandó új uniós költségvetési terv Kohéziós Alapjának forrásaiból több tízmilliárd eurót a dél-európai országok felé tervez átirányítani a Bizottság (mert az egy főre jutó GDP-alapú fejlettség mellett más társadalmi-szociális adatokat is beemelne a forráselosztási képletbe, eltérve az év elején vázolt forgatókönyvektől), míg más hírek szerint maga az Alap mérete is csökkenne 6-10%-kal és a közös agrárkassza mérete ugyanennyivel.
A kifejtettek alapján az előzetes számítások szerint közel 25%-kal is csökkenhetett volna 2021-től a Magyarországnak elérhető uniós források tömege és hasonlóan radikális számokról írt a lengyel sajtó is Lengyelország számára. Ám akkora felháborodást keltett ki a brüsszeli terv ezen része, hogy az Európai Bizottság az utolsó pillanatban átdolgozta a pénzosztási képletet. Kezdetben még a lengyel sajtó is arról írt, hogy a 2021-2027-es uniós ciklusban akár 25%-kal eshet a Lengyelországnak elérhető kohéziós és agrártámogatások volumene, de a nagy régiós felháborodás és a belengetett költségvetési vétó hatására az utolsó pillanatban átdolgozota a pénzosztási tervet az Európai Bizottság és így már csak 5-10%-os “vágásról” van szó a lengyelek esetén a különböző alapoknál. Ezt a lengyel EU-ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes is megerősítette.
A pénzosztási képlet átalakítása Magyarországnak is nagyon jó hír volt, igaz ebben szerepe lehet a belengetett magyar vétónak is. A kohéziós alapokat a javaslat szerint végül 7 százalékkal, a mezőgazdasági támogatásokat pedig 5 százalékkal csökkentik. A kevésbé fejlett régiók felzárkóztatására így 392 milliárd eurót, a mezőgazdaságra 336 milliárd eurót szánnának a hétéves ciklusban.
Azonban Magyarország csak részben lélegezhetett fel, hiszen az Európai Bizottság kerülő úton, a magyar és a lengyel vétóveszély kikerülésével úgy kívánta megoldani a helyzetet, hogy ha sérül egy tagállamban a jogállamiság, akkor fel lehessen függeszteni a források kifizetését és a forráselosztást saját hatáskörbe lehessen vonni. Ez azt jelenti, hogy a kifizetési szabályrendszert nem a 2021-2027-es büdzsé keretrendszerébe illeszti, mert annak elfogadása egyhangúságot követel meg (így például Magyarország, vagy Lengyelország blokkolni tudná), hanem egy külön jogszabályt készít, hivatkozva a 322-es cikkelyre, hogy a kifizetési szabályrendszert a Bizottság külön jogszabályban határozhatja meg. Ez az új jogszabály azt tartalmazza, hogy ha valamely tagállamban nem megfelelő az uniós források kifizetése, akkor leállíthatja a források kifizetését a Bizottság és "kiveheti" a tagállam kezéből a forráselosztást úgy, hogy azt majd a Bizottság saját hatáskörben oldja meg.
“Olyan költségvetést akarunk, amely rugalmasan lehetővé teszi a tagországoknak, hogy az eurózónához közeledjenek”– hangsúlyozta Jean-Claude Juncker.
A jogállamiság és a kifizetések összekötését többek között a francia elnök, a holland miniszterelnök, a skandináv kormányok és egyes német kormányzati illetékesek is szorgalmazták.
A javaslatot az Európai Bizottság 2018. május 2-i ülésén hagyta jóvá. Günther Oettinger, brüsszeli javaslat kidolgozásáért felelős biztos arra is felszólította az Európai Parlamentet - és egyben a tagországokat is -, hogy ne késlekedjenek a tervezet elfogadásával. Emlékeztetett arra: a 2014-2020-as keret esetében a késlekedés ahhoz vezetett, hogy több mint egy évet csúszott a támogatási rendszer indulása.
Vajon túllépi ezzel hatáskörét Brüsszel?
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász álláspontja szerint, bár azz Európai Bizottság javaslattevő jogkörrel rendelkezik a jogalkotás területén, de ennyire nem veheti át a kezdeményezést. A szakértő szerint ezzel a javaslattal az Európai Bizottság túllépi hatáskörét, és fontos jogköröket akar kicsikarni a tanács, illetve a tagállamok kezéből, amely diktatórikus elem, és amely költségvetési terrorként értelmezhető.
Korábban a költségvetési fegyelem hiánya esetén vonhatták meg a forrásokat a tagállamoktól, például a maastrichti feltételek nem teljesítése esetén, amely egy szakmai alapú döntés volt, most pedig elkezdődik a politikai önkény időszaka – mondta.
Kifejtette: az agrár- és a kohéziós támogatások csökkentésével Brüsszel büntetni akarja a magyar vidéket és a V4-es választópolgárokat, mert olyan kormányzatokat támogatnak, amelyek nem támogatják az uniós migrációs politikát.
Az összefoglalót készítette: Horváth Bettina, joghallgató
Felhasznált források:
http://hvg.hu/gazdasag/20180502_eu_budzse_mff_20212027_oettinger_europai_bizottsag