Az EUB ítélete a belföldi vállalkozásokba történő külföldi befektetések korlátozásáról

A fent ismertetett ügy részleteiben történő megismerését követően egyetértek az Európai Unió Bírósága (továbbiakban:Bíróság) előtt a C-106/22. számú folyamatban volt ügyben hozott döntésével.

A Fővárosi Törvényszék (továbbiakban:Törvényszék) helyesen járt el, hogy az előtte folyamatban lévő, a Xella Magyarország Építőanyagipari Kft. és az Innovációs és Technológiai Miniszter között folyamatban lévő peres eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatásával élt. A Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvita keretében szükség volt az uniós jog értelmezésére. Ugyanakkor a Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát, mivel az a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja.

A Törvényszék az alábbi kérdéseket terjesztette az Bíróság elé:

I.         Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének b) pontját, hogy az – tekintettel a 2019/452 rendelet (4) és (6) preambulumbekezdésére és az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésére is – lehetővé teszi a 2020. évi LVIII. törvény (Vmtv.) 85. §-ához, különösen a 276. § (1) és (2) bekezdés a) pontjához, valamint a 283. § (1) bekezdés b) pontjához hasonló szabályok megállapítását?

II.        Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén kizárja-e a tagállam alkalmazandó joga szerinti döntési jogkör gyakorlását pusztán az a tény, hogy a Bizottság összefonódás-ellenőrzési eljárást folytatott le, gyakorolta hatáskörét és engedélyezte a külföldi közvetett befektető tulajdonosi láncát érintő összefonódást?

Az első kérdés vonatkozásában a bíróság kimondta, hogy az EUMSZ-nek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a valamely tagállam jogszabályai által előírt olyan külföldi befektetések szűrési mechanizmusa, amelynek révén egy olyan belföldi illetőségű társaság, amely több tagállamban letelepedett társaságcsoport tagja, és amely felett egy harmadik országbeli vállalkozás meghatározó befolyással rendelkezik, megtiltható egy másik, stratégiai jelentőségűnek tekintett belföldi illetőségű társaság tulajdonjogának megszerzése azon az alapon, hogy a részesedésszerzés sérti vagy veszélyezteti az építőipari ágazat – különösen helyi szintű – ellátásának biztonságához fűződő nemzeti érdekeket az olyan alapvető nyersanyagok, mint a kavics, a homok és az agyag tekintetében.

A Bíróság véleményem szerint körülményeket megfelelően mérlegelve adta meg a választ a Bíróság első kérdésére. A bíróság álláspontja alapján az alapvető szabadság korlátozása csak akkor engedélyezhető, ha a szóban forgó nemzeti intézkedés megfelel a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő oknak, alkalmas az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket, tehát társadalmi érdekkel igazolható. A vitás helyzetet okozó kormányrendelet 21 olyan ágazatot sorol fel, amelyek területén működő cégeket stratégiai társaságnak kell tekinteni. A rendelet értelmében a belgazdaságért felelős miniszterhez be kell jelenteni és a miniszter pozitív döntése szükséges a stratégiai társaságokkal kapcsolatos jogügyletekhez. A stratégia ágazatok között vannak nyilvánvalóan jelentősek, mint például a védelmi ipari ágazat, a nukleáris szektor és a kiemelt védelmet élvező kormányzati létesítmények. A stratégiai ágazatok között került felsorolásra ugyanakkor az építőipar is. Erre a döntésre közvetlen magyarázatot ugyan nem találtam, azonban ,,józan paraszti ésszel” átgondolva nem mondható hibás döntésnek az építőipar stratégiai ágazatok közé sorolása. Az építőipar, az ahhoz szükséges nyersanyagforrások előteremtése gazdasági, társadalmi és belbiztonsági szempontból is kiemelten fontos. Ha az ország ezen gazdasági szereplői külföldi kézbe kerülnének az veszélyeztethetné a kritikus infrastruktúrák létestéséhez, karbantartásához szükséges nyersanyagok elérhetőségét. A COVID-19 világjárvány idején világossá vált, hogy a globális ellátási láncok működésében rövid időn belül súlyos zavarok léphetnek fel, amelyek negatív következményekkel járhatnak, és károsíthatják a nemzetgazdaságot. A járvány okozta negatív gazdasági folyamatokhoz hasonló események bármikor újra bekövetkezhetnek, így szükséges az esetleges negatív hatások kiküszöbölésére intézkedéseket tenni.

A rendelkezésre álló adatoka lapján azonban az is megállapítható volt, hogy a Xella Magyarország a Janes és Társa felvásárlását megelőzően az érintett alapanyagok termelésének mintegy 90%-át már megvásárolta a felvásárolni kívánt társaság kőbányájából, hogy azt a kőbánya közelében lévő gyárában dolgozza fel. A termelés fennmaradó 10%-át az építőipari ágazatban működő helyi vállalkozások vásárolták meg. Megállapítható volt továbbá az is, hogy a kitermelt nyersanyag alacsony piaci értékkel rendelkezett a szállítási költségéhez viszonyítva, így annak exportja szinte teljesen kizárható volt. A Bíróság tehát helyesen mérlegelte azt a körülményt, hogy a kitermelt nyersanyag mennyisége nem veszélyezteti az építőipari ágazat működését.

Mivel a kérdést előterjesztő Törvényszék a második kérdést csak abban az esetben tette fel, ha az első kérdésre igenlő választ ad, az első kérdésre pedig nemleges választ adott, a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

Mindezekre tekintettel a Bíróság döntésével egyetértve jelen ügy vonatkozásában kétséget kizáróan megállapítható volt a letelepedés szabadságának korlátozása tekintettel arra a körülményre, hogy nem volt igazolható az alapvető társadalmi érdek fennállása.