Az EUB először értelmezte a „hálózatsemlegességet” előíró uniós rendeletet
A 2020. szeptemberében született uniós bírósági döntés hosszabb időre meghatározza majd mind a szolgáltatók, mind a hatóságok jogértelmezését, mely döntésben a nyílt internetre vonatkozó szabályokat értelmezte egy előzetes döntéshozatali kérelem eredményeként.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2017-ben hozott döntésével szemben a Fővárosi Törvényszék által folytatott felülvizsgálati eljárás keretében fordultak az uniós bírósághoz, annak jogértelmezését kérve. Az ügy tárgya a nyílt internet-hozzáférés alapelvét előíró Európai Parlament és a Tanács 2015/2120 rendelet és az NMHH által elfogadott két határozat összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányult. A magyar hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Telenor társaság két kiegészítő csomagja az internet-felhasználók jogainak védelmével, valamint a forgalomra vonatkozó hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmóddal kapcsolatos követelményekkel ellentétes.
A kedvezményes hozzáférést biztosító két csomag, amely azzal a sajátossággal rendelkezik, hogy kiemelt alkalmazások használatához kötődő adatforgalmat a szolgáltató nem vonta le az előfizető általános adatforgalmi keretéből (nullás díjszabás), és az alkalmazások korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradtak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már elfogyott, és ezért a többi rendelkezésre álló alkalmazásra és szolgáltatásra forgalmat blokkoló vagy lassító intézkedéseket alkalmaznak.
A cég az NMHH döntése ellen két keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, mely bíróság ezt követően előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult a Bírósághoz a vonatkozó jogszabályok értelmezését kérve.
Az uniós bíróság 2020. szeptember 15-ei ítéletével első alkalommal értelmezve a 2015/2120-as rendeletet; megállapította, hogy egyrészt a végfelhasználók jogainak korlátozását jelenthetik az olyan csomagok, ahol kombinálják a "nullás díjszabást" és azokat az intézkedéseket, amelyek az egyéb szolgáltatások és alkalmazások forgalmát blokkolják vagy lassítják. Ez ugyanis a kiemelt alkalmazások és szolgáltatások használatát fokozza, míg a többi alkalmazás használatát csökkentik, tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyekkel az internet-hozzáférési szolgáltató ezt a használatot technikailag nehezebbé, sőt lehetetlenné teszi. A nyílt internetre vonatkozó szabályok a végfelhasználók védelme körében a fogyasztókon túl a tartalomszolgáltatókat is védik - így például a közösségi és zenei oldalak üzemeltetőit vagy a különféle alkalmazások fejlesztőit is.
Másrészt az EUB szerint egyértelműen sérti a forgalommal kapcsolatos, egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmód általános kötelezettségét az a gyakorlat, hogy egyes alkalmazások - objektív jogi kötelezettség vagy műszaki ok nélkül, pusztán kereskedelmi megfontolásból - korlátozás és lassítás nélkül elérhetők maradnak akkor is, ha az előfizető adatkerete az adott számlázási ciklusban már kimerült, és ezért a többi internetes tartalmat már egyáltalán nem, vagy csak lassítva tudta elérni.
A Telenor Magyarország az uniós döntésre reagálva kiemelte, hogy már közel két éve megfelel az NMHH határozataiban foglaltaknak, amelyek kapcsán az előzetes döntéshozatali eljárás is indult, vagyis az érintett csomagokban az internet szolgáltatás elérhető sebessége vonatkozásában nem különbözteti meg az online zenei és üzenetküldő szolgáltatásokat az egyéb típusú adatforgalmaktól.
Így a cég, ennek megfelelően, kötelezettségeinek eleget téve közel két éve az uniós jogokat tiszteletben tartva nyújtja szolgáltatásait.
Készítette: Szutor Beáta, joghallgató DE ÁJK
Felhasznált források:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32015R2120