Az AB szerint nem okoz hátrányos megkülönböztetést a védettségi igazolvány szabályozása
Az Alkotmánybíróság 2021. október 19-én alkotmányjogi panasz útján hozott döntést a védettségi igazolványt szabályozó kormányrendelet alkotmányossági kérdésében, mely témában közel ezer beadvány érkezett a bírósághoz.
A veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 2020. november 11. napjával, a koronavírus-járvány második hulláma alatt lépett hatályba és számos, a járvány terjedését lassító intézkedést vezetett be, például éjszakai kijárási korlátozást este 8 és reggel 5 óra közötti időszakra, gyülekezési tilalmat, éttermekben a helyben fogyasztás megtiltását, üzletek nyitvatartási idejének korlátozását, a temetések és esküvők létszámának korlátozását.[1] Az oltási program indulása nyomán 2021. február 13. napján lépett hatályba a koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet, amely védettségi igazolványra tette jogosulttá azokat, akik felgyógyultak a COVID-19 betegségből vagy védőoltást kaptak ellene.[2] Az oltási program fellendülése nyomán a védelmi intézkedésekről szóló kormányrendeletek módosítása során olyan intézkedések is születtek, amelyek a védettségi igazolvánnyal rendelkező személyeket a koronavírus-világjárvánnyal összefüggő bizonyos korlátozások alól mentesítenek.
A mentesülésre vonatkozó rendelkezésekkel szemben – amelyek a védettségi igazolvánnyal rendelkezők számára az azzal nem rendelkező személyekhez képest többletjogosítványokat adtak – közel ezer indítványozó nyújtott be alkotmányjogi panaszt és mivel az indítványok szövege lényegében azonos volt, vagy egymással megegyezett, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot egy eljárásban folytatta le.[3]
Az indítványozók szerint a szabályozás diszkriminatív, aránytalanul hátrányos helyzetbe hozza mindazokat, akik egészségügyi kockázatok miatt nem veszik fel az oltást és ezért nem jogosultak koronavírus elleni védettségük igazolására. Továbbá ez súlyos alapjogsérelmet jelent, mivel sérül az emberi méltóság részét képező önrendelkezési jog is. Az indítványozók szerint a rendkívüli jogrend sem ad felhatalmazást a jogalkotó számára az emberi méltósághoz való jog korlátozására.
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványok nem megalapozottak. A döntés szerint nem áll fenn diszkrimináció, mivel az Alaptörvény XV. cikk (2)[4] bekezdésében garantált diszkriminációtilalom olyan élethelyzetekre áll fenn, amelyekben az emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel, vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe. Vagyis a diszkriminációtilalom alkotmányos klauzulája elsődlegesen a társadalom személyben rejlő és tetszés szerint nem változtatható tulajdonság mentén elkülönülő csoportjainak védelmét szolgálja.[5] Az Alkotmánybíróság már többször kifejtette, hogy nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. Az egyenlőség követelménye a jog általi egyenlőként való kezelésre irányuló alkotmányos elv, amely az azonos (homogén) szabályozási körbe vont jogalanyoknak a jogokból való egyenlő részesedését védi. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben minősül alaptörvény-ellenesnek a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.[6] Azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, mert az oltást felvették vagy a fertőzésen átestek, nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akik személyében ez a feltétel nem áll fenn.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető az Alaptörvény alapján, vagy az Alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható. Ez alapján elfogadható a jogkorlátozás legitim céljaként a koronavírus-járvány leküzdése, az egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásainak a csökkentése és a károk enyhítése. Mivel a jogalkotó rendszeresen felülvizsgálta a korlátozó intézkedések fenntartásának szükségességét eleget tett az Alaptörvényből fakadó kötelezettségének is.
A határozat megállapította, hogy mivel az oltás felvételét a kormányrendelet nem tette kötelezővé, és ilyet az indítványozók sem állítottak, nincs érdemi összefüggés a támadott szabályozás és az emberi méltósághoz való jog, azon belül az önrendelkezési jog között sem. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért az indítványokat elutasította.
Az összefoglalót készítette: Németh-Kiss Szófia, joghallgató DE ÁJK
[1] 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről
[2] 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet a koronavírus elleni védettség igazolásáról
[3] https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/nem-utkozik-a-diszkriminacio-tilalmaba-a-vedettsegi-igazolvanyhoz-fuzott-tobbletjogositvanyokra-vonatkozo-szabalyozas (letöltve: 2021. 10. 22. )
[4] Magyarország Alaptörvénye XV. cikk (2) bekezdés
[5] 3188/2017. (VII. 21.) AB határozat
[6] 3073/2021. (III. 4.) AB határozat
Hozzászólások
roxana
p, 2021/12/03 - 13:46
Permalink
Az alapvető jogok biztosának javaslatai
Hasonló témában érkezett számos panasz az alapvető jogok biztosához, aki szintén arra a megállapításra jutott, hogy a védettségi igazolvány szabályozása nem visszás. Ugyanakkor, javaslatokat terjesztett elő az igazolvány kiállítását érintő rendelkezések áttekintésére, illetve egyes alkotmányossági követelmények érvényesítésére.
Egyrészt, hangsúlyozta, hogy a Kormány az igazolvány kiállítási idejét érintően olyan döntéseket köteles meghozni, amelyek orvos-szakmailag alátámasztottak. A hatályos szabályok szerint, az igazolványt az első oltást vagy a felgyógyulást követő 8 napon belül kell kiállítani. Ahogyan a tanulmányban is olvasható, a hatályos jogszabályok nem teszik kötelezővé a védőoltásokat, de ösztönző hatásuk vitathatatlan: sokan vannak azok, akik a saját és környezetük védelme érdekében nem tartották szükségesnek az oltást, ám végül mégis beadatták azt, pusztán azért, hogy az egyes korlátozások alóli felmentést ők is élvezhessék. Mindazonáltal, az első oltást követően kiállított védettségi igazolvány a jogalkotói szándékkal éppen ellentétes hatást is kiválthat, gyakori ugyanis, hogy akik kizárólag a felmentésekben való részesedés okán jelentek meg az oltóponton és az első oltás után megkapták az igazolványukat, a második oltásra már el sem mentek. A védettségi igazolvány azonban nem a teljes védettséget igazolja, hanem az adott személyben kialakult védettség valamely szintjét valószínűsíti, és bár az életkor és az egészségi állapot is befolyásolja, kétségtelen, hogy a második oltás már egy magasabb szintű és hosszabb távú védettséget ad. Ebből kifolyólag, ha az egyes szabadidős létesítmények látogatása és az egyes szolgáltatások igénybe vétele kifejezetten egészségvédelmi okokból van védettségi igazolványhoz kötve, akkor erősen indokolt az igazolvány kiállítását olyan időpontban meghatározni, amikorra az orvostudomány állása szerint az egyéni védettség szükséges szintje már kialakulhatott, mindez pedig a jogszabály felülvizsgálatát teszi szükségessé.
Másrészt, a 60/2021. (II. 12.) Kormányrendelet meghatározza, hogy a felgyógyulást vagy az ellenanyag jelenlétének igazolását követően kiállított védettségi igazolvány hány hónapig érvényes, azonban az oltásra alapított igazolvány érvényességi idejére nem tartalmaz pontos megállapítást. Az ombudsman javasolta tehát, hogy a veszélyhelyzet alatt a Kormány folyamatosan kövesse figyelemmel, hogy felmerült-e olyan új körülmény, amely ezen érvényességi idő felülvizsgálatát, rendezését kívánja.
Harmadrészt, a védőoltás végrehajthatóságával kapcsolatosan sem konkrét jogszabály, sem egyéb szakmai iránymutatás nem áll rendelkezésünkre, így a gyakorlatban a kezelőorvosok döntenek az oltás végrehajthatóságáról az adott személy vonatkozásában. Fontos lenne azonban olyan hiteles és naprakész orvosszakmai szempontokat közzétenni a lakosság számára, amelyek meghatározzák, hogy mely betegségek zárják ki a védőoltás egyik vagy valamennyi típusának beadatását. Tekintettel arra, hogy e személyek számára az oltás egészségügyi okokból nem opció és védettségi igazolványt is csak a fertőzésből való felgyógyulás esetén kaphatnak, fontos követelmény, hogy az egyes intézkedések (például a védettségi igazolványhoz kötött tevékenységek) ne korlátozzák e személyi kör alapvető jogait.
Végül, az ombudsman kitért arra is, hogy a jelenlegi szabályozás alapján kizárólag azok jogosultak védettségi igazolványra, akik Magyarországon kaptak oltást vagy akiknek az EESZT-ben rögzített adatok igazolják a vírusból való felgyógyulásukat. Ez azt jelenti, hogy aki külföldön vette fel az oltást, nem kaphat igazolványt, akkor sem, ha magyar állampolgár. A külföldön kiállított igazolványok kölcsönösen elismerése sem jelent teljes megoldást, mivel e körbe csak hat ország tartozik. A jogegyenlőség sérelmének elkerülése végett, egy olyan megoldásra lenne szükség, amely biztosítaná a külföldön igazoltan beoltott személyek számára is azon jogok gyakorlását, amelyek a hazai oltottakat megilletik.
Oldalak