Adóparadicsom és támogatás: Jogosultak-e az offshore cégek nemzeti támogatásra?
A nemzetközi adókikerülés problematikája igen régóta és egyben igen súlyos mélységekben szolgál a gazdaság működésének kihívásaként, amely a mostani világjárvány okozta helyzetnek köszönhetően még komolyabb problémát öltött. Számos olyan állami cég igényel ugyanis támogatottságot maga részére, amelyek alapjáraton az úgynevezett „adóparadicsomba” burkolt működésük folytán eleve adóelkerülő magatartást folytatnak.
A világon számos ország található, amely a nemzetközi tőke számára alacsony adóból tartja fenn magát, miközben a tényleges gazdasági tevékenységnek helyt adó országokat megfosztja a magasabb adóbevétel lehetőségétől. Az adóparadicsomként működő országokban ezen gazdasági társaságokat kizárólagos jelleggel egyéves fix adóösszeg, vagy más esetben az árbevétel után kiszabott nagyon alacsony adó megfizetésére kötelezik. A „kevesebb több” elve alapján pedig az ország így is kedvező helyzetre tesz szert, hiszen rengeteg vállalat helyezi ki ide bejegyzési székhelyét adóoptimalizálási célzattal.
Néhány EU tagállam (Dánia, Lengyelország, Franciaország) konkrét kijelentést tett azzal kapcsolatban, miszerint megtagadja az állami támogatás folyósítását az adóparadicsomba jegyzett cégek számára, ezen kibúvó magatartás ugyanis teljesen ellentétben áll az állami segítségnyújtás eszméjével. A kijelentés az EU-irányelv deklarációja mentén szól, egy dolog azonban ellentételezésre ad okot: Azon cégeket ugyanis, melyek székhelye egy más Uniós tagállamban található, nem minősíthetők adóparadicsomként. Ezzel ellentétes szabályozás ugyanis a szabad tőkeáramlás elvének maradéktalan érvényre jutását gátló és azzal ütköző szabályozás volna.
Felvetődhet bennünk a gondolat, és lelki szemeink előtt meg is jelenhet az alapjáraton egzotikus szigetek területén elhíresült paradicsomi helyzet és fogalom, ennél azonban egy jóval tágabb képről van szó. Az Európai Unió tagországaiban ugyanis ismert és bevett gyakorlata az állami cégeknek és vállalatoknak, hogy azok székhelyüket kifejezetten és tudatosan egy másik tagállamba (pl. Luxemburg) helyezik át működési székhelyüket, így nyereségre szert téve. Az ilyen székhelyül szolgáló országok ugyanis vagy egy igen alacsony adótípus révén gyakorlatilag nyereséget jelentenek a cégeknek, vagy pedig speciális alkupozíciók teremtése által a hozzájuk települő cégek számára osztalékot, jogdíjból származó bevételeket biztosítanak. Példával szemléltetve az esetet, erről beszélhetünk, ha egy adóparadicsomba bejegyzett cég szellemi tulajdonának használata után a leányvállalat részére fizet a cég, mely összeg ezennel nem képez adóalapot, s így az ország adókulcsának mértékéhez viszonyítottan a nagy cégek csupán töredékösszeget fizetnek.
Az országok nyújtotta alacsony adóösszegek azonban versenyösztönző hatást generálnak. Az elmúlt évek folyamán ennek mentén a társasági adó összege az Unió területén átlagosan majdnem 10 százalék mértékben csökkent, mely kompenzálása az általános forgalmi adó megemelésével, vagy egyéb terhek növelésével egyenlítődhet ki.
A világjárvány okozta gazdasági hatások és nehézségek, ahogyan a témám elején is említettem, még erősebben mélyítik az adókikerülés problematikájának medrét. Államonként ugyan komoly belső feszültséget szül az a megoldandó probléma, ha a cég központja adóparadicsomba bejelentett, jogosult-e állami támogatásra.
Az ezt ellenző lengyel, dán, francia kormányok mellett a britek érve is az állami támogatottság ezen vállalatok részére történő nyújtásának kizárására szól, erősítve azt a tényt, miszerint nem pusztán a létesítő gazdasági vállalat országát érintő veszteségről tartanak. Indokaik között az egészségügy hátrányos helyzetbe kerülése szól, mivel az itt jelentkező forráshiány nem anyagi értelemben ölt testet, hanem valódi emberi életek foroghatnak kockán, ahogyan ezt egy globális járvány okozta probléma is bizonyította. A társadalmi felelősség alól történő kibúvás jelen esetben tehát elfogadhatatlan.
Másik kérdésként szól továbbá: Ha nyújtanak is állami támogatást ezen cégek részére, akkor ezt az összeget milyen célra lehet felhasználni? A korlátlanság kizárására megoldást jelenthetne, ha egy ilyen helyzet előállta esetén az adott vállalat végül mégis bevételt nyer a támogatást ösztönző politika által, akkor részvényeik visszavásárlásának tilalma kerüljön bevezetésére. Ezt az amerikai felfogást az állami támogatások célkitűzése szolgálja: az egyén számára munkahelye megtartásának biztosítottá tétele, mellyel szemben álló magatartás volna annak megengedése, hogy a tulajdonosi kör gyarapítása érdekében részvények visszavásárlására törekednének a cégek. Ezzel szemben a vállalati érvek úgy rendelkeznek, hogy a visszavásárlás okozta win-win helyzet mindenki számára kedvező, csak nyertesei vannak, hisz a vállalat pénzt juttat vissza a gazdaságba, melynek befektetők általi visszaforgatása révén az ország gazdasága fellendül.
A témafelvetés zárásaként és konklúziójaként tehát megállapítható, hogy egyéges álláspont az adókikerülés kontra állami támogatás ütközetében nem tehető, az egyedi megoldások a diverz joggyakorlattal bíró nemzeti szabályozásra marad, hol engedékenyebb és támogató, hol tiltó és megvonó politika mentén. Egy biztos: Franciaország jelentősen a sarkára állt, s nem csupán kihagyta az offshore tevékenységet folytató cégeket az állami támogatottak jogosultjainak sorából, egyben azt is megtiltotta, hogy a kimentett cégek részvényeket vásároljanak vissza, vagy osztalékot fizessenek.
Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató, DE ÁJK
Felhasznált források: