AB döntés született egy települési adó konfiskáló jellegéről

A Fővárosi Törvényszék normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. A Törvényszék a Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének települési adóról szóló önkormányzati rendeletének két pontját[1] is alkotmányellenesnek vélte, ezért ezen pontok megsemmisítését, illetve egyedi és altalános alkalmazási tilalom elrendelését is kérte.
   A sérelmezett rendelet említett két pontja az ingatlanokra[2] kivetett adó mértékét úgy szabályozza, hogy az 1000 nm-t meg nem haladó területű ingatlan esetében 307 Ft/nm, az 1000 nm-t meghaladó területű ingatlan esetében 349 Ft/nm fizetési kötelezettség terheli az adóalanyt évente.
    A normakontroll eljárást megelőző alapperben a felperesnek részbeni és kizárólagos tulajdonában állnak szántó művelési ágú ingatlanok. A lefolytatott települési adó ellenőrzése során az elsőfokú önkormányzati adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2016. és 2017. évében adóalanynak minősült, így terhére fizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú adóhatóság az adókötelezettségét mind a két évre 12 Ft-tal csökkentette, de egyebekben helybenhagyta az elsőfokú határozatokat. Jogi érvelése alapján kiemelte, hogy a területalapú adóztatás esetén nem vizsgálandó az adótárgy értéke, továbbá a települési adó kapcsán nem vizsgálható az adó konfiskáló jellege, mivel nincsenek erre vonatkozó törvényi szabályok. Ezután a felperes a Törvényszékhez fordult, mely az összes ingatlan forgalmi értékének megállapítása érdekében igazságügyi szakértőt rendelt ki.

A vizsgálat eredménye értelmében az adó összege valamennyi ingatlan értékét egy-két év alatt felemészti. Ez az adómérték ebben a formában konfiskáló jellegű, a tulajdon olyan szintű elvonását eredményezi, ami túlmutat az adó funkcióján, vagyis a tulajdonhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségen, ezáltal sérti a felperes tulajdonhoz való jogát. Az Alaptörvény szerint az adókötelezettség csupán a teherbíróképesség szintjéig terjedhet, így a települési adókötelezettség is csak arányos mértékig terhelheti az adóalanyokat.
    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adómértéket az önkormányzat 2019. január 1-jei hatálybalépéssel módosította, ezért a sérelmezett szabály már nincs hatályban, de annak 2016. és 2018. között hatályos tartalmának alkotmányossága vizsgálható. Összességében megállapította, hogy a felperes arra volt köteles az alapügyben, hogy telkei értékével közel azonos vagy azt meghaladó összeget fizessen meg. A települési adó egy, de legfeljebb két év alatt felemésztette az ingatlanok értékét. Az Alkotmánybíróság az ilyen szintű elvonást okozó területalapú helyi vagyonadókat, amennyiben az indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas volt, kivétel nélkül alaptörvény-sértőnek találta. Jelen ügyben megállapított adóterhelés kétségkívül jóval magasabb (62,9%-162,9%) a határesetet képező tartománnyal, és az önkormányzat beadványa nem tartalmazott olyan értékelhető előadást, amely alkalmas lett volna az ilyen szintű adómérték arányosságának igazolására. Ennek értelmében kimondta, hogy az adómérték súlyosan aránytalan, elkobzó jellegű, így az Alaptörvény XIII. cikk (1) és a XXX. cikk (1) bekezdését is megsértette.
  Alkotmánybíróság megállapította a már hatálytalan adómérték-szabály alaptörvény-ellenességét, és elrendelte az egyedi alkalmazási tilalmat. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés általános alkalmazási tilalmát azonban nem rendelte el.

Az összefoglalót készítette: Balogh Lilla, joghallgató, DE ÁJK

Forrás: az Alkotmánybíróság 12/2023. (VII. 13.) AB határozata