Tűzre vele, fenntarthatóság!
A Jogtudományi Közlöny legfrissebb, 2022/9. számának hasábjain Bándi Gyula „Erdők, tűzifa, alapjogok” címmel a magyar környezetpolitika alkotmányos elveinek (nem) érvényesülésével összefüggésben vet fel kritikai szempontokat. A téma apropóját a 2022 augusztusában elfogadott a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló 287/2022. (VIII. 4.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Tűzifarendelet) adja, mely az energiaválság kezelését segítve, a fűtési igények kielégítése céljából (hatósági áron) jelentősebb fakitermelésre ad lehetőséget az erdőgazdaságok részére. A cikk többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a rendelet szándéka azaz a jelenlegi krízishelyzetben a lakosság fűtési igényének kielégítése, nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor a választott megoldás számos problémának forrása. Ugyanis előfordulhat, hogy az új szabályok már rövidtávon is ellentétes hatásúak az Alaptörvényben foglalt azon kötelezettségekkel, mint a nemzet közös örökségének megőrzése és a jövő nemzedékek jogainak biztosítása. Nem beszélve a hosszabb távú hatásról, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat és aránytalan terhet ró a jövő nemzedékekre. De az új szabályozás nem egyedi, a Közjavak blog legutóbb Pump Judit: „Kalapács alá kerülve avagy mitől lesz értékesíthető egy védett természeti területi ingatlan” című kritikai tanulmánya révén hívta fel az olvasó figyelmét a védett természeti területek értékesítésének lehetőségét megteremtő törvényjavaslatra.
A Tűzifarendelet nem maradt visszhang nélkül, hiszen a civil szervezetek tiltakozása mellett 2022. augusztus 28-án az országgyűlési képviselők egy csoportja az Abtv. 24. § (1) bekezdése szerinti utólagos normakontroll indítványt terjesztett elő.[1] melyben a Tűzifarendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók szerint a vegetációs időszakban is lehetővé tett fakitermelés a tarvágás és a vágásérett kor előtti vágás lehetőségének bővítésével, az erdőtelepítési szabályok lazításával, a hatósági kontroll jelentős szűkítésével együtt megnyitja az utat ahhoz, hogy az erdőgazdálkodók helyrehozhatatlan károkat okozhassanak természeti védelem alatt álló, őshonos vagy egyéb rendeltetésük miatt védelemre érdemes erdőkben. A jogi érvelés kitér arra is, hogy az erdőknek az ökoszisztémában betöltött speciális szerepére, az elővigyázatosság elvére és a public trust koncepcióra is tekintettel az erdők védelmére vonatkozó szabályok esetében különös gonddal kell az ún. „visszalépés tilalmára” vonatkozó követelményeket az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése és P) cikk (1) bekezdése szempontjából vizsgálni. Az indítványozók álláspontja szerint a Korm. rendelet szabályai érdemi visszalépést jelentenek az eddigi, törvényben meghatározott garanciális szabályokhoz képest, és megvalósul a védelmi szint csökkenése, mely nem igazolható más alapvető jog érvényesülésével vagy valamely alkotmányos érték védelmével. Álláspontjuk szerint a Korm. rendelet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogállamiság és jogbiztonság követelményét, és sérti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését és 53. cikk (2) bekezdését, mivel a rendelkezések túllépnek a veszélyhelyzet miatt szükséges tartami és időbeli kereteken.
A témához kapcsolódóan a Közjavak Blog szerkesztősége várja a megjelent tanulmányokhoz fűződő hozzászólásokat, továbbá a témát közvetlenül vagy közvetve érintő önálló blogtanulmányokat publikálás céljából.