Természeti (isteni) törvényeket sért az ember alkotta jog?

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Bányai Orsolya: Természeti (isteni) törvényeket sért az ember alkotta jog? KÖZJAVAK, IV. évfolyam, 2018. 3. szám, 28-29. o. (DOI 10.21867/KjK/2018.3.5.)

A nemzetközi tudományos közösség széles körben elismert tagjai között (pl. Will Steffen; Johan Rockstorm; John Dearing; Anthony Barnosky; Peter Sale; stb.) lényegében konszenzus van abban a tekintetben, hogy az emberi tevékenység olyan mértékben károsította a Föld ökoszisztéma rendszereit, hogy a bolygó hamarosan már nem tudja biztosítani az emberiség számára a biztonságos létezési feltételeket.[1]

Isteni rend
Fotó: © Endes Anikó

Mindez arra enged következtetni, hogy a környezeti problémák kezelésére alkotott jogszabályok kudarcot vallottak. Ennek egyik oka lehet, hogy a klasszikus természetjogi felfogáshoz hasonlóan az ember alkotta jog nincs összhangban az univerzális természeti törvényekkel, amelyek lényegében isteni törvények. A gondolat nem új: Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás is hasonlóan vélekedett, de még egy olyan korban, ahol a „törvénysértésnek” nem voltak olyan szembetűnő bizonyítékai, mint a napjainkra kibontakozó ökológiai válsághelyzet. Valóban a természeti törvények és az ember alkotta jog (vagy másképpen természet és társadalom) kettőssége a kudarc egyik oka? Ha igen, szükség van-e egyáltalán a modern tudományok által elismert természeti törvények (pl. szimmetria elve)[2] transzcendens jellegének elismerésére? Ard Loiuse az Oxfordi Egyetem elméleti fizikusa úgy nyilatkozott a National Geographic The story of God című dokumentumfilm sorozatának egyik 2017-es epizódjában, hogy „Minél többet tudunk e világról, annál több minden mutat Isten irányába.”[3] Ha valóban isteni törvényeket sért az ember alkotta jog, és ezzel az egész társadalom fenntarthatatlan pályán mozog, akkor vissza kellene térni az isteni rendhez. Csakhogy erre a társadalmunk globális szinten képtelen. Csupán az egyének, apró közösségek (pl. ökofalvak formájában) lehetnek alkalmasak arra, hogy alkalmazkodjanak és ezzel új utakat mutassanak. De hogyan viszonyul ehhez az útkereséshez a hatályos jog?[4]

Az előbbi csak egy azon izgalmas és vitát indukáló felvetések között, amelyek elhangoztak azon a Kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a környezeti fenntarthatóság társadalomtudományi megközelítéseiről rendezett 2018. június 1-jén az MTA DAB Jogi és Közgazdaságtudományi Szakbizottsága az Európai Fenntarthatósági Hét keretében a Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Karán.

Dr. Bányai Orsolya, PhD, egyetemi adjunktus (DE ÁJK)