A PhD képzésben részt vevő, fogyatékossággal élő hallgatók nyelvvizsga alóli mentesülésének kérdéséről döntött az AB

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – több alkotmánybíró párhuzamos indoklásával – megállapította a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (továbbiakban: Nftv.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV.9.) Korm. rendelet (továbbiakban: Nftv. Vhr.) 62. § (11) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, ezért megsemmisítette azt, valamint kimondta, hogy az nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő, a döntés alapjául szolgáló ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben.

Az alapügyről

Egy magyarországi egyetem doktori iskolájának PhD képzésére felvételt nyert személy, az alapügy felperese, akinek - a felvételről szóló határozatban is megjelölt - szakértői véleménnyel igazolt diszlexiája és diszgráfiája van. A felvétele során már hatályos Nftv. 49. § (8) bekezdése szerint a „fogyatékossággal elő hallgatót szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy rész, illetve szintje alól”. Az alapügy alperese (a felsőoktatási intézmény) a felperesnek a PhD képzésre való felvételéről szóló határozatban előírta, hogy a felperest a doktori felvételi eljárás és a fokozat szerzés során a nyelvvizsga követelményinek teljesítése alól mentesíti, azzal a feltétellel, hogy a felperes mindent tőle elvárhatót megtesz idegen nyelvi tudásának javítására. A határozat meghozatalakor a felsőoktatási intézmény kizárólag az Nftv. rendelkezéseit vehette figyelembe, ugyanis Nftv. Vhr. rendelkezése ekkor még nem voltak alkalmazhatóak, mivel a kormányrendelet a felperes PhD képzésre történő felvételét követően lépett hatályba. Később a felperest, a sikeres doktori szigorlat letétele után, arról tájékoztatták, hogy az Egyetem nem tudja odaítélni a doktori fokozatot, mivel annak megszerzésének jogszabályi akadálya a nyelvvizsga teljes, vagy a nyelvvizsga legalább egy eleme teljesítésének hiánya. Az indoklást a Nftv. Vhr. 62. § (11) bekezdés szerinti kógens jogszabályi rendelkezésre alapozták, amely értelmében a fogyatékossággal elő hallgató doktori képzés keretében a nyelvvizsga szintje alól nem mentesíthető.

A Fővárosi Törvényszék eljárása

Az ügy a Fővárosi Törvényszék elé került, amelyben a közigazgatási jogvita elbírálásánál indítványozta az Alkotmánybíróságnál a Nftv. Vhr. 62. § (11) bekezdésének alaptörvény-ellenességének megállapítását, valamint kérte annak megsemmisítését és a jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárását. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, T) cikk (3) bekezdésével, az I. cikk (3) bekezdésével, a XV. (4) és (5) bekezdéséveivel, valamint a 15. cikk (4) bekezdésével.
   Az indítványban egyrészt az indítványozó hivatkozott arra, hogy a Nftv. Vhr. 62. § (11) bekezdése a jogforrási hierarchia követelményét sérti, tekintettel arra, hogy az Nftv. mentességet biztosít a fogyatékossággal elő hallgatók részére a nyelvvizsgakövetelmények alól, viszont a végrehajtási rendelete az Nftv. Vhr. a mentesítésre jogosult hallgatók köréből kivonja a doktori képzésben részvevőket.
   Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy a támadott rendelkezés sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését és a XV. cikk (4) és (5) bekezdését, ugyanis ezekkel összefüggésben a jogalkotó kötelezettsége arra terjed ki, hogy ne hozzon az államcél megvalósulását elnehezítő szabályokat. Az indítványozó álláspontja szerint, a támadott jogszabályi rendelkezés a fogyatékkal élő felsőoktatási hallgatók számára jogszabályban biztosított jogot, vagyis a nyelvvizsga szintje alóli mentességet, szűkebb körben kívánja biztosítani a hallgatók meghatározott csoportja esetén (PhD hallgatónál), amelyet ugyan a jogalkotó megtehet, azonban az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére figyelemmel csak törvényi szinten és a szerzett jogok védelmére figyelemmel szabályozhatott volna.

Az Alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság döntésének alátámasztására az államcél megvalósulásához kapcsolódó kérdéskört fejtette ki, amely alapján az AB következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XV. (4) és (5) bekezdéseinek elsődleges címzettjei állami szervek, és a rendelkezések állami célokat fogalmaznak meg. A XV. cikk (4) bekezdése általánosságban az esélyegyenlőségről és a társadalmi felzárkóztatásról, az (5) bekezdés pedig konkrétan nevesített, különleges gondoskodásra szoruló és külön védelmet igénylő társadalmi csoportot emel ki. Az Nftv. és az Nftv. Vhr. azon szabályai, amelyek a fogyatékkal elő hallgatók felsőoktatási tanulmányaira vonatkozó könnyítéseket tartalmaznak, a XV. (4) és (5) bekezdése hatálya alá tartozó, ott megjelölt államcélok megvalósulását elősegítő intézkedésnek minősülnek.
  Az Alkotmánybíróság az államcélok feltárásának objektív (intézményvédelmi) oldaláról kifejtett álláspontja szerint, az államcélok a jogalkotót annyiban kötelezik, hogy nem alkothat olyan szabályozást, amely azok megvalósulását kifejezetten ellehetetleníti, akadályozza, de abból származó jogalkotási kötelezettség csak akkor keletkezik, ha azt Alaptörvény rögzíti. Az államcélok szubjektív (alanyi) oldalát tekintve hangsúlyozta az AB, hogy mindaz nem jelenti, hogy bármely fogyatékkal elő, doktori képzésben rész vevő hallgató a jövőben automatikusan felmentést kaphat a nyelvvizsga-követelmények teljesítése alól. A mentesítés „szükség esetén”, kizárólag a fogyatékosságra tekintettel illetheti meg a PhD hallgatókat, aminek megítélése minden esetben szakkérdés.
   Az Alkotmánybíróság megfogalmazta továbbá, hogy amennyiben a jogalkotó az Alaptörvényben nevesített államcél érdekében korábban intézkedést fogadott el, annak visszavonása esetén az Alkotmánybíróságnak annak indokoltságát esetről esetre kell vizsgálnia. Ezen indoklással utal a non-derogation elvre, amely alapján az egyszer már biztosított védelmi szintet az állam utólag nem ronthatja le, azaz nem állapíthat meg annál alacsonyabb szintű védelmet, kivéve ha az más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesüléséhez elkerülhetetlen. A „visszalépést” az Alkotmánybíróság indoklásának (23) szakaszában,  akkor tartja indokoltnak, ha a kérdéses intézkedés nem segíti elő az államcél megvalósulását, vagy ha a jogalkotó az államcél megvalósulását további intézkedésekkel elősegítette.
   Az Alkotmánybíróság továbbá azzal érvelt, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdéséből következik, hogy alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvényben kell megállapítani, azonban alkotmányos jogokkal kapcsolatban álló, de azokat csupán távolról, közvetetten érintő, technikai és nem korlátozó jellegű szabályok rendeleti formában történő kiadása önmagában nem minősül alaptörvény-ellenesnek, azon esetekben a konkrét szabályozásból állapítandó meg, hogy törvénybe kell foglalni vagy sem. Jelen esetben az Nftv. Vhr. közvetlenül valósítja meg az Nftv.-ben biztosított mentesülés alóli kizárást, így nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdéséből fakadó követelményeknek, így az AB megállapította annak alaptörvény-ellenességét és megsemmisítette.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó párhuzamos indoklása

Az alkotmánybíró párhuzamos indoklásában a határozat rendelkező részével egyetértett, azonban azt eltérő indokok alapján tartotta levezethetőnek. A indoklásban részletezte, hogy a határozatban megfogalmazott államcélok alanyi alapjogi oldalát az Alkotmánybíróság eddig nem fejtette ki. Következésképpen az államcélok az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettségeként kezelendők és nem alkotnak az értintett személyek számára alapjogi szinten oltalmazott vagy általuk az állam szembeni kikényszeríthető jogosultságot. Ezen érvrendszer alapján a párhuzamos indoklásban megfogalmazott álláspont az, hogy ameddig az államcélok alapjogi kezelésének nincsennek lefektetve a szilárd dogmatikai alapjai, a non-derogation elv (visszalépés tilalma) alkalmazása jelen esetben vitatható.
   A párhuzamos indoklás azon érvre támaszkodott, hogy az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a jogbiztonság elvének egyik garanciája a jogforrási hierarchia, aminek értelmében alacsonyabb szintű jogszabály tartalma nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabály rendelkezéseivel. Jelen ügy megítélése tehát, a párhuzamos indoklás alapján a normahierarchia oldaláról levezethető, tekintettel arra is, hogy ezen felmerült alkotmányjogi kérdésekre az Alkotmánybíróság gyakorlata kidolgozott megoldásokkal rendelkezik, arra hivatkozással több rendeleti szintű szabályt semmisített már meg.
   Amíg, tehát az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában az Alaptörvény államcélként tételezett XV. Cikk (4)-(5) bekezdések értelmezésén keresztül jut el a támadott szabály megsemmisítéséig, addig a párhuzamos indoklásban kifejtett érvrendszer alapján a vitatott rendelkezés megsemmisítésének indoka a jogforrási hierarchián alapul.

Az összefoglaló készítette: Karácsony Roxána, joghallgató, DE ÁJK