100 év – a közigazgatási jog oktatásának múltja, s jövője Szegeden

A szervezeti változás a szervezetek sajátos jellemzője, annak méretétől függetlenül. Nincs ez másként a költségvetési szerveknél sem. A közfeladat-ellátás és a közigazgatás szervezetrendszerét tekintve folyamatos változásokat élhetünk meg ma Magyarországon, különösen a szervezeti egységek integrációjában, nagyobb, centrális elemeket követő intézményrendszer kialakításában. A hazai folyamatokba illeszkedik a felsőoktatási intézmények átalakítása is, melyről már korábban a Közjavak c. folyóirat is beszámolt. E jelenségek egy része természetes, mint például a kor szellemiségét, a gazdasági folyamatokat követő tananyagreformok, melyet jól mutatott a közigazgatási jog oktatásával kapcsolatos vitaindító tanulmány is. A változások másrészt érintik az felsőoktatási intézmények szervezeti struktúráját is - gondoljunk csak a Corvinus modell bevezetésére – több hazai intézményben. E reformok megítélése eltérő lehet, attól függően, hogy az intézmény melyik oldaláról tekintünk rá. Így joggal vetődik fel a kérdés, hogy a hagyományos struktúrákat miért szükséges vagy épp nem szükséges megbontani, s a helyette kialakuló új formáció mennyiben közvetít régi illetve új értékeket. Józsa Zoltán vitaindító cikke e kérdéseket teszi fel egy intézményi változás példáján keresztül.

Hacsak egy puszta szervezeti változás volna, akár legyinthetnénk is. Volt már ilyen a történelemben, s vélhetően lesz a jövőben is. Ezt kívánja az idők szava, meg hát a körülmények. Mindig van magyarázat. De nem legyinthetünk mélabús nosztalgiával, tudomásul véve a fejleményeket. Nem, mert nem pusztán egy formális szervezeti integráció valósult meg, hanem megszűnt valami, ami vélhetően – ha tovább is él, más formában, más tartalommal – már többé sohasem lesz ugyanaz. Csak valami más.   

Az idő folytonosságának kezdete a kolozsvári egyetem Szegedre költözéséig (1921) nyúlik vissza. Akkoriban még id. Boer Elek állt a tanszék élén, kinek neve talán kevésbé ismert. Ennél talán sokkal fontosabb, hogy a vidéki jogászképzés bázisának számító karon a Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék a kar szerves része volt, s meghatározó szereppel bírt az oktatásban, a kutatásban, s az eljövendő jövő jogász nemzedék életre való felkészítésében.   

A sort, a folytonosságot Ereky István nemzetközileg is elismert munkássága követte, aki nemcsak a tanszék vezetését látta el, de dékánként és rektorként is öregbítette a kar, s az egyetem hírnevét. Munkássága máig is referenciát jelent a fiatalabb nemzedék számára.   

1945 után újabb iskolateremtő személyiség, id. Martonyi János vette át a tanszék vezetését, mely továbbra is a közigazgatási és pénzügyi jog oktatásának, kutatásának meghatározó intézménye maradt.

A szakmai és személyi állomány, s a tanszék profilja tovább gazdagodott a kiváló pénzügyi jogász Meznerics Iván csatlakozásával, s megerősítést nyert a közigazgatási jog és pénzügyi jog szimbiózisa, a közpénzügyek szoros kapcsolata az állami szervek működésével és a közszolgáltatások színvonalával. 

A szocialistának nevezett időszakban – a sajátos politikai, társadalmi körülménynek ellenére – olyan, a területükön is kiemelkedő szakemberek fémjelezték a tanszék tevékenységét, mint Szűcs István, az alkotmányjogász Kovács István, vagy a jogi-normatív megközelítést szociológiai szemlélettel oldó Szentpéteri István.

Hosszan sorolhatók még azok a nevek, akik valamennyien a tanszék és a tárgy súlyának és szerepének tudatában legjobb képességeik szerint irányították az egységet, felismerve, hogy a tanszék nem pusztán egy szervezeti forma. A tanszék intézmény.    

Intézmény, melynek múltja, kultúrája van, mely értékeket képvisel és ad át, s nem pusztán formális tudást. Intézmény, mely nehézségekkel, ellentmondásokkal övezett fejlődés nyomán jött létre. Intézmény, mely hagyományt teremtett. Jó hagyományt, mely folytatást érdemelt (volna).    

Hogy milyen hosszú és változatos volt ez az út azt a korábbiakban felidézett nevek is igazolják, a visszatekintés csak leegyszerűsítő összefoglalása annak a sok-sok erőfeszítésnek, melynek már csak a számszerű eredményei jelennek meg a tanszéki annalesekben.  

A folyamat nem ma kezdődött. Az első, s szakmailag nehezen igazolható lépés a pénzügyi jog leválasztása, s az üzleti jog (sic!) keretébe történő tagolása volt, majd ezt követte a klasszikus négy féléves közigazgatási tematika három félévre redukálása. A borús felhők vetette árnyak egyre sötétebbé váltak, s mára minden megváltozott.

Az integráció, az összevonás korántsem példa nélküli ideája egymás mellé, egy szervezetbe rendelte az alkotmányjog és a közigazgatási jog önálló egységeit. Természetesen vég nélkül sorolhatók azok a pro és kontra érvek, melyek akár a tanszéki vagy intézeti forma mellett vagy ellen felhozhatók. Ezek mérlegelése nem pusztán matematikai feladat. Vélhetően, akik elvégezték ezt a műveletet az egyszeregy tudománya amellett nem állnak hadilábon más ismeretek terén sem.

A jövő éppúgy magában hordozza a kibontakozás, a stagnálás vagy éppen a visszalépés alternatíváját. 2020. március 28-tól a korábbi Alkotmányjogi Tanszék és a Közigazgatási Jogi Tanszék helyett a SZTE Állam-és Jogtudományi Karán ún. Közjogi Intézet jön létre.

Dr. Józsa Zoltán

Ph.D. habil.