A MNB nyilvánosságra hozta az éves növekedési jelentést

A „Növekedési jelentés”éves rendszerességgel - a MNB kezelésében- jelenik meg, a magyar gazdaság hosszabb időhorizonton mutatott és várható fejlődési pályájáról, illetve az azt meghatározó legfontosabb tényezőkről nyújt átfogó képet.

Ezen elemzés fókuszában a humán tőke és a termelékenység alakulását tették részletes vizsgálat tárgyává, nemzetközi statisztikai elemzések felhasználása mellett. Az átfogó tanulmány legfőbb következtetései az alábbiakban foglalhatók össze:

• A strukturális, hosszabb távú növekedési képességgel kapcsolatban, már a válság előtt megjelentek a romló demográfiai tényezők hatásai, előbb a fejlett, majd a kevésbé fejlett régiókban. Az évtized végéig azonban a demográfiai tendenciák egyre effektívebb korlátokat okozhatnak.
•  Bár a válságot követően a visegrádi országok közül hazánkban emelkedett a legnagyobb mértékben a munkapiaci aktivitási ráta, nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor változatlanul alacsonynak tekinthető, sőt még az általánosan magasabb aktivitást mutató képzettebbek aktivitási rátája terén is érzékelhető némi elmaradás a fejlett európai országokhoz képest.
• A nemzetközi felmérések eredményei alapján az elmúlt időszakban a magyar diákok teszteredményeinek átlagai elmaradtak az OECD-országokra vonatkozó átlagos értéktől, ami arra utal, hogy az alap- és a középfokú oktatás minősége is javítandó hazánkban.
• Végül az oktatás során megszerzett tudás mellett a népesség egészségi állapota is befolyásolja a humán tőke termeléshez való hozzájárulását. A várható élettartam az elmúlt évtizedekben fokozatosan emelkedett hazánkban, de összességében elmarad a gazdasági fejlettségünk által indokolt értéktől.

A magyar vállalatok termelékenységének bővülése az elmúlt évtizedben elmaradt a régiós átlagtól. A hazai nagy-, valamint a kis- és középvállalatok termelékenysége közötti eltérés nemzetközi összevetésben nagynak tekinthető.

Nemzetközi helyzetünk megítélésében pedig az alternatív fejlettségi indikátorok többnyire a GDP-mutatóknál kedvezőbb relatív helyzetet mutatnak. A társadalmi és környezeti szempontokat is figyelembe vevő alternatív komplex mutatók alapján ugyanis Magyarország globális összevetésben magasabb fejlettségi fokot mutat, mint ahogyan az az egy főre eső bruttó hazai termékből vagy a gazdasági versenyképességre fókuszáló rangsorokban elfoglalt pozíciójából következne. A környezeti minőség és tudásgazdaság tekintetében hazánk egyaránt az országok felső 20 százalékába tartozik. A fejlettséget tágabb szemléletben vizsgáló mutatók – különösen az oktatási dimenziót tartalmazó és a születéskor várható élettartamot vizsgáló indexek – arra is rámutatnak, hogy Magyarország esetében a társadalmi egyenlőtlenségek leginkább a közszolgáltatásokhoz és az egészséges életfeltételekhez való hozzáférésben nyilvánulnak meg.

A fent összefoglalt megállapítások alapjául szolgáló adatok:

1. Humán tőke

A humán tőke fontosságát jelzi, hogy két csatornán keresztül is hat a gazdasági növekedésre, egyrészt a rendelkezésre álló munkaerő-állomány létszámán keresztül, másrészt a munkavállalók képzettségi szintjén keresztül. A népesség-előrejelzések alapján a következő évtizedekben a társadalom elöregedése miatt felértékelődhet a minőségi jellemzők szerepe.

1. Demográfia

Az elmúlt években a természetes népességfogyás hatására átlagosan évi 35 ezer fővel csökkent a magyar népesség létszáma. A KSH NKI (2015) és az ENSZ kivetítésének (UN, 2015) alapváltozata is 7,9 milliós népességlétszámot mutat 2060-ra, így 2 millió fős létszámcsökkenéssel számolnak.

A várható élettartam az ezredforduló óta kismértékben emelkedett hazánkban, de szintje és a növekedés mértéke elmarad az uniós országokra vonatkozó átlagos értéktől. Az időskori függőségi ráta a jelenlegi szinthez képest megduplázódhat 2060-ig Magyarországon. Ezért a gazdaságilag aktív korúakra háruló eltartási terhek jelentősen emelkedhetnek a következő évtizedekben az elöregedés hatására, ami nem jelent mást, mint  a mostani 100 munkaképes korú egyénre 26 időskorú jutás helyett, 2060-ra már 100 munkaképes korúnak kétszer annyi, 52–61 időskorú ellátását kell majd biztosítania.

Ezen változások a 2020-as és a 2040-es években okozhatják a legjelentősebb munkaerőpiaci hatást, ekkor ugyanis 11%-kal eshet vissza a munkaképes korúak állománya.

A változások pedig a kínálati és keresleti oldalon egyaránt kifejtik hatásukat: a kínálati oldalról a munkapiaci, a tőkefelhalmozási és a termelékenységi csatornákon keresztül hatnak a gazdasági teljesítményre, a keresleti oldalon a fogyasztáson és a megtakarításon, valamint a költségvetési csatornán keresztül.

1. Képzettség és oktatás

Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aktivitási rátája 83 %-t tett ki 2014-ben, ami uniós összevetésben az azonos végzettségűekhez képest az egyik legalacsonyabb érték. A munkaerőpiac kínálati oldalán a legnagyobb létszámban (60%) a középfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók jelennek meg a 25–64 évesek körében.

A képzettségi szint tekintetében Magyarországon régiónként is jelentősebb eltérések figyelhetőek meg. A közép-magyarországi régióban a diplomások aránya a 25-64 éves népességen belül 35%-t jelent, ami a gazdaságilag elmaradottabb térségekre jellemző érték kétszerese.

Problémát jelent továbbá, hogy a népesség több mint 60%-a semmilyen idegen nyelven nem beszél és egy idegen nyelven is csak ¼-e beszél, sőt 2010- ben a 22 ezer egyetemi hallgatóból, a nappali tagozaton tanulók közül 12 ezer hallgató nem tudott diplomát szerezni a nyelvvizsga hiánya miatt (KSH, 2012).

A közoktatási rendszerben megszerzett tudás minőségének és alkalmazhatóságának egyik gyakran használt mérőszáma a PISA-teszteken elért átlagos eredmény, amely a tanulói teljesítmény mérésén alapszik. A legutóbbi, 2012. évi PISA-felmérés eredményei alapján a magyar diákok teljesítménye mindhárom területen elmaradt az OECD-országok átlagától, és a megelőző, 2009. évi felméréshez képest mindegyik területen csökkent az elért átlagos pontszám. A legnagyobb elmaradás a matematika területén figyelhető meg: a 2012-es magyar érték 17 ponttal volt alacsonyabb az OECD-átlagnál, és az eredmény 13 ponttal csökkent 2009- hez képest. A magyar eredmény az OECD-országok között a 6. leggyengébb eredményt jelentette. Hazánkban a legjobban teljesítők aránya 9% volt, míg az OECD-országokban 13%.

Az oktatásra fordított költségvetési kiadások – a rendelkezésre álló adatok alapján – 2005 és 2012 között összességében csökkenő tendenciát mutattak hazánkban: a 2005. évi 5,8 %-ról 1 százalékponttal mérséklődtek 2012-ig, miközben az EU 27 tagállamára jellemző átlagos érték lényegében stagnált - azokban az országokban. (megjegyzés: kimutatható, hogy ahol a nemzeti összjövedelem nagyobb részét fordítják alap- és középfokú oktatásra, a diákok átlagosan jobb eredményt érnek el a PISA-teszteken.)

1. Egészségügyi állapot

Szerepét jelzi: egyrészt az egészségi állapot erősen meghatározza a munkaerőpiaci részvételt (a munkaerő- állomány létszámát) és produktivitást; másrészt egy egészséges társadalom nagyobb fizikai tőkét képes felhalmozni. A várható élettartam emelkedése szignifikáns pozitív hatással van a gazdasági növekedésre; Bloom és szerzőtársai (2004) eredményei szerint a várható élettartam 1 évvel való megemelkedése hosszú távon 4 %-kal magasabb GDP-t eredményez. A magyar népesség egészségi állapota nemzetközi összevetésben rossz, és elmarad a gazdasági fejlettségünk által indokolt szinttől. A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedekben fokozatosan emelkedett hazánkban, ennek ellenére továbbra is a magyar érték az egyik legalacsonyabb (24–25. hely) az Európai Unióban, mivel férfiaknál 6 évvel, a nőknél 4 évvel maradnak el az EU 28 tagállamának átlagától. Magyarországon nemzetközi összevetésben átlag alatti az egészségügyi kiadások mértéke: 2013-ban magán- és állami forrásból összesen a GDP 7,4%-t költöttük egészségügyre, ez az érték elmarad az OECD országokra vonatkozó 9 %-os átlagos értéktől.

1. Aktivitási ráta

Magyarország aktivitási rátája (a 15–64 éves korosztályt tekintve) nagymértékben növekedett a válságot követően. Míg 2008-ban a munkaképes korú lakosság 61,2 %-a, addig 2014-ben már 67 %-a vett részt aktívan a munkaerőpiacon. Az utóbbi években jelentősen növekedett az alacsonyan képzettek aktivitási rátája, azonban 2014-ben még mindig jelentősen elmaradt az Európai Unió átlagától. Az aktivitási rátában való lemaradása így továbbra is leginkább az alacsonyan képzettek, a fiatalok, az 50 év felettiek és a szülőképes korú nők csoportjához köthető. Az EU28 átlagát a magyar adatokkal összevetve azt tapasztaljuk, hogy az inaktivitás okai szerint a legnagyobb eltérés a nyugdíjban részt vevőknél jelentkezik, hazánkban közel 6 %-kal magasabb az ilyen okkal történő távolmaradás.

A minimálbér átlagbérhez viszonyított aránya (Kaitzindex) – amelynek leginkább az alacsonyan képzettek foglalkoztatására lehet hatása – itthon a nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyben alakul, bár a visegrádi országok között a magasabbak közé tartozik.

TERMLÉKENYSÉG

A kétezres évek közepétől kezdve csökken a termelékenység növekedési üteme a fejlett világ gazdaságaiban. Magyarországon és a kelet-közép-európai régióban már a gazdasági válság előtt elindult folyamat a válság hatására súlyosbodott és a kilábalási periódusban is csak lassú ütemben növekedett. A javuló foglalkoztatottsági statisztikák mellett az egy főre jutó termelékenység a 2009-es visszaesés után 2011–2012 között visszatért a válság előtti szintre és lassú ütemben, de azóta is folyamatosan növekszik. A régióhoz viszonyítva azonban Magyarország lassabban érte el a válság előtti szintet. A magyar gazdaság növekedése már 2005 óta elmarad a visegrádi országokétól.

A lassulás okai:

• beruházások ütemének visszaesése

• humántőke-növekedés stagnálása
• K+F-re fordítás alacsony szintje
• reallokációs folyamatok lassulása

A termelékenység nemzetközi összevetések tükrében:

• Magyarország esetében az LPI (Legatum Prosperity Index) mutatója az elmúlt öt évben javult, azonban a vizsgált közép-európai és mediterrán országok csoportjából az alsóbb szegmensbe tartozik. A vizsgált 142 ország rangsorában a 39. helyen szerepelt Magyarország 2014-ben.
• A Világgazdasági Fórum (WEF) által vizsgált 144 ország rangsorában Magyarország a 2015–2016-os rangsorolás alkalmával a 63. helyen végzett.
• A Nemzetközi Menedzsmentfejlesztési Intézet (Institute for Management Development, IMD) 2014-ben 60, míg 2015-ben 61 ország szerepelt. Magyarország 2015-ben a 48. helyezést érte el, tartva ezzel a 2014-ben szerzett rangját.

Az összefoglalót készítette: Hutóczki Katalin, joghallgató

A teljes jelentés elérhető az alábbi linken: https://www.mnb.hu/letoltes/hun-novekedesi-boritoval.pdf