Migrációs kihívások – hiányzó európai válaszok?
A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Madai Sándor: Migrációs kihívások – hiányzó európai válaszok? KÖZJAVAK, II. évfolyam, 2016. 2. szám, 8-10. o. (DOI 10.21867/KjK/2016.2.2.)
Az erősödő migrációs nyomás válaszokra késztette Európát. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a válaszok közel sem egységesek. Sőt, lassan Európán is túlnyúlnak, hiszen a 2015. évi ENSZ-közgyűlésen is több politikus felszólalásának központi eleme volt a probléma. Az EU-ban megfigyelhető szerteágazó megoldási elképzelésekben azonban szükségszerűen közös pont a válság rendészeti úton történő mederben tartása. Tudjuk, s ezt az európai döntéshozók is pontosan tudják, hogy a válság hosszú távú megoldása kizárólag a migránsokat kibocsátó országok politikai-gazdasági stabilizálása lehet. Ennek bekövetkeztéig azonban kezelnünk kell azokat a társadalmi feszültségeket, amelyek együtt járnak e jelenséggel, s indulatokat szítanak a befogadó államokban. Ez nyilvánvalóan rendészeti feladat is. Gondoljunk csak bele! Milyen jelentős volumenű plusz erőforrásokat igényel a helyzet kezelése? S ezeket honnan teremtik elő az érintett kormányok? Kizárólagos felelőssége van az egyes tagországoknak a helyzet kezelésekor, vagy esetleg az EU humánerőforrás terén, financiális oldalról, s egyáltalán politikai kooperációban gondolkodik? Nyilván igen, azonban jelenleg több elképzelés látott napvilágot, s ezek között jelentős hangsúlyeltolódások figyelhetőek meg. A bejegyzés arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen tendenciák figyelhetők meg – a migrációs kérdéssel összefüggésben – a rendészeti közszolgáltatások szervezését illetően a jövőben.
A problémát abban érezzük, hogy az Európai Uniónak egyfelől egy egységes stratégiát kell felállítani és képviselni, ugyanakkor az egyes tagállamok nem egyenlő mértékben érintettek, s saját belső politikai meggyőződésük szerint reagálnak a kihívásokra. Mire vezethető vissza az eltérő érintettség? Egyfelől a migrációs jelenség őket érintő tartamára, másfelől arra a kérdésre, hogy tranzitországként vagy célországként tekintenek-e rájuk a migránsok. Az első szempont szerint hosszú ideje érintett például Spanyolország, Olaszország, Görögország, mint a Délről, illetőleg Keletről kiinduló migrációs útvonal első EU-s állomásai. Tranzitországként relatíve új keletű jelenség – legalább is a volumene a jelenségnek új – a migrációs probléma például Magyarországon, Horvátországban, Szlovéniában. Nyilvánvaló tény, hogy minél régebb óta kell szembesülnie egy tagállamnak a növekvő migráció kérdésével, annál rutinosabbá válhat annak kezelésében, mert volt ideje arra, hogy kifejlessze a kezelési technikáit. A korábban kisebb mértékben érintett államok – úgy tűnik – váratlan kihívásként szembesültek a növekvő számú érkezőkkel, s kénytelenek prompt válaszokat adni, hiszen nincs idő a felkészülésre. E válaszok – miként már fent utaltunk rá – jelentős mértékben függnek a belső politikai viszonyoktól, hiszen nem ritkán egy-egy választási győzelem múlhat az adekvát, de legalább is a tagállam választópolgárai által adekvátnak tekintett válaszokon…
Szintén a tagországok közötti különbségtételre ad alapot azok mérete is. Egy nagyobb tagállam – különösen, ha esetében nem újkeletű a jelenség – talán könnyebben tudja kezelni – s most kizárólag a rendészeti jellegű kezelésről beszélünk – a nagyszámú migránst, hiszen területénél fogva egyébként is nagyobb rendészeti apparátus áll rendelkezésére, illetőleg talán nagyobb forrást is hozzá tud/akar rendelni a probléma kezeléséhez. Magyarországot érintően Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára jegyezte meg még 2015 augusztusában, hogy Magyarország erőn felül teljesít, és a legtöbbet teszi az uniós országok közül a schengeni határok védelmében. Szerinte a lakosságszám és a bruttó hazai termék (GDP) figyelembevételével Magyarországra hárul a legnagyobb teher az illegális migráció miatt.[1]
Úgy véljük ugyanakkor, hogy a cél-tranzit szerinti differenciálás további szempontot is involvál az érintett országok teherviselésé és a feladatellátás jelegét illetően. A tranzitországok tekintetében – ahol a továbbutazni szándékozó migránsok csupán néhány napot, esetleg néhány órát töltenek – kiemelt jelentőségűnek véljük a rendészeti szempontok előtérbe helyezését, a logisztikai-ellátási feladatok mellett. E körben a rendészeti feladatok tükröződnek például az EU-s, s hazai normák betartásában-betartatásában, s az esetleges klasszikus rendészeti – közbiztonságot fenntartó/helyreállító – feladatok ellátásában, hiszen az éhség, fáradtság, bizonytalanság, elkeseredettség stb. emberi természetre gyakorolt hatásából következően az ilyen válaszokat igénylő magatartások veszélye fennáll. Ez indokolhatja – más tényezők mellett – az élőerős, komoly létszámú jelenlétet is a határon. Utóbbi kört érintő magyar példa a 2015. október 23-i nagyfai fogolyzendülés.[2] Ehhez képest a célországok az elsődleges rendészeti feladatokon túl politikai-menekültügyi-szociális feladatokat is vállalnak.
Az EU érzékelve a kihívást új migrációs stratégiát készített. Az új migrációs stratégia négy pillére[3]:
- Az illegális migráció kiváltó okainak csökkentése. Ennek keretében az uniós küldöttségek részeként európai migrációs összekötő tisztviselők kiküldésére kerülne sor a migrációs szempontból kulcsfontosságú harmadik országokba; a FRONTEX[4] szerepének megerősítése; új cselekvési terv, amelyek célja, hogy az embercsempészés a jövőben kevéssé nyereséges és komoly kockázattal járó bűnözői tevékenységnek minősüljön; valamint az okok megszüntetése fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás révén.
- Határigazgatás: életmentés és a külső határok biztosítása. Ehhez szintén nélkülözhetetlen a FRONTEX megerősítése; segítségnyújtás harmadik országoknak ahhoz, hogy saját határigazgatási kapacitásukat erősíteni tudják; illetőleg, amennyiben szükséges, az egyes parti őrségi funkciók összefogása uniós szinten;
- Európa kötelezettsége a védelem nyújtására: erős közös menekültügyi politika. Ennek kapcsán elsődleges cél a közös európai menekültügyi rendszer erősítése, mindenekelőtt a migránsok szisztematikus azonosítása és az ujjlenyomatvétel elősegítése, valamint a visszaélések csökkentésére tett erőfeszítések által; a Dublini Rendelet esetleges felülvizsgálata 2016-ban;
- A jogszerű migrációval kapcsolatos új szakpolitika. A fentiek mellett ugyanakkor az EU-nak az is célja, hogy a fogyatkozó népességű Európa továbbra is vonzó célpontot jelentsen a migránsok számára. Ehhez a kékkártyarendszer átgondolására van szükség, újra kell gondolni az Unió integrációs politikáját, illetve maximalizálni kell a migrációs politika által nyújtott előnyöket az egyének és a származási országok számára, többek között az olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb készpénzátutalások elősegítése révén.
Láthatjuk, hogy ezek hosszabb távú célkitűzések, nem egy közülük jogi aktus életre hívását is igényli. Ez időt vesz igénybe, de mit tesz az EU az aktuális helyzettel, ad-e vajon rapid válaszokat a kihívásokra? A válasz igen. A fenti hosszabb távú, koncepcionális jellegű – s rendészeti elemeket is tartalmazó (lásd pl. a FRONTEX szerepének egyértelmű erősítését célzó törekvéseket) – megközelítés mellett, a napjaink elvárásainak is meg kell felelni.
Az azonnali intézkedések keretében 2015 folyamán az Európai Unió több intézkedést tett/tesz – most azonban kizárólag a rendészeti célú elképzelésekre fókuszálunk[5]:
- A Triton és Poszeidón műveletekhez[6] rendelt kapacitás és eszközök megháromszorozása 2015-ben és 2016-ban. 2015 tekintetében 2015. május 13-án költségvetés-módosítást fogadtak el a szükséges finanszírozás biztosítására (összesen 80 millió EUR).
- Javaslat az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésének megfelelő vészhelyzeti mechanizmus első alkalommal történő aktiválására azon tagállamok támogatása érdekében, amelyek migránsok hirtelen beáramlásával szembesülnek. Május végéig a Bizottság egy átmeneti elosztási mechanizmusra tett javaslatot, amely az Unión belül egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyekre irányul. A tömeges beáramlás miatt kialakult szükséghelyzetekben történő áthelyezésre irányuló állandó uniós rendszerre vonatkozó javaslatot szintén előterjesztette[7], amellyel kapcsolatban több tagország ellenvéleményét fejtette ki.
- Sor került közös biztonság- és védelempolitikai műveletet kidolgozása a földközi-tengeri térségben az emberkereskedelmi hálózatok és az embercsempészet nemzetközi joggal összhangban történő felszámolására.
- 1,3 millió EUR a FRONTEX, az EASO[8] és az Europol[9] uniós ügynökségek személyzete létszámának növelésére.[10]
- Tervezi az Unió a legjelentősebb rendészeti arculatú változást: az európai határ- és parti őrség létrehozását, valamint a FRONTEX megbízatásának kibővítését. Ezen intézkedés mind szemléletbeli, mind strukturális változást fog eredményezni az Unió eddigi határrendészeti politikájában.
Gyakori kritikaként hangzott el a közelmúltban, hogy az EU-nak nincs koncepciója a migránshelyzet kezelésére. Való igaz, hogy úgy tűnhet, mintha nem lenne, illetőleg nem lenne hatékony. Létezik ilyen irányú elképzelése, viszont a döntési folyamatok lassúsága alapvetően megnehezíti azt, hogy gyors és adekvát válaszokat hozzon egy-egy ilyen kérdés tekintetében, különösen úgy, hogy gyakran számos érdeket kell összehangolni a döntést megelőzően. Szintén úgy tűnik, hogy egyes tagállamok saját elképzeléseiket megvalósítva próbálják határaikat védeni, illetve a területükre történő belépést, az azon való áthaladást kontrollálni (lásd például a magyar műszaki határzárat, melynek megépítését Ausztria saját határán is tervezi). Úgy véljük, hogy a rendészeti célú intézkedések tagállamok általi végrehajtása nem nélkülözhető a helyzet kezeléséhez, ugyanakkor a hosszú távú megoldások már messze túlmutatnak a rendészeti válaszokon, s olyan globális, politikai válaszokat igényelnek, amelyek jelenleg még a jövő ködébe vesznek.
[2] Eltorlaszolták zárkáik ajtaját a nagyfai ideiglenes befogadóállomáson tiltott határátlépés miatt idegenrendészeti őrizetben lévő és kiutasításra váró menekültek. Az egész nap tartó erőszakos cselekmények során – amelyekben csaknem hetvenen vettek részt – a fogvatartottak tönkretették a zárkák fűtését, kitörték az ablakokat, nem fogadták el az élelmet, és éhségsztrájkkal is fenyegetőztek. Csak késő estére sikerült meggyőzni őket arról, hogy nyissák ki a helyiségeket. http://hvg.hu/itthon.bunugy/20151026_zendules_volt_nagyfan
[4] Az Európai Unió tagállamainak külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség
[5] Az európai migrációs stratégia - A helyzet állása: 2015. október 14-én, Európai Bizottság, 2015
[6] A két művelet a FRONTEX által koordinált, ellátott határőrizeti célú feladat, klasszikus határrendészeti tevékenység. A Triton a Földközi-tenger középső részére, míg a Poszeidon a Földközi-tenger keleti részére irányul.
[7] E tervvel kapcsolatban a magyar kormánynak is vannak fenntartásai.
http://hvg.hu/vilag/20150914_Orbannak_atmenetileg_sikerult_megfurnia_a
[8] Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal.
[9] Európai Rendőrségi Hivatal.
[10] A három szervezet közül a FRONTEX és az Europol kifejezetten rendészeti célú szervezet.
Madai Sándor, a DE ÁJK tanszékvezető egyetemi docense
Hozzászólások
Kutatócsoport3
k, 2016/06/28 - 18:24
Permalink
A Menekültek Világnapja – hat képben
.
1. „Mi – a menekültekkel vagyunk!” Ez az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság idei jelszava. Az ENSZ Főtitkára, Ban Ki-moon június 20-i üzenetében úgy fogalmazott, hogy a kényszerűen elvándoroltak száma soha nem látott magasságokba emelkedett, mára 65 milliónyi ember hagyta el otthonát az erőszak, az üldöztetés, a háború miatt biztonságot, menedéket keresve, mások pedig hosszú száműzetésben élve várják a konfliktusok megszűnését. 2015 végére 21,3 millió menekültről és 3,2 millió védelmet kérelmezőről, továbbá 40,8 millió belső menekülő emberről beszélünk, aki saját országukon belül voltak kénytelen elköltözni az életüket mentve. Mentek csónakon, gyalog és bele is haltak a veszélyes útba, ezrek szenvednek az idegengyűlölettől, a kirekesztettség miatt, másokat őrizetben tartanak vagy éppen a kerítésekkel zárnak el a biztonságos menedéktől. Egy év alatt egymillió menekült érkezett Európába a Földközi-tengeren át. A főtitkári üzenet sürgeti az együttérzést, az ajtók és a szívek megnyitását a védelmet keresők előtt, a megkülönböztetés nélküli támogatást és a jó példák terjesztését, a visszafordítás tilalmának érvényesítését. Szeptember 19-én az ENSZ Közgyűlésen a csúcstalálkozó történelmi lehetőség kínálkozik, hogy az államok az emberi jogok mellett elköteleződésüket és a menekültekért való felelősségüket kinyilvánítsák. Mindenkinek ki kell állnia az otthonaikból elüldözött, elmenekült gyermekek, nők és férfiak millió mellett, biztosítva őket méltóságuk tiszteletben tartásáról, bárhonnan is jöttek, ha együttérzés és felelősség vezérel minket.
Percenként 24 ember kényszerül menekülni a terror, az üldözés vagy a háború miatt a világon. E kényszervándorok különböző kategóriákba sorolhatók: menekültek (rájuk az 1951.évi genfi egyezmény vonatkozik), a menedéket kérők (akik jogszerű migránsnak minősülnek az eljárás alatt, és a tisztességes eljáráshoz jogul van), az államhatáron belül új lakóhelyet kereső belső menekültek, a hontalanok (akiknek nincs egyetlen védelmet adó állampolgárságuk), valamint a hazatérők (amennyiben hazájukban már újra élhető körülmények vannak) és az többiek (akiket gyakran illegális migránsokként kezelnek, ha más kategóriába nem sikerül bekerülniük). 2001 óta az ENSZ megünnepli azokat, akiknek sokszor nincs sem alkalmuk, sem kedvük az ünnepre: szétszakadt a család, halottak, sebesültek, túlélők és veszteségek…
A szeptemberi magas szintű ENSZ találkozó résztvevőinek címzett petíció aláírói arra kérik a kormányokat, hogy biztosítsanak minden menekült gyereknek tanulási lehetőséget, a menekült családoknak biztonságos életet, a menekülteknek munkát vagy szakmatanulási lehetőséget, hogy hozzájárulhassanak a közösség gyarapodásához.
2. „A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket. A válasz az irgalmasság evangéliuma.” Ez a témája Ferenc pápa üzenetének, amelyet a 102., 2016. január 17-én megtartott Migránsok és Menekültek Világnapjára írt. Az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa közleményében kiemelte, hogy a téma illeszkedik az irgalmasság szent évének üzenetéhez, amely 2015. december 8-án kezdődött, és 2016. november 20-án ér véget.
A pápa azoknak a drámai helyzetére utal, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket. Nem szabad megfeledkezni a tengeri tragédiákról, amelyek áldozatai a migránsok. „Ne essünk a közönyösség állapotába, amely megaláz, és a megszokások tespedtségébe, amely érzéketlenné teszi a lelket, és megakadályozza az újdonság felfedezését, illetve ne uralkodjon el rajtunk a pusztító cinizmus. Nyissuk ki szemünket, és vegyük észre a világ nyomorát, a méltóságuktól megfosztott testvéreink sebeit, és halljuk meg segítségkérésüket. […] Kiáltásuk váljon a mi kiáltásunkká, és együtt leküzdhetjük a közöny falait, amely gyakran eluralkodik az álszentség és az önzés elkendőzésére.” Másfelől, a pápa egyértelműen össze akarja kötni az elvándorlás jelenségét a világ és különösen az egyház válaszával: a jubileumi évben az irgalmasság testi és lelki cselekedetei közé tartozik az is, hogy az úton lévőknek szállást adunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Krisztus jelen van a legkisebbek között, és életünk végén az alapján ítélnek majd meg bennünket, hogy szeretettel válaszoltunk-e a szükséget szenvedők kéréseire.
Az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa javasolja, hogy a jubileumi napot kiemelten is ünnepeljék meg egyházmegyei és országos szinten a bevándorlókhoz és menekültekhez legközelebb állva, az ő részvételükkel, a keresztény közösségeket is bevonva, az egyházmegyék és keresztény közösségek indítsanak kezdeményezéseket, hogy a keresztény közösség érzékenységét felkeltsük az elvándorlás jelensége iránt. A migránsokra és helyzetükre irányuló figyelem ne korlátozódjon egyetlen napra; és fontos, hogy a szolidaritás konkrét jeleit mutassuk, amelyeknek jelképes értékük van, és fejezzük ki a migránsok és menekültek iránti közelséget és figyelmet. A hagyományoknak megfelelően, a migránsok és menekültek világnapja alkalmából közzéteszik majd a pápa üzenetét.
3. Muhammad 45 éve született Pandzsábban. Nem akármilyen vidék ez, India és Pakisztán osztozik rajta, gyakran lángol fel az etnikai-vallási gyűlölet, amely leginkább a százmilliónyi pandzsábi kisebbségi életét fenyegeti. A pakisztáni részen a legfenyegetettebb közülük a moszlim ahmedi közösség, oda tartozik Muhammad is. A 127 éves vallási felekezetet a pandzsábi Quadianban alapították, hitük szufi misztikusok tanításaira épül, de merít a kereszténységből és hinduizmusból is. Felettébb békések, irgalmasságot hirdetnek minden emberrel szemben, igazságosság, a férfiak és nők egyenjogúsága, a vallás nevében hirdetett erőszak bármely formájának megszüntetése, a hit szabadsága. A közösség jelszava: „Szeretünk mindenkit, nem gyűlölünk senkit.”
Muhammad családja Rabwahban lakik, itt él a legnagyobb ahmedi közösség Pakisztánban, India függetlenné válása után menekültek ide Quadianból. A város 70 ezer lakójának 97 százaléka ahmedi. A hatóságok zaklatása miatt színleg a többség ugyan betért valamelyik erősebb muszlim irányzathoz, de valójában mindenki igyekszik követni ősei hitét. Muhammad és felesége nem volt hajlandó az alakoskodásra. Pedig a rendőrök bármikor szabadon vehetik őrizetbe az ahmedieket, és a velük kegyetlenkedő civileknek sem kell büntetésre számítaniuk. Muhammadot is zaklatták. 2013 nyarán úgy döntöttek, hogy ebből elég, így nem lehet tovább élni. A férfi elindult Európába, majd hosszú és keserves útja végén menedéket kért Magyarországon. Egyike volt azon keveseknek (összesen 505-en voltak ilyenek), akik tavaly itt kaptak valamiféle menedékjogi védettséget. Utána jött az újabb küzdelem a bürokrácia hidrájával, de itt már nem volt egyedül. A Magyar Helsinki Bizottság segített neki, hogy megbirkózzon a nehézségekkel. A család repülőjegyét pedig német jezsuiták és amerikai unitáriusok adták össze, hisz végtére is egy az Isten, muszlimnál és kereszténynél egyaránt.
A magyar kormánynál viszont nem látni irgalmat: segítség híján a háromgyerekes családnak nincsen hol laknia, szívességből húzhatják meg magukat Muhammad ismerőseinél és hittársainál. A menekültek világnapját mégis megünnepelte: rég nem látott három kislánya és felesége érkezését várja. A férfi egyik lábáról a másikra áll Ferihegyen, nehéz elviselni a feszültséget. Pakisztánból indult el a családja, egy napig tart az út, de ezer évvel felér. Pörög a reptéri információs tábla, landol az isztambuli gép. A leszállás utáni és a viszontlátás előtti percek tán a legnehezebbek. Három év minden szikkasztó hiánya véget érhet végre. Így most pár percig nem gondol a magyarországi nehézségekre: már csak pillanatok lehetnek hátra. Megérkeztek, együtt a család! A Magyar Helsinki Bizottság tehát a megmenekülteket ünnepelte a Világnapon a Vörösmarty moziban, egy szír menekült családról szóló dokumentumfilmmel, majd egy beszélgetéssel: egy afgán özvegyasszony mesélte el négy kicsi gyermekével a veszélyes menekülését Kabultól Csepelig. Magyarul, 20 éves magyarországi munkaviszonnyal a háta mögött, négy gyermekét felnevelve, már magyar állampolgárként. Ki nem tud beilleszkedni? Ki ellen kell megvédeni a lakosságot? Talán azért, mert gyermekei az elsők közt siettek a Keletihez a menekülteknek segítséget nyújtva?
4. "A mai nap az együttérzésé: szolidaritást vállalunk azokkal, akik háborúk, üldöztetések vagy konfliktusok elől menekülnek el otthonaikból vagy országaikból. Az elmúlt évben tanúi voltunk a menekültek kivételes bátorságának, és annak a csodálatos segítségnek, amit azok az emberek nyújtottak, akik kitárták a szívüket és ajtajukat előttük. A világon mindenütt az emberek akarnak segíteni, és azt akarják, hogy a kormányuk is segítsen. De sajnos annak is tanúi vagyunk, hogy mennyire nincs meg a közös politikai akarat egy valódi megoldás kidolgozására. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik vezetnek, ahelyett, hogy az önző politikai céljaikat követnék. A Menekültek Világnapján a következő üzenetet küldjük a kormányainknak: olyan társadalmakban akarunk élni, ahol a menekülő embereket befogadják és nem csapják rájuk az ajtót. A világ vezetőinek az ENSZ szeptemberi csúcstalálkozóján erre az üzenetre kell összpontosítaniuk, és ennek megfelelően kell cselekedniük." Ezt Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára írta. A szervezet magyarországi részlege a Világnapon az Erzsébet téren tartott rendezvényt, várt mindenkit, aki egy nyitottabb és befogadóbb Magyarországon akar élni, és csatlakozni akar az Élet határok nélkül – adj esélyt a menekülőknek nyilatkozathoz, hogy minél többen fejezzék ki: ahhoz a Magyarországhoz tartoznak, amely segíti és nem elzavarja a háború, üldöztetés elől menekülőket.
5. „Ha a világ menekültjei egy országban élnének, az a Föld 24. legnagyobb lélekszámú országa lenne.”- hívja fel a figyelmet az ENSZ jelentése. A Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC, Federáció) arra kért minden vöröskeresztes önkéntest és munkatársat, hogy csatlakozzon figyelemfelhívó kampányához a Világnapon, kihasználva a facebook, twitter, vagy tumblr oldalatokon az ajánlott rövid üzeneteket, hogy egy „online flashmob” jöjjön létre, azaz aki hozzáférést ad az alkalmazás számára, annak üzenete egy időben, 11 órakor jelenik meg a közösségi média oldalán. A Magyar Vöröskereszt magyarul is közzétette a rövid üzeneteket, például: „Májusban 10 nap alatt 890-an haltak mega tengeren. Csendben. Amikor azt mondják, a közöny öl, az pont ezt jelenti.” Vagy „Ez év májusában 1138 ember tűnt el, vagy fulladt a tengerbe. Át tudjuk vajon lépni a közöny küszöbét?” „El tudod képzelni, hogy naponta 17 barátod tűnik el? 2016-ban ennyi a Földközi-tengeren eltűntek napi átlaga.” A vízbefulladás 100%-ban megelőzhető. A legális migrációhoz vezető út segíthetne ezen.” „A világ menekültjeinek 84%-áta konfliktusokkal szomszédos országok fogadják be.”
6. A Menekültek világnapján hat embert utasított ki egy évre a Szegedi Járásbíróság: a vádlottak, akik pakisztáni, bangladesi, líbiai, algériai vagy marokkói állampolgárságúnak vallották magukat, mindannyian kerítés alatt-felett jutottak Magyarországra. A bíróság határzár tiltott átlépésének bűntette miatt mind a hat embert egy évre kiutasította az ország területéről. Az MTI szenvtelen híre nem tud sem arról, hogy a genfi egyezmény szerint tilos megbüntetni, aki menekülése miatt hágja át a határrendészeti szabályokat, de arról sem, hogy naponta összesen 15 főt engednek be a határzónába, ha menedéket akar kérni. A napi 15 fő felett nők, kicsi gyerekek, idősek és betegek is a földön hálnak, nincs mosdó, váróhelyiség, fedél, mert tőlük kell megvédeni az országot. Azt sem feszegeti a híradás, hogy mi az értelme a büntető eljárásnak, ha nem lehet kiutasítani, mert nincs hová ezeket az embereket. Mi az értelme (és a jogalapja) a rendészeti intézkedéseknek, a fogva tartásnak, ha úgyis elmennek, mert itt nincs tisztességes eljárás, támogatás, fedél? Miért nem emberséges bánásmódra költjük a rendészeti milliókat?
A szerb, majd a horvát határszakaszon felhúzott kerítés ellenére az országban elfogott irreguláris migránsok száma 2016 eleje óta összesen 13 704 fő, míg ezen öt hónap alatt a Magyarországon benyújtott menedékkérelmek száma 12 994 volt a Magyar Helsinki Bizottság adatai szerint. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, az év első négy hónapjában mindössze 197 menedékkérőt részesített nemzetközi védelemben (menekült státusz vagy oltalmazott státusz). Pedig a kérelmezők többsége háborús vagy terror sújtotta övezetből való: 13% Szíriából, 30% Afganisztánból, 12% Irakból, 2% Szomáliából. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága adatai szerint május 30-án 1583 menedékérő tartózkodott nyílt befogadó állomásokon (Bicskén, Vámosszabadiban, Körmenden és Balassagyarmaton), míg 702 embert, aki először nyújtott be menedékkérelmet vettek menekültügyi őrizetbe, köztük 5 gyermeket (Békéscsabán, Kiskunhalason, Nyírbátorban). Április végéig 226 menedékkérőt küldtek vissza Magyarországra a Dublini eljárás keretében, 101 főt Németországból, 46 embert Svájcból), míg Magyarország Szerbiába csupán 76 irreguláris migráns adott át hivatalosan (23 koszovói, 22 szerb, 11 albán állampolgárt), ám Szerbia egyetlen szír, afgán, iraki vagy szomáliai embert sem vesz át. A határzár tiltott átlépése elnevezésű bűncselekmény elkövetéséért a törvény bevezetése óta eltelt majdnem kilenc hónap alatt a Szegedi Törvényszéken 2782 emberrel szemben indult büntetőeljárás, és már 2757 embert elítéltek, így a Menekültek Világnapjára ünnepien csekély mennyiség jutott.
Tóth Judit CSc., tszv. egyetemi docens, SZTE ÁJK
Oldalak