Migrációs kihívások – hiányzó európai válaszok?

.
1. „Mi – a menekültekkel vagyunk!” Ez az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság idei jelszava. Az ENSZ Főtitkára, Ban Ki-moon június 20-i üzenetében úgy fogalmazott, hogy a kényszerűen elvándoroltak száma soha nem látott magasságokba emelkedett, mára 65 milliónyi ember hagyta el otthonát az erőszak, az üldöztetés, a háború miatt biztonságot, menedéket keresve, mások pedig hosszú száműzetésben élve várják a konfliktusok megszűnését. 2015 végére 21,3 millió menekültről és 3,2 millió védelmet kérelmezőről, továbbá 40,8 millió belső menekülő emberről beszélünk, aki saját országukon belül voltak kénytelen elköltözni az életüket mentve. Mentek csónakon, gyalog és bele is haltak a veszélyes útba, ezrek szenvednek az idegengyűlölettől, a kirekesztettség miatt, másokat őrizetben tartanak vagy éppen a kerítésekkel zárnak el a biztonságos menedéktől. Egy év alatt egymillió menekült érkezett Európába a Földközi-tengeren át. A főtitkári üzenet sürgeti az együttérzést, az ajtók és a szívek megnyitását a védelmet keresők előtt, a megkülönböztetés nélküli támogatást és a jó példák terjesztését, a visszafordítás tilalmának érvényesítését. Szeptember 19-én az ENSZ Közgyűlésen a csúcstalálkozó történelmi lehetőség kínálkozik, hogy az államok az emberi jogok mellett elköteleződésüket és a menekültekért való felelősségüket kinyilvánítsák. Mindenkinek ki kell állnia az otthonaikból elüldözött, elmenekült gyermekek, nők és férfiak millió mellett, biztosítva őket méltóságuk tiszteletben tartásáról, bárhonnan is jöttek, ha együttérzés és felelősség vezérel minket.
Percenként 24 ember kényszerül menekülni a terror, az üldözés vagy a háború miatt a világon. E kényszervándorok különböző kategóriákba sorolhatók: menekültek (rájuk az 1951.évi genfi egyezmény vonatkozik), a menedéket kérők (akik jogszerű migránsnak minősülnek az eljárás alatt, és a tisztességes eljáráshoz jogul van), az államhatáron belül új lakóhelyet kereső belső menekültek, a hontalanok (akiknek nincs egyetlen védelmet adó állampolgárságuk), valamint a hazatérők (amennyiben hazájukban már újra élhető körülmények vannak) és az többiek (akiket gyakran illegális migránsokként kezelnek, ha más kategóriába nem sikerül bekerülniük). 2001 óta az ENSZ megünnepli azokat, akiknek sokszor nincs sem alkalmuk, sem kedvük az ünnepre: szétszakadt a család, halottak, sebesültek, túlélők és veszteségek…
A szeptemberi magas szintű ENSZ találkozó résztvevőinek címzett petíció aláírói arra kérik a kormányokat, hogy biztosítsanak minden menekült gyereknek tanulási lehetőséget, a menekült családoknak biztonságos életet, a menekülteknek munkát vagy szakmatanulási lehetőséget, hogy hozzájárulhassanak a közösség gyarapodásához.

2. „A migránsok és menekültek kérdőre vonnak bennünket. A válasz az irgalmasság evangéliuma.” Ez a témája Ferenc pápa üzenetének, amelyet a 102., 2016. január 17-én megtartott Migránsok és Menekültek Világnapjára írt. Az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa közleményében kiemelte, hogy a téma illeszkedik az irgalmasság szent évének üzenetéhez, amely 2015. december 8-án kezdődött, és 2016. november 20-án ér véget.
A pápa azoknak a drámai helyzetére utal, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját földjüket. Nem szabad megfeledkezni a tengeri tragédiákról, amelyek áldozatai a migránsok. „Ne essünk a közönyösség állapotába, amely megaláz, és a megszokások tespedtségébe, amely érzéketlenné teszi a lelket, és megakadályozza az újdonság felfedezését, illetve ne uralkodjon el rajtunk a pusztító cinizmus. Nyissuk ki szemünket, és vegyük észre a világ nyomorát, a méltóságuktól megfosztott testvéreink sebeit, és halljuk meg segítségkérésüket. […] Kiáltásuk váljon a mi kiáltásunkká, és együtt leküzdhetjük a közöny falait, amely gyakran eluralkodik az álszentség és az önzés elkendőzésére.” Másfelől, a pápa egyértelműen össze akarja kötni az elvándorlás jelenségét a világ és különösen az egyház válaszával: a jubileumi évben az irgalmasság testi és lelki cselekedetei közé tartozik az is, hogy az úton lévőknek szállást adunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Krisztus jelen van a legkisebbek között, és életünk végén az alapján ítélnek majd meg bennünket, hogy szeretettel válaszoltunk-e a szükséget szenvedők kéréseire.
Az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa javasolja, hogy a jubileumi napot kiemelten is ünnepeljék meg egyházmegyei és országos szinten a bevándorlókhoz és menekültekhez legközelebb állva, az ő részvételükkel, a keresztény közösségeket is bevonva, az egyházmegyék és keresztény közösségek indítsanak kezdeményezéseket, hogy a keresztény közösség érzékenységét felkeltsük az elvándorlás jelensége iránt. A migránsokra és helyzetükre irányuló figyelem ne korlátozódjon egyetlen napra; és fontos, hogy a szolidaritás konkrét jeleit mutassuk, amelyeknek jelképes értékük van, és fejezzük ki a migránsok és menekültek iránti közelséget és figyelmet. A hagyományoknak megfelelően, a migránsok és menekültek világnapja alkalmából közzéteszik majd a pápa üzenetét.

3. Muhammad 45 éve született Pandzsábban. Nem akármilyen vidék ez, India és Pakisztán osztozik rajta, gyakran lángol fel az etnikai-vallási gyűlölet, amely leginkább a százmilliónyi pandzsábi kisebbségi életét fenyegeti. A pakisztáni részen a legfenyegetettebb közülük a moszlim ahmedi közösség, oda tartozik Muhammad is. A 127 éves vallási felekezetet a pandzsábi Quadianban alapították, hitük szufi misztikusok tanításaira épül, de merít a kereszténységből és hinduizmusból is. Felettébb békések, irgalmasságot hirdetnek minden emberrel szemben, igazságosság, a férfiak és nők egyenjogúsága, a vallás nevében hirdetett erőszak bármely formájának megszüntetése, a hit szabadsága. A közösség jelszava: „Szeretünk mindenkit, nem gyűlölünk senkit.”
Muhammad családja Rabwahban lakik, itt él a legnagyobb ahmedi közösség Pakisztánban, India függetlenné válása után menekültek ide Quadianból. A város 70 ezer lakójának 97 százaléka ahmedi. A hatóságok zaklatása miatt színleg a többség ugyan betért valamelyik erősebb muszlim irányzathoz, de valójában mindenki igyekszik követni ősei hitét. Muhammad és felesége nem volt hajlandó az alakoskodásra. Pedig a rendőrök bármikor szabadon vehetik őrizetbe az ahmedieket, és a velük kegyetlenkedő civileknek sem kell büntetésre számítaniuk. Muhammadot is zaklatták. 2013 nyarán úgy döntöttek, hogy ebből elég, így nem lehet tovább élni. A férfi elindult Európába, majd hosszú és keserves útja végén menedéket kért Magyarországon. Egyike volt azon keveseknek (összesen 505-en voltak ilyenek), akik tavaly itt kaptak valamiféle menedékjogi védettséget. Utána jött az újabb küzdelem a bürokrácia hidrájával, de itt már nem volt egyedül. A Magyar Helsinki Bizottság segített neki, hogy megbirkózzon a nehézségekkel. A család repülőjegyét pedig német jezsuiták és amerikai unitáriusok adták össze, hisz végtére is egy az Isten, muszlimnál és kereszténynél egyaránt.
A magyar kormánynál viszont nem látni irgalmat: segítség híján a háromgyerekes családnak nincsen hol laknia, szívességből húzhatják meg magukat Muhammad ismerőseinél és hittársainál. A menekültek világnapját mégis megünnepelte: rég nem látott három kislánya és felesége érkezését várja. A férfi egyik lábáról a másikra áll Ferihegyen, nehéz elviselni a feszültséget. Pakisztánból indult el a családja, egy napig tart az út, de ezer évvel felér. Pörög a reptéri információs tábla, landol az isztambuli gép. A leszállás utáni és a viszontlátás előtti percek tán a legnehezebbek. Három év minden szikkasztó hiánya véget érhet végre. Így most pár percig nem gondol a magyarországi nehézségekre: már csak pillanatok lehetnek hátra. Megérkeztek, együtt a család! A Magyar Helsinki Bizottság tehát a megmenekülteket ünnepelte a Világnapon a Vörösmarty moziban, egy szír menekült családról szóló dokumentumfilmmel, majd egy beszélgetéssel: egy afgán özvegyasszony mesélte el négy kicsi gyermekével a veszélyes menekülését Kabultól Csepelig. Magyarul, 20 éves magyarországi munkaviszonnyal a háta mögött, négy gyermekét felnevelve, már magyar állampolgárként. Ki nem tud beilleszkedni? Ki ellen kell megvédeni a lakosságot? Talán azért, mert gyermekei az elsők közt siettek a Keletihez a menekülteknek segítséget nyújtva?

4. "A mai nap az együttérzésé: szolidaritást vállalunk azokkal, akik háborúk, üldöztetések vagy konfliktusok elől menekülnek el otthonaikból vagy országaikból. Az elmúlt évben tanúi voltunk a menekültek kivételes bátorságának, és annak a csodálatos segítségnek, amit azok az emberek nyújtottak, akik kitárták a szívüket és ajtajukat előttük. A világon mindenütt az emberek akarnak segíteni, és azt akarják, hogy a kormányuk is segítsen. De sajnos annak is tanúi vagyunk, hogy mennyire nincs meg a közös politikai akarat egy valódi megoldás kidolgozására. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik vezetnek, ahelyett, hogy az önző politikai céljaikat követnék. A Menekültek Világnapján a következő üzenetet küldjük a kormányainknak: olyan társadalmakban akarunk élni, ahol a menekülő embereket befogadják és nem csapják rájuk az ajtót. A világ vezetőinek az ENSZ szeptemberi csúcstalálkozóján erre az üzenetre kell összpontosítaniuk, és ennek megfelelően kell cselekedniük." Ezt Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára írta. A szervezet magyarországi részlege a Világnapon az Erzsébet téren tartott rendezvényt, várt mindenkit, aki egy nyitottabb és befogadóbb Magyarországon akar élni, és csatlakozni akar az Élet határok nélkül – adj esélyt a menekülőknek nyilatkozathoz, hogy minél többen fejezzék ki: ahhoz a Magyarországhoz tartoznak, amely segíti és nem elzavarja a háború, üldöztetés elől menekülőket.

5. „Ha a világ menekültjei egy országban élnének, az a Föld 24. legnagyobb lélekszámú országa lenne.”- hívja fel a figyelmet az ENSZ jelentése. A Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC, Federáció) arra kért minden vöröskeresztes önkéntest és munkatársat, hogy csatlakozzon figyelemfelhívó kampányához a Világnapon, kihasználva a facebook, twitter, vagy tumblr oldalatokon az ajánlott rövid üzeneteket, hogy egy „online flashmob” jöjjön létre, azaz aki hozzáférést ad az alkalmazás számára, annak üzenete egy időben, 11 órakor jelenik meg a közösségi média oldalán. A Magyar Vöröskereszt magyarul is közzétette a rövid üzeneteket, például: „Májusban 10 nap alatt 890-an haltak mega tengeren. Csendben. Amikor azt mondják, a közöny öl, az pont ezt jelenti.” Vagy „Ez év májusában 1138 ember tűnt el, vagy fulladt a tengerbe. Át tudjuk vajon lépni a közöny küszöbét?” „El tudod képzelni, hogy naponta 17 barátod tűnik el? 2016-ban ennyi a Földközi-tengeren eltűntek napi átlaga.” A vízbefulladás 100%-ban megelőzhető. A legális migrációhoz vezető út segíthetne ezen.” „A világ menekültjeinek 84%-áta konfliktusokkal szomszédos országok fogadják be.”

6. A Menekültek világnapján hat embert utasított ki egy évre a Szegedi Járásbíróság: a vádlottak, akik pakisztáni, bangladesi, líbiai, algériai vagy marokkói állampolgárságúnak vallották magukat, mindannyian kerítés alatt-felett jutottak Magyarországra. A bíróság határzár tiltott átlépésének bűntette miatt mind a hat embert egy évre kiutasította az ország területéről. Az MTI szenvtelen híre nem tud sem arról, hogy a genfi egyezmény szerint tilos megbüntetni, aki menekülése miatt hágja át a határrendészeti szabályokat, de arról sem, hogy naponta összesen 15 főt engednek be a határzónába, ha menedéket akar kérni. A napi 15 fő felett nők, kicsi gyerekek, idősek és betegek is a földön hálnak, nincs mosdó, váróhelyiség, fedél, mert tőlük kell megvédeni az országot. Azt sem feszegeti a híradás, hogy mi az értelme a büntető eljárásnak, ha nem lehet kiutasítani, mert nincs hová ezeket az embereket. Mi az értelme (és a jogalapja) a rendészeti intézkedéseknek, a fogva tartásnak, ha úgyis elmennek, mert itt nincs tisztességes eljárás, támogatás, fedél? Miért nem emberséges bánásmódra költjük a rendészeti milliókat?
A szerb, majd a horvát határszakaszon felhúzott kerítés ellenére az országban elfogott irreguláris migránsok száma 2016 eleje óta összesen 13 704 fő, míg ezen öt hónap alatt a Magyarországon benyújtott menedékkérelmek száma 12 994 volt a Magyar Helsinki Bizottság adatai szerint. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, az év első négy hónapjában mindössze 197 menedékkérőt részesített nemzetközi védelemben (menekült státusz vagy oltalmazott státusz). Pedig a kérelmezők többsége háborús vagy terror sújtotta övezetből való: 13% Szíriából, 30% Afganisztánból, 12% Irakból, 2% Szomáliából. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága adatai szerint május 30-án 1583 menedékérő tartózkodott nyílt befogadó állomásokon (Bicskén, Vámosszabadiban, Körmenden és Balassagyarmaton), míg 702 embert, aki először nyújtott be menedékkérelmet vettek menekültügyi őrizetbe, köztük 5 gyermeket (Békéscsabán, Kiskunhalason, Nyírbátorban). Április végéig 226 menedékkérőt küldtek vissza Magyarországra a Dublini eljárás keretében, 101 főt Németországból, 46 embert Svájcból), míg Magyarország Szerbiába csupán 76 irreguláris migráns adott át hivatalosan (23 koszovói, 22 szerb, 11 albán állampolgárt), ám Szerbia egyetlen szír, afgán, iraki vagy szomáliai embert sem vesz át. A határzár tiltott átlépése elnevezésű bűncselekmény elkövetéséért a törvény bevezetése óta eltelt majdnem kilenc hónap alatt a Szegedi Törvényszéken 2782 emberrel szemben indult büntetőeljárás, és már 2757 embert elítéltek, így a Menekültek Világnapjára ünnepien csekély mennyiség jutott.

Tóth Judit CSc., tszv. egyetemi docens, SZTE ÁJK